2019.10.13.

2003-ban véletlenül bukkantak a Szent Péter és Marcellinus katakombáknak a restaurálása közben az egyik festett fal mögött nagy termekre, ahol a teret szinte teljesen megtöltötték az egymásra hordott csontvázak.
Egy tömegsírt fedeztek fel. A temetkezési hely környékét a Vatikán föld alatti térképrendszerében X betűvel jelölték, ezért terjedt el az X sírok elnevezés.
Egy francia régész csoportot hívtak segítségül, Dominique Castex és Philippe Blanchard vezetésével.

Mindketten ókori tömegsírok feltárására szakosodtak. Amikor a helyszínre értek azt tapasztalták, hogy rengeteg csont volt mindenütt, és nem volt hely, hogy körbejárják. Úgy préselték be magukat.
A feltárás során további hat kamrát találtak, ahol szintén egymás tetején feküdtek a holttestek. A sírok három különböző szinten voltak elrendezve, de minden járat egy közös csomópontba vezetett.

A csontok átnézése közben néhány személyes tárgy is előkerült: egy pár fülbevaló, egy hajcsat, egy kis fekete gyűrű, és néhány érmét is találtak.
Maguk a csontok is sok mindent elárulnak. Helyenként egész egyben találjuk a csontvázakat, a holttesteket gondosan helyezték el, nemcsak bedobálták a csontokat. A csontvázak sértetlenek, és a rétegek között alig van föld, ami arra utal, hogy legtöbbjüket egy időben temethették el.
Viszonylag rendezetten fekszenek, hason, vagy háton. A holttesteket gondosan helyezték el, egyet fejjel, egyet lábbal, hogy a szűkre szabott helyen a lehető legtöbben férjenek el.
Elvégezték az egyik sír részletes feltárását, minden holttestet kiástak és megvizsgáltak. Digitális rekonstrukcióval a csontokat hússal egészítették ki, egy számítógépes program kidolgozta a testek eredeti kiterjedését. A holttestek térfogata meghaladta a terem térfogatát, ebből kiderül egy fontos dolog: a holttesteket nem egyszerre fektették be. Egyszerűen, nem lett volna elég a hely.

A tanulmány szerint sorozatosan bekövetkező tömeges halálesetek áldozatairól van szó. A sírokban mintegy 2500 ember holtteste nyugszik, ez a felfedezés példátlan.

A régészek a temetkezési szokásokkal kapcsolatban több érdekes dologra figyeltek fel. A sírokon belül azonos volt a rítus: minden csontvázat a fejtől a lábig egy fehéres anyag borított, ami a mumifikálásnál alkalmazott technikára utal. Az arcokon textillenyomatokat sikerült kimutatni, ez a halotti lepel használatát tételezi fel. Néhány csontváz felületén nyomokban pirosas anyag, illetve aranyszál maradt meg. A laboratóriumi kutatások alapján meg lehetett határozni a csontokon talált anyagok fajtáját. A pirosas üledék a borostyánhoz hasonlóan a Balti-tenger partjáról származik. A felhasznált anyagok minősége és költséges volta az elhantoltak magas társadalmi státuszát bizonyítja. Az egyik csontvázat C-14-es vizsgálatnak vetették alá, amely 28 és 132 közötti időhatárt jelölt ki, így ezeket a csoportokat nehéz beilleszteni a kereszténység Rómában történő megjelenésének a kronológiájába.

Felvetődik a kérdés: mit keres egy pogány temetkezési hely a keresztény katakombák között?

A válasz talán a katakombák helyének történetében rejlik, hiszen a terület eredetileg a Traianus császár által az i. sz. 1. század végén alapított császári lovastestőrség (equites singulares Augusti) lakhelye és gyakorlótere volt. A 4. században Constantinus ellenfelét támogatták, és az i.sz 312-ben lezajlott Milvius-híd melletti csata után feloszlatták őket. A területet a keresztények kapták meg, és a császár anyjának is itt emeltek mauzóleumot.

Összefoglalva: a temetkezési kamrák hiába a Szent Péter és Marcellinus katakombaegyüttes fölött találhatók, időben mégis megelőzik a hatalmas katakombaegyüttes korát, amelyet a keresztények használtak az i.sz. 3. század közepétől Gallenius császár engedélyével.

A tetemek közelebbi vizsgálata a katonai sír elméletet erősíti. A testeket gipszréteg fedte. "Ez a test konzerválásának legegyszerűbb és legolcsóbb módja. A római kor katonai sírjaira jellemző" - magyarázza Guiliani.
A medencecsontokból kiderül, hogy férfiak és nők egyaránt vannak közöttük, a combcsont mérete és fejlettségi állapota a halálozáskori életkorról tanúskodik.
A megvizsgált csontvázak zöme a tizenéves kortól a fiatal felnőttkorig terjed. Ötszáz csontváznál kerestek ütés és sérülésnyomokat, de ilyet nem találtak.
Az asszonyok és gyerekek tetemei nem zárják ki, hogy katonai sírról van szó, hiszen nagyon valószínű, hogy a katonák a családjaikkal együtt tartózkodtak itt.
A sírok korát úgy lehet a legjobban megállapítani, ha megvizsgálják a halottakkal együtt feltárt személyes tárgyakat. A fülbevalók színaranyból készültek, kialakításuk a kr. u.első században volt divatos. A gyűrű, amit találtak, gagátból készült, amit a rómaiak varázserejűnek tartottak. Kémiai összetételét elemezve kiderült, hogy a 3. században került Rómába.

Aztán voltak érmék, amit azért hagytak a holtaknál, hogy fizettségül szolgáljon a túlvilágon, ezek korát könnyű megállapítani.

A legrégebbi érme Titusz császár pénze, aki 79 és 81 között uralkodott. Egy másik érmén Antonius Pius felesége szerepel (138-161), egy harmadikon marcus Aurelius, mindkettő a második századból.
Gordian császár érméje (238) jóval ritkább lelet, mivel ő ugyanis mindössze három hétig uralkodott 238-ban.
A csontok szénizotópos kormeghatározása során a különböző kamrák mintái különböző eredményeket adtak. A két nagyobb kamrában talált holttestek a második-harmadik századból valók, de a kisebb sírok hallottai úgy tűnik, az első században haltak meg. Ezek szerint itt már kétszáz évvel azelőtt is temetkeztek, hogy a szomszédos Szent Marcellinus és szent Péter katakomba munkálatai megkezdődtek volna.

Ezek az emberek az első század vége és harmadik század eleje között haltak meg, abban az időszakban, amikor Róma aranykorát élte. Ekkor épültek Róma legszebb birodalmi építményei, a Colosseum, a nagy fürdőkomplexumok, és az impozáns fórumok.
Kevin Salesse a Bordeaux Egyetem laborjában kémiai elemzéssel vizsgálja a csontokat. A fogakban levő ásványi anyagok kisgyermekkorban beállnak, nem változnak, a csontok viszont mindig újraképződnek, ebből tudhatjuk, hogy hol töltötték az életük utolsó részét. A kettő összehasonlításából pedig megtudhatjuk, hogy vajon eredetileg is rómaiak voltak-e, vagy máshonnan kerültek a városba.
Az elemzés azt mutatja, hogy ez a közösség különbözik a korszak más populációitól, amiket ismerünk, a csontok az utolsó évekről árulkodnak, ezek a személyek nagy valószínűséggel új régióba költöztek. A közösséget erős mobilitás jellemzi, az X sírban nyugvók nem rómaiak. Rómába jöttek, de hogy eredetileg honnan származtak még nem sikerült kideríteni.
Találtak Közép-Európára utaló jeleket, de nemcsak azt, nem ugyanarról a helyről származtak. Nem mártírhalált haltak.

A pusztító kórságot elsőként 160 körül jegyezték fel amikor a birodalomban két testvér uralkodott, Antonius pestisnek nevezték el. A betegség végigsöpört a római hadseregen is, éppen abban az időben, amikor a birodalmat északról betörések fenyegették.
168-ban kiderült, hogy a legnagyobb ellenség nem a külső ellenség, hanem a pestis. A szabadságos katonák gyakran hazalátottak. Az Antonius pestis rövid idő leforgása alatt elérte a civil lakosságot is.

Az X sírok több halottjával minden bizonnyal ez az egyik leggyilkosabb járvány végezhetett, ami a Római Birodalmat valaha is sújtotta.
Az X sírok fölött közvetlenül elterülő rész, ahol ma park van,- egykor a császár lovastestőrségének a temetkezési helye volt, amely alakulatot Konstantin császár a Milvius csata (312) után feloszlatott. A feloszlatás oka az volt, hogy az equitas nem az ő oldalán, hanem Maxentius oldalán harcolt. Konstantin a temetőjüket is elpusztította, csak sírkőtöredékek maradtak fenn, amelyek ma a Szent Marcellinus katakomba bejáratának falait díszítik.
Az X sírokat nagyjából ugyanazon a helyen és ugyanazon az időben használták, mint ahol korábban az equites temető volt.

Lehetséges, hogy a sírkamrákban az equites singularis augusti tagjai nyugszanak, a fennmaradt sírkövekből tudjuk, hogy sokszor feleségükkel és szolgáikkal együtt temetkeztek.

Az equites vagy ötezer főt számlált, különböző meghódított területről toborozták őket. Írásos emlékekből tudjuk, hogy ezüsttel és arannyal hímzett felöltőt viseltek, jómódú, jól táplált és befolyásos emberek voltak.
De amikor a tömeges halálesetek hullámai végigsöpörtek a városon, a testőrök közössége valószínüleg kénytelen volt tömegsírrá alakítani a már létező földalatti kamrákat, netán használaton kívüli ciszternákat.

--------------------------------------------------------------------------

https://mult-kor.hu/cikk.php?id=13888
https://m.mult-kor.hu/20081031_titokzatos_csontkamra_a_katakombakban
https://mult-kor.hu/20080603_katonasirt_talaltak_a_romai_katakombakban
http://www.060608.it/it/eventi-e-spettacoli/manifestazioni/seconda-giornata-delle-catacombe-la-vita-oltre-la-morte.html

http://www.catacombeditalia.va/content/dam/archeologiasacra/Appuntamenti/GiornataCatacombe2019/2019_GiornataCatacombe_pieghevole_10x21_v5web2_.pdf
https://agensir.it/quotidiano/2019/10/5/fede-e-cultura-roma-il-12-ottobre-la-seconda-giornata-delle-catacombe/
https://www.wantedinrome.com/news/guide-to-romes-underground-sites.html
https://www.wantedinrome.com/news/catacomb-day-free-entry-to-rome-catacombs.html

------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------