2024.08.13.

A XVIII. évszázadban került sor többek között a mercedárius atyák által kiváltott rabszolgák szentévi zarándoklatára, a híres Spanyol-lépcső ünnepélyes felavatására. XIV. Benedek pápa az 1750-es szentév alkalmából bevezette a nagypénteki Via Crucis-t a Colosseumnál, ekkor állították fel az őskeresztény vértanúk szenvedésének helyén a 14 stációs keresztutat. 

 

A felvilágosodás hajnalának évszázada

 

Az 1700-as jubileumot 1699. május 18-án XII. Ince a „Regi Saeculorum” k. bullájával hirdette meg, de a megnyitó szertartáson az idős pápa gyenge egészségi állapota miatt nem tudott személyesen elnökölni. Nyolcvanötéves korában, szeptember 27-én bekövetkezett halála után utóda, XI. Kelemen pápa zárta le a szentévet. A „felvilágosodás korának” hajnalán a búcsúk történetének névtelen szerzője megállapította, hogy „Manapság már nem járnak olyan sokan Rómába zarándokolni, mint régen, mert szokássá vált, hogy a jubileumi bűnbocsánatot a saját hazánkban szerezzük meg”. Háborúk, eretnekségek, a francia forradalom, majd a XIX. század elején a napóleoni időszak megakadályozták, hogy a korábbi szentévekhez hasonlóan a zarándokok tömegesen érkezzenek az Örök Városba. Nem hiányoznak azonban olyan feljegyzések sem, mint egy angol zarándoké, aki XII. Ince pápa idején az 1700-as jubileumról a következő emléket hagyta ránk: „A tömeg továbbra is olyan nagy részvétellel halad át térden állva a Szent Péter bazilika Szent Kapuján, hogy nekem idáig még nem sikerült bejutnom”. 

 

1725-ös szentév - Jubileumi béke

 

Az 1725-ös jubileumi év a VI. Károly német-római császár és az új spanyol király, V. Fülöp között folyó béketárgyalások megnyugtató jele alatt kezdődött. A két uralkodó április 30-án írta alá az első Bécsi békét. XIII. Benedek egy hónappal péteri szolgálata megkezdése után, 1724. június 26-án hirdette meg a szentévet „Redemptor et Dominus noster” k. bullájával, majd a legkisebb részletekig kidolgozta a jubileum programját, arra törekedve, hogy egyre magasabbra emelje Róma erkölcsi és lelki színvonalát. A cél érdekében a Vatikánban kezdte el tevékenységét: főpásztorainak, udvari prelátusainak megparancsolta, hogy minden szombaton vegyenek részt liturgiákon és hallgassanak szentbeszédeket és szigorúan megtiltotta, hogy esténként világi szalonokat keressenek fel.  Az egyházi személyeknek továbbá tilos volt a XVIII. században divatos parókát viselniük. A világi hívek sem maradtak mentesek a tilalmaktól, továbbra is fennállt a lakbérleti díjak befagyasztása, ami csak a bérlőknek kedvezett, a bérbeadóknak nem. Az egyéb tilalmak általában a mulatságokra vonatkoztak, különös tekintettel a farsangi vigalmakra, az álarcosbálokra, valamint a szerencsejátékokra. Így a zarándokoknak be kellett érniük a lehető legegyszerűbb körmenetekkel, fáklyás világítás és a különféle biblia figurákat ábrázoló díszítések nélkül. XIII. Benedek betiltotta még azt a mai napig élénken élő hagyományt is, hogy a hívek szőnyegekkel, selyemtakarókkal, hímzett terítőkkel ékesítsék az erkélyeket és az ablakokat a körmenetek elvonulása alkalmából. Ezt a szokást a pápa a felesleges luxus hivalkodásaként ítélte meg.

