2026.06.09.

Május harmadik hetében Rómában tanulmányúton járt a Tusor Péter vezette Fraknói kutatócsoport, melynek keretében május 20-án szerdán az általános kihallgatás során találkoztak XIV. Leó pápával. A kutatócsoport egyik tagjával, Rétfalvi Balázs levéltárossal készített interjút P. Vértesaljai László, melyben a „Magyarország egyházmegyéi és püspökei (1804–1918). Intézménytörténeti és életrajzi lexikon” két kötetét mutatja be.

Rétfalvi Balázs történész, a Szombathelyi Püspöki Levéltár levéltárosa is részt vett abban a kutatómunkában, mely német mintára összegyűjtötte Magyarország egyházmegyéinek intézménytörténeti és püspökeinek életrajzi leírásait az 1804–1918 közti időszakban. Az első kötet a római katolikus egyházmegyék és püspökeik anyagát dolgozza fel, míg a másik a jelzett időszak magyarországi görögkatolikus egyházmegyéit és főpásztorait mutatja be.  

A latin lexikon:

Szirtes Zsófia–Tusor Péter–Rupert Klieber (szerk.)

Magyarország egyházmegyéi és püspökei (1804–1918). Intézménytörténeti és életrajzi lexikon I–IV, szerk. Szirtes Zsófia–Tusor Péter–Rupert Klieber, Budapest 2025 (xxvi+832 p. + [90] p. kommentált, ff. és színes képmelléklet)

A széleskörű nemzetközi együttműködés keretében megvalósult kutatás eredményeit első változatban a berlini Duncker & Humblot kiadó gondozásában megjelent impozáns kötet tartalmazza: Die Bischöfe der Donuaumonarchie 1804 bis 1918. Ein amtsbiographisches Lexikon, Herausgegeben von Rupert Klieber, Band I: Die röm.-kath. Kirchenprovinzen Gran, Kalocsa, Erlau im Königreich Ungarn, unter Mitarbeit von Péter Tusor, Duncker & Humblot, Berlin 2020 (xviii + 661 p). Jelen, magyar változat e német lexikon javított és részben átdolgozott (2.0) változata. A korábbi német változathoz – a budapesti kiadással együtt – elkészült Errata&Corrigenda által nem jelzett eltérések esetén (is) a jelen magyar kötet adatai és közlései a mérvadók.

Miként német nyelvű előzménye, jelen kiadvány is a kutatás számára megkerülhetetlen életrajzgyűjtemény, amely a 19. századi magyar történelmet az európai történelmi folyamatokba helyezi, emellett hozzájárul a magyar történészek nemzetközi ismertségéhez. A püspökök életrajzai a kötetben egységes szerkezetben és megközelítésben jelennek meg. Az életrajzok inkább tanulmányok sorozatát alkotják, semmint adatok gyűjteményét; így az enciklopédia sokkal inkább az egyháztörténet igényes monográfiájának tekinthető.

A helyi egyházak vezetőinek 19. századi kihívásokra adott válaszai ragyogóan körvonalazódnak ebben a kötetben. A püspöki hivatal ugyanis ekkoriban politikai tényezőnek is tekinthető: a Habsburg Birodalom uralkodói és intézményei támogatásukat a vallási közösségek lojalitásáért cserébe nyújtották. Számos püspök állami tisztséget is betöltött, miközben a prelátusok irányt szabtak a helyi egyházak működésének, így szerepük és személyiségük kiemelkedő jelentőséggel bírt. A kötet 126 püspöki életrajzot és 169 hivatali időt tartalmaz. Az életrajzokban számos kulturális, társadalom-, gazdaság- és nemzettörténeti szempont található.

A görögkatolikus lexikon:

Szirtes Zsófia–Tusor Péter–Véghseő Tamás–Rupert Klieber (szerk.)

