2017.08.11.

Ferenc pápa idén sem vett ki nyári szabadságot, és elődeivel ellentétben az augusztusi forróságban sem hagyta el Vatikánvárost. Az olasz sajtó szerint ezzel az egyházfő - aki megválasztása óta egyszer sem ment szabadságra - valójában eltörölte a "pápai vakáció" intézményét.
A Vatican Insider olasz hírportál szerint Ferenc pápa “allergiás” a nyári szabadságra. “Feltételezhetően nem is tudja, mi az, hiszen Buenos Airesben érsekként sem élt soha ezzel. Így a pápák vakációjának története egyelőre lezárult” – írta a vatikáni tudósítók honlapja csütörtökön.

Ferenc pápa az első katolikus egyházfő, aki 2013-as megválasztása óta nem megy el szabadságra, vagyis nem hagyja el Vatikánvárost még a nyári hónapokban sem, amikor a vatikáni hivatalok egyházi és laikus tagjai is szabadságot vesznek ki, kevesebb a hivatalos esemény és a hívők nagy része is vakációzik. Elődeivel ellentétben Ferenc pápa nyáron sem törölte el a Szent Péter téri audiencák megtartását.

A VaticanInsider emlékeztet, hogy a 13. századtól hagyománynak számított, hogy a mindenkori pápa a nyári forróságban Rómából valamelyik vidéki pápai palotába költözik át. A pápák nyári tartózkodási helye sokáig a Rómától húsz kilométerre található Castel Gandolfo rezidencia volt.

A pápai vakáció fogalmát, vagyis azt, hogy az egyházfő is rövid időre kikapcsolódhat a fiatalon pápává választott II. János Pál vezette be, aki legszívesebben a hegyekbe járt síelni vagy kirándulni. A lengyel pápa Castel Gandolfóba már helikopterrel járt, és itt medencét is csináltatott, amely az amerikai lengyelek adománya volt. Utódja XVI. Benedek szintén mindig Castel Gandolfóban töltötte az augusztust.

Ferenc pápa ezzel szemben megnyitotta a turisták előtt a Castel Gandolfo palotáját, amely jelenleg múzeumként működik. A város azóta is sajnálja, hogy a pápa távolmaradásával jelentős idegenforgalmi bevételtől esett el.

“Én is vakációzom, csak megszokott környezetemben: a Vatikánban maradok, igaz nyáron ritmust váltok, többet alszom, azt olvasok, amit szeretek, zenét hallgatok, többet imádkozom (…) nekem ez segít pihenni és kikapcsolódni” – nyilatkozta korábban Ferenc pápa.

----------------------------------------------------------------------------

http://www.hirado.hu/2017/08/10/ferenc-papa-iden-sem-megy-szabadsagra/

-------------------------------------------------------------------------

A pápák nyári vakációjáról, régen és újabban – P. Vértesaljai László jegyzete

2017.08.20.

Kiindulópont a ferragosto, a császári szünidő, ami később pálióba csapott át

Márpedig Itáliában a vakációnak nemes hagyománya van és eredete nem kisebb személyiséghez kötődik, mint Augusztus császár, aki Krisztus előtt 18-ban alapította a Feriae Augusti-t, vagyis a császár pihenőnapját, éppen a róla nevezett hónap elején. Innen tehát a súlyos név, ferragosto, ami az utóbbi évtizedekben kötelező minden olasz családra nézve: Augusztusban „fővesztés terhe mellett” szabadságra kell menni, ha tetszik, ha nem tetszik! Eredetileg a nagy nyári aratási munkák végéhez kapcsolódott az ideje, amikor a termőföld pogány itáliai istenének, Consus-nak a tiszteletére áldoztak és a consualia ünnepségsorozatát tartották. Augusztus császár valójában ezt a már akkor is ősi szokást „keresztelte” meg és adott neki a kultikus vonás mellé társadalmi jelleget is. Erre az időszakra, a júliusi súlyos melegek után, amúgy is szükség volt, meg kellett tehát állni, átvészelni a hőséget és erőt gyűjteni az őszi tennivalókhoz. Birodalom szerte lovas versenyeket tartottak ekkor, melyekbe a középkor derekán már belevonták a földművelés főszereplőit, az igavonó állatokat, ökröket, öszvéreket és szamarakat. Sziéna, sok más város mellett, legalább a 13. századtól kezdve a mai napig dokumentálhatóan őrzi ezt a hagyományt a Palio dell’Assunta néven, a Nagyboldogasszony tiszteletére rendezett, városkerületek közötti lóversenyt, melynek fődíja az az értékes festett drapéria, melyet pallium néven már a császárkorban is a győztesnek ajándékoztak.