 

A felszabadított rabszolgák

 

Ebben a szigorú légkörben a rómaiaknak megadatott egyetlen látványosság, a mercedárius atyák rendjének jubileuma volt. Az 1218-ban megalapított rend szerzetesei a muzulmán országokban raboskodó keresztény foglyok kiváltásán munkálkodtak. A szentévben háromszázhetven különböző nemzetiségű volt rabszolgát hoztak el Rómába, akiket Tunéziában váltottak ki egy 90,122 scudo, ezüstéremnek megfelelő jelentős összeg kifizetése ellenében. A felszabadított rabszolgák mindannyian együtt érkeztek június hónapban Rómába, hogy közösen fejezzék ki hálájukat kiváltásukért. A Szentháromság Testvérület helyiségeiben kaptak szállást és onnan vonultak körmenetben a Szent Péter bazilikába, ahol XIII. Benedek fogadta őket. A pápa mindegyiküknek adott egy teljes búcsú érmet „in articulo mortis”, a „halál pillanatában” felirattal, valamint az „Isten Bárányát” ábrázoló kis képet. Ezenkívül kétszáz ezüstérmét ajándékozott a Testvérületnek, elrendelve, hogy osszák szét a legszegényebbek között, és saját pénzéből kifizette a Szentháromság Testvérület által befogadott egykori rabszolgák és zarándokok háromnapos étkezési és szállási költségeit. A római nemesség is nagylelkű volt az otthon és munka nélkül maradt volt rabszolgákkal, sokan közülük a főúri családok alkalmazásában kezdhettek új életet. 

 

A Spanyol lépcső ünnepélyes megnyitása

 

Az 1725-ös szentév eseményei közé tartozik, hogy XIII. Benedek pápa a jubileumi év keretében ünnepélyesen felavatta a Róma történelmi IV. kerületében, a Mars mezőn (Campo Marzio) épült díszes lépcsősort, a Spanyol lépcsőt, amely a város egyik leghíresebb terét, a Spanyol teret köti össze a felette emelkedő domboldalon lévő Santa Trinità dei Monti templommal, Róma francia közösségének egyik nemzeti templomával.

 

1750 - a 14 stációs keresztút felállítása a Colosseumban

 

Az 1750-es szentévet, amely a tizennyolcadik volt a jubileumok sorában, XIV. Benedek pápa hirdette meg „Peregrinantes a Domino” k. bullájával. A korabeli krónikák arról számolnak be, hogy több mint egymillió zarándok özönlött Rómába, köztük több nagykövetség képviselői, egy csoport Nyugat-Indiából, Egyiptomból és Örményországból. A beáramlás olyan nagy volt, hogy a római karitatív és kórházi intézményeknek néhány főúri palotát is ki kellett bérelniük.  A külföldi látogatók közül nagy érdeklődést keltettek az örmény hívek, akik 200-an zarándokoltak el a kereszténység szívébe, hogy a törökök véres üldözései ellen oltalmat kérjenek a kegyelmek helyén. Most első alkalommal világították meg a Szent Péter bazilika kupoláját és Bernini oszlopcsarnokát több ezer fáklyával és városszerte háromezer keresztet állítottak fel.

 

XIV. Benedek pápa továbbá bevezette a nagypénteki Via Crucis-t a Colosseumnál, felszentelve az amfiteátrumot, az őskeresztények vértanúságának örök emlékét őrző helyet. Már a szentévet megelőzően 1740-ben Jézus kereszthalálának emlékére elrendelte a péntek délutáni három órai harangszót. Az 1750-es jubileumi szentév egyik főszereplője volt az életszentség hírében álló, és 1867-ben a szentek sorába iktatott Porto Mauriziói Lénárd ferences rendi szerzetes, prédikátor. Apostolkodásának egyik fő területe volt a keresztúti ájtatosság, a keresztút terjesztése, amely általa nyerte el 14 stációs mai változatát. Nevéhez 572 keresztút felállítása fűződik, amelyek közül 42 Rómában található, a leghíresebb a Colosseumban 1750. december 27-én felállított Via Crucis és a hozzá tartozó nagy kereszt az aréna közepén.

 

1775 - az új pápa, VI. Piusz ünnepélyes megkoronázása

 

A következő jubileumot negyedszázad elteltével 1774. április 30-án hirdette ki XIV. Kelemen pápa a „Salutis Nostrae Auctor” k. bullájával, de sajnos három hónappal az ünnepélyes megnyitás előtt, szeptember 22-én meghalt. Utódát, VI. Piusz pápát 1775. február 15-én választották meg a péteri székbe. Így ebben a szentévben a zarándokok tanúi lehettek az egyik pápa halálához és a következő pápa megválasztásához kapcsolódó szertartásoknak, ünnepségeknek. VI. Piusz, Giovanni Angelo Braschi megkoronázása és a Lateráni Szent János főszékesegyház birtokbavételének a szertartása a szentév keretében történt, ez utóbbira 1775. november 30-án került sor, ünnepélyes lovasmenet keretében. Becslések szerint 300 ezer volt a zarándokok száma. A XVIII. század végén bekövetkezett politikai események, a francia Direktórium áldozataként VI. Piusz 1799-ben fogságban halt meg a franciaországi Valence-ben. Pápaságához egy magyar szál is fűződik.

