2023.03.13.

Múlt héten a Szent Márta-házban a Vatikáni Rádió munkatársa felkereste a Szentatyát és beszélgetett vele. „Nem, nem interjú készül a tízéves péteri jubileumáról, hanem egy „podcast”. Podcast?” – kérdezte. „Az meg mi?” „Egy digitális hangfájl, amit bármikor meg lehet hallgatni”. „Szép dolog!” – mondja mosolyogva és mesélni kezd erről a „feszültségben” telt tíz évről…

Szent Márta-ház, késő délután. Ez nem egy interjú, mert abból már sokat csináltak erről az eseményről. Ezek olyan gondolatok, melyek most újra szövik egy intenzív egyházi időszak, a pápaság szálait. „Feszültségben” megélt tíz év – mondja – egy „olyan időben, amely felülmúlja a teret” és amiben „események, találkozások, arcok, utazások váltakozását” látta. Az ajtóban állva vár rám, botjába támaszkodva. És miként mindig, most is mosolyog a vatikáni médialogós mikrofon előtt, és visszakérdez: „Podcast?. Az meg mi? Válaszomra így felel: „Szép dolog, csináljuk!”. A kérdésem pedig: Mit szeretne megosztani a világgal életének és szolgálatának e mérföldköve alkalmából?

Az a szó jut eszembe, hogy mindez mintha „tegnap” lenne. Az idő sürget, nem is tudom, hogyan mondják olaszul „pressuroso” vagy „pressante”, sietős vagy sürgető? Amikor meg akarod ragadni a mai napot, az máris tegnap. Ha pedig meg akarod ragadni a holnapot, az még nincs itt. És itt vagy a mának a feszültségben, ami (már) a tegnap és (még) nem a holnap. Így élni, egy újdonság! Azt hiszem, ez a tíz év így telt..., ma a tíz évemre gondolva: igen, ez volt, de most előre! Ez egy feszültség, feszültségben élni.

Ezeregy kihallgatás, százszámra egyházmegyei és plébániai látogatás, negyven nemzetközi apostoli utazás. Három évvel ezelőtt Irakban, az első pápaként ott, hogy megérintse a közel-keleti összekötő térség megsebzett földjét. „Az gyönyörű volt” – mondja. De mindezen tapasztalatok közül, amelyeket egy évtized alatt megélt a földkerekség minden sarkában, melyik is a szívében a legkedvesebb emlék?

A legszebb emlék a találkozás az öregekkel a téren. Az öregek bölcsek és sokat segítenek nekem. Én is öreg vagyok, nemde? De az öregek olyanok, mint a jó bor, amelynek megvan a maga kiérlelődött története. A találkozások az idős emberekkel megújítanak és megfiatalítanak, nem is tudom miért. Ezek a legeslegszebb pillanatok!

Voltak azonban nehéz pillanatok is. És mindez azzal a rémséggel kapcsolatos, amely emberi szenvedést okoz a múltban és a jelenben is, ez pedig a háború…

Volt néhány mozzanat, ugyanaz a fajta. E nehéz pillanatok láncolatát szeretném összefoglalni. Redipugliában kezdődött az első világháborús temetővel, majd Anzióban az amerikai katonai temetőben folytatódott, amikor misézni mentem oda november 2-án (Halottak napján), majd a normandiai partraszállás hatvanadik évfordulója alkalmából készült megemlékezésen láttam azt a nehéz pillanatot. Minden kormányfő ünnepelt, én pedig arra a 20-30 ezer fiatalra gondoltam, aki ottmaradt a tengerparton.

És az anyákra gondolok, akik levelet kapnak. „Asszonyom, megtiszteltetés számomra önnel közölni, hogy Ön egy hősnek az anyja. Itt az érdemrend”. Egy levél, egy érdemrend, de a fiú már nincs.

A háború hatása megpecsételte a pápaságát, kezdve a 2013 szeptemberében tartott virrasztástól, hogy elkerüljék a szíriai konfliktus veszélyét, ami végül is nem tört ki, egészen az Ukrajnában immár több mint egy éve tartó barbárságig. A világon körbeutazva kézzel érintette a borzalmakat és meghallgatta az erőszak áldozatainak hangját, nem utolsósorban a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Ezek kis darabkák, amelyek egyetlen nagy globális konfliktussá állnak össze. Gondolt-e arra, hogy Ön, Jorge Mario Bergoglio, a messziről jött püspök lesz a harmadik világháború pápája?

Nem gondoltam… Azt hittem, hogy Szíria egyedülálló dolog, de aztán ott volt Jemen, a rohingyák tragédiája Mianmarban, és amikor odamentem, láttam, hogy már világháború van. De a világháborúk mögött, a háborúk mögött ott van a fegyveripar, és ez ördögi dolog. Egy szakember, aki jól ismeri a témát, mondta nekem, hogy ha egy évig nem gyártanak fegyvereket, akkor véget érne az éhség a világban. Ez szörnyűséges!

