2025.04.02.

2025. március 29-én, szombaton kora reggel indultak a Rómában élő magyar közösség tagjai az első alkalommal megrendezett 7 bazilika zarándoklatra.

Ez a zarándoklat a hagyomány szerint 313-ba, Nagy Konstantin türelmi rendeletének megjelenési, illetve a Lateráni bazilika felszentelésének idejére nyúlik vissza. Egy ideig feledésbe merült, egészen a 16. század közepéig, amikor Néri Szent Fülöp újra felelevenítette.

Bujtás Zsuzsa beszámolója:

Reggel 7 órakor indultunk a Chiesa di Santa Maria Vallicella (Chiesa Nuova) elől, ahol Dr. Törő András atya, olaszországi magyar főlelkész buzdított minket azzal, hogy az előttünk álló 25 kilométeres út nem egy sportteljesítmény alapvetően – bár annak sem rossz -, hanem bizony egy belső, lelki út is, olyan helyeket járunk végig, ahol szentek, vértanúk hagyták a lábnyomukat.

Nem véletlen, hogy a nagyböjti időre esett a választásunk ennek a zarándoklatnak a megszervezésében, hiszen ahogy a lábunk rótta a kilométereket, úgy haladtunk előre azon a belső úton is, ami aztán a zarándoklatunk végén a szentmisén, a szentáldozással érte el a tetőpontját. A korábbi években is szerveztünk már többnapos zarándoklatokat Olaszország szerte a magyar katolikus missziónak, a tapasztalat az, hogy hatalmas élmény átélni, közösen megtapasztalni dolgokat.

Első utunk a Szent Péter-bazilikába (Basilica di San Pietro) vezetett, onnan majd 6 km-es gyaloglás után elérkeztünk a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikába (Basilica di San Paolo Fuori le Mura). Rövid pihenő után a “Via delle Sette Chiese” (7 templom útja) régi zarándokúton megérkeztünk a Szent Sebestyén-bazilikához (Basilica di San Sebastiano), amely alatt a Szent Sebestyén-katakomba is található, a Via Appia Anticán. Innen egy kis magyaros csavarral plusz egy kicsi, de annál fontosabb templomocskát is meglátogattunk, a Santa Maria in Palmis, avagy ismertebb nevén a “Domine Quo Vadis” templomot a régi római úton, ahol a hagyomány szerint a Rómából menekülő Péter apostol találkozott Jézussal, aki épp Rómába tartott, hogy helyette keresztre feszítsék.

Következő állomás a Lateráni Szent János-bazilika (Basilica di San Giovanni in Laterano) volt, onnan csak egy kisebb ugrásra a Jeruzsálemi Szent Kereszt bazilika (Basilica di Santa Croce in Gerusalemme), majd a nem annyira könnyű és bizony a szombati forgalomtól immár teli utcákon megérkeztünk a Falakon kívüli Szent Lőrinc-bazilikához (Basilica di San Lorenzo Fuori le Mura), amely a Veranoi temető mellett található. Innen vezetett utunk az utolsó állomáshoz, a Nagy Szűz Mária-bazilikához (Basilica di Santa Maria Maggiore), ahol Törő András atya a Pápai Magyar Egyházi Intézetben tanuló atyák koncelebrálásával magyar nyelvű szentmisét mutatott be.

Utunk során a 7 állomás mindegyikén az Intézetben tanuló atyák tartottak nekünk elmélkedéseket Jézus Krisztus keresztútjáról és ők vezették az imádságokat is, de lehetőség volt beszélgetni az atyákkal, valamint gyónni is.

Mind, akik részt vettünk ezen a zarándoklaton sokkal gazdagabbak lettünk, egyrészt a közösen átélt élménytől, hiszen jobban megismertük és segítettük egymást, amikor már sok-sok kilométer volt a lábainkban. Másrészt az elmélkedések, imádságok segítségével gazdagodtunk. A gyaloglás eme formája, a zarándoklat segít rendezni a saját kapcsolatunkat Istennel, hogy a hitünk ne csak külsőség, hanem mélyen, személyesen megélt istentapasztalás legyen, hogy nem vagyunk egyedül, de legfőképpen a tudat, hogy szeretve vagyunk.