 

Magyar emléktábla Vatikánváros Braschi pápáról elnevezett terén

 

A Vatikáni Grottákból, vagyis a Szent Péter bazilika altemplomából kifelé jövet Vatikánváros területén eljutunk a Largo Braschinak nevezett kis térre, ahol jobbra föltekintve a Bazilikát a sekrestyével összekötő boltíven egy magyar emléktábla áll. A latin szöveg felidézi, hogy itt állt a magyar zarándokház, amelyet Szent István építtetett a Rómába igyekvő magyar hívek számára Szent Péter sírja közelében. 1776-ban ugyanis VI. Piusz pápa lebonttatta az épületet, hogy helyére megépítsék a Bazilika sekrestyéjét. Az emléktáblát a lateráni egyezmény évében, 1929. december 17-én helyezték el a Braschi pápáról elnevezett téren, Achille Ratti, XI. Piusz uralkodása idején Serédi Jusztinián bíboros, Magyarország hercegprímása kezdeményezésére. Az emléktábla feltünteti XI. Piusz pápa címerét, valamint a magyar címert Szent István koronájával. A ma Rómában működő Szent István Ház ennek az 1030-as évek idején épült zarándokháznak az utóda.

 

https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2024-08/szentev-2025-krisztus-eve-elokeszulet-sorozat-5-resz-18-szazad.html

 

 

--------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 -----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 

 

A XIX. században a szokástól eltérően nem négy, hanem mindössze két jubileumot tartottak az Európában kialakult politikai helyzet miatt.

 

2024.08.17.

„Megszólalt a Szent Kürt: összehívja a keresztény nemzeteket: mi teljesítjük kötelességünket, és nem félünk semmilyen veszélytől” – hirdette az 1825-ös szentév pápája, XII. Leó, míg az 1875-ös jubileumot a Szent Kapuk megnyitása és bezárása nélkül tartották meg, miközben IX. Piusz pápa a „Vatikán foglyának” tekintette magát. 

 

Konkordátum 1801-ben Napóleon és a pápa között – az egyház és a francia állam kiegyezése

 

Az 1800-as évek első szentévére 1825-ben, a másodikra 1875-ben került sor, mindkettőt fél évszázad választotta el az előző jubileumtól. Az évezred fordulón azért nem hirdették meg a szentévet, mert VI. Piusz pápa Franciaországban raboskodott és ott halt meg száműzetésben Valence városában 1799. augusztus 29-én. Halálát követően a Giuseppe Albani bíboros dékán által összehívott bíborosi testület a velencei Szent György kolostorban gyűlt össze konklávéra, mivel Róma már 1796 óta francia csapatok megszállása alatt állt. Azonban még a konklávé megkezdése előtt megváltozott a politikai helyzet Rómában, a franciák ugyanis 1799. szeptember 19-én elhagyták az Örök Várost. Szeptember 30-án Rómát a nápolyiak foglalták el, akik véget vetettek az 1798. február 15-én kikiáltott Római Köztársaságnak, a francia forradalmi köztársaság „testvérköztársaságának”, lényegében csatlós bábállamnak, amely a Pápai Állam egy részét is elfoglalta. A pápaválasztó konklávéra 1799. november 30-án összegyűlt 35, túlnyomó többségében olasz bíboros, 1800. március 14-én egyhangúlag pápává választotta Luigi Barnaba Chiaramonti bíborost, aki a VII. Piusz nevet vette fel elődje, barátja és polgártársa tiszteletére - mindketten az észak-olaszországi Cesena településen születtek.

Az új pápa csak júliusban vonulhatott be Rómába. A francia politikai események következtében kialakult helyzet nem tette lehetővé, hogy VII. Piusz meghirdesse az évszázad első szentévét.

