Róma: Róma - bevándorlás (fórum)

Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1300 fő
  • Képek - 4852 db
  • Videók - 1353 db
  • Blogbejegyzések - 3212 db
  • Fórumtémák - 178 db
  • Linkek - 1239 db

Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1300 fő
  • Képek - 4852 db
  • Videók - 1353 db
  • Blogbejegyzések - 3212 db
  • Fórumtémák - 178 db
  • Linkek - 1239 db

Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1300 fő
  • Képek - 4852 db
  • Videók - 1353 db
  • Blogbejegyzések - 3212 db
  • Fórumtémák - 178 db
  • Linkek - 1239 db

Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1300 fő
  • Képek - 4852 db
  • Videók - 1353 db
  • Blogbejegyzések - 3212 db
  • Fórumtémák - 178 db
  • Linkek - 1239 db

Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Róma - bevándorlás

Ezt a témát Nyilas Kitti indította 6 éve

Segítséget szeretnék kérni! Egy versenyfeladatot kell megoldanom, s az a kérdés, hogy Róma melyik kerületében lakik a legtöbb bevándorló?! Erre szeretném a választ megkapni! Tudnak segíteni nekem ebben?
Köszönöm szépen!!!

Hozzászólások eddig: 18

Új hozzászólás

A hozzászólás hossza legfeljebb háromezer karakter lehet

Ez egy válasz üzenetére. mégsem

Hozzászólások

Huszákné Vigh Gabriella üzente 1 hónapja

2. Vita az olasz cigányokról
2018.06.20.
A romakérdés egyébként régóta megosztja az olasz társadalmat: az országban jelentős roma közösség él, közülük sokan Romániából vagy az egykori jugoszláv országokból származnak. A legnagyobb roma „nomád táborok” Róma, Milánó és Nápoly körül alakultak ki: egyes felmérések szerint ezek lakóinak száma körülbelül negyvenezer főre tehető, pontos adatok azonban nincsenek.

A romák ügye miatti társadalmi feszültségek akkor kerültek igazán reflektorfénybe, amikor 2007 novemberében egy romániai cigány meggyilkolt egy olasz nőt. Az eset után rengeteg támadás érte a nomád közösségeket, és bár az összeütközések száma azóta visszaesett, a mély szociális ellentétek továbbra is jelen vannak.

Silvio Berlusconi a miniszterelnöksége idején hasonló népszámlálást szeretett volna véghez vinni, ezt azonban a bíróság megakadályozta.
Mégpedig azért, mert egyszerűen alkotmányellenes – érvelt tegnap Luigi Di Maio, az M5S vezetője. Giuseppe Conte miniszterelnök a sajtónak azt mondta, ezúttal túl messzire ment a belügyminiszter.

A balközép La Repubblica napilap sokkolónak nevezte a nyilatkozatot, amire Salvini a Twitteren így válaszolt: „Valaki sokkról beszél. Miért? Én is gondolok azokra a szegény gyermekekre, akiket tolvajlásra és törvénytelenségekre neveltek” – tette hozzá.

Később a Liga vezetője kiadott egy közleményt is, amiben bizonygatta, nem áll szándékában ujjlenyomatot venni a romáktól, egy állapotfelmérés céljával készülő tanulmányt azonban mindenképp fontosnak tartana.

https://magyaridok.hu/kulfold/vita-az-olasz-ciganyokrol-3212713/

Válasz

Huszákné Vigh Gabriella üzente 1 hónapja

Vita az olasz cigányokról
2018.06.20.
A romák összeszámlálásának terve heves társadalmi indulatokat szült
Újabb nézeteltérések feszítik szét az olasz kormányt: Matteo Salvini belügyminiszter, a jobboldali Liga vezetője az Olaszországban élő roma közösség népszámlálására tett javaslatot. Giuseppe Conte miniszterelnök szerint azonban a kormányfőhelyettes ezúttal túl messzire ment, az elitellenes Öt Csillag Mozgalom vezetője, Luigi Di Maio szerint pedig az effajta törekvések szimplán alkotmányellenesek.
Az olaszországi nyilvánosság az éppen egy hónapja közösen kormányzó Liga és az Öt Csillag Mozgalom (M5S) között feszülő, egyértelműen mély törésvonalak első konkrét eseteként tárgyalja az Olaszországban élő romák kapcsán kialakult konfliktust a koalícióban: hétfő este ugyanis Matteo Salvini a Telelombardia nevű televíziónak arról nyilatkozott, hogy a kormánynak szándékában áll egy kisebb népszámlálást készíteni az olaszországi romákról.

