2024.07.30.

A katolikus egyház eddig 26 rendes szentévet ünnepelt, a mostani, a „Remény zarándokai” mottót hirdető 2025-ös jubileum lesz a 27. rendes szentév.

Az 1300-as első szentév hirdette az egyetemes megbocsátást

A történelem első jubileumát, az első rendes szentévet 1300-ban a Caetani nemesi családból származó VIII. Bonifác pápa hívta össze az „Antiquorum Habet Fida Relatio” k. bullájával. Döntésének egyik célja az volt, hogy megszilárdítsa a pápaság tekintélyét és a kereszténység egyetemességét a középkor két sarkalatos intézményének, a pápaságnak és a birodalomnak a válságával és az európai államok születésével szemben, egyben erősítse a lelkiség, a megbocsátás és a testvériség szellemiségét az akkor uralkodó gyűlölettel és erőszakkal szemben. A XIII. század utolsó éveiben egyre érezhetőbbé vált az az igény a keresztények körében, hogy az ősi hagyományoknak megfelelően a centenárium legyen az egyetemes megbocsátás, a kiengesztelődés éve. A pápa Bullájában Egyetemes Jubileummá nyilvánított minden századik évet. A híresztelés hallatára, hogy a centenárium évében mindazok, akik valóban megbánták és meggyónták vétkeiket, megszabadulnak bűneiktől és büntetésüktől, amennyiben elzarándokolnak a Szent Péter vagy a Szent Pál bazilikába, zarándokok hatalmas tömege áramlott Rómába. A teljes búcsú elnyeréséhez a rómaiaknak harminc alkalommal kellett ellátogatniuk a bazilikákba, az idegeneknek, zarándokoknak tizenöt alkalommal.  

Az első szentév zarándokai között volt Dante, Cimabue, Giotto

Az első jubileum zarándokai között volt a világirodalom nagy klasszikusa, az olasz nyelv atyjaként számon tartott Dante Alighieri költő, aki 1321-ben hunyt el, továbbá a késő gótikus művészet egyik legnagyobb alakja, Cimabue olasz festő, aki mindössze két évvel élte túl az első jubileumot, valamint az európai festészet egyik vezéralakjának tekintett Giotto, a korai reneszánsz és a trecento művésze, többek között az Uffizi képtárban megtekinthető Trónoló Madonna alkotója, de neki tulajdonítják az assisi Szent Ferenc bazilikában Szent Ferenc életének jeleneteit ábrázoló freskósorozatot is. Világi témájú festményeket is készített, Anjou Róbert nápolyi király palotájában híres emberek portréit festette meg. 

A jubileumok a kezdetektől fogva a kereszténység nagy eseményeinek bizonyultak, de egyben tükörképet mutattak az adott korról és arról adtak tanúságot, hogy a hitélet olyan valóság, amely képes befolyásolni a társadalmi és kulturális életet.  

A XIV-XV. századok jubileumai a pápák „avignoni fogságával” kezdődnek és elvezetnek a vatikáni Sixtus-kápolna megépítéséig.

Ehhez az időszakhoz fűződik a szentévek „jubileum” elnevezése, valamint a rendes szentévek közötti időszak huszonöt évben való meghatározása. Ezekben az években bővült ki azoknak a bazilikáknak a köre, amelyek meglátogatása a szentévi búcsú elnyerésének egyik feltétele volt, így a Szent Péter és Pál bazilikákon kívül a Lateráni Szent János, majd a Santa Maria Maggiore bazilika, vagyis Róma négy nagy patriarchális bazilikájának felkeresése lényeges részévé vált a bűnbocsánat és a bűnökért járó ideig tartó büntetés elengedésének.

Szentévek a pápák „avignoni fogsága” (1305-1377) idején

Az első, VIII. Bonifác pápa által meghirdetett és 1300-ban megtartott jubileumi év után öt évvel később kezdődött a pápák avignoni fogsága, amely 1305-től 1377-ig tartott. A pápai széknek a Franciaország délkeleti részén fekvő Avignonba való áthelyezése után számos kérés érkezett, hogy a következő jubileumot ne 1400-ban, hanem 1350-ben tartsák. A „Pápák városának” is nevezett Avignonból uralkodó VI. Kelemen pápa (1342-52) beleegyezett a kérésbe és az 1350-es jubileumot a „fekete halál”, az 1347-52 között pusztító pestisjárvány ellenére Rómában tartották meg a pápa jelenléte nélkül.

