The Pagan Necropolis Under Vatican City

Vatikáni nekropolisz a Szent Péter bazilika alatt

https://www.youtube.com/watch?v=HdqkEokbhCQ

2023.12.18.

Válasz

2. A teljes nevén Falakon kívüli Szent Pál-bazilika az apostol sírja fölé emelt római főtemplom. Pál sírhelyét már a II. században az Ostiába vezető út mellett tisztelték. A legkorábbi márvány síremlék cellája fölé Nagy Konstantin császár kisebb bazilikát emeltetett, melyet I. Szilveszter pápa 324. november 18-án szentelt föl. Később a zarándokok tömege miatt ezt a templomot császári rendeletre kibővítették. Ciriades építész hatalmas öthajós, nyolcvanoszlopos, előcsarnokos bazilikája 1823-ban leégett; a mai főtemplom a keresztény világ adományaiból Luigi Poletti tervei szerint épült, IX. Piusz pápa 1854-ban szentelte föl.

2021.11.20.
https://www.magyarkurir.hu/kultura/a-szent-peter-es-szent-pal-bazilika-felszentelesenek-unnepe

Előzmény

Válasz

A Szent Péter- és a Szent Pál-bazilika felszentelésének ünnepe 2021
2021.11.20.
https://www.magyarkurir.hu/kultura/a-szent-peter-es-szent-pal-bazilika-felszentelesenek-unnepe

Egy templom felszentelését ünnepelve a hely névadó szentjét tiszteljük, akinek védelme alá helyezi magát a hívek közössége. November 18-án a római Szent Péter- és Szent Pál-bazilika felszentelésének ünnepén a két fő apostolt tiszteljük.

A Szent Péter-bazilika helyén álló első templomot 326 és 350 között I. (Nagy) Konstantin császár és fia, II. Constantius emelte Szent Péter sírja fölé a kereszténység győzelmének jegyében. A mai székesegyház 1506 és 1626 között épült.

Már V. Miklós pápa tervbe vette 1450-ben egy új bazilika építését, mert a Konstantin-féle építményen erősen meglátszottak a több mint ezer esztendő viszontagságai. II. Gyula pápa, aki az Egyház nagyságát, szépségét és szentségét kívánta méltó módon kifejezésre juttatni az új templomban, itt akarta fölállíttatni a saját síremlékét is. A tervrajz elkészítésével Donato Bramantét bízta meg. Bramante a Kr. e. 27-ben épült kerek Pantheon és a Forum Romanumon álló Maxentius-féle csarnokbazilika mintájára centrális, egyenlő szárú kereszt alakú épületet tervezett, hatalmas kupolával. 1506. április 18-án tették le az alapkövét.
X. Leó pápa Raffaello Santit nevezte ki Bramante utódjává, aki Giuliano da San Gallo és Fra Giocondo da Verona építészeket kapta segítőül.

A 72 éves Michelangelo Buonarroti azzal a feltétellel vette át a feladatot, hogy semmiféle pénzt nem kap érte, mert egyedül Isten iránti szeretetből és Szent Péter apostol iránti tiszteletből végzi a munkát. Egy 1547. január 1-jei pápai brevével Michelangelo a tervezésben szabad kezet kapott, és visszatért Bramante elképzeléséhez, amit a költségek miatt később leegyszerűsített, de méltóságteljesebbé is tett. Halálakor már állt az új bazilika három hajója a kupola alapzatával és vázával együtt. IV. Piusz pápa parancsára utódainak, Vignolának és Pirro Ligoriónak szigorúan követniük kellett Michelangelo terveit. Az azóta is a világ egyik legnagyobb templomának számító bazilikát 1626. november 18-án szentelték föl.

Válasz

2. A katolikus egyház jelképe

Az építkezés utolsó szakaszában az is felmerült, hogy két torony épül a templomra, ám amikor az épület süllyedni kezdett, ezeket a terveket végül elvetették. A Szent Péter-bazilika óriási súlya azonban a katolikus egyházat is megroppantotta, ugyanis a reformáció terjedésében komoly szerepet játszó búcsúcédula-árusítás bevételeire elsősorban az elképesztő költségek fedezéséhez volt szükség.

Az épületet végül VIII. Orbán pápa (1623–1644) idején nyilvánították késznek – ekkor egy újabb korszakos zseni, Bernini dolgozott az utolsó simításokon. Noha a templom belső tere és a homlokzat előtti tér még sehogy sem állt, 395 évvel ezelőtt és a hagyomány szerint pontosan 1300 évvel az első Szent Péter templom felszentelése után, 1626. november 18-án a pápa felszentelte a bazilikát.