A belügyminiszter azt is mondta, hogy a nagyobb városok körül illegálisan kialakult nomád táborokat maradéktalanul be kellene zárni, az országban engedély nélkül tartózkodó romákat pedig ki kellene toloncolni Olaszországból.
https://magyaridok.hu/kulfold/vita-az-olasz-ciganyokrol-3212713/

Válasz

Huszákné Vigh Gabriella üzente 3 hónapja

4. A másodgenerációs kínaiak beilleszkedése azonban nem zökkenőmentes az olasz társadalomba. Erre példa a 38 éves Sara Lin, aki hétévesen került Olaszroszágba. “Eleinte az összes olasz ugyanolyannak tűnt. Nehéz volt megkülönböztetni az arcukat” – mondta a korai nehézségekről. Később, a tinédzserévei elején két évre visszatért Kínába, hogy jobban megismerje az ottani kultúrát, és fejlessze a nyelvtudását. Ekkor viszont arra jött rá, hogy az ottani társadalom sokkal rasszistább, mint az olasz.

Amikor visszatért Olaszországba, a ruhaiparban kezdett el dolgozni. Ruhatervező szeretett volna lenni Firenzében, de sok ellenállásba ütközött, az ottani szakmai elit nem szívesen fogadta be. Végül azonban sikeresen felépített egy ruhamárkát, amiben szerinte fontos szerepe van kettős identitásának: a kínaiakra jellemző fegyelmezettségnek és az olaszok rugalmasságának.

2018.04.16.

https://g7.24.hu/allam/20180415/elleptek-kinaiak-a-toszkan-varost-es-mar-ok-keszitik-az-olasz-luxusruhakat/

Válasz

Huszákné Vigh Gabriella üzente 3 hónapja

3. 2013-ban kigyulladt egy gyár, és hét kínai munkás az életét vesztette. A munkások a gyárban laktak, és a katasztrófa rávilágított arra, hogy milyen hatása lehet a kínaiak árnyékgazdasgánának. A pratói hatóságok széleskörű ellenőrzést tartottak, összesen nyolcezer kínai tulajdonban lévő céget vizsgáltak meg, és több nagy illegális gyárat fedeztek fel. Az ellenőrzött cégek 93 százalékánál találtak szabálytalanságokat, illegális munkásszállásoktól kilógó vezetékekig.
A rendőrség őrizetbe vette a helyi kínai maffia vezetőjét, ugyanis a kínaiak nemcsak az olasz dizájnt másolták, hanem az olasz maffia struktúráját is. A rendőrség szerint a kínai üzemek nyolcvan százaléka fizetett védelmi pénzt a kínai maffiának, amely drogkereskedelemmel, prostitúcióval és szerencsejátékkal is foglalkozott.

A kínaik viszonya egyre jobban elmérgesedett az olaszokkal, ami egy szerencsétlen lökdösődés miatt vált igazán látványossá. Az egyik gyár ellenőrzése során egy csendőr konfliktusba került egy idősebb kínai dolgozóval. A csendőr állítólag meglökte a férfit, akinek a kezében lévő kisbaba leesett és megsérült. Az eset miatt több száz kínai gyűlt össze egy téren tiltakozásul, köveket és üvegeket dobáltak. A tüntetésre a hatóságok úgy reagáltak, hogy még több ellenőrzést rendeltek el.
Jönnek az afrikaiak

A kínaik és az olaszok közötti feszültséget lehet, hogy nem a helyiek, hanem olyan globális jelenségek hűtik le, mint Kína gazdasági felívelése és a migráció Európába. Vencsouban, ahonnan a legtöbb kínai bevándorolt Pratóba, a New Yorker szerint százszorosára nőttek a bérek a kilencvenes évek eleje óta. A kínaiak már kevésbé jönnek Olaszországba, sőt, többen visszamentek Vencsouba. Egy gyártulajdonos szerint a kínai életszínvonal-emelkedés a pratói kínaik bérét is felhajtja, van olyan kínai üzemvezetője, akinek többet fizet, mintha olasz lenne.

