2021.05.13.

1981. május 13-án, a Fatimai Szűzanya ünnepén, a világ szeme láttára, a hívek szerető gyűrűjében követték el a merényletet II. János Pál pápa ellen. A lövedék azonban nem ért célt, a lengyel pápa életét nem sikerült kioltania. Egy láthatatlan kéz eltérítette a végzetes golyót…

Egy titokzatos, láthatatlan kötelék fűzi össze ezt a drámai eseményt a harmadik fatimai titokkal. II. János Pál pápa a saját bőrén tapasztalta meg a XX. század szörnyű diktatúráit, hite azonban mindvégig töretlen maradt. Lábadozása idején azt mondta: „Nem tudom, ki adta a fegyvert a gyilkos kezébe, de azt tudom, hogy ki térítette el a golyót.”
XVI. Benedek pápa és P. Tucci a merényletről

„Kővé dermedtünk, mintha mi is ott lennénk, amikor meghallottuk a tragikus merénylet lövéseit, amelyek 1981. május 13-án, a Szent Péter-téren dördültek el” – mondta XVI. Benedek pápa 2006. március 30-án, a Karol Wojtyła életéről készült film bemutatója után. Lehetetlen úgy átélni akárcsak emlékezetben azt az eseményt anélkül, hogy, kővé dermednénk. Ez a megrendülés, döbbent ijedség kihallható az akkori tudósítók hangjából is. Roberto Tucci atya így kommentálta a merényletet: „Itt Tucci atya beszél a Vatikáni Rádió mikrofonjánál a Szent Péter-térről. Ahogy Nardacci kolléga tájékoztatott, 17 óra 17 perc körül gyors egymásutánban lövések hallatszottak. A Szentatya megingott, majd titkára, Stanisław Dzsiwisz atya és (komornyikja) Angelo Gugel úr karjába hanyatlott…”

A Szent Péter-térről jelentem

Az ismert rádiókommentátor, Benedetto Nardacci élőben közvetítette az eseményt: „Ahogy hallhatták, az audiencián jelenlévő püspökök, főpásztorok arra kérték a tömeget, hogy imádkozzon a pápa egészségéért. Úgy tűnik, hogy a Szentatyát legalább egy lövedék eltalálta a hasfalán. Azt hiszem, hogy a csendőrök és a rendőrség járművei elkísérték a mentőautót, ami ahogy korábban mondtam, behajtott a Vatikánba… A mentőautón valószínűleg a Szentatyát viszik rendőri kísérettel, a Gemelli kórház felé. Én így látom a helyzetet, de nem tudom megerősíteni a hírt, mert a Szent Péter-téren állok…”

Megbocsátok a merénylőnek

Valaki szerette volna elnémítani a pápát. Mégis, alig öt nappal később, újra a Vatikáni Rádió mikrofonjánál, pontban déli 12 órakor a Mária-imánál újra felhangzott II. János Pál hangja:

„Kedves testvérek! Tudom, hogy az elmúlt napokban és különösen most a Regina Coeli idején velem vagytok. Megindultan mondok köszönetet imáitokért, és megáldalak valamennyiőtöket. Különösen közel érzem magam ahhoz a két személyhez, akik velem együtt sebesültek meg. Imádkozom azért a testvérért, aki rám lőtt, és akinek őszintén megbocsátottam. Egyesülve a pap és áldozat Krisztussal, felajánlom szenvedéseimet az egyházért és a világért. Neked, Mária újra elismétlem? „Totus tuus ego sum” (Egészen a tiéd vagyok).” Az elhaló hang erős lelki akaratot közvetít. A lábadozó pápa első gondolata a megbocsátás. De a következő vasárnap, 1981. május 24-én, még a Gemelli kórházból imádkozza a Regina Coelit.
„Az 1981. május 13-án bekövetkezett merénylet után Őszentsége előtt világossá vált, hogy egy anyai kéz térítette el a golyót, ennek köszönhetően a haldokló pápa megállt a halál küszöbén. Amikor egy alkalommal Leiria-Fatima akkori püspöke Rómában járt, a pápa úgy döntött, hogy átadja neki a golyót, ami a dzsipbe fúródva maradt a merénylet után, hogy a kegyhelyen őrizzék. A püspök kezdeményezésére belefoglalták a Fatimai Szűzanya szobrának koronájába.”