Ugyan Bernini még évtizedekig gondolkozott további átalakításokon, a templom nagyjából megőrizte akkori formáját, az ő legnagyobb hozzájárulása a bazilika előtt kialakított oszlopsoros tér lett, amelyet 1667-re fejeztek be, és innen ma is megcsodálhatjuk a bazilika elképesztő tömegét. Ugyan mára a Szent Péter-bazilika már nem a kereszténység legnagyobb temploma – ezt a címet ugyanis átvette a római templom pontos, ám direkt egy-két méterrel nagyobbra tervezett, az elefántcsontparti Yamoussoukro városában 1990-ben átadott „Miasszonyunk, a béke királynője” bazilika –, természetesen ma is a katolikus egyház legfőbb jelképének számít.

2021.11.18.
https://24.hu/tudomany/2021/11/18/roma-szent-peter-bazilika/

Előzmény

Válasz

Százhúsz évig épült az óriási Szent Péter bazilika 2021
2021.11.18.
https://24.hu/tudomany/2021/11/18/roma-szent-peter-bazilika/

A Szent Péter-bazilika lenyűgöző épületét meglátogató hívő vagy turista talán hajlamos azt gondolni, hogy egy ilyen építményt a XVI-XVII. században csak valami különlegesen egységes, azt is mondhatnánk, isteni ihletettségű akarat lehetett képes létrehozni. A bazilika építésének történetét megismerve viszont inkább azon gondolkozhatnánk el, miért nem dőlt össze néhány évvel az átadása után.
120 évig folyt a munka

Szent Péter sírja felett már nagyon korán kis templomot emeltek, majd Nagy Konstantin idején egy nagyobb templom épült itt, amelyet aztán 150 évvel később ki is bővítettek. Az épület állapota azonban XV. század végére teljesen leromlott, ráadásul a pápaság reprezentációs igényeit sem elégítette ki, így elkezdődött az átépítés, ami végül II. Gyula pápa (1503–1513) idején egy szinte teljesen új templom építéséhez vezetett.

Az 1506-os alapkőletétel után 120 évig folyt a munka, nyolc különböző mester irányítása alatt. A II. Gyula által kihirdetett pályázatot Bramante nyerte, de jellemző, hogy néhány töredékes, többségében bizonytalan eredetű vázlaton kívül az ő terveit nem is ismerjük, sőt az is feltételezhető, hogy sem a templom méreteire, sem az építkezés költségeire vonatkozó utasításokat nem kapott. Bramante halála után Raffaellót bízták meg a munkálatok irányításával – az ő terveiből sem valósult meg szinte semmi.

Az események Michelangelo 1546-os kinevezése után gyorsultak fel valamelyest. Bár a zseniális művész csak komoly nyomásra vállalta el a megbízatást, amikor munkához látott, gyakorlatilag újrarajzolta elődei terveit – talán jobb is, ugyanis a mai számítások szerint a korábban rajzolt kupola statikailag kivitelezhetetlen lett volna. Az előrehaladást segítette az is, hogy az Újvilág aranyából frissen megtollasodott spanyolok komoly forrásokkal támogatták az építkezést. Természetesen Michelangelo 1564-es halála után az ő terveit is átrajzolták, a templom alaprajzát például a korábbi bizánciról latin kereszt formájúvá változtatták.

Válasz

2. Una vera opera “corale”, in cui l’unità del racconto sacro si fa collante tra le diverse declinazioni dei 14 artisti, i quali, ognuno con il proprio stile, espressione e sentimento, interpretano il singolo episodio del Mistero della Passione. Un’opera che mostra la molteplicità delle forme di cui si componeva il linguaggio figurativo quando, tra gli anni Cinquanta e Sessanta del Novecento, era acceso il dibattito tra astrattismo e figurazione, tra innovazione e tradizione.
Una vitalità artistica sostenuta anche dalla vicinanza, dalla collaborazione, dalla diretta conoscenza degli artisti tra loro, i quali spesso condividevano le committenze, partecipavano ai medesimi concorsi e si confrontavano su tematiche comuni.

2021.10.02.
https://www.museivaticani.va/content/museivaticani/it/eventi-e-novita/notizie/2021/via-crucis-san-pietro.html

4Attilio Selva.JPG

a5.jpeg

6Angelo Biancini.JPG

Előzmény

Válasz

Ad un anno da quel memorabile momento di preghiera in solitaria di Papa Francesco, davanti ad una Piazza San Pietro silenziosa e vuota, i riti di Pasqua in Vaticano si annunciano purtroppo, ancora una volta, nel segno del Covid.
E come già nel 2020, in occasione delle prossime celebrazioni del Venerdì Santo, a fare da sfondo umile e discreto alla testimonianza del Pontefice saranno quelle – spesso ignorate – 14 formelle bronzee con le stazioni della Via Crucis, collocate tra le lesene che scandiscono le pareti esterne dei bracci berniniani di Costantino e di Carlo Magno.