Ráadásul az egyre nagyobb jólétben felnövő pratói kínaiak is egyre kevésbé a ruhaiparban látják a jövőjüket. “A gyerekeink már nem táskákat akarnak csinálni” – mondta egy gyártulajdonos. “Most már mindegyikük a Bocconiba akar járni [ami egy milánói elitegyetem]” – tette hozzá egy barátja. A kínai gyárakban pedig egyre nagyobb számban kezdenek dolgozni szíriai, pakisztáni vagy szenegáli bevándorlók.

Válasz

Huszákné Vigh Gabriella üzente 3 hónapja

2. A luxustermékekben utazó olasz gyártók tehát a saját szomszédjukban találkozhattak a globális versennyel, és emiatt elkezdett feszültté válni a viszony az egyre népesebb kínai kolóniával. Az olaszok arra panaszkodtak, hogy a kínaiak csak a minél alacsonyabb költségekre és a sebességre fókuszálnak, illetve a kínaiaknak fogalmuk sem volt arról, hogy hogyan lehet magas minőségben gyártani, amíg az olaszok meg nem tanították nekik.

A sérelmek persze nemcsak esztétikai kérdésekre korlátozódtak, bár nem térnek el azoktól a sztereotípiáktól, amelyek Európa bármely kínai közösségével szemben élnek. Azaz a kínaiak úgy élnek, mint állam az államban, nem fizetnek adót, saját rendőrségük és bankjuk is van, a kínai gyárak nem tartják be az egészségügyi előírásokat. Nem integrálódnak, hosszú évek alatt sem tanulták meg a helyi nyelvet. Ráadásul a helyi gazdaságot sem pörgetik lényegében, mert mindent a közösségükön belül szereznek be.
A legérdekesebb vád az volt, hogy még meghalni sem hajlandóak. Legalábbis, ha meg is halnak, holttesteket nem hagynak maguk után. 1991-ben még a helyi önkormányzat is vizsgálni kezdte, hogy mi az oka annak, hogy abban az évben egy kínai halálát sem jelentették be. A helyiek között az a pletyka terjedt el, hogy a holttestek eltüntetéséért cserébe elkérték az útlevelét, amelyet eladtak az újonnan érkezőknek, kihasználva azt, hogy a helyiek nem igazán tudták egymástól megkülönböztetni a kínaiakat.

Az olasz hatóságok tavaly vizsgálták is a kínaiak adóelkerülését, és összesen öt milliárd dollár értékben találtak gyanús utalásokat, amelyek nagy része a kínai ruhaüzemek illegális bevételéből származott. A kínaik szerint azonban a helyiek állításai féltékenységből és rasszizmusból származnak. “Nem mi találtuk fel, hogyan kell így üzletelni. Ha Rómától délre utazol, akkor a kínaiaknál sokkal rosszabb embereket találsz” – mondta egy kínai gyártulajdonos, aki szerint az zavarja az olaszokat, hogy a kínaiak sokkal keményebben dolgoznak náluk.

A pratói kínai üzemek Európa-szinten is számottevőek. “Ha 500-1000 ruhát gyártatnál le, és 3-6 hónapod van rá, akkor Kínába mész. Ha viszont csak két heted van, és száz darab kell, akkor Pratóba” – mondta a New Yorkernek egy angol ruhaipari tanácsadó. A cikk szerzője bejutott egy közel focipálya-méretű gyárba, amelyben a vidéki kínai gyárakról festett képnek megfelelően gyerekek játszottak vagy tévéztek a sarokban, ruhák lógtak a kifeszített szárítókon, a munkások meg néha beleszundítottak a munkába. A kínai cégek sokáig lényegében kontrollálatlanul növekedhettek, egy súlyos tragédia azonban felforgatta Prato gazdasági életét.

https://g7.24.hu/allam/20180415/elleptek-kinaiak-a-toszkan-varost-es-mar-ok-keszitik-az-olasz-luxusruhakat/

Válasz

Huszákné Vigh Gabriella üzente 3 hónapja

Ellepték kínaiak a toszkán várost, és már ők készítik az olasz luxusruhákat
2018.04.16.
Jelentős létszámban a kilencvenes évek elején jelentek meg kínai bevándorlók a Firenzétől húsz kilométerre fekvő Pratóban. Míg Firenze bőriparáról ismert, Prato ruhaipari központ volt, a legnevesebb olasz ruhamárkák közül több is itt gyártatott. A kínaiak számára pedig rengeteg munkalehetőség volt a ruhagyárakban.

