2025.05.07.

Valószínűleg 1559 óta a pápaválasztás helyszíne a világörökséghez tartozó Sixtus kápolna, amely máskor nyitva áll a látogatók előtt.

A kápolnát IV. Szixtusz pápa építtette a 15. században: 1482-ben megbízta korának legjobb művészeit – Botticellit, Peruginót, Rossellit és Ghirlandaiót –, hogy hét hónap alatt készítsék el a Mózes életét ábrázoló falfreskót a bal oldalon; jobb oldalon Jézus életének képei láthatók.

Michelangelo 1508 és 1512 között festette a mennyezeti freskókat a teremtéstörténetről és oltárfalán az utolsó ítéletről. Bár a képek más-más pápák pontifikátusa alatt születtek, egységesen ábrázolják az üdvtörténetet.

Persze nem mindig volt a Sixtus kápolna a konklávék helyszíne, a 19. század első felében ugyanis pár évtizeden keresztül a Quirinale palotában tartották a pápaválasztást: 1823-ban itt választották meg XII. Leót; 1829-ben VIII. Piuszt, 1831-ben XVI. Gergelyt és végül IX. Piuszt 1846-ban. Korábban is megesett, hogy valamiért nem a Sixtus kápolna adott otthont a konklávénak.

Török Csaba Róma c. könyvéből:

A Szent Péter bazilikától jobbra helyezkedik el az Apostoli Palota, amely 162 ezer négyzetméterre terjed ki. Ugyan már Nagy Konstantin alatt épült valamiféle lak a pápák számára a Vatikánban, de valódi episcopiumról, püspöki házról csak az 5–6. századtól kezdve tudunk. A Karoling reneszánsz korszakában III. és IV. Leó végeztetett nagy építkezéseket, létrehozva a védelmi falrendszert is. A tulajdonképpeni palota alapjait a 12. században tették le, s az avignoni fogság után vált állandó székhellyé.

IV. Szixtusz (a nevezetes kápolna névadója) és VI. Sándor hozták létre azokat a lakosztályokat, amelyek köré a későbbi rezidencia szerveződött. A 16–17. század pápái alatt alakult ki a térre néző U alakú palazzo, amelyen a kor legnagyobb építészei és festői dolgoztak (Bramante, Raffaello, Michelangelo, a két Sangallo, Bernini, Volterra). Központja a San Damaso-udvar, ahonnan a főbejárat nyílik. A további bővítések során jött létre a Belvedere-udvar, amelynek szárnyai a 19. században egybeépültek a Vatikáni Múzeumokkal.

Több kápolna is található itt. V. Miklós megbízásából Fra Angelico alakított ki egyet, majd IV. Szixtusz elrendelte a Sistina építését. A tovább bővített palotában III. Pál, majd VIII. Orbán is újabb kápolnát létesített. A pápák által ma használt magán­kápolna a harmadik emeleten van: Szent X. Piusz ide helyeztette át a magánlakosztályát (amely korábban a második emeleten volt), s Szent VI. Pál elrendelte az új igényeknek megfelelő liturgikus tér kialakítását. Szent II. János Pál a második emeleten a Megváltó Anyjának tiszteletére létrehozatott egy újabb kápolnát, amely elég tágas ahhoz, hogy a pápa együtt imádkozzon a Kúria munkatársaival. A pápaválasztó konklávéra a III. Pál-féle kápolnából indulnak a bíborosok, a Veni Creator Spiritus himnuszt énekelve.

Maga a választás a Sixtus-kápolnában zajlik. Az újonnan megválasztott pápa innen a könnyek termébe vonul vissza (Stanza delle Lacrime), ahol magára ölti a fehér reverendát. A név arra utal, hogy sok Péter-utód itt érezte igazán át, milyen terhet jelent ez a rendkívüli szolgálat. Innen mennek át aztán a bazilika homlokzatának emeletén található áldások termébe, ahonnan kilépnek a Szent Péter téren egybegyűlt sok ezer hívő elé, hogy első ízben mondjanak beszédet és osszanak áldást az áldások erkélyéről.

https://www.magyarkurir.hu/kitekinto/a-sixtus-kapolna-papavalasztas-helyszine

--------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

P. Vértesaljai László: A Sixtus-kápolna építésének és díszítésének eszmei üzenete a péteri szolgálat egyetemes lelki küldetésérő

2025.05.07.