 -----------------------------------------------------------------------------------------

https://pmi.katolikus.hu/?p=6323

https://www.facebook.com/search/top?q=olaszorsz%C3%A1gi%20magyar%20katolikus%20misszi%C3%B3

https://pmi.katolikus.hu/?p=6352&fbclid=IwY2xjawJYARRleHRuA2FlbQIxMAABHdblGeznapx16PD4PzFjgpr1-k8YLyPfsSpPgby57vjjosO8V59pKOEp8Q_aem__fXJBaQGzvGAds1QNVSz_A

-------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

----------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

P. Vértesaljai László: Interjú Törő András atyával, a Pápai Magyar Intézet rektorával

2025.04.02.

András atya múlt év augusztusa óta vezeti az intézetet és látja el sokrétű feladatát. Bízik az isteni Gondviselésben, mert ahogy mondja: „Isten nem hagyja el az Egyházát, belép az életünkbe, mint ahogy belépett Szűz Mária életébe. Terve van velünk, nem hagyja el azt a közösséget, amelyet ő maga alapított.” „Egyházunk története elég színes, minden helyet kap benne és a Gondviselés szálai ezt a helyükre tudják húzni…”.

Törő András atya a Pápai Magyar Intézet rektora, koordinátor az MKPK és a Szentszék között, a Szentszéki Magyar Nagykövetség tanácsosa, a római két magyar zarándokházat felügyelő Szent István Alapítvány elnöke és olaszországi magyar főlelkész. Március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján készült vele interjú a Vatikáni Rádióban.    

Az eltelt bő félévre „nagy áldásként” emlékezik

Múlt év augusztusától van hivatalban András atya és visszatekintve az eltelt bő félévre „nagy áldásként” élte meg az eltelt időszakot. „Meglepetés” volt számára a kinevezés, hiszen éppen „beállt rendszerű élete” volt a debreceni Megtestesülés plébánián, ahol plébániai kormányzóként működött. „Készséggel” fogadta a felkérést és rábízta magát arra az egyházi Közösségre, melynek szolgálatában áll. „Jó volt megtapasztalnia, hogy „az Isten milyen sok mindenről gondoskodott ebben az időszakban”, „noha voltak és vannak kérdései és félelmei”, „mert a Jóisten elkíséri ezeket az utakat”. „Sok új emberrel találkozott, akikben megtapasztalta az Isten szándékát ővele és akiket mint ajándékot helyezett el ezen az úton”.  

„A római diáksága a Germanicum et Hungaricum kollégiumban (2010-2015) gyönyörű korszak, nagyon életteli, pezsgő idő volt”. Akkor „ott megtapasztalta a világegyházat és látta, hogy a világ milyen sokszínű és gazdag és hogy milyen sok jó gyakorlat létezik a világban”. „Egyfajta alapnyitottság fejlődött ki akkor benne a másként gondolkodók iránt, hogyan lehet velük kapcsolatot teremteni”. 

Rómában a Pápai Magyar Intézet az állomáshelyem, ez az alapvető munkája  

„XVI. Benedek pápa lemondása idején éppen otthon volt a diakónusi gyakorlati éve során Nyíregyházán, s mire visszakerült Rómába, már Ferenc pápa szolgált, aki iránt „nagy várakozás élt, és aki egy másfajta világlátást hozott. Hozta a saját kultúráját, amiben benne volt természetesen az evangélium üzenete”. „Az egyházunk története elég színes, minden helyet kap benne és a Gondviselés szálai ezt a helyükre tudják húzni, hiszen az Isten soha nem hagyja el az Egyházat”. „Él ez a közösség, lehet látni az új gyümölcsöket. Jó, ha hagyjuk, hogy ezek hassanak ránk, hiszen nem nekünk kell kitalálni az Isten tervét a világgal, hiszen az Isten belép ebbe a világba”.