Az évtized közepén már saját vállalkozásokat hoztak létre a kínaiak, eleinte garázsokban, majd kisebb műhelyeket kezdtek kibérelni. Ezzel párhuzamosan a környékbeli olasz manufaktúrák egyre kevésbé bírtak az élesedő globális versennyel, emiatt örültek a kínaiak érkezésének, akik életet leheltek a helyi gazdaságba. Ha már kézműveskedni nem éri meg, legalább a lakásokat ki lehet adni.

A századforduló után is folytatódott a kínaik bevándorlása, akik szinte kizárólag a Sanghajtól délre lévő Vencsouból érkeztek. Mára a 200 ezres olasz város lakosságának hivatalosan tíz százaléka kínai, de becslések szerint az illegális bevándorlókkal együtt létszámuk a 45 ezer főt is elérheti. Ezzel Párizs után Pratóban élhet a legtöbb kínai Európában, és Olaszországban itt a legnagyobb a bevándorlók aránya, ugyanis a kínaiak mellett jelentős észak-afrikai kolónia is él a városban. A kínaiak szerepéről, és az olasz társadalommal való egyre konfliktusosabb viszonyról a New Yorkerben jelent meg részletes cikk.
https://www.newyorker.com/magazine/2018/04/16/the-chinese-workers-who-assemble-designer-bags-in-tuscany

Kínai “Made in Italy”

Az egyre gyarapodó kínai ruhaüzemek eleinte azért jelentettek lényeges változást, mert nem a környék magas minőségű, kézműves hagyományára támaszkodtak, hanem Kínából importált olcsó anyagokból készítettek tömegárut, lényegében a ma fast fashionnek

nevezett irányzat szellemében. Termékpalettájuk azonban folyamatosan bővült, eleinte középkategóriás márkákat is elkezdtek kiszolgálni, mint a Guess. A kétezres évektől pedig már olasz luxusmárkák is gyártattak náluk, mint például a Gucci vagy a Prada, amelyeknek tehát “Made in Italy” címkével ellátott luxuscikkeiket olcsón alkalmazott kínai bevándorlók készítették.

A cikk szerint a kínai üzemekben készült luxustermékeket a bekerülési költségük 10-15-szöröséért árulják, bár még ezzel együtt sem zsigerelik ki feltétlenül a munkásokat. Egy kínai gyártulajdonos azt mondta, hogy legképzettebb munkásai havi kétezer euró (620 ezer forint) körül keresnek, ami nagyjából olasz középosztálybeli keresetnek felel meg, bár ez lehet, hogy elszigetelt példa.

Válasz

Huszákné Vigh Gabriella üzente 1 éve

5. A román köztévé kamerája előtt megszólalókból ömlöttek a panaszok. Egy hatvankét esztendős vászlói nő elmesélte, hogy gondozottja a lakás legkülönbözőbb pontján végezte el a nagydolgát, és amikor megpróbálta rábeszélni a hagyományos vécé használatára, azt a választ kapta: ez az ő lakása, és azt csinál benne, amit akar. Az nem érdekelte, hogy a cselédet felfogadó hozzátartozók elvárták a lakás tisztán tartását is a román nőtől, ezért neki fel kellett takarítania az idős úr után.

A munkaszerződés és a szabályozott munkaidő nem mindenkinek adatik meg: ha ugyanis papírokkal alkalmaznak valakit, akkor egy személy ellátásához legalább két munkavállalóra van szükség a kötelező szabadnapok és a napi limitált munkaidő miatt.
A műsorban megszólaltak olyan gyerekek is, akik édesanya nélkül nőttek fel, mert anyjuk Olaszországba ment idősgondozásra. Luciana Bobeica kamasz volt, amikor három kis testvére nevelése szakadt a nyakába, mert az édesanyjának el kellett mennie, hogy pénzt keressen a családnak; a nagyszülők nyugdíjából semmire sem futotta. Az alkoholista apára már régóta nem számíthattak, így a kamasz lánynak idő előtt felnőtté kellett válnia.