1480. július 28-án hajnalban a délkelet-itáliai, Adria-parti Otranto városának a halászai a kelő nap ellenfényében vitorlák seregét pillantották meg a távolban. Azonnal riasztották a várost, mert számítottak rá: Jönnek a törökök! Li Turchi, li turchi! A veszélyhelyzet jelzésére egyébként néha még máig él ez a spontán felkiáltás. Kora délután II. Mehmed szultán Gedik pasa vezette15 ezer fős tengeri flottája, mintegy 200 gályával körülvette a kikötőt, s miután a város nem adta meg magát, ágyúkkal lövetni kezdte annak 5000 lakosát. Tizenöt napi ostrom után betörtek a városba és a népesség nagyobb részét megölték. A maradék védőknek utolsó mentsváruk a székesegyház volt, ahová főként asszonyok és a gyerekek menekültek. Otranto püspöke az utolsó pillanatig misézett, amikor lekaszabolták a fejét. Az ostromot túlélt férfiakat, szám szerint 800-at a városon túl egy tengerparti dombon lefejezték, mert nem voltak hajlandók megtagadni a hitüket. Szent II. János Pál pápa egyik első itáliai útja 1980 októberében ide vezetett, az Otrantói Boldog Mártírok tanúságtételének ötödik centenáriumán – 1480-1980 – amikor 300 ezer salentói, azaz térségbeli hívő jött el a pápa köszöntésére és hálaadásra. XIV. Kelemen pápa már 1771. december 14-én boldoggá avatta a 800 otrantói vértanút, majd Ferenc pápa 2013. május 12-én szentté is avatta őket Rómában a Szent Péter téren.

De miért is említem meg mindezt, amikor a Sixtus-kápolna eszmeiségéről szeretnék szólni? Nyilván, mert a két dolog szervesen összefügg és mert alig ismert ez a közvetlen történelmi háttér, amiből kiindulva pedig alaposan meg lehet érteni az egész kápolna üzenetét. Az otrantói csata – bár várható volt az ottomán támadás – felrázta és eszükhöz térítette Itália akkori urait, akik belevesztek saját ügyeikbe, s összefogtak egymás ellen. Főként a Lorenzo Medici és családja ellen elkövetett Pazzi-merénylet élezte ki a helyzetet még 1478-ban. Firenze összefogott a Nápolyi Királysággal a pápa ellen, a Pápai Állam Firenze ellen a Velencei Köztársasággal, mely titokban békeszerződést kötött a török Portával, így Mehmed serege akadály nélkül érhetett itáliai parthoz. Az otrantói mészárlás mindenkit megdöbbentett és a helyzet tényleg válságos volt, valójában már akkor közel 30 éve. 1453-ban ugyanis a fiatal Mehmed szultán bevette és elfoglalta a császárváros Bizáncot és önmagát kiáltotta ki az Új Róma, azaz Bizánc örökösének, mind spirituális mind politika értelemben. Három évvel később, 1456-ban még meg tudták állítani a török előrenyomulást Nándorfehérvárnál Hunyadi János, Szilágyi Mihály és Kapisztrán János katonái, de nem törték meg a becsvágyó Mehmed szultán szándékát, aki Görögország meghódítása után kijelentette: „Egy az Isten az égben, egy fejedelem uralkodjék a földön!”. Ennek jegyében akarta elfoglalni a régi Rómát és önmagát a császárság örökösévé tenni. 1461-ben a sziénai származású II. Piusz pápa (1458-1464) válaszolt a török császár igényére. A megírt, de valójában soha el nem küldött levelében Piusz pápa megcáfolja a Koránt és éppen ennek erejében jelzi a szultánnak, hogy „amennyiben megtér és felveszi a kereszténységet, akkor kész lenne császári címe elismerésére”. Az 1480-as otrantói csata után azonban megbékélés született az itáliai felek közt és szövetség jött létre a közös ellenség, az ottomán sereg ellen.