A láthatatlan kéz, amelyik eltérítette a lövedéket

Tíz évvel később, 2010. május 12-én XVI. Benedek pápa Portugáliában járva felidézte az eseményt, amikor fölkereste a jelenések kápolnáját, és e szavakkal fordult Máriához:

„Tiszteletre méltó II. János Pál pápa, aki háromszor látogatott meg téged itt, Fatimában, és köszönetet mondott azért a „láthatatlan kézért”, amelyik megszabadította a haláltól, majdnem harminc évvel ezelőtt, május 13-án, a Szent Péter-téren elkövetett merénylet során, föl akarta ajánlani a fatimai kegyhelynek a golyót, amelyik súlyosan megsebesítette, és amit a te koronádba helyeztek, Béke Királynője. Mélységesen vigasztaló a tudat, hogy nemcsak örömeink és reményeink aranyával, ezüstjével ékes a koronád, hanem aggodalmaink és szenvedéseink lövedékével is.”.

--------------------------------------------------------------------------------------

https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2021-05/fatima-szuzanya-ii-janos-pal-papa-elleni-merenylet.html

------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------

P. Vértesaljai László emlékezése a drámai pillanatokra:

II.János Pál pápa elleni merénylet

2021.05.14.

Pisztolylövésnyire a 40 évvel ezelőtti merénylettől: Elárvultunk egy pillanat alatt… …„Merénylet! Merénylet!” Olyan megdöbbentő volt a hír, fel sem fogtuk, meg sem értettük. Amire világosan emlékszem, az egy érzés, mely nagyon mélyről fakadt: Elárvultunk. Nincs pápánk. Ha van pásztor nélküli nyáj, akkor Róma népe az lett, percek alatt, ahogy a rádió híre gyorsan elterjedt….

Megálltunk egymást mellett, mint egy hirtelen született közösség tagjai, megszűnt minden különbség köztünk: egy család lettünk, amelyik siratja az apját. Nem szégyelltük, hogy könnyes a szemünk, mi férfiak sem…

E sorok írójaként, negyven évvel ezelőtt nemcsak Rómában tartózkodtam, mint a Pápai Német-Magyar kollégium növendéke, hanem azon az emlékezetes napon éppen a Szent Péter tér közelében jártam. Abban az időben nem délelőtt, hanem délután öt órakor tartották a Szent Péter téren az általános kihallgatást, melynek kezdetén a szent pápa a nyitott fehér pápamobilon körbejárt a hívek szektorai között. Azon a nevezetes délutánon éppen a térre vezető Via della Conciliazione sugárút Paulinusok könyvesboltjában teológia szakkönyveket vásároltam, majd gyalog indultam haza a kollégiumba. Már a Tiberis partján haladtam, amikor hirtelen szirénázás hallatszott, amihez egyre több szirénázó hang társult. Mintha ezer baleset történt volna mindenfelé a városban! Rendőrautók száguldottak a Szent Péter tér felé a Tiberis rakpartjain és a levegőben helikopter körözött. A forgalom megállt, az autók és buszok félreálltak, a gyalogosok pedig döbbenettel s a szemükben tanácstanul egymásra tekintettek.
Emlékszem, egy kávézóból hirtelen kiszaladt egy hosszú fekete kötényes barista és kétségbeesetten odakiáltotta mindenkinek: „Attentato contro il Santo Padre! Merénylet a Szentatya ellen!" És sírt! Sokkot kapott, csak azt a szót ismételgette: „Merénylet! Merénylet!” Olyan megdöbbentő volt a hír, fel sem fogtuk, meg sem értettük. Amire világosan emlékszem, az egy érzés, mely nagyon mélyről fakadt: Elárvultunk. Nincs pápánk. Ha van pásztor nélküli nyáj, akkor Róma népe az lett, percek alatt, ahogy a rádió híre gyorsan elterjedt. Hiszen akkor minden rádió megszakította a műsorát és mindenki – szerte a világon – csak erről az eseményről beszélt.

Abban az időben még nem volt sem mobil, sem internet. Kihangosított rádiók mellett hallgatták az emberek a híreket, nemcsak kávézókban, hanem üzletekben, boltokban. Megálltunk egymást mellett, mint egy hirtelen született közösség tagjai, megszűnt minden különbség köztünk: egy család lettünk, amelyik siratja az apját. Nem szégyelltük, hogy könnyes a szemünk, mi férfiak sem. A helyiségek megteltek emberekkel, szemünk a rádió hangszórójára tapadt és hallgattuk a hírt: „A Szentatyát azonnal a Gemelli klinikára szállították, állapota életveszélyes, mert közvetlen közelről többször rálőtt a merénylő, akit elfogtak és letartóztattak…” .

