2014.02.01.

Látványos kiállítással nyitotta meg 2014-es évadát a Ludwig Múzeum január 30-án. Fabrizio Plessi világhírű olasz művész Liquid Labyrinth (Folyékony labirintus) című tárlata péntektől április 13-ig látható. Az alkotó hatalmas nemzetközi népszerűsége ellenére egyéni kiállítással még nem járt a volt szocialista tömb országaiban, így a Ludwig Museum Koblenz-cel koprodukcióban létrejött kiállítás egyben történelmi debütálás is.

A Budapesten bemutatásra kerülő kiállítási anyag – válogatás a művész klasszikus műveiből, és merítés a friss munkákból – igyekszik bemutatni Plessi világának szinte minden jelentős aspektusát. A tárlat célja, hogy a mai technológiát, a mozgó képet, a hangot a legegyszerűbb anyagokkal (fával, kővel, vízzel, tűzzel) ötvöző művész munkásságát most a magyar közönség is megismerhesse.

A tárlat leglátványosabb munkája, a Llaüt Light című installáció, amely jól bemutatja, hogyan dolgozik Plessi: banális anyagokat használ, majd ezeket a szó szoros vagy átvitt értelmében felfordítva új konnotációval látja el, a közönség ösztöneivel és félelmeivel játszva – jegyezte meg. Fabrizio Plessi az MTI-nek elmondta: a llaüt Mallorca – a művész egyik lakhelye – hagyományos halászhajótípusa, melyek többségét azonban nemrég az EU a túlzott mérvű halászat ellen fellépve szétfűrészeltette. A 1200 llaüt megsemmisítését eredményező akció rövidesen a visszájára fordult, hiszen a bárkákért kapott pénzből a helyiek korszerű műanyag csónakokat vettek, és azzal folytatták megszokott tevékenységüket; a kikötők képe azonban végérvényesen megváltozott.

Az olasz művész az elpusztítandó bárkák közül megvásárolt néhányat, hogy azokat felhasználja a hagyomány és a modernitás viszonyának összetettségére rámutató installációjához. A Llaüt Light című kiállítást 2011-ben 220 ezren tekintették meg Mallorcán – idézte fel a művész. A Lumú elsötétített központi kiállítási terében tíz felfordított csónak látható, melyek alól a tenger kékjét idéző fény szüremlik ki; a hatást Michael Nyman zenéje és a mallorcai tengerpart hullámainak morajlása fokozza. A nagyszabású installáció tervezésének fázisait számos makett, rajz és kollázs, valamint tizenhat nagyméretű, átfestett nyomat mutatja be. A Trittico della violenza (Az erőszak triptichonja) a művész úgynevezett szekrénysorozatának egyik darabja. Magas fémdobozokban hétköznapi tárgyak, a Budapesten kiállított munka esetében régi faajtókba vágott balták láthatók, míg alattuk villámok képe vetítődik folyamatosan. A Liquid Tables (Folyékony asztalok) Plessi legjellegzetesebb motívumát, a folyamatosan zubogó víz mozgóképét használja, amely ezúttal a falnak támasztott asztalok lapjának hátára szerelt monitorokon látható.

A Movimenti catodici barocchi (Barokk katodikus mozgások) című installációban egy megfordítva felfüggesztett barokk gyóntatószék köröz fenyegetően, míg ablakaiban, ahonnan a feloldozás szokott érkezni, csak a monitorokon lobogó tűz nyugtalanító képe látható. A Láva című installáció valódi lávakőlapokból épül fel, melyek faragott lyukain keresztül a bugyogó láva képe tűnik elő.

Fabényi Júlia, a Ludwig Múzeum igazgatója kiemelte: „Fabrizio Plessi munkáiba adaptálta az új technológiák adta lehetőségeket szem előtt tartva a humánum és a hagyományok tiszteletét.”

Beate Reifenschdeid, a koblenzi Ludwig Múzeum igazgatója, a kiállítás társrendezője beszédében varázslónak nevezte a velencei mestert. „Installációihoz olyan egyszerű anyagokat használ, mint a tűz és a víz, mégis képes új konnotációval ellátni azokat játszva a közönség ösztöneivel és félelmeivel. „A tárlat – különösen a Llaüt Light című installáció – aktuális társadalmi problémájára hívja fel a figyelmet: az olasz művész második otthonában, Mallorcán régi halászhajókat semmisítettek meg környezetvédelmi okokból. Fejlődés és a hagyományok konfliktusának kérdése képződik le e műalkotásban, amely elősegíti a közös gondolkodást, az ökológiai problémák megoldásának megtalálását – mondta az igazgatónő.

Fabrizio Plessi pénteken 17 órakor személyesen tartott exkluzív tárlatvezetést a Bálványos Anna által rendezett, április közepéig tartó kiállításon.