A francia forradalom legyőzése után Napóleon Bonaparte tábornok magához ragadta a hatalmat és a Köztársaság első konzuljaként 1801-ben konkordátumot kötött a pápával az egyház és az állam közötti viszony rendezésére, elismerve, hogy a római katolikus apostoli vallást a francia állampolgárok legnagyobb része magáénak vallja, továbbá az egyezményben megerősítették az egyházmegyék új felosztását.

 

Az 1825-ös jubileum célja: újra kereszténnyé tenni Rómát és a civilizációt!

 

A XIX. század első jubileumára XII. Leó pápasága idején, 1825-ben került sor, akinek elsődleges célja volt a keresztény civilizáció újraélesztése Rómában és az egész egyházban. A szentévet 1824. május 24-én a „Quod Hoc Ineunte” k. bullájával hirdette meg. Az előző évben, 1823-ban megválasztott XII. Leó pápa, Annibale della Genga, az intranzigensek, vagyis tántoríthatatlanok áramlatához tartozott. Határozottan ellenezte a forradalmi eszméket és keményen fellépett a titkos társaságok ellen. Nem véletlen, hogy a jubileum kihirdetésével egyidejűleg az 1773-ban XIV. Kelemen pápa által feloszlatott, majd VII. Piusz pápa által 1814-ben visszaállított jezsuita rendnek visszaadta a Római Kollégiumot és a Szent Ignác-templomot. 

 

A szabadkőművesek, okkult társaságok tagjainak szigorú kiközösítése

 

Az 1825-ös szentévben XII. Leó, betegsége ellenére mindent megtett, hogy szorosabb köteléket teremtsen a pápaság és a keresztény nép között. Arra törekedett, hogy az egyház minden erejét bevonja az igaz hitet fenyegető tévedések elleni küzdelembe. A pápa a jubileumi évben, 1825. március 13-án hirdette ki a „Quo Graviora” k. bulláját, amely az előző pápák szabadkőművességet elítélő megnyilatkozásait felsorolva elítélte az összes okkult társaságot, tagjaikat kiközösítéssel sújtotta, leszögezve, hogy ez alól „senki sem kaphat felmentést, kivéve Tőlünk – (a pápától) - vagy az ideiglenes római pápától, kivéve, ha a halál pillanatában van”.

 

A Szent Kürt összehívja a nemzeteket – a jubileumot „meg kell tartani”

 

„Meghirdettük a jubileumot, és a jubileumot meg fogjuk nyitni. Most megszólalt a Szent Kürt: összehívja a keresztény nemzeteket: mi teljesítjük kötelességünket, és nem félünk semmilyen veszélytől. Bármit mondjanak: a jubileumot meg kell tartanunk!” – hangoztatta XII. Leó pápa a kétkedőkkel szemben. Hűen az általa választott névhez, az oroszlán bátorságának jelképéhez, leküzdötte a Kúria aggodalmait, amelyek a napóleoni uralom miatt elszegényedett pápai állam költségvetése, a nehéz anyagi és politikai helyzet miatt merültek fel. Attól is tartani lehetett, hogy az egyházellenes titkos társulatok tagjai zarándoknak álcázva magukat, zavart keltenek. Ezért volt rá szükség, hogy a pápa határozottan kijelentse: „A jubileum mindezek ellenére meglesz”.

 

Róma – a „Szent Jeruzsálem” – az isteni Vallás központja

 

A pápa világiasságtól teljes mértékben mentes vallási és egyházi jubileumot akart, amely távol áll mindenféle spekulációtól, pénzügyi számításoktól. Az anyagi gondok miatt elutasító magatartást tanúsítókat megnyugtatta, hogy a külföldről érkező szegény zarándokok ellátását szükség esetén magára vállalja. „Bátorsággal felvértezve jöjjetek tehát ebbe a Szent Jeruzsálembe, ebbe a királyi papi városba, amely Boldog Péter szent székhelyeként a világ fővárosává vált, és nagyobb hatalommal bír az isteni Vallás központjaként, mint földi uralomként” – buzdította a világ keresztényeit XII. Leó pápa a szentévet meghirdető bullájában.