A kor pápája IV. Sixtus pontosan tudta azt is, hogy a katonai válasz mellett szükség van egy eszmei állásfoglalásra, melyben önmagát, vagyis a péteri szolgálat jelentőségét tisztázza a fenyegető kihívás ellenében. Meg kellett cáfolnia teológiai síkon a török szultán „trónkövetelését”, mert ő nemcsak a „császári bíborra”, hanem a „péteri lelki hatalomra” is pályázott. Milyen eszközzel tudta volna ezt kifejezni a pápa? Egyszerű prédikáció, de akár egy pápai bulla sem lett volna elegendő! Gondviselés-szerűen adódott, hogy pontosan ekkorra készült el a róla elnevezett Sixtus palotakápolna, mely a legteljesebb mértékben alkalmasnak bizonyult, hogy képek, pontosabban freskóképek eleven színein keresztül üzenjen, és a művészet segítségével fejezze ki a pápaság egyetemes spirituális küldetését és annak közvetlen isteni eredetét és rendelését.

Ehhez szerencsésen adódott Firenze, pontosabban Lorenzo Medici készsége, aki kultúr-diplomáciai fogással élt: a liliomos város művészeinek legjobbjait engedte és küldte is Rómába, hogy a Sixtus-kápolna falain az ő művészei legitimálják az ottomán világ számára is Péter utóda spirituális küldetésének univerzalitását.

Szólni kell itt IV. Sixtus pápa személyéről, mert ő vitte a kulcsszerepet az 1471-től 1484-ig tartó 13 éves uralkodása alatt a kápolna üzenetével. A ligur tengerparton fekvő Savona városában született 1414-ben a Della Rovere családban, ferences szerzetesként tanulmányait Bolognában és Páduában végezte. Kiváló szónok és jeles teológus volt, akit rendje megválasztott legfőbb elöljárónak. Meglepetésszerű volt a pápáva választása, mégis erélyes kézzel fogott péteri küldetéséhez. Az avignoni fogság miatt százéves hátrányt szenvedő Rómát nagyszabású urbanisztikai tervvel emelte fel. Új utakat nyitott, a Tiberisen a római kor óta – ezer év után – ő építette az első hidat, mely a mai napig áll. A Vatikán mellett a régi Santo Spirito kórházban óriási méretű szárnyakat emelt, de a Santa Maria del Popolo, a Santa Maria dell’Anima templomok építése is az ő nevét dicsérik. Mint humanista tudósnak, neki köszönhető a Biblioteca Vaticana újjászervezése, amelyet Melozzo da Forlì egyik freskója oly gyönyörűen megörökített. Mégis, legfőbb műve a Sixtus kápolna megépítése és díszítése! A régi Szent Péter bazilika mellett III. Leó pápa 800 tájt épített először nagykápolnát, Cappella Magnát, amit III. Ince pápa Szent Ferenc idejében, majd III. Miklós pápa 1280 körül újjáépített. Mindez nagyjából tönkrement a 14. században az avignoni fogság során, így szükségessé vált egy új palotakápolna építése. Amikor IV. Sixtus pápa 1477-ben elrendelte az új kápolna megépítését, valójában azt annak korábbi helyén és azonos méretében készíttette el, vagyis a konstantini bazilikától jobbra, északra. A méret pedig a hagyomány szerint pontosan megfelelt az egykori jeruzsálemi Salamon templom méreteinek: a 41 méter hosszú főhajónak a fele volt a kápolna magassága, a harmada pedig a szélessége. Arányos léptékű kápolna született, de a pápa Giovannino dei Dolci építészének megszabta, hogy erőd-kápolnát (roccaforta-cappella) emeljen, túlméretes vastag falakkal és ablakokat csak az oldalfalak felső harmadában lehetett nyitni, biztonság kedvéért. A boltozatos mennyezetet az ablakokra ráülő nagy lunetták tagolták. Az ablakok alatt kívül és belül is körüljáró párkányt alakítottak ki, mely egyszerre szolgált karbantartó célt, de éppúgy alkalmas volt védekezésre is.