Miruna Cajvaneanu újságíró tizennyolc éve él Olaszországban. A Hotnews nevű román hírportált tudósítja, de blogot is ír – olaszul – a román szolgálókról. Azt mondja, a legtöbb cseléd memóriájába beleégett ugyanaz a kép: síró gyerek az autóbusz-állomás peronján, miközben a jármű elindul, fedélzetén az anyával. Érdekes módon ez erőt is ad egyeseknek ahhoz, hogy fejest ugorjanak az ismeretlenbe: az otthon maradtakat el kell tartaniuk, értük megéri vállalni az áldozatot.

Giancarlo Germani ügyvédnek román felesége van, így a nyelvet is megtanulta, és most ő a jogfosztott cselédek istápolója. Műsort is vezet egy közösségi adón, a Colors Rádióban, ahol a román nyelvű adás alatt égnek a vonalak: szolgálók érdeklődnek a jogaikról, és mesélik el történetüket. A munkajogász praxisában arra is volt példa, hogy állati sorban tartott szolgálók érdekeit védte; miközben Románia – így a román állampolgárok is – teljes jogú tagja az uniónak. Az ügyvéd – két társszerzővel – könyvet is írt a román szolgálókról. Érzelmekre ható címet adott neki: A szeretet nagykövetei. A könyv nagy vihart kavart az országban, mert megmutatta az egyre súlyosabb társadalmi jelenség másik arcát: milyen komoly áldozatokat hoznak egyesek, hogy az elöregedő olasz lakosságot megfelelően ellássák. Ennek következtében készült egy felmérés is ebben a rétegben, és megdöbbentő eredményt hozott: a végleg hazatérő cselédek nyolcvan százalékának pszichológus segítségére van szüksége Romániában.
https://mno.hu/hetvegimagazin/ilyen-a-huszonegyedik-szazadi-rabszolgasag-nyugat-europaban-2400618

Válasz

Huszákné Vigh Gabriella üzente 1 éve

4. A román egészségügyben egy ideje új betegség jelent meg: az Olaszország-szindróma olyan pszichés állapot, amely a gyereket és az édesanyát egyaránt sújtja. A rokonok vagy a nagyobb testvér gondjaira bízott gyereknél a szülő hiányát nem pótolja az, hogy drága okostelefont kap karácsonyra, de még a Skype-on folytatott napi beszélgetések sem. Sokaknak az anya csak egy kép és egy hang lett a monitoron, ölelés és valódi kontaktus nélkül. Nem csoda, hogy tanulási zavaraik lesznek, pszichés problémák adódnak náluk. A román oktatási minisztérium felmérése szerint legalább százezer olyan diák van az iskolarendszerben, akinek a szülei külföldön dolgoznak.
A kint dolgozó anyák tünetei drasztikusabbak: a monoton környezet, a gondozottal kapcsolatos problémák felerősítik rossz érzéseiket. Gyakran kommunikációképtelen, Alzheimer- vagy Parkinson-kórban szenvedő betegeket kell ápolniuk, akik sok esetben agresszívak velük. Az ADRI vezetője azt mondja: az öngyilkosságok vagy az öngyilkossági kísérletek száma a szolgálók esetében többszöröse bármilyen más munkahelyen dolgozó románokénak. Az pedig szinte természetes a cselédeknél, hogy rendkívül instabil érzelmi állapotban vannak, liftezve a jókedv és a mély depresszió között.

Szakértők azt mondják, ez az állapot a családok teljes széteséséhez vezet. Az otthon maradt férjeket frusztrálja, hogy az asszony pénzén élnek. Féltékenyek, agresszívak lesznek, sokan az alkoholba menekülnek. Catalin Luca moldvai pszichológus szerint a nőknek az okoz traumát, hogy otthon sok esetben ugyanolyan állapotban vannak a szüleik, mint amilyen állapotú időst ők ellátnak Olaszországban; feloldhatatlan belső konfliktust okoz, hogy magukra hagyták szeretteiket.
A szeretet nagykövetei

