Róma legnagyobb stadionja alatt ugyanakkor egy titkos társaság is megbújt.
A környék ma nem tűnik többnek egy átlagos zöld területnél, de 1700 évvel ezelőtt itt állt a híres Circus Maximus. Miközben a harci szekerek felszántották a versenypályát, egy misztikus pogány közösség a szomszédban titkos rituálékat gyakorolt.
Napjainkban e titkos templom is a föld mélyén rejtőzik.
Jobbra az Aventinus, balra pedig a Palatinus dombja látható. A kettő közötti terület a római császárok idejében legfontosabb látványosságoknak adott helyet. Rómának ez a legelsőként kiépített és állandóan növekvő része volt. Julius Ceasere uralkodásának idején a circus befogadó képességét 250 ezer főre növelte, vagyais ötszörösére a Colosseuménak. Ez volt Róma legnagyobb lóversenypályája, ahol gladiátorküzdelmeket és vadállatviadalokat is végig izgulhatott a nagyérdemű.
A mai zöldterület közel 10 méterrel van magasabban, a titkos templomnak pedig nyomát sem látni.
De hol van a templom? Azalatt az épület alatt.
Az épületben az 1920 évektől egy tésztaüzem működött, ma viszont a római operaház raktára található benne.
Alatta rejtőzik egy titkos Mitrász-szentély. A titokzatos vallás elfeledett temploma óriási területet ölel fel, olyan mintha a második században járnánk. Ezen a részen második századi falakat és a huszadik században beépített, a felszínen magasodó épületet megtartó pilléreket egyaránt láthatunk. Mit lehetett tudni a titkos társaságról? A k.e. első században a rómaiak még a római vallásban hittek. Mitrász hívei a római isteneket dicsőítőkkel ellentétben nem díszes templomokban, hanem mély titkos helyeken gyakorolták a vallásukat. A beavatási szertartás is titokban zajlott, és a misztikus vallásnak nem voltak szent szövegei sem. E keleti vallás eredetéről nem sokat tudni. Követői a rómaikaként Mitrásznak ismert perzsa istenség hívei voltak. Mivel Mirász egy barlangban született, a neki szentelt templomok is sötét, ablak nélküli barlangszerű helyeken kerültek kialakításra. Ez a templom öt helységből áll, melyek mindegyike tízszer három és fél méter.
Egy relikvia mindmáig érintetlen állapotban maradt meg. Ez itt egy fogadalmi felajánlás, a felajánlást egy mitrász-hívő tette, amit a dombormű feletti szöveg is alátámaszt. A márványdomborművön Mitrász istenség éppen nyakon szúrja a bikát. A mitrász-hívek szemében a bika a lehető legerősebb és legnemesebb teremtménynek számított. Visszaköszönő motívum a mitrász-szentélyekből. De nehéz elképzelni, hogy az áldozatokra valóban sor került a templomokban, hiszen a 30-40 fő befogadására alkalmas szentélyekben nem igazán férhetett el egy bika.
Az áldozat csak jelképes lehetett.
Kérdés, hogy miért ide építették a templomot, talán azért, mert a versenyzők is mitrász hívei lehettek. A hívők jórészt katonák voltak.