Nagy csend lett a Városban, mint régente Nagyszombaton. Két és fél év alatt az egész világ szívéhez nőtt a lengyel pápa. Bátor hangja, rugalmas, férfias léptei, mélységes hite egységbe kovácsolta nemcsak a katolikus egyházat, hanem szinte az egész világot.
Most ez az érzés, az anyátlanság-apátlanság fogott össze bennünket és hirtelen megértettük, hogy milyen kivételes ajándékot kaptunk a Gondviseléstől az ő személyében.
Este, hívó szó nélkül kimentünk a Szent Péter térre imádkozni. Május 13-a volt. A Fatimai Boldogasszony napja.

A Gemelli klinikán még nem ért véget az öt órás operáció. Egy ember a műtőasztalon, kemény kékes fény alatt, itt a földön, az orvosok kezében, miközben a hívek imája a Szűzanyához szállt. Ő pedig kézbe vette kedves lengyel fia életét, mert a hívétel után, még aznap, mint most a járvány nagy próbáján, ima szállt fel nemcsak a római Szent Péter térről, hanem Lourdes, Fatima, Częstochowa, Márianosztra, Csíksomlyó kegyhelyeiről: Most segíts meg, Mária, óh irgalmas Szűzanya!

II. János Pál pápa felgyógyulása, hűséges péteri szolgálata utolsó leheletéig,

boldoggá-, majd szenttéavatása mind azt jelzik, hogy valóban a gondviselő Isten és az Egyház Anyja különleges szeretetét élvezte itt a földön és érkezett haza az atyai Házba. Totus tuus! – Egészen a Szűzanyáé lett itt a földön, mire föl Isten Anyja egészen megsegítette őt, még a mennyben is.

És még egy szó. Ami utána történt.

Ami ugyanis a Szentatya heti programján szerepelt az 1981. május 13-át követő vasárnap, az éppen a római Német-Magyar Kollégium meglátogatása lett volna. Elmaradt, pedig minden készen volt már nálunk a nagy eseményre. Hadd említsem meg, hogy II. János Pál pápa Róma püspökeként nagyjából minden vasárnap délután az Örök Város egy-egy plébániájára látogatott el. Meglátogatta a perifériát éppúgy, mint a belvárosi egyházközségeket, hosszú péteri szolgálata alatt mintegy 350-et. Ment a szegényekhez, de éppúgy elment a kevésbé szegényekhez is. Ment ő mindenkihez – Jézus nevében! Pápaként végiglátogatta a pápai egyetemeket, kollégiumokat, a szerzetesrendek anyaházait. Mindenütt szentmisét mutatott be, a közösségekkel személyesen is találkozott, majd elfogadta a vacsoraasztalt is. Keresett lehetőséget arra is, hogy megkérdezhessék őt saját küldetésük vonásairól.
Mint tudjuk, a Gemelli kórházban a sikeres műtét után még sokáig ott maradt, majd a lábadozás időszakára a Castel Gandolfói pápai nyaralóba költözött. Innét jött be Rómába, hogy újrakezdje péteri szolgálatát. Mit gondoltok, mivel kezdett?

Azzal, amit a merénylet elvett tőle. Ott folytatta, ahol abbahagyni kényszerült. Eljött hozzánk a Germanicumba, a Német-Magyar kollégiumba. Mintha mi sem történt volna!
Drága Fatimai Szűzanya, hálásan köszönjük Neked, hogy úgy álltál a Fiad rendelte Péter utód mellett, mint ahogy a kereszt tövében. Köszönjük, ó áldott Szűz!

---------------------------------------------------------------------------------------

https://www.facebook.com/vaticannews.hu/photos/pcb.4370713052940281/4370693399608913/

A Szűzanya koronájának dísze lett a merénylet lövedéke - a közbenjárás tanúbizonysága

----------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

Negyven éve lőttek rá a pápára,

II János Pál megbocsátott a merénylőnek

2021.05.14.

1981. május 13-án a vatikáni Szent Péter téren a kurd Mehmet Ali Agca fegyverrel sebesítette meg a pápát. II. János Pál rengeteg vért vesztett, de túlélte a merényletet.