A bukaresti közszolgálati televízió március végén mutatott be egy megrázó dokumentumfilmet a román szolgálók olaszországi sorsáról. Azt mondják, sokan megfelelő képzettség nélkül vállalják el ezt a nehéz munkát, és nincsenek felkészülve a várható nehézségekre. Sokszor pszichés problémáktól terhelt időseket fognak ki, és hamar maguk is depressziósak lesznek a huszonnégy órás készenlétet igénylő munkakörben. Sok esetben megalázzák, de előfordul, hogy fizikailag is bántalmazzák őket a gondozottak. Nem csoda, hogy az ápolók közül számosan megkeseredett emberként élnek. A filmben megszólal egy olyan középkorú hölgy is, akinek a haldokló édesanyja gondozását másra kellett bíznia, mert nem tudta otthagyni olaszországi munkahelyét. Videóban búcsúzott el tőle, és a temetésen is csak úgy tudott részt venni, hogy már a ceremónia estéjén repülőre kellett ülnie, mert másnap szükség volt a munkájára. Az eset életre szóló lelkifurdalást okozott nála.

Válasz

Huszákné Vigh Gabriella üzente 1 éve

3.Míg egy helyi munkavállaló nem áll szóba ezerötszáz eurós fizetés alatt, a Romániából érkező ápoló megelégszik nyolc-kilenc száz euróval. Szállásra nem kell költenie, mert az őt felfogadó család külön örül annak, ha odaköltözik az idős ember lakásába. Rendszerint arra is megkérik, hogy főzzön a gondozottra, így élelemre sem kell költenie. Kívülről úgy tűnik, ideális helyzet. De csak kívülről az.
Elszalasztott pillanatok

Egy Geta nevű hölgy így vallott olaszországi munkájáról egy bukaresti napilapnak: „Most született az unokám, eddig csak Skype-on láttam. Nem voltam a lányom mellett, amikor szült, és nem leszek ott, amikor az unokám elindul, vagy kimondja az első szavakat. Ahelyett, hogy őt pelenkáznám, egy idős nőt teszek tisztába naponta. Az otthoni elszalasztott pillanatokat soha nem tudom bepótolni.”
Geta – akárcsak cselédtársainak többsége – minden este telesírja a párnáját a sötét cselédszobában, amikor senki sem látja. Kiszolgáltatottnak érzi magát, az őt felfogadó család rabszolgájának. Nincs kivel beszélgetnie sem: az idős nő, akit gondoz, kommunikációképtelen. Marad a mobiltelefon és a tablet; a családját évente egyszer látja, augusztusban, amikor hazamehet két hétre.

Azok a cselédek szerencsések, akik olyan idős embert gondoznak, aki (még) nem mozgásképtelen, mert így néha kimozdulhatnak a lakásból. Vasárnap elmennek a templomba, naponta sétálnak egyet, így legalább látnak embereket maguk körül. Náluk már-már munkaköri kötelesség a jókedv: ha nem mosolyognak folyamatosan a gondozottra, a hozzátartozók nem bíznak bennük, azt gondolják, amikor ők nincsenek ott, nem törődnek a szerettükkel.

Olaszországban egy ideje szövetségük is van az ott dolgozó román nőknek. Az ADRI vezetői azt mondják: nagyon gyakori a visszaélés a munkaadók részéről. Ez részben a hiányos törvénykezésnek köszönhető, de még nagyobb részben annak, hogy ezek a nők többnyire láthatatlanok: egy ház foglyai. Silvia Dumitrache, a szervezet elnöke tizenegy esztendeje él Olaszországban, és jól ismeri sorstársai életét. Azt mondja, a szenvedés a munkába állás első percétől elkezdődik, amikor úgy vállalják el valaki gondozását, hogy nincsenek tisztában a jogaikkal. Nincs munkaszerződésük, nincs szabályozva, mennyi szabadidő jár nekik. A legtöbben kénytelenek belenyugodni, hogy vasárnap két óra az övék, amíg a család meglátogatja a gondozottat; ez elfogadhatatlanul kevés. „Sokan nem indulnának el Romániából, ha előre tudnák, mi vár rájuk” – fogalmazott a szervezet elnöke. Hogy miért maradnak mégis? Mert otthon kell a pénz, és a gyerekeik boldogulása érdekében feláldozzák a saját életüket.

Válasz

Huszákné Vigh Gabriella üzente 1 éve

2. Itáliában jelenleg a lakosság 22,4 százaléka töltötte be legalább a hatvanötödik életévét, eközben a tizennégy év alattiak kevesebb mint 14 százalékát adják a társadalomnak. Egyszerű matematika: száz gyermekkorúra százhatvan idős ember jut! Nem csoda, hogy ez az ország költi az Európai Unióban a legtöbbet nyugdíjra: a GDP 16 százalékát, miközben az európai átlag 11 százalék. A világon egyébként csak Japán előzi meg Olaszországot a 65 év felettiek arányát tekintve.

