2024.11.12.

Sági György történész, a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport munkatársa novemberben a Pápai Államtitkárság Történeti Levéltárában és az Apostoli Levéltárban folytatott kutatómunkát. A Vatikáni Rádió szerkesztőségébe egy friss kiadvánnyal érkezett, mely a kalocsai érsekség történetével foglalkozik. A kalocsai főegyházmegyét Szent István király kezdetektől fogva érsekségként alapította, és a királyi székhelynek otthont adó Esztergomi érsekség mellett az ország második legmagasabb rangú egyházmegye.

P. Vértesaljai László a Vatikáni Rádióban készített interjút Sági Györggyel

Mit kell tudni a kötet keletkezéséről? Milyen előzményei vannak a könyv megszületésének?

Először is köszönöm szépen a lehetőséget, azt, hogy most itt lehetek. A Fraknói Kutatócsoport szóban forgó kiadványa szeptember elején jelent meg a budapesti katolikus egyetem támogatásával. „A kalocsai érsekség évszázadai” címet viseli. Immár évtizedes múltra megy vissza, hogy a Fraknói Kutatócsoport szervezésében nyári akadémia kerül megrendezésre rendszerint augusztus hónap elején. Ez egy vándorakadémia, elsősorban jelenlegi és egykori pázmányos hallgatók számára szervezzük. Többesetben is előfordult, hogy a helyszínként megjelenő egyházmegye története került terítékre a programban, így Egerben és Győrben is. 2023 augusztusában Kalocsán volt az immáron IX. Fraknói Nyári Akadémia. Az ekkor elhangzott egyes előadások tanulmánnyá formált változataiból született meg ez a könyv. Szerkesztését Kanász Viktor kollégámmal közösen végeztük. E munka eredményeként tarthatjuk immáron kezünkben a Gondolat Kiadó gondozásában és Tusor Péter professzor úr sorozatszerkesztésében minap megjelent kötetet: „A kalocsai érsekség évszázadait”.

Beszélhetünk ez esetben valamilyen féle egyházmegyetörténet-írásról?

Valóban a Fraknói Kutatócsoport fő kutatási mezsgyéjén a vatikáni kutatások foglalnak helyet. Ezen kívül azonban profiljának másik fontos területét a magyar egyházmegyék történetének feltárása és bemutatása jelenti. Innen nézve tehát valóban egyházmegyetörténet-írásra törekvésről beszélhetünk jelen esetben is. Hajdanán, a 19–20. század fordulóján Fraknói Vilmos és Lukcsics József munkájának köszönhetően láttak napvilágot a Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis nagyszabású kötetei, melyek a kiindulópontját jelentették hazánkban a szakszerű egyházmegye-történet kutatásának és művelésének. A beszélgetés tárgyát képező kötet esetében, természetesen egy tanulmánykötetről van szó, ami nem helyettesítheti a kalocsai érsekség történetének monografikus bemutatását, de remélhetőleg, részleteiben így is hozzájárul ahhoz, hogy a már több mint ezeresztendős, Szent István-i alapokon nyugvó kalocsai egyház történetét mind jobban megismerje mind a történész szakma, mind pedig az érdeklődő olvasó.

Tartalmukat tekintve milyen írások kerültek a kötetbe?

Kilenc tanulmányt tartalmaz, középkortól a 20. századig egyaránt található benne olvasni való. Tusor Péter előszavát követően négy fejezetbe lett bontva a kilenc szerző írása. Arra itt most nincs lehetőség, hogy mindegyikről említést tegyek. Az érdeklődő hallgató a kutatócsoport oldaláról (institutumfraknoi.hu) letöltheti az egész könyvet. Annyit jegyezzünk meg, hogy az egyes írások változatos megközelítéseken keresztül mutatják be a kalocsai érsekség történelmét. Az egyháztörténet többek között egyaránt keveredik a politikatörténettel, köztörténettel, kodikológiával és művészettörténettel.  Kettő munkát emelek most ki. Az elsőként példaként a saját tanulmányomat hoznám fel, mely a Glattfelder Gyula és Grősz József kinevezése a kalocsai érseki székbe (1942/1943) címet viseli. Vatikáni és magyarországi forrásokat egyaránt felhasználtam megírásakor. Szegedi kutatásom során nem várt öröm ért, ugyanis előkerült a tudomásunk szerint eredetiben fennmaradt egyetlen bulla, ami Grősz kalocsai kinevezésére vonatkozik. Ennek címzettje Glattfelder volt, mint a szuffragáneus Csanádi Egyházmegye püspöke. Sajnos a Grősznek, ill. a kalocsai főkáptalannak szóló bulláknak csak géppel írt átiratuk és fordításuk van meg.  A korszak vatikáni forrásainak kutathatóvá válásának köszönhetően Grősz kalocsai kinevezésének hátterébe is sokkal jobb a rálátásunk immár. Lakatos Adélnak Császka György kalocsa­bácsi érsek elfeledett műgyűjteménye című tanulmányát emelném ki itt még példaként. Rendkívül alapos és szerteágazó kutatómunka során rekonstruálta a korábbi szepesi püspök, utóbb kalocsa-bácsi érsek tetemes műgyűjteményének összetételét. Így az eddig még a szakirodalom által sem említett 1905-ben nagyrészben elárverezett – a kortársak által is méltatott – gyűjtemény összetétele vált ismerté.