---------------------------------------------------------------------------------------------

-------------------------------------------------------------------------------------------------

http://artnews.hu/2014/01/31/plessi-folyekony-labirintusa-a-lumuban/

http://www.kulturpart.hu/kepzo/39907/feny_tolti_be_a_muzeumot

http://tiszatajonline.hu/?p=46904

-----------------------------------------------------------------------------------------------

-----------------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------------

------------------------------------------------------------------------------------------------

2014.02.08.

Néha a műtárgy szimbolikája annyira bonyolult, hogy az már akadályozza a tömeges befogadást. Előképzettség szükséges hozzá, tanulmányok, az elmúlt háromezer év művészettörténetének az ismerete, valamiféle összekacsintás. Máskor meg olyan egyszerű eszközökkel dolgozik a művész, hogy pont ettől válik zsigerileg élvezhetővé és egyben kőkeménnyé az értelmezés.

Cortazár tök jól fogalmazta meg ezt a kettősséget. Az UgróSántaiskola kilencedik fejezetében van egy rész, amikor Étienne és Percio (két mellékszereplő) egyre mélyebbre merül egy művészeti vitában, aztán Oliveira (főszereplő) rendet tesz köztük: "Szerinted egy Mondrian-vászon önmagáért beszél. Ennélfogva az ártatlanságodra számít, nem a tapasztalatodra. Édeni ártatlanságról beszélek, nem ostobaságról... Klee sokkal szerényebb, elvárja a szemlélő sokszoros cinkosságát, mert kevésnek tartja önmagát. Alapjában Kell történelem, Mondrian meg időtlenség".

Na, hát a Ludwig múzeum Fabrizio Plessi-kiállítása maga az időtlenség. Annyira, hogy a 74 éves művész szinte kizárólag az őselemekkel dolgozik és ezeket helyezi magyarázat nélküli kontextusba. Időtlen erőket mutogat és rád bízza, hogy mihez kezdesz velük. Valószínűleg mindenkinél más a végeredmény, amikor megpróbál visszatérni az Okhoz, és pont ettől olyan piszok nehéz ez az egyszerűség: Plessi leginkább belső utazásra kényszeríti a nézőit, más szóval azt várja, hogy fejtsd meg magad, amiért többnyire milliókat szokás kifizetni a pszichoterápiákon. Itt meg 1300-ért feszegetik a tudatalattidról a szocializációt.

A budapesti kiállításon nincs sok installáció, konkrétan öt műtárgyról beszélünk. A legegyszerűbben a Llaüt Light érthető meg, bár ez is sokkal messzebb vezet önmagánál. Plessi fogta az EU-szabályozás miatt betiltott mallorcai halászhajókat, azokat, amiket még nem sikerült kettévágni, és fejjel lefelé, hasukat kék fénnyel megvilágítva kiállította őket.

Egyszerre idézik meg a fejlődés és a hagyományok konfliktusát, miközben a lerakódásokkal teli csónakok elhozzák Budapestre a tenger és az évszázadokon át változatlan halászmesterség időtlenségét is. Ez azonban csak a felszín, ahogy szemlélődsz, távolról, közelről aztán megint távolról, már nem is a csónakokon töprengsz, hanem a saját állandóságodhoz és elmúlásodhoz fűződő viszonyodon.

És nagyjából ugyanezt tudja az összes többi műtárgy is. A villámló mennydörgéssel megerősített baltás installáció, a valódi lávakövek közt úszkáló katódsugárcsöves magma, vagy leginkább a fejjel lefelé fordított, pokol tüzével kitömött barokk gyóntatószék is ősi elemek és érzések felidézésével kényszerít rá, hogy magadba szállj. Persze nem, vagy nem sokkal több ez, mint amit a lobogó tűzbe bambulás, vagy a végtelen tenger hullámzásának szemlélése kivált az emberből, pontosabban ugyanaz, csak rafináltabb, kontrolláltabb módon, ezáltal valamivel talán kézzelfoghatóbbak a válaszok is, amiket adsz a saját kérdéseidre.

Ettől persze még rendkívül nehéz kiállítás a Liquid Labyrinth, amire felesleges munka után, rohanva érkezni, mert csak egy rakás csónakot meg faépítményt fogsz látni. De ha kellően relaxáltan, elvonatkoztatásra képesen mész el a Ludwigba, biztosan nem fogod megbánni azt az 1300 forintot, amibe a jegy kerül. Vagy az is lehet, hogy megbánod, de semmiképp sem fogod kidobott pénznek érezni.

----------------------------------------------------------------------------------------------

----------------------------------------------------------------------------------------------

http://varosban.blog.hu/2014/02/07/fabrizio_plessi_a_kiallitas_ahol_nem_a_mutargyat_hanem_sajat_magad_erted_meg

------------------------------------------------------------------------------------------------

m