VI. Kelemen, aki meghatározta, hogy 50 évenként tartsák meg a jubileumi éveket, azt is elrendelte, hogy a Szent Péter és a Falakon kívüli Szent Pál bazilikákon kívül a zarándokok látogassanak el a Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyházba, a Legszentebb Üdvözítő bazilikájába, amely a mindenkori pápa székesegyháza. A homlokzatán olvasható felirat hirdeti, hogy „A Város (azaz Róma) és a Földkerekség minden templomának anyja és feje”.

VI. Orbán pápa 33 évben állapította meg a szentévek közötti időszakot

XI. Gergely volt az avignoni fogság utolsó pápája, aki 1377-ben, egy évvel halála előtt, visszahelyezte a pápaság székhelyét Rómába. A történelmi források szerint döntéséhez jelentősen hozzájárultak Sienai Szent Katalin buzdításai is. Később VI. Orbán, az avignoni fogság utáni első pápa, (1378-89) „Salvator noster Unigenitus” k. bullájában meghatározta, hogy 33 évnek kell eltelnie a jubileumi évek között, utalással Jézus földi életének időszakára. A következő szentévet VI. Orbán 1389-ben bekövetkezett halála után az új pápa, IX. Bonifác (1389-1404) indította el 1390. június 11-én. Elődje elrendelésének megfelelően, szem előtt tartva a rómaiak Havas Boldogasszony iránti tiszteletét, azt is előírta, hogy a zarándokok keressék fel az V. században épült legősibb római Mária-templomot, a Santa Maria Maggiore bazilikát is.  A századvég közeledte, valamint a lelki megújulási mozgalmak arra késztették IX. Bonifác pápát, hogy 1400-ban új jubileumot kezdeményezzen a szentévet meghirdető bulla kibocsátása nélkül, hivatkozva az első, VIII. Bonifác által 100 évvel azelőtt közzétett bullára. Ez a szentév zarándokok különösen nagy áradatát vonzotta Rómába, elsősorban Franciaországból. IX. Bonifác péteri szolgálata során visszaállította Róma felett a pápai fennhatóságot.

Az 1423-as szentév V. Márton pápa uralkodása alatt

A nyugati egyházszakadás végét követően (1378. szeptember 20-1417. november 11), V. Márton pápa, az 1390-es jubileum után 33 évvel, 1423-ban szentévet hirdetett meg és bevezetett két újdonságot: egy különleges emlékérmet veretett és megnyitotta a Lateráni Szent János Bazilika Szent Kapuját. V. Márton uralkodása alatt kezdődtek el az első tárgyalások a katolikus egyház és az ortodox egyház újraegyesítéséről. A pápa számos kezdeményezéssel járult hozzá Róma újjászületéséhez, a város monumentális és művészeti megújulásához: építkezési területeket nyitott meg a Tiberisen -Teverén túli térségben, a Lateránban és a Vatikánban, ahová áthelyezték a pápai rezidenciát.

II. Pál pápa 1470-ben 25 évben határozta meg a szentévek közötti időszakot

V. Miklós pápasága alatt (1447-55) 1450-ben tartottak szentévet, majd II. Pál (1464-71) 1470. április 19-én az „Ineffabilis Providentia Summi Patris” k. bullájában meghatározta, hogy a jövőben a „jubileumokat” – (ebben a bullában olvasható elsőként ez a kifejezés) - 25 évenként kell megtartani, mivel a negyedszázad időszaka közelíti meg a legjobban egy emberi élet időtartamát. Azt is meghatározta, hogy a jubileumi ünnepi évet az előző év Karácsonyán kell megnyitni. IV. Szixtusz 1475-ös jubileumától kezdve valóban ezzel az időközzel tartották meg a jubileumi éveket, kettő kivételével: 1800-ban a napóleoni megszállás következményeként, 1850-ben pedig azért nem kerülhetett sor szentévre, mert az 1848-49-es népfelkelések, a pápai rendszer összeomlása miatt az akkor uralkodó IX. Pius a délolaszországi Gaeta-ba menekült és csak 1850. áprilisában tért vissza Rómába.