A román sajtó nem régóta foglalkozik behatóan a jelenséggel; a cselédsors árnyoldalai ugyanis kevéssé láthatók. A külső szemlélő azt látja: a nők felülnek a távolsági buszra, majd rendszeresen küldik haza az eurót az itthon maradt családtagoknak. Ha hazajönnek, mosolyognak és boldogok, hogy aztán két hét múlva szipogva üljenek vissza a buszra, amely újra messze viszi őket.

Clara Druela 47 éves, özvegy. Tíz éve dolgozik Olaszországban. Ő szerencsés, mert vihette magával a lányát is. Talpraesett nő: a hatalmas igényt látva öregotthont alapított Cordenons településen, Friuli-Venezia Giulia tartományban. Mogorva, nehezen kezelhető idős férfit gondozott sokáig odaadóan, akinek a rokonai megígérték: ha kibírja mellette, az öregúr halála után megkapja a lakást. Betartották a szavukat, és ebben a házban hozta létre Clara Druela az öregotthont, a helyi háziorvos segítségével, aki megoldást keresett öreg páciensei ellátására. Jelenleg tíz idős ember lakik nála.
Hivatalos adatok szerint egymillió román állampolgár él és dolgozik Olaszországban, így ők alkotják a legnagyobb külföldi közösséget a félszigeten. A valós szám jóval magasabb, mert sok a feketemunkás. Mindkét ország tagja az uniónak, nincs szükség vízumra, engedélyekre. Az idősgondozásban szinte kizárólag román ápolókat találunk: a helyiek azért a pénzért nem vállalják a hosszú, sok esetben lélekölő munkát. Az olaszok szívesen választanak román cselédet, mert nincsenek nyelvi nehézségeik (latin eredetű mindkét nyelv, rengeteg közös szóval), és mert szerény, megbízható munkaerőnek tartják őket, akik kevéssel is beérik. Ráadásul képzettek is, szinte mindegyiknek van legalább érettségije. Annyira kapósak, hogy ha valaki egy haldoklónál szolgál, akár naponta kaphat állásajánlatot olyanoktól, akik idős hozzátartozójuknak keresnek gondozót.

Egy ma született olaszországi gyereknek jó esélye van arra, hogy megérje a 82. életévét. És arra is, hogy idős korában román szolgáló fogja ellátni: jelenleg másfél millió gondozóra van szükség a statisztika szerint.
https://mno.hu/hetvegimagazin/ilyen-a-huszonegyedik-szazadi-rabszolgasag-nyugat-europaban-2400618

Válasz

Ugrás a(z) oldalra

Ez történt a közösségben:

Huszákné Vigh Gabriella írta 2 napja a(z) Róma környéke fórumtémában:

Tivoli, in mostra il mito di Niobe tra incanto e cultura 2018.07...

Huszákné Vigh Gabriella írta 2 napja a(z) menekültek, migránsok fórumtémában:

Vörösre festett tenyérrel tüntettek Matteo Salvini ellen 2018.07...

Huszákné Vigh Gabriella írta 4 napja a(z) street art fórumtémában:

La Venere di Milo griffata e il David che si fa un selfie: il ...

Huszákné Vigh Gabriella írta 5 napja a(z) Bulvár fórumtémában:

Egyre több étterem él vissza Cicciolina nevével! 2018.07.17...

Huszákné Vigh Gabriella írta 5 napja a(z) Nyár Rómában fórumtémában:

Giardino di Palazzo Venezia 2018.07.17. http://www...

Huszákné Vigh Gabriella írta 5 napja a(z) Nyár Rómában fórumtémában:

Il Giardino ritrovato 2018.07.17. Nei giorni della rassegna ...

Huszákné Vigh Gabriella írta 5 napja a(z) július fórumtémában:

https://www.facebook. ...

Huszákné Vigh Gabriella írta 5 napja a(z) július fórumtémában:

Conclusa con la partecipazione di migliaia di persone la Festa...

Huszákné Vigh Gabriella írta 5 napja a(z) július fórumtémában:

Festa della Madonna de' Noartri, al via i festeggiamenti ...

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu