Szerző: Kanász Viktor

Fazekas István műhelyvezető korábbi meghívásának eleget téve tartott előadást az Eötvös Collegium Történész műhelyében 2021. november 10-én a Fraknói Kutatócsoport vezetője, Tusor Péter „Magyar történeti kutatások a Vatikánban” címmel. Elöljáróban felidézte, hogy kerek 25 esztendeje, 1996-ban indult először kutatni Rómába a Collegium szenioraként és R. Várkonyi Ágnes doktoranduszaként.

Előadása első felében a vatikáni magyar kutatások hős- és egyben aranykorát tekintette át. A korszak meghatározó alakja Fraknói Vilmos nagyváradi kanonok és szekszárdi apát volt, egyben 1879–1889 között a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) főtitkára, majd 1892-ig másodelnöke. Az Archivio Segreto Vaticano 1881. évi megnyitásakor még csak 38 éves történész olyan neves tagokból álló csapatot toborzott maga mellé, mint Haynald Lajos bíboros, Ipolyi Arnold püspök, Fejérpataky László, Bunyitay Vince, Pór Antal, Óváry Lipót Décsényi-Schönherr Gyula, majd Áldásy Antal, Kollányi Ferenc, Lukcsics József, Veress Endre és mások. 1884–1891 között a Monumenta Vaticana Hungariae sorozatban díszes kivitelben és két osztályban összesen nyolc kötet jelent meg. Köztük olyan klasszikus forráskiadványok, mint a pápai tizedszedők számadásai, a római Szentlélek-társulat anyakönyve, vagy éppen Antonio Burgio és Francesco Buonvisi nunciusok jelentése.

A munkálatok 1894–1904 között intézeti keretben folytatódtak. A lelkes történészek Fraknóinak a Római Magyar Történeti Intézet (RMTI) céljaira a Porta Pia közelében épített villájából indultak nap mint nap a Vatikánba. A fondszerű iratkiadást egy új, kizárólag intézeti keretben megvalósítható projekt, a középkori Dunántúl nagy részét felölelő veszprémi egyházmegye forrásainak közreadása váltotta fel. A különféle bulla-, bréve- és kamarai regisztrumokból, szupplikációs sorozatokból kigyűjtött dokumentumok a Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis (1103–1526) négy vaskos fóliánsában jelentek meg 1896–1907 között, Hornig Károly veszprémi püspök (1912-től bíboros) anyagi támogatásával.

A Fraknói-féle magánintézet azonban 1904-re különféle okok miatt megszűnt működni – folytatta az előadó –, állami újraalapítására csupán 1913-ban került sor az MTA tudományos irányítása alatt. Az első világháború, majd a trianoni trauma után az Istituto Ungherese di Studi Storici csupán 1924-ben, Fraknói halála évében kezdte meg működését. Az 1920-as években azonban nem ismétlődött meg a pozitivizmus korának sikertörténete. Az 1927-ben Klebelsberg Kunónak köszönhetően a Palazzo Falconieriben létrehozott Római Magyar Akadémia (RMA) kiváló központja lett az olasz–magyar kulturális, művészeti és diplomáciai kapcsolatoknak, a Fraknói-villában működő intézet ugyanakkor megszűnt, az épületet bérbe adták.

Az RMTI örökségét és feladatait elvileg az RMA tudományos osztályának kellett volna betöltenie. Ez azonban sem az 1920–1940-es években, sem az 1990-es rendszerváltozást követően nem sikerült. Tusor Péter meglátása szerint meghatározóan azért, mert a Klebelsberg-féle, az 1920-as években kialakított, az olasz–magyar kapcsolatok elmélyítésére és kiszélesítésére kialakított koncepció lényegét tekintve más, mint az 1880–1890-es évek pozitivista elitjének tudományos világképéhez kötődő vízió. Utóbbi nemcsak Fraknói és az RMTI sajátja volt, hanem ezen az alapon létesült és működik mindmáig folyamatosan és eredményesen többek között a római német és az osztrák történeti intézet is.

Velük ellentétben a vatikáni magyar történeti kutatás Fraknói Vilmos halála után végig nélkülözni kényszerült az intézményi hátteret: a rendezett kutatási és kiadványi kereteket, a stabilitást és a kontinuitást.
Annak ellenére történt ez így, hogy a magyar tudományosság – többek között az 1925/26-ban az RMTI falai között pár hetet töltő Szekfű Gyulának köszönhetően – felismerte e tudományos munka időközben kialakult, máig aktuális nemzetstratégiai jelentőségét. A történelmi Magyarország utódállamai ugyanis megkezdték a Trianon következtében kialakult status quo történeti igazolásának munkáját e nemzetközileg leginkább frekventált értékes forrásanyag tendenciózus és ideologikus felhasználásával. Az 1920–1930-as évektől kezdve mégis a félbemaradt, vagy meghatározóan az egyéni kezdeményezéseké lett a főszerep.