Itt is megemlékezve Fraknói Vilmos halálának idei centenáriumáról, legyünk bizakodók, hogy ahogyan eddig is időről időre születtek az egyházmegyetörténet-írást előmozdító és tovább vivő munkák úgy ezután sem marad ez a kutatási terület sem parlagon. Jelen kötet esetében is remélhetőleg elmondható lesz, hogy valamelyest átmenetileg enyhíti az eleddig a kalocsa-bácsi érsekség történetét felölelő monografikus feldolgozás hiányát, amire korábban utaltam is.

https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2024-11/sagi-gyorgy-tortenesz-fraknoi-kutatocsoport-kalocsa-ersekseg.html

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1097293462404761&set=pcb.1097298575737583

----------------------------------------------------------------------------------

Emlékkötet jelent meg Fraknói Vilmos halálának centenáriumi évében

2024.11.12.

A Fraknói Vilmos nevét viselő kutatócsoport által szervezett centenáriumi emlékév két alappillére a május eleji nagyváradi emlékkonferencia, valamint a római nemzetközi szimpózium volt, illetve egy kötetet is bemutattak: a nagyváradi előadások annotált változata egyéb tanulmányokkal és írásokkal, valamint mellékletekkel kiegészítve október 16-án jelent meg.

A centenáriumi emlékkötetet (https://institutumfraknoi.hu/kiadvany/%09cvh/fraknoi_emlekkonyv_fraknoi_vilmos_1843_1924_puspok_tortenesz_magyar_tudomanyos ), mely teljes terjedelmében letölthető:  három főfejezetre tagolódik.

Az elsőben (Fejezetek a Fraknói-biográfiából) nyolc tanulmány foglalkozik az életrajz különféle kérdéseivel: a családdal, a pálya indulásával, az egyházi és akadémiai karrierrel, a Vatikán által elutasított pécsi püspöki kinevezéssel, a világháború és az összeomlás alatti bécsi évekkel, a pálya végével.

A történészi, tudományos életút című második rész nem titkolt célja, hogy egyszerre helyezze el Fraknói Vilmost az akadémiai tudományosság térképén és a magyar történetírók kánonjában, annak is a legelején. Külön közlemény vizsgálja szemléletét, vatikáni kutatásai jelentőségét a középkori magyar történelem megismerhetőségében, továbbá szerepét a hazai medievisztika, a kora újkor kutatásának és több részdiszciplína modern művelésének megalapozásában, illetve a könyvtárügy fejlesztésében. Mindezek mellett előkerülnek a tankönyvével és más írásaival kapcsolatos korabeli heves viták is. A kilenc közleményből álló fejezetet publicisztikájának és alkotó tevékenységének tudománymetriai elemzése zárja. Fraknói életművét leginkább itáliai működése helyezi európai távlatokba.

A harmadik fejezetben tanulmány szól – saját szavaival élve – a „kis római magyar történeti iskoláról”, olvasható a Monumenta Vaticana Hungariae alapításához kapcsolódó levelezése a mester és barát Rómer Flórissal. A fejezet többi közleménye Fraknói római magyar történeti iskolájának fontosabb tagjait, Óváry Lipótot, Fejérpataky Lászlót, Kollányi Ferencet, Lukcsics Józsefet, illetve még Veress Endrét tárgyalják („Itália, Róma, Vatikán”).

2024-ben összesen 24 tanulmány született az 1874-ig Frankl nevet viselő Fraknói Vilmosról. Az írások hosszabb-rövidebb összefoglalásai magyarul és angolul is olvashatók a kötet végén.

A részletező elemzések, a 22 szerző változatos nézőpontjai a kötetet bizonyos szempontból értékesebbé teszik egy életrajzi monográfiánál, a Fraknói-biográfia hiányát azonban nem pótolhatják.

A kötet függelékei sorában az első helyet foglalja el a Fraknói-centenárium alkalmából Nemes Gábor által összeállított életmű-bibliográfia. A félezernél is több tételt számláló listát egykorú sajtószemle követi. A harmadik függeléket a karikatúráktól a festményeken át a szobrokig terjedő képi ábrázolások, majd a fényképek válogatása tölti ki.

A Függelékek után az Életút/Kronológia összesíti a pálya fontosabb adatait, mozzanatait, sok esetben már éppen az emlékkönyv eredményei alapján. A Könyvészet hozza a vatikáni magyar történeti szaksorozatok köteteinek teljes, illetve válogatott címleírását, a lexikográfia, életrajzi irodalom és a nekrológok felsorolását. Az Index Sági György kitartó alaposságát dicséri.

A kötet nyomtatott változatának bemutatója Fraknói Vilmos halálának 100. évfordulója előestéjén, november 19-én, 17 órától lesz a Központi Papnevelő Intézetben, melynek 1858–64 között Fraknói Vilmos maga is növendéke volt.

Forrás és fotó: Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport

Magyar Kurír

https://www.magyarkurir.hu/kultura/emlekkotet-jelent-meg-fraknoi-vilmos-szuletesenek-centenariumi-eveben

------------------------------------------------------------------------------------

Fraknói halála előtt, november 19-én megkoszorúzzák a felújított síremlékét a Fiumei úti temetőben. Ezt követően megemlékezést tartanak a Központi Szeminárium dísztermében, abban az intézményben, ahol Fraknói egyetemi évei alatt lakott. Itt a nagyváradi konferencia előadásait tartalmazó kötetet mutatják be, kiegészítve az életrajzával foglalkozó egyéb kiadványokkal.

Az emlékév zárására 2025. február 27-én, Fraknói 182. születésnapján kerül sor.

https://www.institutumfraknoi.hu/en/hirek/fraknoicentenary_1924_2024

 ----------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

Felavatták a 100 esztendeje elhunyt Fraknói Vilmos püspök felújított síremlékét Budapesten

2024.11.25.

A Fraknói-centenárium központi megemlékezését november 19-én, Fraknói Vilmos halála 100. évfordulójának vigiliáján tartotta meg a nevét viselő kutatócsoport és a Nemzeti Örökség Intézete, melynek keretében sor került az egykori püspök Fiumei úti temetőben felújított síremlékének felavatására is.

A Fiumei úti sírkertben kora délután kezdődött eseményen elsőként Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója mondott beszédet. Kiemelte, hogy Fraknói Vilmos – arbei címzetes püspök, nagyváradi kanonok, szekszárdi, majd szentjobbi apát, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) főtitkára, később másodelnöke – mellett a Fiumei úti sírkertben nyugszanak Horváth Mihály, Tóth Tihamér és más püspökök is.

Emlékeztette a jelenlevőket, hogy örökségünk megőrzése nem korlátozódhat a szellemi örökség továbbadására, hanem fizikai mivoltukban is meg kell őriznünk és méltó állapotban kell tartanunk azokat a helyeket, ahol emlékezhetünk, ahol leróhatjuk kegyeletünket. Ennek jegyében valósult meg Fraknói síremlékének helyreállítása.

Őt követően Marie-Theres Arnbom történész, Fraknói Vilmos oldalági, Bécsben élő leszármazottja beszédében kiemelte, hogy a tudós püspök Karolina és Terézia nevű lánytestvéreinek Bécsben élő leszármozattai között mindig is elevenen élt a neves családtag emléke. Budapesti sírját évről évre rendszeresen fel szokták keresni. Az oldalági rokonságból számosan megjelentek a megemlékezésen, köztük Fraknói Terézia húgának 1935-ben született unokája, a most 89 éves Christiane Arnbom.

Végül Kollár László Péter, az MTA főtitkára Fraknóinak az Akadémiához fűződő sokrétű kapcsolatáról emlékezett meg, melynek során tíz éven át ránehezedett a tudományos testület teljes adminisztrációjának irányítása.

Kiemelte, hogy ezirányú tevékenysége alapvető jelentőségű volt az egész MTA korszerűsítésében, azon struktúra és szerep kialakításában, amelynek köszönhetően az 1860-as évekre válságba jutó, de azon sikerrel túllendülő intézmény nemcsak a történettudományban, hanem a többi tudományágban is meghatározónak bizonyulhatott – 1949-ig gyakorlatilag változatlan szerkezetben.

A Fraknói Kutatócsoport részéről Tusor Péter mondott beszédet.

Többek közt hangsúlyozta, Fraknói római tudományos örökségének ápolását két évtizede vállalták fel a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen Erdő Péter bíboros támogatásával, a csoport a Magyar Tudományos Akadémia segítségével 2012-ben intézeti karakterrel rendelkező kutatócsoporttá alakult, amely 2017-től viseli Fraknói Vilmos nevét.

A beszédeket követően a felújított síremléket Török Csaba, az esztergomi Nagyboldogasszony és Szent Adalbert-főszékesegyház plébániai kormányzója, címzetes prépost, egyetemi tanár áldotta meg, majd koszorúzás zárta a megemlékezést.

Ezt követően a centenáriumi ünnepség a Központi Szemináriumban folytatódott.

https://www.magyarkurir.hu/kultura/felavattak-100-esztendeje-elhunyt-fraknoi-vilmos-puspok-felujitott-siremleket-budapesten

-----------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------