Egy pápa a háború idején, tehát…

Szenvedek attól, hogy halottakat látok, ezek fiatalok, akár oroszok, akár ukránok, engem ez nem érdekel. Ők nem térnek vissza. Ez durva!

Akkor most azt kérdezem Öntől, mit szeretne leginkább, amit a világ erre a fontos évfordulóra ajándékba adhatna?

Békét, békére van szükségünk!

Az utolsó gondolat egy megfontolás kiindulópontja és felhívás arra, hogy megosszunk valami személyeset, álmokat, melyekről, ahogy mindig is mondta, soha nem szabad lemondani, mert szorosan összefüggenek az emlékezettel és a jövővel. A pápa három álma: az egyház, a világ és annak vezetői számára, az emberiség álma.

Három szó: testvériség, sírás és mosoly… Emberi testvériség, mindannyian testvérek vagyunk, teremtsük meg újra a testvériséget. Tanuljuk meg, hogy ne féljünk sírni és mosolyogni. Aki nem fél sírni és mosolyogni, olyan ember, mint aki lábával a földön áll és a tekintetét a jövőre szegezi. Ha elfelejtünk sírni, valami nincs rendben. És ha elfelejtünk mosolyogni, az még rosszabb!

„Köszönöm” – mondja végül és felemeli a kezét, mint aki hozzászokott, hogy miként mindig, most is áldással kísérje a hála szavait. És tényleg, a Szentatya valójában ezt az áldást küldi mindazoknak, akik a föld bármely pontján hallgatják az ő hangját a Vatikáni Rádió hullámain keresztül és most ezekben a napokban jókívánságokat küldik neki.

Köszönöm nektek, akik mindig olyan jóakaratúak és jók vagytok hozzám. Továbbra is imádkozzatok értem és köszönöm! Minden jót kívánok nektek!

A pápa előre megy, ám a drámák megmaradnak továbbra is a láthatáron, miként a kihívások az egyházon belül és kívül. „De a jó humorra mindig szükség van” – mondja és ő az első, aki elmosolyodik.

https://www.facebook.com/photo?fbid=658069776327134&set=pcb.658070412993737

---------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

----------------------------------------------------------------------------------------

ISTEN ÁRVÁJA – Lackfi János versével köszöntjük Ferenc pápát megválasztásának jubileumán

2023.03.13.

Ferenc pápát tíz éve, 2013. március 13-án választották meg Szent Péter utódának, Krisztus 266. helytartójának. Lackfi János költőt arra kértük, hogy az Új Ember március 12-i, jubileumi számába írjon egy verset. Ezzel köszöntjük mindannyiunk nevében a Szentatyát és kérjük életére, és szolgálatára a Jóisten áldását! Ferenc pápa állandó kérését meghallva imádkozzunk érte és szándékaira.

Lackfi János: ISTEN ÁRVÁJA

Árva az ember, mondja a pápa,
mert magának teremtette az Isten,
aki magát is árva Istenné teszi értünk,
egymással válhassunk teljessé,
Atya és gyermek. Testvérekké sem
lehetünk, csak általa, benne, vele,
hiszen attól testvérek valakik,
hogy a közös atyától jön testük, vérük.
És láttuk mindannyian árvának
Péter utódját, a nagy Covid idején,
az ürességtől kongó Szent Péter téren,
esőben araszolt, beszélt a ferdén táguló
térben, míg a húsvéti kórus jajongása
ki-kicsapott a templomból, világnak
árvaságát vette magára fehér köntösben,
benne tükröződött, milyen védtelenek
vagyunk mindannyian, rács mögött kuksoló,
önmagunkkal összezárt járványlakók.
Ő lett árvaságunk, ő tárta kezét helyettünk
is a teljességbe, az üres téren is töményen
Jelenlévő felé. Ő töltötte fel adatainkat,
sóhajainkat, kétségbeesésünket
a mennyei felhőbe helyettünk,
végtelenül távol volt tőlünk
és végtelenül közel is egyben.
Csak egy magányos öregember volt,
csak valaki, aki egyedül Krisztussal
lehet teljessé, csak olyan volt,
mint mi mindannyian a zsibongó
pixelek túloldalán. És láttam őt
a járvány eltakarodtával közelről,
döbbenet volt, embersokasággal
teltek meg a közterek, hősök lettünk
mind a Hősök terén, pár méterre
gurult el mellettünk Ferenc,
körbejárta a népeket, csecsemőket
áldott meg, kezeket szorongatott,
mintha nem is létezne félelem,
mintha a koronavírus tüskés
gombócai egy rossz álom kellékei
lettek volna. Fehér ruhában jött a
nagy hegesztőmester, hogy
egybeforrassza az eget a földdel,
Keletet a Nyugattal, magyarokat a
nemmagyarokkal, és megváltoztatta
hetekre a környék kémiáját,
ahogy az arrafelé lakók emlegették
ámulattal. Egy magas, hosszúhajú
fiatalember, akit a provokáló
újságírók meginterjúvoltak,
ugyan, mondaná meg, miért van itt,
a pápalátogatáson, meglehetősen
zavartan felelte, itt most szépet,
fennköltet kéne zengnie nyilván,
de nem igazán vallásos, fogalma
sincs, miért jött ki a térre, egyszerűen
csak úgy érezte, muszáj kijönnie.
Ebbe a belső muszájba kapaszkodom
most, világok omlásán, válságok évadán,
abba a fehér ruhás figurába, aki értünk
Isten árvája, és aki ennek a muszájnak
figyelmeztető jele, Lélek lakása,
Isten fuvarosa, emberek közös nevezője.

