2026.03.01.

„Az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációja (SDR), a Megváltós Nővérek magyar rendtartománya az örök élet és a feltámadás reményében tudatja, hogy Balogh M. Kinga SDR nővér életének 88., szerzetesi fogadalmának 58. évében, 2026. február 24-én Rómában szentségekkel megerősítve elhunyt” – szól a rendi értesítő.

P. Vértesaljai László SJ:

Nekünk, római magyaroknak különösen is fájdalmas veszteség Kinga nővér halála, noha tudjuk, hogy „hazaérkezett”, mert ő képviselte a régi nagy generáció utolsó hajtását, mely a háború utáni egyházüldözés idején itt Rómában kezdett működni és szolgálni. Kinga nővér Rómában a Francesco Tamagno utcában épített és nemrég teljesen felújított Villa Mater Redemptoris zarándokház háromtagú szerzetes-közösségének volt a tagja, aki az utóbbi hetekben lassanként egyre gyengébb lett, míg végül megtért teremtő és megváltó Istenéhez.

A 88 éves Kinga nővér 43 évet, élete felét ebben a közösségben szolgálta le

Megrendítő a 2012-ben írt saját kezű vallomása az életéről: „1938. július 8-án születtem a Sopron megyei Lövőn, Magyarországon. Szüleim Balogh Gyula és Galavics Jusztina. 1945-1953-ig végeztem az általános iskolát Lövőn, 1953-1955-ig a Kereskedelmi Irodakezelői Szakiskolát Sopronban, majd 1955-1959-ig főiskolai előkészítő rajziskolát Sopronban. 1959-1964-ig Budapesten, az Iparművészeti Főiskolán végeztem tanulmányaimat, ahol „díszítőfestő, restaurátor, művészi” szakon sikeresen diplomáztam. 1965. április 4-én tanulmányaim folytatása céljából Olaszországba, Rómába jöttem és itt 1966-ban beléptem az Isteni Megváltó Nővérek rendjébe, és ugyanott végeztem a noviciátus első évét is. 1967-1969 között rendünk kismartoni házában a noviciátus második évét végeztem. 1969 január 4-től a bajorországi Kastl városa Magyar Gimnáziumban rajztanárként és nevelőnőként működtem. 1980. augusztus 8-án megkaptam a német állampolgárságot. 1983. július 30-án visszatértem Rómába, a Villa Mater Redemptoris nővérközösségbe.” A 88 éves Kinga nővér 43 évet, élete felét ebben a közösségben szolgálta, nemcsak köteles hűséggel, hanem ahogy mindig láttuk őt, a lélek finom derűjével.  

A tamagnói ház építőmestere és vezetője

Kinga nővér nagynénje, Galavits M. Geraldine nővér (1910–1989) Budapesten, a Szent Margit Gimnázium egykori igazgatója volt, aki az államosítást követő meghurcoltatások idején költözött ki Rómába, valójában rendi elöljárója kérésére, hogy a kommunizmus alatt ellehetetlenült hazai hitéletnek megteremtse a római alapjait, készen a Nyugatra került mintegy negyven magyar nővér befogadására és összetartására. Az 1938-ban született Kinga nővér csak hallomásból ismerte a nála 28 évvel idősebb Geraldine nővért, de életük mégis egybefonódott, így a gyerekkorában meghozott döntése jegyében is, hogy ő is Istennek szentelt szerzetesnővér lesz. Nagynevű nagynénje hívta meg őt „római továbbképzésre”. Amikor 1965-ben megérkezett Rómába, otthon a kommunista rezsim megfosztotta őt állampolgárságától és távollétében öt év börtönre ítélte. Otthonról kizárták, de Olaszország befogadta és itt új élet kezdődött számára. Belépett az Isteni Megváltósok rendjébe és elkezdte a noviciátust. Ekkortájt vásárolta meg Geraldine nővér a leendő zarándokház telkét a Francesco Tamagno utcában, Róma akkori peremkerületén és megkezdődött a zarándokház építése. A hatvanas évek elején együtt dolgoztak az építkezésen, tolták a talicskát vagy malteroztak, mindig azt tették, amire szükség volt. Soha semmin nem aggodalmaskodtak, bíztak a Gondviselésben. „Szilárd alapot csak a kereszt ad mindennek, nem kétséges, hogy a római házunknak az alapja ez a szilárd kereszt” – hangzott el többször is, mintegy hitvallásként, mind Geraldine, mind pedig Kinga nővértől, akit nagynénje halála után néhány évvel a rendház házfőnöknőjének neveztek ki, mely tisztséget 1996-2011 között 15 éven át látta el.

