Azt hiszem, egy csomó Rómát és a Vatikánt átrohanó turista életéből kimarad a Vatikán alatti Nekropolisz, mert elég macerás bejutni. De megéri próbálkozni, attól függetlenül, hogy Péter csontjait nem lehet látni saját mivoltukban, de a római temetőből egy csomó sírkamrát igen. Ezt a temetőt fel kellett tölteni a 4. században Constantinus bazilikájához, ezért Péter csontjait (amik addig egy egyszerű földsírban voltak terrakottalapokkal lefedve) befalazták. Ahonnan kivették a földi maradványait, azon a helyen viszont egy lyuk maradt, ami felé irányították a környező koporsókat, mert egy hiedelem szerint azok korábban feltámadnak majd és kiváltságosak lesznek a Feltámadáskor, akik egy mártír közelében voltak eltemetve. Szóval az 1. század óta tisztelték a keresztények azt a bizonyos földsírt, mint emlékhelyet. A fal mögé, amiben most vannak a csontok, egy kápolnát építettek (a barokk korban ezt felújították). Eléggé meglepett, hogy amint kilépünk ebből a kápolnából, XII. Pius sírját látjuk. Miért pont ő van ennyire előkelő helyen eltemetve? Na de ezen a ponton kiderült valami, amivel szerintem XVI. Benedek indokolhatná egy kicsit Pius venerabilis címét: ő engedélyezte, hogy egyáltalán lehessenek régészeti ásatások Vatikánban. Ez tényleg nagy dolog, miért nem hozza fel ezt az egyház?
A temető, aminek a szélére temették el Pétert, az 1. században alakult ki a Vatikáni dombon, mert szokás volt domboldalra építeni sírkamrákat. A sírkamrák aztán egyre többen lesznek, utcák is lesznek közöttük, így keletkezik a nekropolisz. A temető mellett, a völgyben volt a Vatikán-völgyi cirkusz, ahol a legtöbb keresztényt végezték ki Róma leégése után.
A nekropolisz látogatható részében speciális villanykörték vannak, mert az itteni magas páratartalom miatt ha egyszerűen világítanák meg, bepenészedne az egész. Rómában emiatt nem nyitnak meg egy csomó föld alatti helyet a turistáknak. A sírkamrák közül egy csomónak a falát vörös-sárgára festették, lehet, hogy a Lazio szurkolóknak ezek nem tetszenek annyira (a vörös-sárga a Roma focicsapat színe). :) Az is kiderült az idegenvezetésből, hogy a római katakombákat azért kellett befalaztatni a középkorban, mert a zarándokok lopkodták a szentek csontjait. Így jó sok munkát adtak a 20. századi régészeknek.

Kelemen Ágnes blogjából írta 2010 január 30.
http://www.kelemenagnes.blogspot.hu/2010/01/nekropolisz-vatikan-alatt.html

2015.07.15.

Válasz

Hol találjuk az Apostol sírját?
Az idegenvezetőnk magabiztosan vezet az egyik mauzóleumhoz, és itt, a Vörös Fal közelében mutat majd egy feliratot: En Petr[…]i. Ez lesz a kirándulás célpontja. 1968, június 26-án VI. Pál pápa, elfogadva Margherita Guarducci régész asszony kutatási eredményét bejelentette, hogy itt nyugszanak Péter csontjai. (Korábban a sír felfedezését is bejelentették már, de a tényleges földi maradványokról megtalálásáról ekkor nyilatkoztak először.)
A temető ugyan már Nero császár korában használatban volt, vagyis ha Szent Péter tényleg a közeli arénában lelte a halálát időszámítás szerint 64-ben, könnyen lehet, hogy itt helyezték végső nyugalomra. De a mauzóleumok későbbiek, még a legrégebbi, a ma „A” jellel ellátott sírhely is az időszámításunk szerinti 130. év környékéről származik, a legfiatalabb pedig talán Konstantin korából. Vagyis, masszív temetői építkezés folyt 60-70 évvel Péter halálát követően.