„Rómában a Pápai Magyar Intézet az állomáshelye, mely majd száz éve áll a magyar papok felsőfokú  tanulmányai szolgálatában, és amely kezdettől fogva együttműködik a Magyar Akadémiával, s noha különálló intézmények, a hétköznapi életük mégis együtt zajlik”, aminek András atya „nagyon örül, hiszen tudják egymást gazdagítani és segíteni”. „Tehát az ő legfontosabb munkája ennek a római egyházi intézménynek a vezetése”. „Posztgraduális tanulmányokra érkezett felszentelt papok közössége a ház, akik otthon már dolgoztak is. Szükségszerű, hogy legyen nekik egy papi közösségük. A hangsúly nem annyira a formáció, a képzés, hanem az együtt-haladás a közös imádságban, a lelki programokban, a napi közös reggeli szentmisében, a közös zsolozsma-imádságban, a részvétel a rekollekciókon, ami valamiként a lelki élet frissítése”.

Legfőbb öröme az, hogy a Jóisten erre az új szolgálatára oly sok embert készített elő

„A tanulmányok mellett belekapcsolódnak a lelkipásztori életbe” – hiszen András atya az olaszországi magyar közösségek főlelkésze és az intézet papjait „egy-egy magyar közösség szolgálatára küldi”. „Minden gazdagsága ellenére nehéz feladat a magyar közösségek lelkipásztori ellátása magyar nyelvű szentmisékkel, ha lehet egy-egy állandó pappal. Segíteni kell az itáliai magyarokat abban, hogy a helyükön működő olasz plébániáknak is szerves tagjai legyenek és így vallásgyakorlatuk rendszeres legyen. Fontos, hogy jelen legyünk az ünnepeiken, mégpedig anyanyelvi ünnepléssel. „Az egyes közösségek koordinátorai rendszeresen találkoznak egymással”, illetve az összes közösség „közös magyar zarándokúton vehet részt, idén éppen a római jubileumra érkeznek”. András atya „legfőbb öröme az, hogy a Jóisten erre az új szolgálatára oly sok embert készített elő, akik segítenek neki és akik részéről oly sok szeretetet tapasztal”. Nagy öröme még a „kedd reggel szentmisék a Szent Péter bazilika Magyarok Nagyasszonya kápolnájában, ahol rendszeresen összegyűlnek a Rómába érkező magyar zarándokok”.

https://www.vaticannews.va/hu/egyhaz/news/2025-03/interju-toro-andras-papai-intezet-lelkesz-rektor-szolgalat-orom.html

---------------------------------------------------------------------------------------

P. Vértesaljai László: Interjú Porga Borókával, a veszprémi egyetemi lelkészség diákjával római zarándokútjukról

2025.04.02.

Március 19-tól 24-ig tartó ötnapos római zarándokúton vettek részt a veszprémi egyetemi lelkészség diákjai, akik Kulcsár Dávid atya, egyetemi lelkész vezetésével látogatták meg a jubileumi Örök Város legjelesebb nevezetességeit.

A 23 fős csoport tagjai részint a veszprémi egyetem hallgatói, másrészt pedig veszprémi lakosként más egyetemen tanulnak. Imádsággal és énekkel, kereszt alatt vonulva lépték át a Szent Péter bazilika Szent Kapuján, majd fölmentek a kupolába is, ahonnét megcsodálták a város panorámáját. Végigjárták a Vatikáni Múzeumokat és meglátogatták a csodaszép templomokat. Borókának legjobban az Il Gesù templom tetszett Loyolai Szent Ignác sírjával.

Vasárnap már kora hajnalban útra keltek és végigjárták a híres „hét templom zarándokutat”, mely Róma hét főtemplomát érinti. A 20-25 km-es utat gyors ütemben tették meg, hogy délre a Szent Péter térre érkezhessenek.

A veszprémi egyetemi lelkészség diákjai otthon kéthetente „lelki estéken” vesznek részt, a munkaszüneti napokat pedig többnyire együtt töltik színes programokkal.

https://www.vaticannews.va/hu/egyhaz/news/2025-03/interju-porga-boroka-veszprem-egyetemi-lelkeszseg-zarandoklat.html

-------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------