Az előadó Veress Endrét, Lukcsics Pált, Galla Ferencet, Vanyó Tihamért, Meszlényi Antalt, Géfin Gyulát, vagy 1990 után Tóth István Györgyöt említette név szerint. Az RMA – ha egyáltalán – „befogadó intézményként” asszisztált ezekhez a vállalkozásokhoz, lévén eredete, szerepe, rendeltetése és főként jellege alapvetően más, mint a par excellence tudományos intézmény RMTI-é.

Jóllehet mind az 1990-es, mind a 2000-es – és a 2010-es – években is akadtak figyelemreméltó kezdeményezések az RMA-n belül, intézményes, módszeres és főként folyamatos kiküldetési ciklusokon átívelő vállalkozásról azonban egyik esetben sem beszélhetünk. Kiváltképpen nem a szisztematikus vatikáni magyar történeti alapkutatások vonatkozásában – húzta alá a Fraknói Kutatócsoport vezetője.
A múlt felidézése után Tusor Péter elmondta, hogy 1996–2002/2004 között több, hosszabb-rövidebb kutatóúton igyekezett kiismerni magát a vatikáni és más római, itáliai forrásőrző helyek rejtelmeiben, illetve közelről szemlélhette az RMA viszonyait. Mindezekkel párhuzamosan az MTA kézirattárában tanulmányozta mindenekelőtt az akadémikusok alkotta Római Magyar Történeti Intézet bizottsága és a Régi Akadémiai Levéltár iratait.

Nemcsak egyéni történészi érdeklődése fordult ekkor meghatározóan a szentszéki–magyar kapcsolatok és a vatikáni Hungarica-feltárás irányába, hanem ekkor ismerte fel, hogy míg Klebelsberg Kunó szellemisége több-kevesebb hatékonysággal tovább él az Örök Városban, Fraknói Vilmos tudományos öröksége – emléke kegyes kultuszának dacára – gazdátlan.

A lehetőségek és kihívások ellenére nincs módszeres és szervezett formája az általa megkezdett, folytatható és folytatandó vatikáni forrásfeltárásnak. Az MTA kézirattárából előkerült dokumentumokból ugyanakkor az is világossá vált, hogy Fraknói 1913-ban azzal a kikötéssel adományozta villáját a magyar államnak, hogy a tulajdonjogért cserébe köteles történeti intézetet fenntartani Rómában. Amennyiben kötelezettségének az állam nem tesz eleget, az ingatlant fele-fele arányban az MTA és a Szent István Társulat rendelkezésére kell bocsátania. (Az elmondottak dokumentálására lásd alább a Függeléket és annak két mellékletét.)

Az előadó megjegyezte, hogy akadémiai kézirattári kutatásai ezen eredményét egyfajta ceterum censeóként fontosnak látta és látja hangoztatni, lévén Magyarország jogállam, és az efféle magánjogi szerződéseknek nincsen elévülési ideje. Az ingatlan tulajdonjogi bejegyzése a magyar állam javára pedig kifejezetten az említett kitételt tartalmazó szerződés alapján történt. Tusor Péter ugyanakkor aláhúzta: e körülmény csupán egy a historiográfiai tapasztalatok közül, melyek számos más, közvetlenül is hasznosítható szemponttal szolgáltak. Az egyik ilyen szempont, hogy a Fraknói-féle kezdeti korszak a kutatási eredményeket közlő specifikus kiadványsorozat köré épült.

A másik fontos tanulság, hogy Fraknói Vilmos idejében is mindvégig a levéltári kutatás és a már kész eredmények bemutatása zajlott Rómában; a feldolgozás és a publikálás pedig Magyarországon történt. Nota bene, a Monumenta Vaticana köteteinek megjelenése idején Fraknói végig MTA-főtitkár és akadémiai másodelnök volt, számos olyan napi teendővel, ami Budapesthez kötötte. Ide kapcsolódik az utolsó fontos, stratégiai megfigyelés: a Fraknói-féle intézet 1904-ben többek között azért volt kénytelen bezárni kapuit, mert itthonról elapadt kutatói utánpótlása.