 

Helyreállították a napóleoni időkben megrongált római templomokat

 

Mivel a napóleoni idők kegyeletsértései miatt sok templom megrongálódott, XII. Leó pápa elrendelte, hogy a patriarchális bazilikákat és Róma összes templomát állítsák helyre, tisztítsák meg és hozzák olyan méltó állapotba, amely a katolikus világ fővárosának, a pápa székhelyének szent templomaihoz illik, mivel „a városban különleges módon meg kell csodálni a vallás fenségét, pompáját és méltóságát, főként a közelgő szentév körülményei között”. Úgy döntött, hogy előbbi állapotának megfelelően, ad pristinum újjáépítik a Szent Pál bazilikát, amelyet 1823. július 15-ről 16-ra virradó éjszaka néhány óra alatt tűzvész pusztított el. XII. Leó a Szent Pál bazilika helyébe a zarándokoknak előírt látogatások számára a Tiberisen túli Mária-templomot, a római Trastevere negyed Bazilika Minor rangra emelt Santa Maria templomát jelölte ki, amelynek a négy patriarchális bazilikához hasonlóan szintén van szent kapuja.

 

Viszonylag kevés zarándok, szokatlanul nagyszámú visszatérés az egyházba

 

Összesen mintegy 375 000 zarándok érkezett Rómába, főként a Pápai Államból és a Nápolyi Királyságból a XIX. század első szentévére, amelyet XII. Leó 1824. december 24-én este, Karácsony vigíliáján nyitott meg ünnepélyesen. A Szent Péter bazilika Szent Kapuját egy arany- és ezüstberakássokkal művészien díszített kalapáccsal kopogtatta meg, elvégezve minden ősi rituális szertartást, mint például az ajtókeretek lustratio-ját, megtisztítását. Miután megáldotta a Szent Kapu küszöbét, ünnepélyes körmenet élén lépett át rajta. Említésre méltó történelmi körülmény, hogy a szertartáson XII. Leót közvetlenül két leendő pápa segítette: Castiglioni bíboros, aki VIII. Piusz néven követte őt a péteri székben és a tizennégyéves Gioacchino Pecci, aki elődje iránti tiszteletének jeléül a XIII. Leó nevet vette fel, és aki 75 évvel később, az 1900-as jubileum kihirdetésekor felidézte ifjúkori élményeit.

A jubileum Nagycsütörtökén a Szentháromság Testvérület zarándokházában XII. Leó pápa számos zarándokon elvégezte a lábmosás szertartását, majd a közös étkezésen ő szolgálta fel a levest. Mindezek az alázatos gesztusok hozzájárultak ahhoz, hogy ebben a szentévben szokatlanul nagy volt a katolikus egyházba való visszatérések száma.

 

1875 - jubileum a Szent Kapuk megnyitása nélkül

 

Huszonöt évvel később a Római Köztársaság eseményei és IX. Piusz ideiglenes száműzetése nem tették lehetővé a jubileum megtartását. A pápa 1874. december 24-én közzétett “Gravibus Ecclesiae” k. bullájával hirdette meg a történelem 21. rendes szentévét, amely 1875. április 11-én vette kezdetét a Szent Kapuk megnyitása nélkül, mindössze a római papság jelenlétében. A jubileumot minden külső pompa és ünnepség mellőzésével tartották meg, mivel 1870. szeptember 20-án, a Porta Pia áttörésével II. Viktor Emánuel olasz király csapatai elfoglalták Rómát, ezzel megdőlt a pápai állam, a rómaiak pedig népszavazás útján csatlakoztak az egységes Itáliához. IX. Piusz bezárkózott a Vatikánba és a „Vatikán foglyának” nyilvánította magát, nem folytatott tárgyalást a frissen alakult olasz állammal. Róma elfoglalásával lezárult Itália egyesítése. Az olasz állam és a Szentszék közötti viszonyt csak a lateráni egyezmény megkötése rendezte, amelyet 1929. február 11-én írtak alá a lateráni pápai palotában.

 

https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2024-08/szentev-2025-krisztus-eve-elokeszulet-sorozat-6-resz-19-szazad.html

 

 

--------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 -----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 --------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

A két világháború által feldúlt XX. században

sor került mind a négy szentévre

 

2024.08.25.

Bár a két világháború által feldúlt XX. században sor került mind a négy szentévre, az 1950-es jubileum a magyarok számára korlátozott volt. Viszont különösen jelentős volt az évszázad első jubileuma, amely egybeesett a magyar államalapítás 900. évfordulójával.