Középkor: Ferragosto Mennybemenetel napjától

A ferrragosto-nak a hónap elsejéhez kötődő eredeti dátumát a keresztény kultúra a hónap közepére tette Mária Mennybevétel napjára, s Sziéna legfőbb ünnepe most is a Mennybemenetel másnapján tartott pálió. A ferragosto kezdetén a földművesek jókívánságokkal fordultak gazdáikhoz, némi ünnepi jutalom reményében és ezt a szokást a reneszánsz korban a Pápai Államban is bevezették. Az első keresztény évezredből nincs írásos emlékünk kifejezetten a pápák nyaralásáról, pihenési szokásaikról.

A 12. századtól a nyaralás pápai szokássá lett

A karoling korban, a Patrimonium Petri, a Pápai Állam jogelődjének a létrejöttével, aztán a 11. században a VII. Gergely pápa féle reformmal megerősödik a pápaság társadalmi és politikai súlya. Száz évvel később, III. Ince pápa korában, 1198 és 1216 között a források már úgy szólnak a pápák „nyári üdüléséről”, mint egyfajta consuetudo-ról, szokásról. Ebben az időben a pápák rendes tartózkodási helye a lateráni palota, és ez természetes, hiszen a püspök a székesegyháza mellett lakik. Ezt a lateráni pápai rezidenciát már ebben a korban úgy hívták, hogy „palazzo d’inverno”, téli palota. A többnyire római nemesi családokból kikerülő pápák a nyári időszakban előszeretettel húzódtak vissza nemzetségük valamilyen vidéki kastélyába. III. Jenő pápa 1145 és 1153 között a fejfájást okozó sirokkó elől Segni-be menekült, Rómától délkeletre, az Appenninek lejtőin emelt palazzo-jába. IV. Kelemen pápa 1265-ben és III. Miklós pápa 1277-től Anagniba és Viterbóba utaznak. A Rómától mintegy 70 kilométerre délre illetve északra fekvő kisvárosokat máig úgy hívják, hogy Cittá dei Papi, a Pápák városa.

A legkézenfekvőbb helyek a Rómához közeli hegyek voltak

Természetesen a legkézenfekvőbb helyek a Rómához közeli hegyek voltak, ahol lehetőleg víz-közelben és fák között sokkal egészségesebb volt a nyári tartózkodás. Így születtek kisebb nyári pápai rezidenciák Sora, Tivoli, Montefiascone festői városaiban illetve azok környékén. A pápák avignoni fogságának százada után az 1400-as évek, a quattrocento közepén a nagy pisai humanista pápa, II. Piusz remek följegyzéseiben élénk stílussal számol be utazásairól, melyet a Via Appia Antica mentén tett. A zöld tányérfenyők, a pineák övezte ősi konzuláris út, melyen egykor Péter és Pál is Rómába érkeztek, a katakombák közvetlen környezete után az albanói tó illetve a környező hegyek felé vezet, ahol már a császárkorban a római patrícius családok felüdülést találtak. A reneszánsz udvari élethez szokott X. Leó Medici pápa 1513 és 1621 között rendszeresen járt ki Rómától északra, a Magliana környéki tölgyerdőkbe vaddisznóra vadászni.

VIII. Orbán pápa 1623 és 1644 közt az említett Albano-i tó mellett felépítteti a Castel Gandolfo-i nyári palotát

E rövid nyaralások időszaka akkor változott meg jelentősen, amikor VIII. Orbán, a Barberini pápa 1623 és 1644 közt az említett Albano-i tó mellett Castel Gandolfo-ban palotát építtetett, mely aztán egészen XVI. Benedek pápáig mintegy tizenöt pápának lett rendszeres nyári villája. Az albanói tengerszemre nyíló csodálatos panoráma, a széljárta friss levegő közkedveltté tette a rezidenciát a pápák körében és Castel Gandolfot ekkortájt kezdték hivatalosan is nyári vatikáni palotának tekinteni, sőt még a „secondo Vaticano”, a második Vatikán címmel is illették. Emilio Bonomelli prelátus, a pápai villák brescia-i igazgatója a múlt század közepén, a „Pápák vidéken” című, 1953-ban megjelent könyvében színes képben számol be, ahogy VIII. Orbán pápa fejedelmi módon indul vakációra 1626. május 10-e forró napján. Halljuk a krónikát: „A Szentatya már nagyon korán, hatlovas hintóban indult a Quirinalis palotából. Elöl haladt lovon a keresztvivő, majd az udvartartás könnyű, rövid ruhákban, ki lovon, ki gyaloghintón. Együtt vonult a háznagy, a pápa gyóntatója, államtitkára, az udvari krónikás, a számvivő, a pápa titkos orvosa, a főalamizsnás, a pohárnok, az asztalnok, a pápai legyező, a vatikáni postamester, a titkos ministránsok, a pápai káplánok, számvevő tisztek, a gyaloghintó hordozók és a poroszló testőrök. Orbán pápa annyira jó érezte magát a nyaralás során, hogy időnként még a tóparton horgászott is, ahogy azt Sandrart festő meg is örökítette.” Igaz, teszem hozzá, Péter is így kezdte, egy másik tónál, de másként is végezte a vatikáni obeliszk tövénél.

Horgászat, gimnasztika, biliárd…, pápai kedvtelések

A Szent Péter teret felépíttető VII. Kelemen ugyancsak Berninivel készíttette a Castel Gandolfo-i pápai nyárilak homlokzatát és galériáját, ahonnét kedvelt szokása szerint szívesen gyönyörködött a tó változó színeiben, a másik oldalról pedig gyakorta tekintett le a kisvároska népünnepélyeinek forgatagára. Sőt, Jacovacci krónikájában olvassuk, hogy a Chigi pápa örömét lelte a vízi viadalokban, amiért is az albanói tó tükrén pápai kétárbocosok csaptak össze a török szultán hajóival és természetesen a Péter-kulcsok zászlaival támadó hadak győzedelmeskedtek. A pápa szívesen ment le a gonddal ápolt nagy kertbe, ahol a bokrok között még szerény pápai gimnasztikára is futotta erejéből és idejéből. A 18. század közepén a 18 éven át uralkodó XIV. Benedek pápa boldogan időzött a Castel Gandolfo-i villában. Minthogy nem szerette a pompát, félgőzre vette az udvartartását és kíséret nélkül sétált a bokrok között, el-elbeszélgetett napközben a helybéli földmívesekkel is, de aztán esténként a friss szellőben már csak irodalomról, nyelvekről, tudásról volt szó tudós barátai között. 1770 tájt XIV. Kelemen kitágítja a villa parkját, ahol szívesen lovagolt oldott kantárszárral. A nagy forradalom idején francia csapatok foglalják el és VII. Piusz pápa csak francia fogsága előtt és után tudja 3 illetve négy év során kihasználni a nyaralót. Visszatérésekor a helybéliek óriási tűzijátékkal fogadják. Ekkor kerül használatba a biliárd, a pápa külön szalont rendez be a divatos játéknak, melynek ő is szerényen hódol udvara, barátai és családtagjai között.
Gőzmozdony, automobil, helikopter Castel Gandolfo-ba

XVI. Gergely 1831 és 1846 között gyakorta horgászott itt, bár ahogy Gioacchino Belli költő megjegyzi: „Ha a pápa horgászik, akkor errefelé böjtös idő járja.”

IX. Piusz pápa már vonattal érkezik Castel Gandolfo állomására „con un nobile treno a vapore”, vagyis egy nemes gőzmozdonnyal. Utoljára 1869-ben tudott kijutni oda, mert aztán háborús idők jöttek, sőt az Olasz Állam létrejöttével 1870-ben elvették és megszállták a nyári rezidenciát Garibaldi csapatai és csak hatvan évvel később, a lateráni egyezménnyel, 1929-ben adták vissza. A Vatikáni Rádiónkat 1931-ben alapító XI. Piusz pápa 1933-ban érkezik oda először, immáron automobillal teszi meg a Vatikánból idevezető mintegy 35 kilométeres utat. A tudós XII. Piusz számára séta és tanulmányok helye. Órák hosszat sétálgatott a kertben, kezében könyvvel, sűrűn lapozgatva olvasgatott. XXIII. János, a jó pápa magáról írja a naplójában Castelgandolfo-i tartózkodásáról: „Még ha a nyárilak békéjében is, a Szentatya tovább folytatta tevékenységét.” VI. Pál pápa már nagybetegen itt töltötte utolsó napjait és 1978. augusztus 6-án itt halt meg. A nyárilak igazán nagy barátja volt Szent II. János Pál pápa. Nemcsak nyaranta járt ide ki, hanem több mint száz (104) nemzetközi apostoli útját követően itt pihente ki magát. Az ellene elkövetett1981-es merénylet után is itt töltötte a lábadozás idejét. A sportos pápának a külföldi lengyelek egy kis szabadtéri uszodát ajándékoztak, amit a nyaraló kertjében építettek fel, hogy az úszással is mihamarább visszanyerje teljes testi egészségét.
Pihenés a magas hegyekben

A nagy pápával azonban egy másik fajta nyaralás is szokásba jött, amit aztán utóda, XVI. Benedek is évről-évre tovább folytatott. Nyár közepén, rendszerint július második felében többnyire az észak-olaszországi hegyvidék egy-egy egyházi üdülőhelyét keresték fel. Valle d’Aosta, Les Combes, a bellunoi Dolomitok, az Abruzzókban a Gran Sasso voltak a kedvelt helyeik. II. János pápa, gyakran személyes barátai kíséretében sokat sétált, néha elhagyva kíséretét, csakhogy rendes turistákkal találkozhasson. Benedek pápa több bőröndnyi könyvvel érkezett és a nagy teológus a vatikáni protokoll után az olvasmányaiban és a zongora mellett talált felüdülést.

Ferenc pápa házi nyaralása

Mindez a jó példa, hogy „méltó a munkás a nyári szabadságára”, teljesen megváltozott Ferenc pápával, aki 1992-ben történt püspökké szentelése óta nem volt szabadságon. Ezt a szokását pápaként is folytatja, immáron négy év óta. A dél-amerikai mentalitásnak a nyári szabadságról alkotott felfogása más, mint az európai emberé. Arrafelé ez nem szokás és egyáltalán nem természetes. Ferenc pápa a július-augusztus hónapok „uborkaszezonját” arra használja fel, hogy a sokkal kevesebb nyilvános szolgálat mellett otthon, a Szent Márta ház lakószobája békéjében dolgozzon további tervein. Szívből kívánjuk neki, hogy bár otthon, de tudjon pihenni, erősödni és töltekezni.

------------------------------------------------------------------------

http://hu.radiovaticana.va/news/2017/08/19/a_p%C3%A1p%C3%A1k_ny%C3%A1ri_vak%C3%A1ci%C3%B3j%C3%A1r%C3%B3l,_r%C3%A9gen_%C3%A9s_%C3%BAjabban_/1331709

------------------------------------------------------------------