A vatikáni alapkutatási eredményeknek szentelt magyar történeti könyvsorozat (újra)alapításához a historiográfiai tanulságok mellett az a gyakorlati felismerés adta meg a végső ösztönzést, hogy a különféle magyar kiadóknál és sorozatokban szétszórtan megjelenő kötetek gyakorlatilag láthatatlanok a római és így a nemzetközi tudományosság számára.
Csakis egy specifikus series tud ezen változtatni, amely konstrukciójánál fogva biztosítja minden fontosabb vonatkozásában a nemzetközi recepciót: kétnyelvű címnegyed, a magyar főnyelvű köteteknél pedig rezümé helyett általában egy íves, angol nyelvű, kötetvégi annotált tanulmány tartalmazza az adott kutatási részprojekt téziseit – mindez világossá vált az új évezred elejére.

Tusor Péter kezdeményezésére és szervezésében mindezen előzmények után került sor 2002-ben Erdő Péter rektor támogatásával a Collectanea Vaticana Hungariae megalapítására a PPKE-n. A könyvszakmai hátteret a Gondolat Kiadó biztosította, az indulást segítő szerkesztőbizottság tagjait többek között Török József (elnök), Solymosi László, Szovák Kornél (titkár), Rácz György, Fazekas István és Gárdonyi Máté alkották. Az anyagi hátteret az újonnan kinevezett esztergomi érsek által biztosított, két részletben folyósított kétmillió forint, valamint 2012-ig Tusor Péter OTKA- és Bolyai-pályázatai biztosították. A Collectanea Archivi Vaticani know howjára és designjára épülő sorozatot pozitivizmus kori elődjével ellentétben nemcsak forráskiadványok, hanem monográfiák, tanulmány- és konferenciakötetek, illetve a kutatást segítő inventáriumok alkotják (az első ilyen kiadvány a Tóth Krisztinával közösen szerkesztett CVH I/14).

Az elődökkel alkotott kontinuitás és így a legitimáció megteremtése érdekében kiemelten fontosnak számított az arra érdemes kéziratos munkák kiadása. Artner Edgár és Galla Ferenc művei mellett különösen jelentős Lukcsics József kamarai anyaggyűjtése. Már az új vatikáni historiográfiai kutatásokból vált bizonyossá utóbbi kézirat léte, így talált rá Koltai András piarista levéltáros. A két vaskos kötet publikálására kiterjedt csapatmunkában került sor Fedeles Tamás, Nemes Gábor és mások közreműködésével. A projekt fontosságát mutatja, hogy bemutatására Budapestre érkezett a vatikáni levéltár prefektusa – idézte fel az immár historiográfiává vált eseményt az előadó.

Az MTA Lendület-programjának köszönhetően 2012-ben született meg a meghatározóan a vatikáni kutatásoknak szentelt kutatóintézet embriója. Az intézményesülés megjelenítője a 2014-ben létrehozott honlap, amely nevében (institutumfraknoi.hu) hordozza a fő feladatot és küldetést: Fraknói Vilmos örökségének legméltóbb ápolását, egyháztörténeti, kiemelten pedig római, vatikáni kutatásainak modernizált folytatását. 2017-től e küldetést az MTA (2019-től az ELKH) támogatott kutatóhelyi programjában újjáalakult és kibővült kutatócsoport már hivatalos nevében is kifejezésre juttatja.

Az MTA–PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport a fentebb ismertetett évszázados tapasztalatokból okulva és hasznosítva tud eredményesen működni. Ezek lényege, hogy a kutatás és a fontosabb eredmények bemutatásának helyszíne Róma, a feldolgozás hosszas munkája pedig itthon, a hazai egyetemi és tudományos életbe integrálódva történik.

Jelen esetben ez nemcsak a Pázmányon valósul meg, hanem a két főmunkatárs, Fedeles Tamás és Kruppa Tamás révén a PTE-n és az SZTE-n is, miként a 2017-ben és 2021-ben tartott részprojekt-záró I. és V. egyetemi műhelyszemináriumok mutatják. Mindez azonban korántsem jelenti a nemzetközi kooperáció másodlagosságát. A vatikáni levéltár erőterében különösen a német és osztrák intézetekkel, valamint a viterbói egyetem vatikáni műhelyével organikusan kifejlődött kapcsolatok eredményeit számos, Budapesten és Rómában megrendezett közös konferencia (2007, 2013, 2018, 2019), illetve tanulmánykötet (2008, 2014, 2018, 2020) mutatja – húzta alá az előadó.