Magyarország egyházmegyéi és püspökei (1804–1918). Intézménytörténeti és életrajzi lexikon V, szerk. Szirtes Zsófia–Tusor Péter–Véghseő Tamás–Rupert Klieber, munkatárs: Kőhalmi Olivér, Budapest 2026 (221 p. + [18] p. kommentált, ff. képmelléklet + [1] p. térképmelléklet)

A 19. századi latin szertartású Püspöklexikont (I–IV, CST I/7) követi a magyarországi görögkatolikus egyházmegyék püspökeinek életrajzait tartalmazó kötet, mely 210 oldalon 7 egyházmegye 31 főpásztorát mutatja be. (A Magyar Királyság nyolcadik görögkatolikus egyházmegyéjének, a kőrösinek megírása a horvát történetírás feladata Zágrábbal, Bosznia-Diakovárral és Zengg-Modrussal egyetemben a bécsi központú projekten belül.)

Az I–IV. fejezetekhez (latin rítusú egyháztartományonként, illetve a pannonhalmi területi apátság külön egy-egy fejezet) hasonlóan az V.-ben szereplő görögkatolikus egyházmegyék bevezető leírásai és a püspökök életrajzai is egységes szerkezetben és megközelítésben jelennek meg a kötetben. A biogramokban a szorosan vett (katolikus) egyháztörténet tárgyalásán túl számos köz-, művelődés-, társadalom-, gazdaság- és nemzetiségtörténeti szempont is megjelenik. Ezek változatos alkalmazása, illetve a főpapi életművek értékelése a lexikont a tudományos használat mellett szélesebb olvasói igények kielégítésére is alkalmassá teszik.

A kötet használatát személy- és helynévmutató teszi könnyebbé (Sági György, Cziráki Csongor, Kőhalmi Olivér és Hőgye Attila munkája). A Püspöklexikon V., önálló kötetet alkotó fejezetének néhány fontosabb szereplőjét és helyszínét Tusor Péter és Véghseő Tamás archív fényképválogatása eleveníti meg vizuálisan. A két kötetre oszló (CST I/7 és I/9) lexikon I–V. fejezetének egységes használatát, a bennük való könnyebb eligazodást három szempont: betűrend/oldalszám, születési sorrend, illetve első hivatalviselési év szerint összeállított jegyzékek segítik Kőhalmi Olivér jóvoltából.

https://www.vaticannews.va/hu/vatikan/news/2026-06/interju-retfalvi-balazs-leveltaros-puspoki-egyhazmegyei-lexikon.html

---------------------------------------------------------------------------------------

Megjegyzés:

2026. május 17-24 között a Szent István Ház vendégeként töltötte szokásos római "intézeti hetét" pázmányos Fraknói Kutatócsoport (https://institutumfraknoi.hu/).

A Collegium Professorum Hungarorum tagjaival kibővült történészek folytatták kutatásaikat a szentszéki gyűjteményekben, interjúkat adtak a Vatikáni Rádióban, és részt vettek a szerdai általános kihallgatáson. Ittlétük nyomán pár napra életre kelt Fraknói Vilmos 1910-1911-ben dédelgetett álma: a római magyar Szent István Történeti Intézet.

https://www.facebook.com/photo?fbid=1297994495787337&set=pcb.1297998509120269

----------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

Interjú Tusor Péter történésszel Fraknói Vilmos küzdelmeiről a Szent István római történeti, művészeti és egyházművelődési intézet megalapításáért 2026

2026.06.12.

Május 20-án szerdán Tusor Péter történész, az PPKE egyetemi tanára, a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport vezetője a kutatócsoport tagjaival együtt részt vett az általános kihallgatáson, melynek végén személyesen bemutatta a Szentatyának történész kollégáit. Minderről beszámol a kihallgatást követően a rádiónknak adott interjújában, melyben egyúttal összefoglalja a magával hozott új kötetének a tartalmát.