1475-ös szentév: IV. Szixtusz pápa megépítteti a Sixtus-kápolnát

Az 1475-ös jubileumra IV. Szixtusz pápasága idején került sor. 1472. március 26-án közzétett „Salvator Noster” k. bullájával megerősítette az elődje, II. Pál által meghirdetett szentévet. Francesco della Rovere, vagyis IV. Szixtusz, a „Renovatio Urbis” pápája a quattrocento művészetének egyik legnagyobb mecénása volt, Rómát nagy reneszánsz várossá alakította át. A jubileumi év alkalmából kezdeményezte a városszerkezet átszervezését, új utakat, templomokat építtetett. Nevéhez fűződik többek között a Tevere két partját összekötő „Ponte Sisto”, az első új kőhíd megvalósítása egy ókori római híd helyén. Nagyszabású építkezéseket indított el a vatikáni pápai palota területén is. Ezekben az években a pápa meghívására a kor legnagyobb művészei dolgoztak Rómában, közöttük Verrocchio, Signorelli, Ghirlandaio, Botticelli, Perugino, Pinturicchio. IV. Szixtusz uralkodása sok szempontból meghatározta Róma történelmét, a művészetek terén ránk hagyott gazdag örökségéből kiemelkedik a vatikáni bazilika mellett létrehozott pápai magánkápolna, a világhírű „Cappella Sistina” – vagyis az olasz reneszánsz legszebb példájaként számon tartott Sixtus-kápolna, amelynek építését a pápa az 1475-ös szentév alkalmából rendelte el.

Az előző szentév a Megtestesülés és a Megváltás ajándékáért adott hálát

Az előző, 26. Nagy Jubileum, a 2000. szentév különleges jelentőséggel bírt, hiszen a keresztények az egész világon ünnepelték Krisztus születését és egyben az azóta eltelt kétezer évet is. Ez volt az első olyan szentév, amely az elmúló évezred végét és az új évezred elejét ívelte át. A 2000. év jubileuma tehát a dicsőítés és a hálaadás nagy imája kívánt lenni Isten Fia megtestesülése és az általa véghez vitt megváltás ajándékáért.

https://www.vaticannews.va/hu/vatikan/news/2024-07/elokeszulet-a-2025-szentevre-2-resz.html

https://www.vaticannews.va/hu/vatikan/news/2024-07/jubileum-2025-szentev-eredet-tortenet-krisztus-eve.html

------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------

A XVI. század jubileumok zarándokai között volt Loyolai Szent Ignác, Néri Szent Fülöp, Michelangelo, Giorgio Vasari. A reneszánsz utolsó évszázadának első részében következett be a protestáns reformáció, majd az évszázad második felében megrendezett tridenti zsinattal megkezdődött katolikus megújulás.

A XVI. század első szentéve Rodrigo de Borja y Borja, olaszul közismertté vált nevén Borgia pápához, azaz VI. Sándorhoz fűződik. A reneszánsz pápa nagy gonddal készítette elő az új évszázad jubileumát, amelyet 1499. március 28-án, nagycsütörtökön, „Inter multiplices” k. bullájával ünnepélyesen meghirdetett.

VI. Sándor pápa azt kívánta, hogy a jubileumi év egy erőteljes hatású szimbolikus eseménnyel vegye kezdetét. Ezt pedig a Szent Kapu megnyitásában jelölte meg, kifejezett utalással Szent János evangéliumának szavaira: „Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál” (Jn 10,9). Ezért elrendelte, hogy az 1500-as szentévben a négy patriarchális bazilika, vagyis a vatikáni Szent Péter bazilika, a Falakon kívüli Szent Pál bazilika, a lateráni Keresztelő Szent János főszékesegyház és a Santa Maria Maggiore-bazilika kapuját egyidejűleg nyissák ki, a Szent Péter-bazilika szent kapujának megnyitását pedig fenntartotta saját magának. Erre 1499 Karácsonyának vigíliáján került sor, megfelelve elődje, II. Pál pápa elhatározásának, amelyet az 1470-ben kiadott „Ineffabilis Providentia Summi Patris” k. bullájában tett közzé.