 

 

A Megváltó Krisztus a XX. század Királya

 

XIII. Leó pápaságának (1878-1903) XXI. évében, 1899. május 11-én a „Properante ad exitum saeculum” k. bullájával hirdette meg ünnepélyes keretek között az 1900-as szentévet, amely megnyitotta az új századot, a kereszténység XX. évszázadát. Az 1810-ben született pápa bullájában felidézte a 75 évvel azelőtti, 1825-ös jubileumot, amelyben XII. Leó pápa mellett szolgálhatott 15 éves serdülőként. Nevét is elődje iránti tiszteletből vette fel. Az új évszázadot megnyitó dokumentumban leszögezte legfőbb törekvését, vagyis, hogy a szentév jelentse a kereszténység újjáéledését, valamint kifejezte azt a reményét is, hogy a jubileum hosszú pápaságának maradandó, végső jele lesz.

Gioacchino Pecci, XIII. Leó, a Megváltó Krisztust a XX. század királyának hirdette ki, és ezzel előkészítette a negyedszázaddal későbbi, 1925-ös szentévben bevezetett Krisztus Király-ünnepet, amelyet az évközi utolsó vasárnap tartunk. A pápa felhívást intézett a világ minden tájáról Rómába érkező zarándokokhoz, valamint a világegyetemben szétszóródott keresztényekhez, hogy róják le tiszteletüket Jézus Krisztus, a világ Megváltója személye, alakja és küldetése előtt, aki „Salus vita et resurrectio nostra”, vagyis „Üdvösségünk, életünk és feltámadásunk”. A szentévi felhívásnak megfelelően kereszteket, Jézus Krisztus, Szűz Mária és a Szentháromság tiszteletére szobrokat állítottak fel a világ minden részén.

A római szervezőket a pápa azzal bízta meg, hogy a Megváltás évszázadainak megfelelően Itália tizenkilenc hegycsúcsán állítsanak fel Megváltó Krisztust ábrázoló szobrokat, ezzel is kifejezve, hogy Őneki szenteli a XX. századot.

 

 

A XX. század elején nagy lelkesedés fogadta szentév meghirdetését

 

Emlékeztetünk rá, hogy XIII. Leó pápa nagy elődje, Boldog IX. Piusz péteri szolgálata idején - akit Szent II. János Pál pápa a 2000. szentévben emelt az oltár dicsőségére -, az Olaszországban kialakult zavaros politikai helyzet miatt nem lehetett megünnepelni az 1850-es jubileumot. Az 1875-ös szentévet is külső ünnepségek, pompa nélkül tartották meg, a szent kapuk megnyitása és bezárása is elmaradt. Ezért az új évszázad elején a jubileum meghirdetése óriási lelkesedést váltott ki és egy sor olyan kezdeményezéshez vezetett, amelyek célja a keresztény öntudat újbóli felélesztése volt Olaszországban és az egész katolikus világban.

 

 

Most először az olasz hatóságok feladata volt a zarándokok fogadásának szervezése

Az olasz politikai világban, sőt az uralkodó Savoyai Királyi Házban is nagyon pozitív hatást váltott ki a közelgő szentév. Ezt bizonyítja, hogy a Bulla megjelenését követően I. Umbertó király 1899. szeptember 15-én a megújult olasz parlament előtt mondott beszédében fontos kijelentésekkel hirdette meg a nagy jubileumot. Elismerte, hogy az 1900-as év korszakot jelöl a katolikus világban és alkalmat ad arra, hogy az ország politikai vezetői érvényre juttassák azokat a vállalásokat, amelyekre elkötelezték magukat az olasz egység megvalósításakor, megerősítve Rómát, az ország fővárosát. Ez volt az első alkalom, hogy a zarándokok fogadásának megszervezése az olasz hatóságokra hárult. A szentévben kísérletet tettek egy egyházellenes kongresszus megtartására, de a liberális Róma, ígéreteihez híven, nem engedélyezte az ezzel kapcsolatos nyilvános demonstrációkat.