Tusor Péter: Fraknói Vilmos és a püspöki kar. Küzdelem a Szent István római történeti, művészeti és egyházművelődési intézet megalapításáért (1910–1913) (CVH I/27), szerk. Kőhalmi Olivér, Budapest–Róma 2026.

A történettudomány végképp nem tekinthet monolit tömbként a századfordulós magyar katolicizmusra

A monográfia legfontosabb eredménye, hogy egy különösen fontos és szimbolikus ügy: a római magyar egyházi intézetalapítás kapcsán jobban megismerhetőbbé vált a századelő katolikus egyházi elitjének gondolkodása, a korábbinál plasztikusabban tárultak fel törésvonalai. A részben pragmatista, részben paternalista, arisztokratikus konzervativizmus vs. a nem csupán Prohászka Ottokár, hanem Fraknói Vilmos által is képviselt, mozgósított és szervezett egyházi „progresszió” sűrű szövetű adatolásának köszönhetően a történettudomány végképp nem tekinthet monolit tömbként a századfordulós magyar katolicizmusra. Ez akkor is lényeges eredmény, ha az I. világháború után a külső viszonyok és a belső erővonalak egyaránt jelentősen megváltoztak, átrendeződtek. Fraknói Vilmos a romantikus historizmus és a modern katolicizmus keretében megjelenő, szembeötlő társadalmi felelősségvállalást mutató patrióta elitizmus képviselője volt a 19. század végi, 20. század eleji Magyarországon.

Fraknói Vilmos szándéka a tervezett római magyar intézet szakmai profiljával és névválasztásával

A történeti kutatás alapjain állva a kötetnek sikerült végképp eloszlatni és tisztázni a jelenleg az Örök Városban működő magyar intézmények Fraknóihoz kötődő konfabulatív, meseszövő eredetmítoszait. E tisztázás lényege: amíg Klebelsberg Kunónak az olasz–magyar kulturális és diplomáciai kapcsolatokat előtérbe helyező koncepciója ma is eleven Rómában, addig Fraknói tudományos örökségének nincsen intézményes bázisa Itália szívében. Sem magyar egyházi vagy állami fenntartású kutató történeti intézetet és alkotó művészházat nem találunk Rómában. Ugyanakkor a magát csupán látens hagyományában Fraknóihoz kapcsoló, de hivatalos öndefiníciójában ezt ki nem fejező Pápai Magyar Intézet markáns gondolati előzményei felfedezhetők Fraknói 1912 februárjában megfogalmazott tervezetében, illetve azt követően az 1912 novemberéig tartó, Hornig Károly által vezetett tárgyalásokban. A tudós apát-kanonok 1910. augusztus 20-ai, Szent István nevét viselő és középkori zarándokházának hagyományát felélesztő elképzelésének nyilvánvalóan a Szent István Ház a tényleges megvalósítója, még ha csupán részlegesen is. Éppen az az intézmény, amely semmilyen módon nem köti eredetét Fraknói Vilmoshoz.

Érdekes események Fraknói Vilmos életéből

A két fő történeti állítást egy egész csokor kisebb, a Fraknói-biográfiához kapcsolódó eredmény színesíti: a kötetből megtudhatjuk, miért is kellett végleg távoznia 1905-ben Rómából, hogy alakult viszonya nagyváradi kanonoktársaival és gróf Széchényi Miklós püspökkel, több-kevesebb részletet 1910-es indiai és 1912-es amerikai útjáról, továbbá megismerhető művelődéstörténeti szintézisnek terve és 1914-es lemondása a szentjobbi apátságról és váradi kanokoki stallumáról, majd a lemondás gyors visszavonása, stb. Csupa olyan mozzanat, ami centenáriumi emlékkönyvében még nem, vagy csupán értintőlegesen szerepelt…

------------------------------------------------------------------------------------

https://www.facebook.com/photo?fbid=1611030104364425&set=pcb.1611026644364771

-------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------