VI. Sándort a vigília vesperása előtt Róma összes harangjának zúgása kíséretében a hordozható pápai trónszéken magasba emelve vitték el a Szent Péter bazilika oszlopos előcsarnokába. A pápát a bíborosok körmenete követte, kezükben hosszú égő gyertyákkal. Miközben a kórus a 118-as zsoltár sorait énekelte: „Aperite mihi portas iustitiae...” „Tárjátok ki nekem az igazság kapuit, bemegyek, hogy hálát adjak az Úrnak”, VI. Sándor többször kopogtatott egy kalapáccsal a Szent Kapu közepén, majd leült a trónra és várta, hogy a munkások feltárják az ajtó szárnyait. Amikor kinyitották a Szent Kaput, a pápa letérdelt, elmondott egy saját kezűleg írt imát, végül Johannes Burckardt (Giovanni Burcardo) német püspök, pápai szertartásmester kíséretében átlépte a küszöböt, bal kezében gyertyát tartva, jobbjával pedig áldást osztva.

A Szent Kapukat VI. Sándor pápa rendelkezése szerint éjjel-nappal nyitva kellett tartani. Négy egyházi személy állt őrt előttük egymást felváltva, koldusok és betegek nem tartózkodhattak közvetlen közelükben.  A pápa a Szent Péter kapu mellett egy nagy alamizsnagyűjtő ládát helyeztetett el három zárral, amelyek kulcsait a pápai udvar három méltóságára bízták. Mindenkinek, aki el akarta nyerni a bűnbocsánatot, a bűnökért járó ideig tartó büntetés elengedését és a jubileumi kegyelmeket, át kellett lépnie a Szent Kapun, és el kellett helyeznie felajánlását az alamizsnagyűjtő ládában. Ez a körülmény táplálta azt a megítélést, hogy a híveknek fizetniük kell a búcsú elnyeréséért és ez vezetett el néhány évvel később, 1517-ben Luther Márton 95 híres tételéhez, amelyekben érvelt a „pénzért adott bűnbocsánat” ellen.

VI. Sándor megerősítette a déli harangozás gyakorlatát

Az 1500-as szentév egyik eseménye volt, hogy augusztus 9-én VI. Sándor pápa újra elrendelte és megerősítette a déli templomi harangozás gyakorlatát. Erre azért volt szükség ötvennégy évvel III. Kallixtusz pápa imabulláját követően, mivel 1499-ben, az első lepantói csata után ismét kiújult az akkori Európát fenyegető veszedelem, az oszmán hódítás, ugyanis a török tengeri flotta győzelmet aratott a velencei hajóhad felett. Míg III. Kallixtusz 1456-ban „inter nonas et vesperas” – vagyis a három órai és az esti ima között jelölte meg a harangozás idejét, VI. Sándor a déli időpontban határozta meg a gyakorlat folytatását, imára buzdítva a keresztényeket.

1525 az egyháztörténelem kilencedik szentévi jubileuma

Már kezdett érezhetővé válni az a nagy válság, amely rövidesen a protestáns reformációval érte el Európát, amikor VII. Kelemen pápa (1523-1534) 1524. december 17-én „Inter sollicitudines” k. bullájával meghirdette a következő szentévet, amelyre az előző jubileumokhoz képest jelentősen kisebb részvétellel került sor. A pápa intézkedett a jubileumi bűnbocsánat vitatott kérdésében is, kiterjesztve azt minden Rómába zarándokló hívőre. Azt is meghatározta, hogy ha különböző okokból a hívek nem tudják Róma városában elvégezni a feltételként meghatározott ájtatossági cselekedeteket, akkor is elnyerhetik a jubileumi búcsú kegyelmét, ha szentgyónáshoz, a kiengesztelődés szentségéhez járulnak. VII. Kelemen pápa, hogy mindenki számára megkönnyítse a jubileumi bűnbocsánat megszerzését, felmentette a zarándokokat az alamizsna felajánlás kötelezettsége alól is. 1524. december 24-én aranykalapáccsal nyitotta meg ünnepélyesen az egyháztörténelem kilencedik jubileumi Szent Kapuját a Szent Péter-bazilikában.

