2019.03.05.
Bármilyen hihetetlennek tűnik, de volt idő, amikor nem csak tűzoltók mehettek fel pünkösdkor vörös rózsaszirmot szórni a Pantheon tetejére, de a negyvenes évek végén egyszerű turisták is kirándulhattak az oculushoz.

A 70-es években már nem volt ilyen egyszerű a feljutás, de egy egyetemista csoport kapott engedélyt, és csodálatos felvételeket készített, amit most megosztok veletek:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10216512044367273&set=pcb.2546308572051543&type=3&theater

Lengyel Balázs a Két Róma című esszéjében ír arról, hogy 1948-ban feleségével a költő Nemes Nagy Ágnessel római ösztöndíjasként bejárva Rómát, hogyan jutottak fel a Pantheon tetejére:

Nos az egyetlen, talán egyetlen ép ókori épületet, amelyet Krisztus előtt építettek, és már Hadrianus renoválta, meg akartuk nézni Ágnessel közelről. Persze nemcsak belülről, nyitottan az égmagasára feltekintve, hanem kívülről, fent végigjárva a kupola tetejét. Már nem emlékszem mennyiért, ötven vagy száz líráért (20 líra volt egy fekete) felengedett bennünket az őr. Nos, a kupolának megint ólomteteje volt, olyan, mint amilyet lefejtettek róla a reneszánszban. Persze korlát nélkül, az ólomtetőn alig-alig látszó lábnyomokban indultunk. Szép nyugodtan az apránként vízszintesre hajló kupolán fölfelé. nagy pillanat volt, látni Rómát magasan a házak fölött, az ősi épület tetején. A történetileg örök voltát érzékeltetni , a magunk létének természetesnek hitt, öröknek képzelt jelenlétében. Nagy pillanat volt, és egy minutumban megsemmisítő. Nyomorúságosan halálközeli.

Elérve a kupola vízszintesét, bár óvatosan, de belenéztünk a Pantheon nyitott mélyébe. Ott, ahol mint a hangyák jönnek-mennek, bámulnak oldalt meg föl az emberek. Éreztem már halálveszélyt a háborúban bőven, de ilyen megsemmisítő tériszonyélményt még soha. S akkor elfordulva, visszaindulva, jött a másik, a sokkal rosszabb, egyre tartósabb és fokozottabb, hiszen ahogy a kupolán haladtunk visszafelé, egyre görbült a tér, egyre mélyebben húzott lefelé. Ahogy a lábnyomhelyeket guggolva tapogattam, nyüszítve éreztem, hogy most érek a mélybe, egyenesen le az utcára, sokemeletnyi zuhanás után. Ágnes bíztatott, támogatott. Számomra megfordult a világ. Nem tudtam, hogy súlyos tériszonyom van.

--------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------

A világ legveszélyesebb kilátója működött a római Pantheon tetején

2022.06.23.

A kupolát a hetvenes évek végére zárták le a turisták elől.

A közel kétezer éves Pantheon ma nem csak Róma, de a világ egyik legismertebb épülete, kilenc méteres nyílást rejtő kupolájának képével pedig a legtöbb, Olaszországban készült turistafotón találkozunk.

Az időszámításunk előtt 27 évvel, a hadvezérként is jelentős Marcus Vipsanius Agrippa által minden isten közös templomaként épített templomot első százötven évében több tűzvész és átépítés is pusztította, így mai arcát Hadrianus császár uralkodása alatt, 126-ban nyerte el.

A ma is a világ legnagyobb, 43,3 méteres vasalatlan betonkupolájával az Örök Város felé néző Pantheont jó eséllyel mindenki látta, aki néhány óránál hosszabb időt töltött a város szívében, azt azonban kevesen tudják róla, hogy a 609-ben római katolikus templommá vált antik épület tetejére legalább száz éven át fel lehetett mászni, sőt, a kupolán két lépcsősort is találunk.

A római ösztöndíjjal 1972-1974 közt két évet a városban töltő amerikai festőművész, Frank Baker Holmes társairól készített fotóit – amikre szimplán csak ránézve is elkapja az embert a szédülés – Matt Donovan A Cloud of Unusual Size and Shape című kötetéhez ásta elő, a látványosság történetét azonban nem sikerült feltárnia.

Az biztos, hogy a XIX. század derekán erre már rég nyitva állt a lehetőség, sőt, az útikönyvek őse, a Karl Baedeker által 1827-től rendszeresen kiadott első bédekkerek egyike konkrét javaslatokat is tesz az adrenalint hajszoló utazóknak: a vonatkozó szócikk szerint a látogatás leginkább holdfénynél ajánlott, az azonban nem veszélytelen, hiszen a lehűlt kinti, illetve a kupola alatt rekedt meleg levegő találkozása olyan szívóerővel csaphat le az emberre, ami a halálba rántja, így az oculus felé csak hason csúszva érdemes közelíteni.

Holmes és társai az utolsók közt lehettek, akiknek alkalmuk nyílt a mindenféle védőháló, vagy kötél nélküli mászásra, a város rövidesen ugyanis úgy döntött, hogy a szerencsétlen halálesetek elkerülése, illetve az állapot fenntartása érdekében többé senki sem használhatja a lépcsőket.

A szigorú szabály alól persze létezik kivétel: egy ezeréves szokás folytatásaként minden év pünkösdvasárnapján néhány tűzoltó a Szentlélek visszatérésének jelképeként rózsaszirmok tömegét szórja a belsőbe.

--------------------------------------------------------------------------------------

https://24.hu/kultura/2022/06/23/bizarr-tortenelem-pantheon-roma-olaszorszag-kupola-epiteszettortenet-epiteszet-kilato-oculus/

--------------------------------------------------------------------------------------