Így, ha Péter holtteste tényleg idekerült, és ez már önmagában is feltételezés, akkor biztos, hogy el is költöztették. Ha elköltözették, akkor már csak írásos emlékekben követhetjük a nyomát. Ha írásos emlékekben követjük a nyomát, akkor sincs kortárs feljegyzésünk, inkább csak utalások és visszaemlékezések kora keresztény szerzőktől és római történetíróktól. Túl sok a feltételezés, így a szenvedélyes Guarducci, aki élt-halt az eredeti megtalálásáért, csak nehezen tudta bizonyítékait összebarkácsolni.
Mégis lehetséges, hiszen Péter mártíromsága után könnyen kerülhetett ide, a nekropoliszba. Jézus követői szívesen helyezték nyugalomra halottaikat a vértanúság közvetlen közelében. A későbbiekben akadtak már vagyonos keresztény ingatlan tulajdonosok, akik befogadhatták mauzóleumaikba az Apostolt, mint például a Juliusok családja. Az ő házukban még ma is láthatjuk a mozaikot, ahol egy férfi figura Helioshoz hasonló szekéren száguld, de már felismerhetőek a keresztény ikonográfia jegyei. Sol Invictus, vagy Jézus – nehéz szétválasztani őket.

De nem azért jöttünk, hogy leleplezzünk, hanem azért, hogy felfedezzünk. Péter sírja egy időre eltűnt, majd megtalálta Konstantin, aki egyúttal a jeruzsálemi Szent Sír felfedezője is. A titok, amit feltárt, csak addig őrzi az áhítat és csodavárás erejét, amíg képes visszaöltözni titokká. Mondjuk a föld alá bújik, sötétben pihen, és megnehezíti a látogatók dolgát. Így mindenki újra felfedezheti – és ezzel a titok örök felfedezése mindenki számára biztosított. Vatikáni csoda.

http://hvg.hu/plazs/20130213_Sotet_titok_nyugszik_a_Vatikan_alatt

Előzmény

Válasz

Egy évvel korábbi, de nagyon részletes írás (2013. február 13.):Sötét titok nyugszik a Vatikán alatt
2015.02.23.
Hol nyugszik Szent Péter apostol? Csak a kiváltságosok látogathatják meg. És kiváltságos mindenki, aki a Vatikán alatti nekropoliszba, a titkos levéltárba, vagy a rejtett folyosókra bejut.
Így látogathatja meg az Apostolt

Péter apostol sírja a Szent Péter-bazilika alatt rejtőzik. Krisztus tanítványának nevét ezért szó szerint érthetjük: Jézus Simonról keresztelte át Péterre, vagyis Sziklára hiszen rá épül majd a keresztény hit és egyház. (Latin eredete a nőnemű petra, vagyis kő, aminek férfi végződést adott a Mester – mielőtt valaki a latinba belekötne, a görög verzióban, az Újszövetség nyelvén ugyanezek a szavak és formák működnek.)
Hogy erről saját szemünkkel is meggyőződjünk, és láthassuk Péter sírját, regisztrálnunk kell a különleges túrára. Ezt megtehetjük faxon (+39 06 69873017), személyesen az Ásatási Hivatalnál vagy emailben (scavi@fsp.va). A regisztrációt érdemes egy jó héttel előre megejteni, hiszen naponta maximum 250 fő látogathatja meg a szent helyet, és az egyes csoportok nem lehetnek nagyobbak, mint 12 fő. (A regisztrációhoz szükséges részletes útmutatást itt találja.)

A kirándulás 10 euró fejenként, fiataloknak (akik elmúltak 14 évesek) 5 euró. Fényképezőt tilos használni, és a konzervatív öltözködés is kötelező.

A séta a Bazilika közvetlen közelében kezdődik, elsétálunk a svájci gárdisták mellett. Utána le a föld alá, a Halottak Városába… és az elnevezés nem félrevezető egyáltalán. Valóban nekropoliszként funkcionált az antik temető egykor. A római polgárok itt, a város szomszédságában helyezték nyugalomra hozzátartozóikat. Annyira nem is voltak nyugodtak ezek a halottak, legalábbis az élők szerint semmiképpen nem bírtak magukkal, hiszen síron túli állapotban folytatták nagyjából ugyanazt a lehetetlen viselkedést, mint síron innen. Ezért a holtakat félő élők saját, evilági metropoliszuknak megfelelően építették fel a Halottak Városát. Teljes otthonokat rendeztek be hétköznapi házakban, a város mauzóleumokból áll.
Ezért a kirándulásunk a sötét, alvilági, hűvös és mindig kissé dohos főutcán folytatódik. Hátborzongató, mint Dante pokoljárásának egyik illusztrációja. Öröknek tűnik a sötétség, pedig csupán 600 éve uralkodik. A Halottak Városa több, mint ezer évig a földfelszínen állt, nappal D-vitaminban fürdött, éjjel holdfényben, és ezen az sem változtatott, hogy Konstantin az első, a Régi Szent Péter-bazilikát a 4. század közepén itt építette fel. Ő még nem igázta le a halottak otthonát, a régi mauzóleumok és az új vallás temploma megfértek egy telken.

Csak 1447 után takarták el a napfényt a nekropolisz polgárai elől, amikor V. Miklós pápa egy új Szent Péter-bazilika felépítése mellett döntött. Természetesen mind a császárt, mind Miklós pápát az inspirálta, hogy valóban az apostoli földi maradványokon emelkedik a Bazilika.

http://hvg.hu/plazs/20130213_Sotet_titok_nyugszik_a_Vatikan_alatt

Előzmény

Válasz

A nagy Szent Péter-vita folytatás vége
2014.01.08.
Szőnyi Szilárd

Fejjel lefelé

Az apostolok közül nem véletlenül övezi Pétert a legnagyobb kultusz. Jézus ebben a heves, robbanékony természetű férfiban (eredeti zsidó neve: Simon bar Ionanan) látta meg azt a „kősziklát”, amelyre egyházának jövőjét helyezheti. Pedig emberi gyengeségei nem feltétlenül predesztinálták erre a feladatra. Addig mindössze a saját családját „kormányozta”, és nem szerzett jártasságot egy nagy szervezet kiépítésében. Galileai halászként nem volt különösebben képzett, sőt, amint a Biblia szemléletesen tudósít róla, egy alkalommal annyira inába szállt a bátotsága, hogy még mesterét is megtagadta – mégjozzá háromszor egyás után.

Ennek ellenére olyan munkát végzett, hogy az egy mai szervezetfejlesztőnek is a dicséretére válna. Négy évtized alatt eljuttatta a keresztények evangéliumát az antik világ legnagyobb városaiba, hirdette az igét zsidóknak és pogányoknak egyaránt, és lerakta annak a római katolikus egyháznak az alapjait, amely mára zsidó szektából a földkereskség legméretesebb vallási közösségévé nőtte ki magát. Sőt még halála is Jézus sorsát idézi: a Római Birodalom keresztényüldözésének áldozataként szintén keresztre feszítették – csak éppen fejjel lefelé.
Szent Péter sírját egyébként a 2000. jubileumi évre szépen restaurálták, és nagy részét elérhetővé tették a nyilvánosság számára is. Előzetes bejelentkezés után így, 10-15 fős csoportokban immár évek óta bárki felkeresheti a sírt. Azt pedig, hogy a nevezetes kamra valójában kinek a csontjait rejtette kétezer éven keresztül, nem biztos, hogy valaha is minden kétséget kizáróan megtudjuk – a nagy régészeti vita egykori főszereplőitől biztosan nem, ugyanis ma már valamennyi érintett halott. Őket pedig, a mennyország kapujában Szent Péter elé járulva, bizonyára ez a kérdés érdekelte a legkevésbé.

http://www.ugyvedvilag.hu/rovatok/eletmod/a-nagy-szent-peter-vita#

Előzmény

Válasz

A nagy Szent Péter-vita folytatás
2014.01.08.
Szőnyi Szilárd

Személyeskedő vita

Minderre alapozva – Antonio Ferrua és más ellenlábas vatikáni szakértők legnagyobb bosszúságára – Guarducci 1968-ban elérte a pápánál, hogy mondja el a nevezetes rádióbeszédet, melyben bejelenti a csontok azonosítását. Ferrua azonban nem tudott belenyugodni vereségébe, és abba, hogy helyette egy nő arassa le a babérokat, ezért haláláig ádáz harcot vívott a régész ellen. Szakmai és személyeskedő vitájuk máig kellemetlen és fájó epizódja az egyház történetének. Nem hiába mondta 1972-ben Péter-Pál-napi beszédében VI. Pál az esetre utalva: „Olyan érzésünk támadt, mintha a sátán füstje bizonyos repedéseken át behatolt volna Isten templomába”.

A helyzet végül annyira elmérgesedett, hogy ellenfelei elérték: Guarduccit ne engedjék be az ásatás helyszínére, sőt az egész területről kitiltották, és fokozatosan kegyvesztett lett a vatikáni hivataloknál is. „Az egész ügy nem erősítette a Vatikánba vetett bizalmat, hogy képes felszínre hozni saját történelmét – nem csoda, hogy a vatikáni útikönyvekben egy árva szó sem szerepel az egészről” ¬– fogalmazott a téma részleteit kötetében feltáró vatikáni szakértő, John Thavis.

Most viszont, a csontok napvilágra kerülése után fél évszázaddal, a Szentszék úgy döntött, tiszta vizet önt a pohárba, és – a még XVI. Benedek pápa által meghirdetett Hit évének lezárásaként – november végén közszemlére tette a csontokat. Ezzel ugyanakkor koránt sem zárult le a lelet hitelességéről folytatott vita, hiszen sokan, köztük egy sor régész, a mai napig nem hisznek a maradványok eredetiségében. Igaz, az egyház nem is állítja – soha nem is tette – teljes bizonyossággal, hogy a kétezer éves leletek Szent Pétertől származnak. Egy vatikáni főpap, Rino Fisichella a Szentszék L’Osservatore Romano című félhivatalos lapjában nemrég így írt erről: „Nem állt szándékunkban megnyitni bármiféle vitát. (…) A hit, Isten népe mindig is Péter apostolnak tulajdonította ezeket az ereklyéket, mi pedig ugyanilyen csodálattal tekintünk rájuk, és megadjuk nekik azt a tiszteletet, amelyet megérdemelnek” – mondta. Mint kifejtette, a csontok „jelképes értéke” – illetve „mélyebb teológiai értéke” – rendkívül lényeges, ezért, függetlenül attól, hogy mire jut a tudományos vizsgálat, a keresztények minden további nélkül odajárulhatnak Szent Péter sírjához imádkozni.

Előzmény

Válasz

A nagy Szent Péter-vita folytatás
2014.01.08.
Szőnyi Szilárd

Kisvártatva azonban az egyházfő kínos beismerésre kényszerült: arra, hogy nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a megtalált csontok Pétertől származnak. Néhány év múlva aztán feltűnt Margherita Guarducci régész – az első nő, akit a Vatikán archeológiai munkák közelébe engedett –, és módszeresen sorra megkérdőjelezte a kutatás valamennyi eredményének hitelességét. Mindebben kezére játszott, hogy megdöbbentő hanyagság és titokzatosság vette körül a korábbi ásatásokat. Kiderült például, hogy amikor a munkások kiürítettek egy földalatti üreget, Ludwig Kaas egész egyszerűen magához vette és egy dobozba elzárta az ott talált csontokat, anélkül, hogy tüzetes vizsgálat alá vetették volna őket.

Egy másik főpap, Antonio Ferrua pedig egy töredékes görög felirattal ellátott – s később perdöntőnek bizonyuló – vakoladarabot süllyesztett a reverendája rejtekébe. „Hogy miért tette ezt, soha nem derült ki. Talán egyedül akarta learatni a dicsőséget, esetleg az egész ügy kellemetlen volt a számára?” – írja Michael Hesemann magyarul Az első pápa – régészek Péter apostol nyomában című könyvében. A faldarab sokáig nála maradt, és csak 1952-ben, akkor beszélt róla egy jezsuita folyóiratnak adott interjújában, miután a vatikáni kutatás jelentéseit közzétették. Ezután a pápának külön fel kellett szólítania, hogy szolgáltassa vissza az értékes leletet.