Una Via Crucis quasi “sconosciuta” pur essendo sotto gli occhi del mondo; trascurata da quei pellegrini e turisti ammaliati invece dalla bellezza più immediata e imponente della Basilica, del colonnato, dell’obelisco e delle fontane.
Solo ora, in tempo di pandemia, quella Via Crucis può finalmente reclamare l’attenzione che merita, e narrare tanto la sua genesi quanto il suo processo creativo: si tratta della seconda fusione della Via Crucis realizzata, nel 1960, per la Basilica minore di Santa Maria di Montesanto, in piazza del Popolo a Roma. La piccola chiesa seicentesca è nota come la “Chiesa degli artisti” da quando nel 1951 papa Pio XII la assegnò, come sede ufficiale, alla “Messa degli artisti”: una comunità di artisti cattolici e non, prevalentemente attivi a Roma, impegnata nella riflessione sull’arte sacra e liturgica, promossa da Mons. Ennio Francia.
Nasce in quel momento l’idea di decorare la chiesa con un nuovo Crocifisso per l’altare maggiore, eseguito da Vittorio Di Colbertaldo, e una Via Crucis coinvolgendo gli artisti dell’Associazione, in particolare gli scultori, interessati a questa iniziativa collettiva. I nomi sono estratti a sorte così come l’assegnazione delle singole stazioni.

Le formelle, tutte dello stesso formato e nella stessa lega bronzea, vengono realizzate dalla Fonderia Anselmi e terminate nel 1960; quindi esposte nello stesso anno in Campidoglio prima di essere trasferite nella Basilica di S. Maria di Montesanto, dove ancora oggi sono conservate.
È per l’Anno Santo della Redenzione, nel 1983, che nasce l’idea di replicare le 14 stazioni e di collocare la Via Crucis nella prestigiosa cornice di Piazza San Pietro. I rilievi, tratti direttamente dagli originali, vengono collocati nella Piazza tra il 1984 e il 1985 per le cure della Basilica Vaticana che li posiziona all’esterno, ai lati della scalinata di accesso alla chiesa, visibili a tutti e disponibili a quanto vogliano ripercorrere il cammino della Via Dolorosa.


https://www.museivaticani.va/content/museivaticani/it/eventi-e-novita/notizie/2021/via-crucis-san-pietro.html

Előzmény

Válasz

https://www.museivaticani.va/content/museivaticani/it/eventi-e-novita/notizie/2021/via-crucis-san-pietro.html

https://m.museivaticani.va/content/museivaticani-mobile/en/eventi-e-novita/notizie/2021/via-crucis-san-pietro.html

Keresztút domborművei a Szent Péter téren

a1.jpeg

a2.jpeg

3.jpeg

Válasz

4. Péter széke a Vatikáni Bazilikában
A „katedra” szó szerint a püspök állandó székhelye, tekintélyének és „tanítóhivatalának” szimbóluma.
A Szent Péter -bazilika apszisában található az Apostol székének emlékműve, Bernini műve, nagy bronz trón formájában, amelyet négy egyházi doktor szobra támaszt alá, kettő nyugatról, Szent Ágoston és Szent Ambrus, kettő pedig keletről, Szent János krizosztom és Szent Atanáz.
Abban az időszakban, amelyben Péter Rómában élt, számos házban fogadták, köztük a kereszténységre tért római szenátor, Pudente házára emlékezünk. Az övé Domus Ecclesiae volt, ahogy a keresztény házakat nevezték, istentiszteleti és találkozóhelyként is használták (a Santa Pudenziana templom emelkedik rajta).
Ebben a házban Péter keresztelést rendezett és Eucharisztiát ünnepelt. Azt mondják, hogy Péter gesztatóriumot vagy hordozható széket, a Cathedra Petri -t használt a szentségek kiosztásához.
Ez a fából készült trón a kilencedik században érkezett Rómába: valójában 875 -ben Kopasz Károly király, aki az Alpok túloldaláról jött le császárrá koronázni, VIII. János pápának adta, más értékes ajándékokkal együtt. Évszázadokon át a bazilikában folyamatosan mozgó pompás műtárgyat ereklyeként tisztelték, és ünnepélyes körmenetben vitték át a február 22 -i liturgikus ünnepen (a római martirológia február 22 -én ünnepelte az antiokhiai Szent Péter székének ünnepét és Január 18 -án Rómában a székét, a közelmúltbeli naptárreformot követően a két megemlékezést február 22 -ig egyesítette).
Ezt a széket évszázadok óta használták egy új pápa trónra lépésére.
Így történt ez 1666. január 18 -ig, amikor VII. Sándor parancsára véglegesen áthelyezték az apszisba, beépítve a Gian Lorenzo Bernini által aláírt monumentális barokk kompozícióba. 1666-ban, 10 év munkája alatt készült el, harmincöt munkatárs közreműködésével, amikor a mester hatvan éves volt.
Mivel ettől a pillanattól kezdve a Cathedra Petri már nem volt látható, 1705 -ben VII. Kelemen pontos másolatot készített, amely jelenleg a Szent Péter -bazilika kincstárában látható.
Péter fából készült székének azonban csak egy része valójában az apostol idejére nyúlik vissza: valójában mindig is a tudósok közötti vita középpontjában állt annak keltezésével és tehát valódi eredetével kapcsolatban. Ha egyesek szerint ez a karoling kor műve (Kopasz Károlyé volt), mások azt gondolják, hogy valójában sokkal régebbi: feltételezik, hogy az elefántcsont panelt Egyiptomban készítették III. század eleje, vagy akár Konstantin római császár ősi trónja, akár Nagy Károly trónja.