 

 

XIII. Leó pápasága idején még mindig nem oldódott meg a „római kérdés”

 

XIII. Leó az utókor megítélése szerint nagyszerű pápa volt, de péteri szolgálata során az ún. „római kérdés”, a Szentszék és az olasz állam viszonya még mindig súlyos teherként nehezedett pápaságára, továbbá mind Olaszországban, mind Európában egyre nagyobb teret hódított az antiklerikalizmus. Erre válaszolva azonban egyre több missziós intézet született ebben az időszakban, lendületet adva az evangélium terjedésének az egész világon. Ezek közé tartozik például a Consolata Missziós Intézet, a Xaveriánus Missziós Intézet és a Comboniánus Missziós atyák Intézete. 

 

 

XIII. Leó a „Rerum Novarum”, az egyház szociális tanításának a pápája

 

 

XIII. Leó pápa határozottan elkötelezte magát az összetett társadalmi és szociális kérdések megoldására, ezért a szentévet megelőzően 1891-ben közzé tette Rerum Novarum k. enciklikáját, az első pápai szociális körlevelet, amelynek fő témája a munkáskérdés volt. Ma is gyakran idézett, nagy hatást kiváltó dokumentumában felhívta a figyelmet az emberiség alapvető jogainak és kötelességeinek követelményeire, rámutatva, hogy az egyház szociális tanítása álladóan fejlődő tanítás. Az enciklika kapcsán bontakozott ki Olaszországban a kereszténydemokrata mozgalom.

 

A jubileum alkalmából az egész világot Jézus Szentséges Szívének szentelte

 

A szentévre készülve, 1899-ben XIII. Leó pápa az egész emberiséget Jézus Szentséges Szívének szentelte, és terjesztette Szent József tiszteletét, akit a családapák és a munkások elé állított példaképnek. 1899. december 31-én éjfélkor megszólaltak a harangok Rómában és az egész világ templomaiban. A zarándokok száma meghaladta a félmilliót. A XXII. jubileum keretében hat boldoggá avatásra került sor, valamint a pápa a szentek sorába iktatta De la Salle Szent Jánost, a Keresztény Iskolatestvérek alapítóját és Casciai Szent Ritát, akit „Umbria gyöngyének” nevezett.

Magyar hívek 1300 fős római zarándoklata a kereszténység felvételének 900. évfordulóján

 

Magyarországon a szentév egybeesett a magyarság megkeresztelkedése és az államalapítás 900. évfordulójával. Ennek a jubileumnak az alkalmából egy ezüstnyelű magyar nemzeti lobogót helyeztek el a Lateráni Keresztelő Szent János főszékesegyház falán, a magyar szent koronát Szent Istvánnak adományozó II. Szent Szilveszter pápa síremléke mellett. A korona átadását ábrázoló domborművet 1910-ben avatták fel. A magyar katolikusok 1300 fős szentévi zarándoklatát XIII. Leó pápa április 29-én fogadta.

 

 

1925-ben a Colosseumi gyertyás körmenetet a magyar zarándokok vezették be

 

 

Az 1925-ös szentévben XI. Piusz fel kívánta hívni a hívek figyelmét a missziók értékes munkájára. Mivel a jubileumra egy olyan időszakban került sor, amikor az első világháború visszhangja még nem csendesült le, a pápa arra buzdította a híveket, hogy imádkozzanak a népek közötti békéért, ezáltal búcsúkat nyerve. Már 1922-ben kiadott enciklikájában annak a reményének adott hangot, hogy a szentévben a keresztény egység kézzelfogható jeleként Rómában összegyűlik a világ összes főpásztora. A pápa 1924. május 29-én, Urunk Mennybemenetelének ünnepén hirdette ki a szentévet „Infinita Dei Misericordia” k. bullájával.  Az egész világra kiterjesztette a meglátogatandó templomok körét, vagyis mindenki lakóhelyén is elnyerhette a teljes búcsú kegyelmét, amennyiben elvégezte az előírt templomlátogatásokat és ájtatosságokat. Mivel a keresztény társadalom helyreállítása XI. Piusz egyik elsődleges vágya volt, ennek a következő három lényeges feltételét határozta meg: a népek közötti béke, a nem katolikusok visszatérése az egyházba és a Szentföld kérdésének rendezése.

