Május 5-én kedden reggel a Szent Péter bazilika Magyar Kápolnájában Böjte Csaba ferences atya szentmisét mutatott be a Misszió Tours zarándokiroda szervezésében érkezett híveknek, akik egy budapesti csoporttal együtt az ország sokféle részét képviselték. Csaba atya Jézus szavairól elmélkedett, aki feltámadása után a saját békéjét adja a benne hívőknek, és nem azt a békét, amit a világ tud adni.

A békén a legtöbben a külső körülményeket értik, mert ha azok rendezettek, s ott nyugalom és béke van, akkor nekünk is békénk van. Jézus azonban másféle békéről beszél, „az ő békéjéről”. Böjte atya ennek illusztrálására sorra vette Jézus életének lényeges mozzanatait.

Rögtön az Úr születésekor, amíg az angyalok békét énekelnek, addig Szent József eléggé fapados fogadtatásra talált, de úgy tűnik, hogy az Úr nem sértődött meg, hogy „az az első advent ilyen gyengére sikeredett”. Az angyalok, bár megtehették volna, hogy lángpallossal rendet teremtsenek Heródes fejében, mégis a Szent Család inkább menekül. De békességben él, mert tűri a békétlenséget. Ugyanez folytatódik Jézus nyilvános fellépésekor Názáretben, amikor felolvassa Izajás csodálatos programját, amire kilökdösik őt maguk közül. Ő pedig keresztülmegy köztük: végzi a dolgát.

Amikor a rokon és próféta Keresztelő János lefejezésének a hírét veszi, az Úr elmegy egy magányos helyre, akik pedig utánamennek, hogy királlyá tegyék őt, azokat „bárkába parancsolja”. Nem áll a népi indulat élére, mert a mennyei béke akkor is ott van Jézus szívében, hiszen „nem külvilágtól függ az ő benső békéje és derűje”. És a végén, Nagycsütörtök-Nagypéntek drámájában a hozzá érkező, csókkal áruló Júdást „barátjának” nevezi. Amikor a pere folyik, nem fordít hátat az egésznek, nem hozza előre a menybemenetelét, hogy elmeneküljön, hanem megőrzi lelki nyugalmát ott is. Amikor a kereszten gyilkosaiért imádkozik, „mély nyugalom árad a szavaiból”.

„A mennyei Atya írta neki a forgatókönyvet, ő csak annyit mond, hogy „legyen meg a te akaratod”, és megteszi azt. A kereszten pedig „beérik” a mennyei Atya akarata és Jézus csak annyit mond: „Atyám, a te kezedbe ajánlom lelkemet”. Ott is béke van benne, és ezt a békét kínálja a Megváltó nekünk mindannyiunknak.

Csaba atya úgy gondolja, hogy most nehéz idők jönnek, szerte a világon, háborúk, talán szegénység is és nem tudjuk, mit hoz a holnap. Éppen ezért kell átelmélkednünk Jézus békéjét, sőt kezünket kell nyújtani utána, hogy az a mennyei béke töltsön el minket, ami valójában „a Szentháromság szeretetteljes békéje”.

Végül Flüei Szent Miklós példáját említette, akinek a tiszteletére Böjte atya egy házat alapított. A szent részt vett két polgárháborúban, tíz gyermeke született, azokat fölnevelte, majd visszavonult egy erdőbe, ahol remete lett. Lassanként híre támadt és elkezdtek hozzá kijárni az emberek, mert ő képes volt Krisztus békéjét közvetíteni. Svájc kantonjai felkeresték és mára ő úgy nemzeti szentje Svájcnak, mint nekünk Szent István király. Flüei Szent Miklós az 1400-as években élt és Svájc azóta nem harcol, nincs polgárháború, mert ahogy a svájciak tartják, ő nemcsak kiimádkozta nekik a békét, hanem rá is vezette őket arra, hogy Jézus békéjében éljenek.

Ez legyen a mi feladatunk is, hogy Krisztustól tanulva, elcsendesedve, családunkban és a munkahelyünkön is békét teremtsünk. Adja az Úr, hogy itt Szent Péter sírja közelében valóban elnyerjük ezt az áldott békét és mint egy nagy folyót, hömpölygessük hazáig, a hazánkra és az egész nagyvilágra – fejezte be homíliáját a Szent Péter bazilika magyar kápolnájában Böjte Csaba ferences atya.

https://www.facebook.com/photo?fbid=1584075987059837&set=pcb.1584076583726444

------------------------------------------------------------------------------------