Bármit tett, Isten jelenlétében élt. Mélyen bízott a Gondviselésben

Demeter M. Teodóra nővér, a rendház jelenlegi elöljárója, aki 2002-ben érkezett Rómába Erdélyből, úgy emlékszik Kinga nővérre, mint aki sokkal több volt számára, mint nővértárs: édesanya, testvér – néha még gyermek is. Számomra ő a soha el nem fáradó, mindig tettre kész ember mintaképe marad. Soha nem láttam panaszkodni vagy kimerültnek. Kiváló sofőr volt. „Schumachernek” becézték, mert piros Golfját bámulatos ügyességgel és vagánysággal vezette.

Végtelenül szerény és alázatos volt. Óriási tehetséggel áldotta meg az Isten, mégsem beszélt róla. Csak véletlenül tudtam meg, hogy gyönyörű ikonokat fest. Precizitása példaértékű volt. Mindig rendezett, összeszedett, igényes volt. Gyönyörűen, tisztán felöltözve, a fátyol alatt gondosan eligazított hajjal jelent meg a közösségben. Az utolsó pillanatig önellátó maradt. A végzetes napon is teljesen felöltözve találtuk meg, bevetett ággyal. Készült kijönni… Humora és szellemessége egészen különleges volt. Ritkán találkozni olyan emberrel, aki ennyire természetesen tudja élni az életet. Mindenben meglátta a jót, és a nehézségekhez is derűvel közeledett. Mindenkihez volt egy kedves szava. Gyönyörű mosolyát önzetlenül osztogatta. Olyan kisugárzása volt, ami túlmutatott a földön. Mellette az ember valóban megérezhetett valamit a mennyországból. Imádságos lelkülete a szentekéhez hasonlított. Bármit tett, Isten jelenlétében élt. Mélyen bízott a Gondviselésben. Gyakran mondta: „A Jóisten mindent elrendez.” Nagy Mária-tisztelő volt, sokszor emlegette, hogy a Szűzanya köpenye alatt minden a helyére kerül. És hogy ki most nekem Kinga nővér? Közbenjáróm a mennyben, akihez bizalommal fordulhatok – és akiről biztosan tudom, hogy most már egészen közelről jár közben értem a Jóistennél” – fogalmaz visszaemlékezésében róla rendtársa és elöljárója, Teodóra nővér.

Kinga nővér lelki üdvösségéért az engesztelő szentmiseáldozatot 2026. március 3-án, kedden 8.15 órakor mutatják be Rómában, a Szent Péter-bazilika magyar kápolnájában. Földi maradványait a feltámadás reményében egy későbbi időpontban a Budapest-Kelenföldi Szent Gellért Plébánia Altemplomában helyezik örök nyugalomra.

Forrás: Papp Erika / Pápai Magyar Egyházi Intézet honlapja

https://www.vaticannews.va/hu/egyhaz/news/2026-03/kinga-nover-isteni-megvalto-roma-isten-angyala-zarandokhaz.html

https://pmi.katolikus.hu/?p=7487&fbclid=IwY2xjawQRRIlleHRuA2FlbQIxMABicmlkETBRZ3F6Z2t2cGVSeHByRUJmc3J0YwZhcHBfaWQQMjIyMDM5MTc4ODIwMDg5MgABHie7KyhtoXx4kdi_P9jX5M78tIrjC9qQXb1YVH_iVFkw7bjEPggITHT_c5yt_aem_12TguxMf8XrG2QKtUPISQw

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1322374869936860&set=a.464075329100156

https://www.facebook.com/photo?fbid=122187917528453660&set=a.122106720644453660

----------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

----------------------------------------------------------------------------------------

A rendtárs és elöljáró Teodóra nővér visszaemlékezéséből

"Kiváló sofőr volt. „Schumachernek” becézték, mert piros Golfját bámulatos ügyességgel és vagánysággal vezette. A Róma–München vagy Róma–Linz út számára nem kihívás, hanem öröm volt. Sok ismerőst vitt körbe Rómában, amíg még lehetett autóval közlekedni a belvárosban. Azoknak, akiknek ebben részük volt, a mai napig mosolyogva emlegetik."

https://www.facebook.com/photo?fbid=1526480249486078&set=pcb.1526482729485830

-------------------------------------------------------------------------------------

------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------

Hálaadó szentmise Kinga nővérért a vatikáni Magyar Kápolnában

2026.03.03.

Éppen egy hete, február 24-én tért haza Teremtő és Megváltó Urához Kinga nővér, akiért most egy héttel később, a szokásos keddi magyar szentmisén Törő András atya, a Pápai Magyar Intézet rektora mutatott be szentmisét a kápolnát zsúfolásig megtöltő koncelebráló papok és hívek jelenlétében.