Amikor II. János Pál pápa a szokásos audenciája miatt áthaladt hívei lelkes tömegén, Mehmet Ali Agca 17 óra 17 perckor négyszer is rálőtt egy 9 milliméteres félautomata pisztollyal. Egy lövés a gyomrát, egy másik egy milliméterrel a szíve mellett találta el, egy a jobb mutatóujját és egy a jobb karját. (Két járókelő is megsebesült.)

Agca ezután a fegyvert egy teherautó alá dobta, de a vatikáni biztonsági őrség főnöke, Camillo Cibin, valamint egy apáca és több járókelő megállította és megakadályozta, hogy elmeneküljön.

A pápa súlyos vérveszteséget szenvedett, azonnal kórházba vitték.
Egyes feltevések és a merénylő sokszor zavaros, egymásnak is ellentmondó elemeket tartalmazó vallomása szerint a bolgár titkosszolgálat, végső soron pedig a Szovjetunió állt a merénylet mögött, mivel tartott a pápával szoros kapcsolatban álló lengyel Szolidaritás mozgalomtól.

Agcának – későbbi vallomása szerint – három bűntársa is volt, egy török és két bolgár, és a műveletet Zilo Vassilev olaszországi bolgár katonai attasé irányította, egy Bulgáriában élő török maffiózó, Bekir Celenk megbízásából. Agca állítása szerint a terv az volt, hogy ő és a tartalék fegyveres, Oral Celik lelövik a pápát a Szent Péter téren, majd egy kis robbanás keltette pánik kihasználásával a bolgár nagykövetségre menekülnek. Társa azonban bepánikollt, nem lőtt, és nem is robbantott.

A merénylet idején 23 éves Agca Belső-Törökországból származott, szegény család gyermekeként már fiatalon bankrablásokban, bolti tolvajlásokban vett részt, majd belépett a szélsőjobboldali Szürke Farkasok nevű szervezetbe, mely Törökországban számos robbantásért és merényletért volt felelős. Mivel Karol Wojtyla, a történelem első lengyel pápája közismerten antikommunista és hazája ellenzéki mozgalmának, a Szolidaritásnak nyílt támogatója volt, a merénylet moszkvai szála egyáltalán nem elképzelhetetlen. A lengyel származású pápa komoly ellenfél volt a szocialista blokk ateizmusa számára – írja a Rubicon –, II. János Pál lengyelországi látogatásai valamennyi kelet-európai országban a kereszténység pozícióit erősítették.

1985-re Agca vallomásai alapján sikerült is négy férfit bíróság elé állítani, ám a terrorista váratlanul visszavonta vallomását, és magát Jézus Krisztusnak nevezve kijelentette, hogy tettét isteni parancsra hajtotta végre. Agca gyilkossági kísérlete mind a mai napig foglalkoztatja a közvéleményt, más merényletekhez hasonlóan számos összeesküvést és szervezetet sejtenek.
Agcát 1981 júliusában ítélték életfogytiglanra Olaszországban. A merénylet után a pápa arra kérte az embereket: „imádkozzatok testvéremért [azaz Agcáért] … akinek őszintén megbocsátottam.” 1983-ban találkoztak is, és négyszemközt beszéltek a börtönben. A merénylő állítólag a találkozás végén megcsókolta a pápa gyűrűjét. II. János Pál éveken át tartotta a kapcsolatot Agca családjával, 1987-ben az anyjával, egy évtizeddel később a testvérével találkozott.

Bár Agca azt mondta, hogy „számomra [a pápa] a megtestesítője a kapitalizmusnak”, és meg akarta ölni, később összebarátkoztak, és 2005 február elején, amikor a pápa beteg volt, Agca levélben jobbulást kívánt neki.

A pápa kérésére Carlo Azeglio Ciampi elnök 2000 júniusában kegyelmet adott a merénylőnek. Kiadták Törökországnak, ahol újra börtönbe került egy baloldali újságíró 1979-es meggyilkolásáért és két bankrablásért. 2010. január 18-án engedték szabadon, csaknem 29 évet töltött rács mögött.

--------------------------------------------------------------------------------------

https://hvg.hu/kultura/20210513_Negyven_eve_lottek_ra_a_papara_a_papa_megbocsatott_a_merenylonek

------------------------------------------------------------------------------------