A becses vakolatdarabról értesülve Margherita Guarducci azonnal szimatot kapott. A fennmaradt betűket összeolvasva ugyanis a görög „Péter itt van” szöveg jött ki, arra utalva, hogy a keresett csontok egykor az ominózus helyiségben lehettek. Egy segédmunkás pedig jószerivel véletlenül a régésznő tudtára adta, hogy korábban Ludwig Kaas – mert állítólag attól tartott, az archeológusok nem fogják megfelelően őrizni – eltette az ott talált maradványokat, és évekig egy zárt dobozban őrizte a Vatikánban. Miután a régésznő nagy nehezen kieszközölte, hogy megtekinthesse a leletet, sikerült meggyőznie VI. Pál pápát, hogy vessék tudományos vizsgálat alá a maradványokat. Ezek aztán kiderítették, hogy a csontok minden kétséget kizáróan egy, a hatvanas éveiben elhunyt robosztus alkatú férfitól származnak – vagyis egy olyan személytől, akire pontosan ráillik az apostol személyleírása. Guarducci emellett egy valamikori kápolna falán értékes, Kr. u. 150-be visszavezető feliratot talált, melynek szövege Jézus, Mára és Péter nevét is tartalmazza.

Előzmény

Válasz

A nagy Szent Péter-vita
2014.01.08.
Szőnyi Szilárd

Régészeti szenzáció színhelye volt tavaly év végén a Vatikán. A pápai államban első ízben hozták nyilvánosságra azokat a csontokat, amelyeket a katolikus hagyomány Szent Péternek tulajdonít. A fél évszázada megtalált maradványok hitelessége fölött ugyanakkor sokáig ádáz csata dúlt a Szentszék meghatározó munkatársai és az ásatásokat vezető régésznő között.

„Újabb alapos és türelmes vizsgálatok történtek olyan eredménnyel, amit okos és megbízható szakemberek ítéletére támaszkodva pozitívnak tartunk. (…) Szent Péter ereklyéit is azonosították, mégpedig oly módon, amelyet meggyőzőnek gondolunk. (…) Ezzel a kutatásoknak, ellenőrzéseknek és vitáknak koránt sincs végük. A magunk részéről azonban kötelességünknek tartjuk, hogy a régészeti és természettudományos ismereteink jelen állásánál ezt a közleményt adjuk nektek és az egész egyháznak” – tette közzé szenzációs bejelentését 1968-ban XII. Piusz. A pápa ezzel egy akkor már hosszú évek óta húzódó, s igencsak elmérgesedett vitában foglalt állást a maga egyházfői tekintélyével – még akkor is, ha egyes kérdéseket továbbra is nyitva hagyott.

Kínos beismerés

Történt ugyanis, hogy 1939-ben XII. Piusz elrendelte: a római Szent Péter bazilika alatt folytassanak ásatásokat, abban a reményben, hogy megtalálják az apostol régóta keresett földi maradványait. A katolikus egyházban töreltenül élő hagyomány szerint ugyanis az első pápa a keresztényüldözések áldozataként Rómában szenvedett vértanúhalált, így sírja is itt kell hogy legyen, méghozzá a róla elnevezett templom alatt. A kutatást, mely 11 évig elhúzódott, egy német főpap, Ludwig Kaas vezette. Végül 1950-ben a pápa rádióbeszédben jelentette be az eredményt: a szakemberek ráleltek az apostolfejedelem sírjára.

Válasz

Ezek után alig lehet kétség, hogy a hagyomány által többszörösen igazolt sír valóban Szent Péter sírja, és a csontok a galileai halászé, akit Krisztus meghívott, hogy nyájának, juhainak és bárányainak főpásztora legyen. A csontok antropológiai vizsgálata szerint azok egy 60-70 év körüli erős alkatú férfi csontvázának maradványai, amelyből a csontok csaknem fele megmaradt, a koponyatető töredékétől az alsó lábszárcsontig. Ezeket szakszerűen osztályozva, átlátszó műanyag dobozokba tették, és pontos dokumentációval ellátva visszahelyezték a „G” fal üregébe. Ezt követően a boldog emlékű XII. Pius pápa 1968. július 26-án az általános fogadáson immár biztonsággal jelenthette ki, hogy megtalálták Szent Péter csontjait is.
Mindazok a zarándokok, turisták és látogatók, akik felkeresik a vatikáni Szent Péter-bazilikát, azzal az örömmel és meggyőződéssel állhatnak meg a baldachinos pápai főoltár előtt, hogy mint akkor, úgy most is: „PETR ENI” – Péter van itt! Péter valóban itt van.