„Várva vártam az Urat és ő lehajolt hozzám” – szól a particédulája zsoltáridézete és valóban, mindannyian azt éreztük, hogy Kinga nővérhez különleges módon hajolt le az Úr, mintegy válaszként is az ő hozzá fölmagasodó szeretetére.

András atya Nagyböjt második hete keddjének evangéliumához fűzte gondolatait, melyben Jézus a néphez és tanítványaihoz fordul: „Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt” (Mt 23.1-2)

„Tanítják, de nem teszik”

Tanítják, de nem teszik és Jézus épp emiatt a hitelességükért aggódik. Kemény szavakat mond róluk, de igazában nem a tanításukat utasítja el, hiszen mindenkit azok követésére szólít fel. Nem a tanítással van baj, nem is ad az ő tanításuk helyett más tanítást, ellenben leleplezi az életük és a szavaik közötti szakadékot, mert „súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta”.

Jézus ebben a tanításában egyfajta nagyböjti tükröt tár elénk, melybe mindnyájunknak bele kell tekintenünk. Nem az a kérdés, vajon tudjuk-e mi a jó. Hiszen tudjuk! Nem is az a kérdés, hogy hallottuk-e már az evangéliumot, mert persze, hallottuk, sőt sok részét fejből is tudjuk. Az igazi kérdés az, hogy vajon összhangban van-e az életünk azzal, amit hirdetünk. Döntően fontos mozzanat ez mindenki, így a papok, szerzetesek és a hívek számára is, mert az emberek mindenekelőtt, még a tanításon túl is, ezt a hitellességet keresik és várják el tőlünk.

„Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája”

Törő András atya második gondolatában a Jézus igényelte evangéliumi nagyságot hangsúlyozta: „Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája”. Jézus teljesen átfordítja a gondolkodásunkat. A világ szerint ugyanis az a nagy, aki látszik, akit megszólítanak, akinek kijár a tisztelet. Ezzel szemben Jézus szerint az a nagy, aki szolgál. És ennek a szolgálatnak a bemutatására és illusztrálására „szolgál” Kinga nővér élete, akiről ebben a szentmisében megemlékezünk. Az ő élete nem főhelyekről szólt, bár örökké azon fáradozott, hogy mindenkinek jusson hely a Villa Mater Redemptorisban, az Isteni Megváltóról nevezett zarándokházban. Kinga nővér nem kereste a címeket, nem akart első lenni. Csendben, hűségesen, rejtetten szolgált, ami áthatotta egész életét. Talán épp ezért volt hiteles! Ő nem beszélt sokat az alázatról, hanem élte azt. Nem hangoztatta a szolgálatot, hanem gyakorolta. Az ilyen élet válik élő evangéliummá és hiteles tanúságtétellé.

„Aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják”

András atya homíliájának harmadik gondolata nagyböjti utunk irányára utalt, melyet Jézus tanítása végén így összegez: „Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.” A Húsvétra felkészítő nagyböjti idő nem önsanyargatás, hanem megtisztulás. Arról szól, hogy lassan letegyük azt, ami bennünk még a főhelyet keresi, így többek között az elismerés utáni vágyat, a kényelmességet, és a másokat megelőző elsőbbség igényét. Mindezzel szemben nagyböjti feladatunk, hogy megtanuljunk szolgálni, mégpedig a lehajló alázat gesztusával, ahogy azt Kinga nővér tette valójában egész szerzetesi életében. Most, amikor Kinga nővér lelkét Isten irgalmába ajánljuk, vigasztal bennünket Jézus ígérete: „Aki megalázza magát, azt felmagasztalják”. A nagyböjti út hitvilágához tartozik annak a tudata, hogy Isten látja mindazt, amit a világ nem vesz észre, hogy a csendes szolgálat nem vész el és hogy az alázat nem marad jutalom nélkül.

Isten szeretetében nyugodjék békében!

Végül Törő András atya így imádkozott: „Kérjük az Urat, hogy Kinga nővér hűséges, szolgáló lelkülete erősítsen minket is ezen a nagyböjti úton, hogy amikor majd mi állunk Isten elé, ne a címek, hanem a szeretet beszéljen mellettünk!”

Az Isteni Megváltóról nevezett Nővérek magyarországi rendtartománya Balogh Izabella M. Kinga nővérről közzétett gyászjelentésében olvassuk: „Kinga nővér élete az Isten iránti hűség és az önzetlen szeretet tanúságtétele volt. Mindannyian részesültünk szelíd mosolyából, kedvességéből, sugárzó életszeretetéből és vidám történeteiből. Finom, imádságos lelkét ragyogták vissza az ikonjai, melyeket imádságban, mérnök precizitással készített. Isten szeretetében nyugodjék békében!

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1527000499434053&set=pcb.1527002302767206

-----------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

--------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

---------------------------------------------------------------------------------------