Loyolai Szent Ignác, Néri Szent Fülöp, Michelangelo zarándoklatai

III. Pál pápa hirdette meg az 1550-es jubileumi szentévet, de 1549-ben bekövetkezett halála miatt utódja, III. Gyula volt az, aki megnyitotta. A zarándokok nagyszámú beáramlása sok problémát okozott a segítségnyújtás terén. Néri Szent Fülöp kezdeményezésére ekkor alakult meg 1548 augusztusában a ma is működő társulat, a „Szentháromság Testvérület”, amely a zarándokok és betegek lelki és testi gondozásával foglalkozott.  

Az 1550-es jubileumra Rómába zarándokolt Loyolai Szent Ignác is, aki 1540-ben alapította meg a Jézus Társasága jezsuita rendet, továbbá Borgia Szent Ferenc jezsuita generális 80 spanyol lovag kíséretében. Jelen volt Michelangelo, akinek világhírű remekművei közé tartozik a Szent Péter bazilikában látható Pietà szobor, a Sixtus-kápolna mennyezetfreskója, amely a világ legnagyobb egybefüggő freskója, valamint a Szent Péter bazilika kupolája. A szentév zarándokai között volt Giorgio Vasari is, a XVI. század híres itáliai humanistája, festő, építész, akit a világ egyik első művészettörténészeként tartanak számon.

A jubileumi búcsú megnyitja a mennyország kapuit

A katolikus megújulást elindító, 1545-63 között megtartott tridenti egyetemes zsinatból megerősödve kikerülő egyház számára az igazi próbatételt az 1575-ös szentév jelentette, amelyet XIII. Gergely pápa „Dominus ac Redemptor noster” k. bullájával hirdetett meg. A bullát 1574. május 10-én, áldozócsütörtökön, Urunk mennybemenetelének ünnepén tette közzé, egyértelmű utalással a mennyország kapujának megnyitására, amelyet a jubileumi bűnbocsánat biztosít a bűneiket igazi bánattal meggyónó bűnösöknek. Becslések szerint körülbelül 400 ezerre tehető az 1575-ös szentév általános zarándokforgalma, miközben Róma lakossága abban az időben mintegy 80 ezer fő volt.

Néri Szent Fülöp úgy tekintett a jubileumra, mint egyedülálló lehetőségre, hogy a legtávolabbi keresztényeket is megsegítse, mind anyagi, mind erkölcsi és vallási téren. Az általa kezdeményezett „Szentháromság Testvérület” ebben a szentévben naponta 600 zarándoknak nyújtott segítséget és számítások szerint a jubileum idején mintegy 170 ezer embert fogadott Európa minden részéből. A hívek nagyszámú részvétele megerősítette a pápa felsőbbrendűségét, a szentév elmélyítette a keresztények körében a Szűzanya és a szentek kultuszát.

https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2024-07/szentev-elokeszulet-sorozat-3-resz.html

 -------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------

Jubileumok a barokk korban

2024.08.06.

A barokk kor, a XVII. század eseményei összefoglalva, kezdve az 1600-as év jubileumával. A szentévi búcsút az évszázad során a pápák fokozatosan kiterjesztették a Rómán kívüli helyi egyházakra is.

VIII. Kelemen 1599. május 19-én az „Annus Domini placabilis” bullával hirdette meg a szentévet, amelyre mintegy hárommillió zarándok érkezett Rómába.

A jubileumi évben, Húsvét ünnepén kétszázezren keresték fel Rómát, közöttük számos olasz és európai udvari méltóság. VIII. Kelemen pápa az egész szentév során tanúságot tett a szentév lelkiségéről a hívek körében: naponta tizenkét szegénnyel étkezett, felszolgált az asztalnál a zarándokoknak, a Nagyhéten gyóntatott, a Szentlépcsőn térden állva haladt fel, míg a bíborosok bűnbánatuk jeléül a szentév idejére lemondtak a bíbor viseléséről.