http://www.keesz.hu/?q=node/1477

Előzmény

Válasz

Befejezésül tisztázunk kell még magának a Péter-sír régészeti feltárásának eredményeit. A hagyományt egyértelműen igazolja, hogy mind a 2. századi Gaius-tropaion, mind a konstantini öthajós bazilika szentélyének memoria-építménye, valamint a mai San Pietro pápai főoltára pontosan a Péter-sír fölött áll. Az 1939–1949 közötti régészeti feltárás valóban rátalált a Gaius-tropaion alatti sírkamrára is. Ennek mélyéről azonban csupán csak egy a vörös fal alá szorult emberi lábszárcsont, valamint – már-már jelképesen – egy egércsontváz és egy juh lapockacsontja került elő. Joggal vetődött fel a kérdés, vajon hol vannak a mártír főapostol egyéb földi maradványai. Ismeretes volt, hogy a keresztényüldözések idején, 258 körül, Szent Péter és Szent Pál csontjait átmentették a Via Appia melletti Szent Sebestyén-katakombába. Ezért XII. Pius pápa, aki az 1950-es szentévben, december 23-án az évtizedes feltárások eredményét bejelentette, kizárólag a Péter-sír megtalálásáról tett említést. A kutatás azonban nem ért véget. A római egyetem epigráfiai tanára, Margherita Guarducci a Szentszéktől 1953-ban engedélyt kapott arra, hogy a Péter-sír környékét tüzetesen átvizsgálja. Így figyelt fel a grafittós falra vésett karcolatokra, amelyek neveket, fohászokat, keresztény szimbólumokat ábrázoltak. A vakolattöredékek egyikén két görög szó rövidítésére – a titok kulcsára – a „PETR ENI” karcolatra talált. Az írásszakértő egyetemi tanár sikerrel oldotta fel a két tagból álló rövidítést, és rádöbbent az egykori tanúbizonyságra: „Péter van itt”.
De hol? Merre? M. Guarducci a grafittós fal sír felé eső, belső oldalán egy porfírral bélelt kis fülkét fedezett fel, amely azonban üres volt. Ezért faggatni kezdte azokat a munkásokat, akik a 40-es években a feltárásban részt vettek. Ezek közül az egyik – Giovanni Segoni – elmondta, hogy a fülkében aranyszálakkal átszőtt textilmaradványok között csontokat találtak. A maradványokat titokban egy faládába összegyűjtve elhelyezték az egyik szerszámos kamrában. A ládához egy igazoló irat is tartozott a csontok megtalálásának időpontjával és helyével. Kiderült, hogy a csontok eredetileg a Péter-sír mélyén feküdtek, mert a rájuk tapadt föld megegyezett a sírakna mélyének talajával. A felfedezés a csontok Konstantin-kori másodlagos elhelyezésére utalt, egyben arra a furcsaságra is választ adott, hogy a konstantini bazilika hossztengelye miért éppen ezen csontereklyéket őrző „G” fal felett húzódott, és miért nem a síraknát metszette.

Előzmény

Válasz

A San Pietro belső terének barokk kori megjelenítése, a jelentősebb építményekkel, a baldachinos pápai oltárral, az új apszis mélyére helyezett Catedra Petrivel és a bravúros szobrászati megoldásokkal jelentős mértékben, a sokoldalú és zseniális képességű Lorenzo Bernininek (1598–1680) köszönhető. Ő alakította ki a San Pietro előtt Európa talán legszebb terét, a teret átölelő kétoldali oszlopos árkáddal és a téren elhelyezett két szökőkúttal.
Az egyszerű galileai halász – Simon bar Jona –, akit az Úr Kéfásnak, azaz Kősziklának nevezett el, valószínűleg sohasem gondolta, hogy a keresztény emlékezet vatikáni sírja fölé egykor majd egy ilyen monumentális bazilikát emel. Aligha sejtette, hogy halálának tanúja a Krisztus dicsőítésének szövegével – a Christus vincittel – ékesített obeliszk népeket és nemzedékeket gyűjt majd maga köré a péteri főséget és Krisztus Egyházának rendíthetetlenségét hirdetve.

Előzmény

Válasz