Kísértett még az Avignonból hazatért XI. Gergely pápa halálát követő konklávé során kitört forrongás 1378-ban. Róma népe akkor betört a Vatikánba, körülvette a gyenge és rossz állapotú nagykápolnát és botokkal, husángokkal fenyegették a riadt bíborosakat: „Római pápát akarunk!”. IV. Sixtus pápa ennek akarta elejét venni az új erődkápolnával, annak nagy és erős egyetlen főkapujával. 1480-ra éppen elkészült a kápolna, rendesen bevakolták, és a kész állványzatot kihasználva megbízták Pier Matteo d’Amelia festőt, hogy a mennyezetet fesse ultramarin kékre és szórja tele csillagokkal: így Isten szabad ege alatt végezhették majd a méltóságteljes pápai liturgiát. Még álltak az állványok, amikor 1481 tavaszán megérkeztek Firenzéből Lorenzo Medici „festő-nagykövetei”: az umbriai Perugino, Sandro Botticelli, Cosimo Rosselli és Domenico Ghirlandaio. Valójában szakmailag homogén csapat érkezett, mert az umbriai Perugino sokat dolgozott Firenzében, így őt is a többi firenzei közé lehetett sorolni. IV. Sixtust sürgette az idő, hogy az új palotakápolna üzenete mihamarább látható legyen, jeleként az ő törvényes uralkodásának. Éppen ezért kellett egyszerre több festőt megkérni arra, hogy egyfajta konzorciumban, szerződéses munkaközösségben együtt dolgozzanak.

Ebben az időben, a Quattrocento, vagyis az 1400-as évek második felében Firenze, tágabban az egész toszkánföld a művészetek vitathatatlan nagyhatalma volt egész Európában. Megtehette ezt, mert gyapjú- és kelmekereskedelme, valamint gazdag bankárjai révén – noha katonailag mindig gyenge maradt – mégis vezető szerepet töltött be a hatalmas királyi udvarok mellett a kultúra terén. Firenzének erős és jómódú polgársága szívesen áldozott a palotákra, magánkápolnák, templomok és középületek díszes freskófestésére, sőt ebben egymással versenyre kelve leginkább művészeti kiválóságaikkal akartak kitűnni. Minthogy magas szinten volt igény kiváló művészekre, ők meg is termettek, többnyire magában a liliomos városban, vagy a környezetében, mint ahogy azt Perugino példázza. Iskolázottságuk is nagyjából közös, minthogy Verrocchio műhelyében dolgoztak, ahol az egyik növendék éppen Leonardo volt, de aki ekkor azonban már Milánóban dolgozott. Ezek a festők korban is nagyjából egyidősek és mind erőteljes, középkorú férfiak voltak, ami azért fontos, mert a freskófestés állványzatról, erős teherbírást és nagyfokú koncentrációt igényelt. Firenzében az egyes festők bottegáinak, műhelyeinek a festői ezen adottságokkal rendelkeztek és mind készen álltak a kihívásra. A Sixtus-kápolna kifestésére létrejött konzorcium tehát alkalmi jelleggel gyorsan összefogott, hogy a munkát minél hamarabb befejezzék.

A kápolna főoltára és vele szemben a bejárati ajtó fölött eredetileg kettő-kettő ablak állt, jobbról és balról pedig hat-hat, melyeket falpillérek választottak el egymástól. Mindez a főoltár és a bejárat fölött – mindig az ablakok alatt – két-két freskó, balról és jobbról pedig hat-hat freskó-jelenet – összesen tehát tizenhat – elkészítésére adott lehetőséget, egyenként nagyjából hat-hat méter hosszú falmezőben.

A négy festő és a később hozzájuk érkezett újabb mesterek, mint Luca Signorelli, egyetlen közös koncepció jegyében festettek. IV. Sixtus pápa teológiai elképzelése a pápa péteri szolgálatának isteni eredetére akart rámutatni. Jézus Krisztus az Újszövetség szerzője, akiben az ószövetségi ígéretek beteljesedtek „előkép és valóság” viszonya formájában. Az Ószövetség magját a Törvény alkotja, melyet a Tízparancsolat kőtábláiban Mózes vett át és Isten vele kötötte meg a régi szövetséget, melyet saját egyszülött Fiában tett teljessé. A Mózes és Jézus életéből vett jelenetek a szabadban történnek, a háttérben a hegyek rajzai egységes vonulatot adnak az freskó-soron, az eget ugyanazon ultramarin tiszta kékre festették. A főalakok mérete és a nagyjából a szereplők száma megegyezett, így a freskó-sor valójában azt a benyomást keltette, mintha egyetlen festő készítette volna, jóllehet a közös vonásokon túl mindenki hozta a saját formáját.