 

 

A Szent Kapu megnyitásakor felragyogott fényes sugár a magyarokra is leszállt

 

A Szent Péter bazilika Szent Kapuját XI. Piusz pápa a hagyománynak megfelelően 1924. december 24-én este, Karácsony vigíliáján nyitotta meg. Magyar zarándokok is részt vettek a szertartáson, amelyről Zichy János gróf, az Országos Katolikus Szövetség elnöke a következőket írta: ”Magunkba szállás, újjászületés és Rómába zarándoklás, ez a hármas jelszó, amelyet a szentév hirdet, s amelyből nekünk, magyar katolikusoknak is ki kell vennünk a részünket”. A fény, amely Rómában a Szent Kapu megnyitásakor ragyogott, az egész világot elárasztotta és egy fényes sugara a magyarokra is leszállott.

 

 

1950 - a Boldogságos Szűz Mária mennybevétele dogmájának kihirdetése

 

1949. május 26-án, Urunk Mennybemenetelének ünnepén XII. Piusz „Jubilaeum Maximum” k.  bullájával meghirdette az 1950-es szentévet. November elsején Eugenio Pacelli pápa hittételként kihirdette, hogy a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”. A bíborosi kollégiumot XII. Piusz a katolikus világ egyfajta egyetemes képviseletévé alakította át, nagymértékben csökkentve az olasz jelenlétet és növelve a különböző nemzetekből származó bíborosok számát. Ezt a szentévet tekinthetjük a tömeges vallási turizmus kezdetének. A kormány, amelynek élén Alcide De Gasperi, az Olasz Kereszténydemokrata Párt megalapítója állt, megszervezte a zarándokok millióinak fogadását, akik „zarándokkártyát” kaptak, amely útlevélként érvényes volt egész Olaszország területén.

 

 

A jubileumi évben csak az emigráns magyarok vehettek részt

 

Mint ismeretes, azokban az években politikai okokból Magyarországról nem lehetett Rómába zarándokolni. A kommunista rezsim által „hazaárulással” vádolt  Tiszteletreméltó Mindszenty József bíboros, Magyarország hercegprímása életfogytiglani börtönbüntetését töltötte. A híveknek a búcsú elnyeréséhez a magyar püspöki kar által kijelölt négy templomot kellett felkeresniük és a kegyelem állapotában a Szentatya szándékára kellett imádkozniuk. Az 1950-es szentév egyik nagy eseménye volt az október végén megrendezett Nemzetközi Mária Kongresszus, amelyen az emigráns papokból megalakították a magyar osztályt, élükön Zágon József elnökkel, a római Szent István Ház egyik megteremtőjével és Magyari Gyula titkárral.

 

 

1975 – „Megújulás és kiengesztelődés”

 

VI. Pál pápa az 1975-ös szentévet, amelyet 1974. május 23-án, Urunk Mennybemenetelének ünnepén hirdetett meg „Apostolorum Limina” k. bullájával, a kiengesztelődésnek kívánta szentelni. A II. Vatikáni Zsinat utáni első szentévnek a következő témát adta: „Megújulás és kiengesztelődés”. A Szent Kapu megnyitásán, 1974 Karácsonyának éjszakáján buddhista szerzetesek is jelen voltak. Ez volt az első jubileum, amelyet világszerte televízión is közvetítettek. Abban az évben Rómát szárazság fenyegette, és a városba érkező zarándokok nagyszámú beáramlására való tekintettel vízadagolást rendeltek el. A kitűnően lebonyolított szentévre többmillió zarándok érkezett Rómába. A magyar nemzeti zarándoklat szeptember 8-16 között zajlott. A különvonattal érkező hívek csoportját Ijjas József kalocsai érsek vezette, kísérőik között volt Bánk József egri érsek, Lékai László és Pataki Kornél apostoli kormányzók, Keresztes Szilárd hajdúdorogi segédpüspök.

 

 

„Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké”

 

 

 

A XX. század utolsó szentévének felidézésével eljutottunk a harmadik keresztény évezred meghirdetéséhez, amikor Szent II. János Pál pápa „Tertio Millennio Adveniente” k. apostoli levelében arra buzdította a világ fiataljait, hogy kövessék Krisztus útját. Az egymást követő nemzedékek fáradozzanak azon, hogy Krisztus jelen legyen egészen a világ végezetéig, ugyanis „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké”.

 

 

https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2024-08/szentev-2025-krisztus-eve-elokeszulet-sorozat-7-resz-20-szazad.html

 

 

----------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------