Előzmény

Válasz

3. La Cattedra di Pietro nella Basilica Vaticana
La “cattedra”, letteralmente, è il seggio fisso del Vescovo ed è il simbolo della sua autorità e del suo 'magistero'.
Nell’abside della Basilica di san Pietro si trova il monumento alla Cattedra dell’Apostolo, opera del Bernini, realizzata in forma di grande trono bronzeo, sorretto dalle statue di quattro Dottori della Chiesa, due d’occidente, sant’Agostino e sant’Ambrogio, e due d’oriente, san Giovanni Crisostomo e sant’Atanasio.
Durante il periodo di tempo in cui Pietro visse a Roma, fu ospitato in diverse case, fra le quali ricordiamo la casa di Pudente, senatore romano convertito al cristianesimo. La sua era una Domus Ecclesiae, come si chiamavano le case dei cristiani utilizzate anche come luogo di culto e di riunione (su di essa si ergerà la chiesa di Santa Pudenziana).
In questa casa Pietro amministrava il battesimo e celebrava l’eucarestia. Si dice che Pietro per amministrare i sacramenti utilizzasse una sedia gestatoria, ossia portatile, la Cathedra Petri.
Questo trono ligneo arrivò a Roma nel IX secolo: nell’875, infatti, re Carlo il Calvo, sceso d’Oltralpe per farsi incoronare imperatore, ne fece dono a Papa Giovanni VIII, insieme ad altri preziosissimi regali. Per secoli lo splendido manufatto, continuamente spostato all’interno della basilica, fu venerato come reliquia e portato in solenne processione durante la ricorrenza liturgica del 22 febbraio (il Martirologio Romano celebrava il 22 febbraio la festa della cattedra di S. Pietro ad Antiochia e il 18 gennaio quella della sua cattedra a Roma, in seguito la recente riforma del calendario ha unificato le due commemorazioni al 22 febbraio).
Questa cattedra venne utlizzata per secoli per l’intronizzazione di un nuovo pontefice.
E così avvenne fino al 18 gennaio del 1666 quando, per volere di Alessandro VII, fu definitivamente spostata nell’abside, inglobata nella monumentale composizione barocca firmata da Gian Lorenzo Bernini. Fu ultimata nel 1666 in 10 anni di lavoro, con l’aiuto di trentacinque collaboratori, quando il maestro aveva sessant’anni.
Siccome da quel momento la Cathedra Petri non era piú visibile, nel 1705 Clemente VII ne fece fare una copia esatta, che è attualmente esposta nel Tesoro della Basilica di San Pietro.
Della cattedra lignea di Pietro, però, solo una parte risale effettivamente ai tempi dell’apostolo: infatti è da sempre al centro di un dibattito tra studiosi per quanto concerne la sua datazione e, quindi, la sua vera origine. Se alcuni ritengono si tratti di un’opera di età carolingia (trono appartenuto a Carlo il Calvo), altri pensano che sia, in realtà, molto più antica: si ipotizza che il pannello d'avorio sia stato realizzato in Egitto tra la fine del III e l'inizio del IV secolo, oppure che si tratti dell'antico trono dell'imperatore romano Costantino, oppure sia il trono di Carlo Magno.

Előzmény

Válasz