Sixtus pápa nagyon sürgette a munkát, a festők lázasan dolgoztak és közel két év alatt be is fejezték a munkát. Minthogy három sávban festettek, az említett középső sáv lényegi jelenetei mellett a felső sávban az ablakok és a falpillérek közt megfestették a pápák egész alakos sorozatát, alul pedig ál fali-kárpitot pingáltak. A freskók alatti mezőt a kor szokásának megfelelően függöny-mintára festették, és az imitáció nem is volt hamis, mert a későbbiekben éppen Raffaello készített hatalmas kartonokat újszövetségi jelenetekkel, amiket Flandriában mesteri módon gobelin formájában megszőtték és ünnepi alkalmakkor fel is helyezték a falakra. Minthogy Firenze gyapjúkereskedő város volt és polgárai értékes és színes bársonyruhában jártak, vállukon földig érő súlyos köntösökkel, az ő jelenlétük a bibliai jeleneteket az akkori jelen korba hozta, mely azt üzente, hogy ők mindnyájan abban, az Istentől akart rendben élnek, melynek spirituális vezetője a római pápa.

A kápolna falain Mózes és Jézus életének egymással szembenéző jeleneteit tematikailag rendezték. Így a kápolnába lépve a főoltár fölött a kezdetet Perugino mester ecsetje nyomán egymás mellett a Mózes születése-megtalálása és a Jézus születése freskót lehetett látni. Ők Ábrahám igazi ivadékai, nem pedig a Hágártól származó Izmael, akitől az iszlám hit eredeztette önmagát. Az egyes témák sorrendben. Az elsőt hangsúlyosan kiemelem, mert alig tudunk róla. A Sixtus-kápolna titulusa az Assumptio, Szűz Mária mennybevétele. Ezt festette meg Perugino a főoltár ablakai fölé, mint oltárképet, az ablakok alatt pedig Mózes születését-megtalálását, valamint Jézus születését.

Az oldalképek sorrendben a festő és a téma szerint: Perugino: „Mózes körülmetélése és útrakelése”, szemben Perugino „Jézus megkeresztelkedése”, Sandro Botticelli „Mózes próbatételei” és ugyancsak tőle „Jézus megkísértése”. A harmadik mezőben Cosimo Rosselli „Átkelés a Vörös-tengeren”, szemben Ghirlandaio „Az első apostolok meghívása”. Negyedik mező Cosimo Rosselli „Kinyilatkoztatás a Sínai-hegyen”, vele szemben ugyancsak tőle a „Hegyi beszéd”. Az ötödik mezőben balra Botticelli a „Lázadók büntetése”, vele szemben a leghangsúlyosabb téma Peruginónak a „Kulcsok átadása Péternek” freskója. Az utolsó mezőben Rossellitől „Mózes testamentuma és halála”, szemben Rosselli „Utolsó vacsora képe”.

A hátsó falon Luca Signorelli „Vita Mózes testéről” kép, mellette Ghirlandaio Krisztus feltámadása” freskója. Mint kiderül, a legtöbb képet Perugino festette, mert kinevezés nélkül mintegy őt tartották „a tekintélynek”. Ezért festette meg mesteri módon a rá jellemző „gráciával” a Főhatalom átadását a kulcsokkal. A festők tehát 1482 végére elkészültek a munkájukkal, az állványzatot lebontották és IV. Sixtus pápa 1483. augusztus 9-én felszentelte a Mennybe fölvett Szűzanya tiszteletére.

A kápolna további történetének első döntő mozzanata Michelangelo Teremtés-ciklusa, melyet II. Gyula pápa felkérésére festett 1508 és 1512 közt. Majd több, mint húszéves szünet után III. Pál pápa bízta meg Michelangelót, hogy – sajnálatos módon az eredeti Perugino képek eltávolításával – a főoltár falára fesse meg az „Utolsó ítélet” látomását. Az akkor már egyértelműen festőfejedelem Michelangelo 1535 és 1541 közt készült el az „Utolsó ítélet” freskójával. Fáradt arcképét Bertalan apostol lenyúzott bőrére festette.

Ez az a kápolna, melyben május 7-én szerdán délután fordul a zár és kulcsra zárják, hogy Péter törvényes utódját megválasszák.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1253766810090758&set=pcb.1253772780090161

--------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------