Fotó: Vatican News (Ferenc pápa 2020. március 27-én imát vezetett és rendkívüli, teljes búcsúval járó Urbi et Orbi áldást adott a Szent Péter-bazilika előtti üres téren, a világméretű koronavírus-járvány idején Isten irgalmába ajánlva Róma városát és az egész emberiséget).

https://www.magyarkurir.hu/ferenc-papa/isten-arvaja-lackfi-janos-versevel-koszontjuk-ferenc-papat-megvalasztasanak-jubileuman

https://www.magyarkurir.hu/hirek/senki-sem-menekulhet-meg-onmagaban-ferenc-papa-rendkivuli-urbi-et-orbi-aldasa-jarvany-idejen

-------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

Ferenc pápa szentmiséje pápaságának 10. évfordulóján

2023.03.14.

Ferenc pápa hétfőn reggel, megválasztásának tizedik évfordulóján szentmisét mutatott be a bíborosokkal a Szent Márta-ház kápolnájában. A @Pontifex Twitter-fiókjában közzétett üzenetében azt kérte, hogy továbbra is imádkozzunk érte. Matteo Maria Zuppi bíboros kifejezte az olasz püspöki kar jókívánságait: a „Jó estét!” köszöntésével kezdetét vette egy párbeszéd, amely „megtanította nekünk, mennyire vonzó az Evangélium, és mennyire fontos elmenni a perifériákra, hogy megértsük, kik vagyunk”.

Michele Raviart / Somogyi Viktória – Vatikán

A „Jó estét!”, amellyel Ferenc pápa tíz évvel ezelőtt bemutatkozott az egyháznak és a világnak, „egy párbeszéd kezdete volt”, és az elmúlt évtizedben „segített megérteni, mennyire vonzó, meggyőző az Evangélium, amely képes reagálni a történelem számos kérdésére és meghallgatni azokat a kérdéseket, amelyek az emberi lét szenvedéseiben felmerülnek”. Ezeket Matteo Maria Zuppi bíboros, Bologna érseke, az olasz püspöki konferencia elnöke hangoztatta videóüzenetében az olasz főpásztorok nevében a pápa megválasztásának 10. évfordulója alkalmából. A világ minden részéről sokan köszöntötték a pápát, aki hétfőn délelőtt szentmisét mutatott be a Szent Márta-ház kápolnájában a Rómában jelen lévő bíborosokkal – adta hírül a Szentszék Sajtóterme. A @Pontifex nevet viselő Twitter-fiókjából írt tweetben Ferenc pápa megköszönte a kapott imákat: „Köszönöm, hogy elkísértetek imáitokkal. Kérlek, továbbra is imádkozzatok értem” - olvasható a közösségi hálón kilenc nyelven.

Szavak és gesztusok, amelyek mindenkit meglepnek és megszólítanak

A 2013. március 13-án este elhangzott köszöntés óta – olvashatjuk Zuppi bíboros szövegében – a pápa szavai és gesztusai „továbbra is megérintik a szívet, meglepnek és szólnak mindenkihez”. Ferenc pápa „megtanított bennünket, hogy lépjünk ki, maradjunk az utcán, és mindenekelőtt menjünk el a perifériákra, hogy megértsük, kik vagyunk. Önmagunkat csak úgy ismerhetjük meg igazán, ha kívülről tekintünk rá, azokról az első perifériákról, amelyek a szegényeket jelentik.” „Arra késztetett bennünket, hogy találkozzunk velük, lássuk, érintsük meg őket, hogy a legkisebb testvéreinkké tegyük őket”, mert ahogy a pápa többször is felidézte: „nem laboratóriumi hitünk van, hanem egy közösen végigjárandó utunk a történelemben”.

A püspökök hálája

Az olasz püspökök hálájukat is kifejezték azért, „hogy a pápa befogadta XVI. Benedek örökségét”, és hogy a Hit évétől kezdve elkísérte őket, arra buzdítva, hogy „keresztényként éljenek e világ számos ellentmondása, kihívása és járványai közepette”. A püspökök által megerősített elkötelezettség az, hogy „a béke útjait keressük együtt”, mert „csak a testvéri és önzetlen szeretetből fakadó béke segíthet a személyes, a társadalmi és a globális válságok leküzdésében”.

---------------------------------------------------------------------------------------

https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2023-03/ferenc-papa-szentmise-papasaga-10-evfordulojan-olasz-puspokok.html

---------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------