A római legionáriusok felszereléséhez tartozott a caliga.

A kötény (cingulum) fémdíszeinek csilingelése és a páncélzat által keltett zaj mellett a katonai bakancs (caliga) szegekkel kivert talpa is jellegzetes hangot adott. Így a támadó hadsereg mennydörgő hangja félelmetes lehetett.

Josephus Flavius leírása szerint 70-ben, Jeruzsálem ostromakor egy Julianus nevű certurio a jeruzsálemi templomudvaron keresztül kergette az ellenséget, amikor fémszegekkel kivert bakancstalpa megcsúszott az utca kövén, ő elesett, ellenfelei pedig bekerítették és végeztek vele. Az ilyen baleseteknek valóban fennállt a veszélye, mégis a legtöbb esetben, kevésbé csúszós talajon, a szegek jó tapadást biztosítottak a lábbelinek. A szegek idővel jellemzően tönkrementek és cserére szorultak.

Az itáliai flotta tengerészei egy alkalommal kérvényt nyújtottak be Vespasianushoz, hogy növelje bakancspénzüket (calciarium), mivel a rendszeres és hosszú meneteléseik során Puteoliból és Ostiából Rómába, bakancsuk nagyobb igénybevételnek volt kitéve. Vespasianus válaszában megparancsolta, hogy ezentúl mezítláb tegyék meg az utat.

A caliga (vagy mivel párból állt, gyakran a többes számú formában caligae) alapvető jellegzetessége, hogy szandálszerűen megformált, magas szárú lábbeli volt, azaz a boka fölött végződött. Kiváló minőségű marha- vagy ökörbőrből készült talpból és felső részből állt. Az előbbit szegecsekkel védték a csúszástól és a gyors kopástól. Az utóbbit szabhatták egyetlen darab bőrből, szíjszerű behasogatásokkal alakítva ki a lábhoz idomuló formát, vagy készíthették egymáson keresztbe fektetett, ill. egymásba bújtatott pántokból is.

Látszólag semmilyen védelemmel nem látták el az időjárás viszontagságai ellen, viszont rendszerint vastag gyapjúharisnyával hordták (főleg az északibb területeken).

A 2. században egyre elterjedtebbé váltak a zártabb felsőrésszel ellátott lábbelik, s nem elképzelhetetlen, hogy teljesen fel is váltották a caligát. Ugyanakkor a legtöbb - ha nem is mindegyik - katonai lábbeli talpát tovább is bakancsszegekkel látták el.

Az egyik leghíresebb, leghírhedtebb császárt is erről a lábbeliről nevezték el. Caligula apja Germanicus volt (Tiberius császár unokaöccse és fogadott fia), anyja pedig Agrippina, Augustus császár unokája. Apja már két-három évesen is elvitte magával a germánok elleni hadjárataira. Miniatűr katonai ruházatot viselt, ami a legionáriusoknak nagyon tetszett, apró saruiról kapta a Caligula becenevet. Ő azonban később nem szerette, ha így szólították, mégis így maradt meg a történelemben.

---------------------------------------------------------------------------------------

forrás: Adrian Goldsworthy - A római hadsereg története

https://www.facebook.com/photo/?fbid=537299477993669&set=a.2616523945336617