Az 1600-as szentéven részt vett Bellarmin Szent Róbert, a „hitvédők fejedelme”. A hitvalló és egyháztanító bíboros 1586-ban „Vitás hittanítások korunk eretnekségeivel szemben” címmel tette közzé hatalmas művét a katolikus tanítás védelmében. Tanítása példakép volt a magyar katolikus megújulás fő alakja, Pázmány Péter jezsuita szerzetes, bíboros számára is, megihlette az „Isteni igazságra vezérlő kalauz” c. 1613-ban közzétett művét.

„Barokk jubileumok” a XVII. században

A XVII. század valamennyi szentévében a dekoratív elemek, a barokk korszakra jellemző gazdag díszítések, pompás külsőségek is érvényesültek, olyannyira, hogy egyes tudósok „barokk jubileumok” néven emlegetik őket. A jubileumok alkalmával Róma a világ mintegy vallási színházává vált.

A pápai és a nemesi családok körmeneteihez csatlakoztak a római bazilikák, a híres hét templom meglátogatására szervezett körmenetek. Az ájtatosságnak ezt a középkori római hagyományát Néri Szent Fülöp újította fel a XVI. században, javasolva, hogy közösen hajtsák végre a hívek a római jubileumok alkalmából. A mintegy 25 kilométeres útvonalat a zarándokok két nap alatt tették meg, felkeresve a következő hét nagy bazilikát: a Lateráni Keresztelő Szent János főszékesegyház, a vatikáni Szent Péter bazilika, a Falakon kívüli Szent Pál bazilika, a Santa Maria Maggiore bazilika, a Falakon kívüli Szent Lőrinc bazilika, a Jeruzsálemi Szent Kereszt bazilika és a Falakon kívüli Szent Sebestyén bazilika.

VIII. Orbán 1625-ben kiterjesztette a szentévi búcsút azokra is, akik nem tudtak Rómába zarándokolni

A következő jubileumot VIII. Orbán (Barberini) pápa 1624. április 29-én az „Omnes gentes plaudite manibus” k. bullájával hirdette meg. A Szent Kaput Karácsony vigíliájának délutánján nyitották meg, a szentévben mintegy félmillió zarándok érkezett Rómába. 1625. január 28-án a pápa „Pontificia sollicitudo” bullájával engedélyezte, hogy részesülhessenek a szentévi búcsú kegyelmében mindazok, akik nem tudtak Rómába zarándokolni. Ez vonatkozott a klauzúrában élő szerzetesekre, a foglyokra és a betegekre is. Pár nappal később, január 30-án a „Paterna dominici gregis cura” k. levelével, tekintettel a Szicíliából érkező pestis veszélyére, a Falakon kívüli Szent Pál-bazilika látogatását a trastevere-i Santa Maria bazilika látogatásával helyettesítette. Az immár hagyománnyá vált hét templom zarándoklatra vonatkozóan is a Falakon kívüli bazilikák helyébe Róma belső városrészeiben lévő templomokat jelölt ki. Ebben a szentévben avatták fel a Szent Péter bazilika belső terét. Itt jegyezzük meg, hogy VIII. Orbán pápa közvetlenül a jubileumi év után, 1626-ban iktatta a szentek sorába Portugáliai Szent Erzsébetet, II. Endre magyar király dédunokáját, Árpádházi Szent Erzsébet másodfokú unokahúgát, aki szentté avatott nagynénje tiszteletére kapta az Erzsébet nevet.

1650-ös jubileum - pápai szentmise Húsvét ünnepén a Piazza Navonán

Az 1650-es jubileumra a vallási indítékú, valójában hatalmi célokat szolgáló harmincéves háború befejezése után került sor, amely 1648-ban a vesztfáliai békével ért véget. A békeszerződés szentesítette a reformáció nyomán kialakult területi változásokat, amely lényeges veszteségeket okozott a katolikus egyház számára. 1649. május 4-én X. Ince pápa „Appropinquat” k. bullájával hirdette meg a jubileumot. A korábbi szentévekhez hasonlóan elrendelte a kilakoltatások és a lakásbérleti díjak befagyasztását, valamint a Porciunkula kivételével minden más búcsút felfüggesztett. Mint ismeretes, a ferences rend augusztus 2-án, Angyalos Boldogasszony ünnepén tartja a Porciunkula-búcsút, amely a kisebb testvérek közösségének egyik legnagyobb ünnepe. Ezen a napon van ugyanis az Assisi határában lévő Porciunkula kápolna búcsúja, amely Szent Ferenc boldog halálának a helyszíne és az ünnep alkalmából a világ összes ferences templomában teljes búcsú nyerhető el a szokásos feltételekkel.

A szentév idején számos protestáns áttért a katolikus hitre

Az 1650-es jubileumi év újdonsága volt a szentévi búcsú kiterjesztése a belga tartományokra és Nyugat-Indiára. Mintegy 700 000 zarándok érkezett Rómába, főleg a Róma környéki területekről, és számos protestáns áttért a katolikus hitre. A szentévre készülve X. Ince pápa a barokkori építőművészet legmeghatározóbb alakját, a svájci származású, de Itáliában tevékenykedő Francesco Borromini építészt bízta meg a rossz állapotban lévő Lateráni Szent János bazilika restaurálásával. Az 1650-es jubileum csúcspontját az a húsvéti ünnepélyes szentmise jelentette, amelyet X. Ince pápa a Piazza Navonán, Róma központjának egyik leghíresebb monumentális terén mutatott be. A teret X. Ince pápa (Giovanni Battista Pamphili) megbízásából a Pamphili olasz nemesi család alakította át, az ókori stadionok jellegzetes formáját követve. Ezt a szertartást tekintik a katolikus ellenreformáció utolsó eseményének. Az 1650-es jubileum illusztris zarándokai között volt Krisztina svéd királynő is, aki 1654-ben áttért a katolikus hitre, miután egészségügyi okokra hivatkozva váratlanul lemondott huszonkét éven át gyakorolt hatalmáról és később Rómában telepedett le.

A vétkeiket megbánó bűnösök előtt megnyílnak a paradicsom kapui

A X. Kelemen által meghirdetett 1675-ös jubileum időszakának főbb eseményei a XVII. századi katolikus teológiai mozgalom, a janzenizmus kiéleződése, a katolikus hitre áttért Krisztina svéd királynő Rómába érkezése és Róma város építőművészeti gazdagodása Gian Lorenzo Bernini barokk építész, festő- és szobrászművész rendkívüli alkotásai által.

Az egyháztörténelem XV. szentévét, a XVII. század utolsó jubileumát X. Kelemen tiszteletreméltó idős korában, 84 évesen hirdette meg 1674. május 16-án az „Ad apostolicae vocis oraculum” k. bullájával. A XIII. Gergely által 1574-ben bevezetett szokás szerint két alkalommal: először Urunk mennybemenetelének ünnepén, mert a vétkeiket megbánó bűnösök előtt megnyílnak a paradicsom kapui, majd Advent negyedik vasárnapján, mert az adventi időszak végén meghal a régi év, és az új, a jubileumi év veszi át a helyét.

A nagyhét volt a szentév legintenzívebb időszaka, amelyet az ünnepélyes szertartásoknak, a zarándokok fogadásának és megsegítésének szenteltek. Krisztina királynő például ekkor kereste fel a Szentháromság Testvérületet nemesi hölgyekkel együtt és a különféle társulatok minden nap ünnepélyes körmenetet szerveztek. 1675 nagypéntekén a Szentháromság Testvérület 13 ezer zarándokot látott vendégül vacsorával. A szentév során a Colosseumot újból felszentelték és visszavonták annak engedélyét, hogy ott bikaviadalokat tartsanak.

X. Kelemen pápa, aki ifjúkorában, 1624-es pappá szentelése után 1627-ig a lengyelországi apostoli nunciatúrán végezte szolgálatát, nagy összegű adományt juttatott el Sobieski Jánosnak, III. János lengyel királynak a törökök elleni győzelem után. A szentévet követően, 1676. július 22-én, 86 éves korában halt meg. X. Kelemen számos szentté avatási eljárást is sikerre vitt, köztük Limai Szent Rózáét és kitűnt a zarándokok nagylelkű gondozásával, akik a XVII. évszázad utolsó jubileumára mintegy másfél millióan özönlöttek a katolicizmus központjába.

---------------------------------------------------------------------------------

https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2024-08/szentev-2025-krisztus-eve-elokeszulet-sorozat-4-resz-17-szazad.html

--------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------