Tusor Péter ismételten aláhúzta a Fraknói Kutatócsoport – tanítványaival, Kollár Leventével és Kanász Viktorral 2018-ban megújított – open access iránt elkötelezett honlapjának jelentőségét. Az oldalt igyekeznek mintaszerűen működtetni és kereteiben egyéb egyháztörténeti kutatásaik mellett virtuálisan megjeleníti a római magyar történetkutató intézetet. Kiadványaik, tudományos programjaik – hazai és nemzetközi konferenciák, workshopok, kerekasztal-beszélgetések, egyetemi műhelyszemináriumok és előadások, a kutatócsoporti tagok hazai és külföldi szereplése egyaránt – rendszeres bemutatásra kerülnek rajta úgy magyar, mint angol nyelven. Egyúttal bátran élnek a közösségi média nyújtotta lehetőségekkel kutatási eredményeik disszeminációjának érdekében.

Fontos zárómegjegyzései között szerepelt, hogy professzionalitásra való törekvésük semmiféle monopoligényt nem jelent a római magyar tudományos jelenlét terén, illetve minden jóakaratú és megfelelő szakmai színvonalat képviselő kollégával készek voltak és lesznek az együttműködésre. Legvégül kiemelte, hogy a Fraknói Kutatócsoport római székhelyének rendezetlensége legfeljebb csak nehezíti, de érdemben nem gátolja az eredményes munkát a 21. század utazási és kommunikációs viszonyai közepette. Nagy segítséget jelent és egy új szintet képvisel, hogy Nagy Katalinnak köszönhetően az ELKH Moravcsik Gyula Intézettel kooperációban 2019-től állandó kutatási rezidensük működik a vatikáni levéltárban, aki észszerű keretek között minden hazai kutató rendelkezésére áll.

Továbbá így a Fraknói Kutatócsoport paradox módon még inkább jelen van a római tudományos életben, hiszen arra „kényszerül”, hogy fontosabb eredményeit olyan intézményekben mutassa be, mint az Università Pontificia Gregoriana, az Università Pontificia della Santa Croce, a Gianicolón működő Isituto Claretiano, az Istituto Storico Austriaco és az Aventinuson található patinás Istituto di Studi Romani
(A Bischofslexikon a római Osztrák Intézetben, A Fraknói Kutatócsoport viterbói kötete a Pontificia Università della Santa Croce-n).

Zárógondolata szerint az idén negyedszázada kezdett munka jelentősége túlmutat az eddig elmondottakon, hiszen a Vatikáni Apostoli Levéltár kutatótermének szabadpolcos könyvtárában a Collectanea Vaticana Hungariae kötetei mellett ott sorakoznak a középkori Szlovákia vatikáni forrásait a Szlovák Tudományos Akadémia megbízásából a nagyszombati egyetem szervezésében közreadó Monumenta Vaticana Slovaciae… res gestas Slovacas illustrantia kötetei, benne Magyarország középkori történetének 1332–1524 közötti dokumentumaival.
Az előadás zárómozzanataként Tusor Péter, eleget téve Fazekas István műhelyvezető kérésének, átadta a Eötvös Collegium Történész műhelyének könyvtára számára a CVH eddig megjelent 26 kötetét (I/1–18 és II/1–8), majd válaszolt a hallgatóság kérdéseire.

------------------------------------------------------------------------------------

https://ujkor.hu/content/magyar-torteneti-kutatasok-a-vatikanban-tusor-peter-eloadasa-az-eotvos-collegiumban?fbclid=IwAR3HFSe0EbOaX1-PGRfQniU0C6rAQySQ5hwfELTdtpJ2qsfnzkUi3bIrYbo
https://institutumfraknoi.hu/magyar_torteneti_kutatasok_vatikanban

https://ujkor.hu/content/175-eve-szuletett-fraknoi-vilmos-sokoldalu-tudos-es-paptortenesz
https://ujkor.hu/lexikon/tusor-peter
https://institutumfraknoi.hu/kiadvanyok/cvh
https://institutumfraknoi.hu/
https://abtk.hu/hirek/1755-megalakult-a-bolcseszettudomanyi-kutatokozpont-moravcsik-gyula-intezet
https://ujkor.hu/content/magyar-torteneti-kutatasok-a-vatikanban-tusor-peter-eloadasa-az-eotvos-collegiumban?fbclid=IwAR3HFSe0EbOaX1-PGRfQniU0C6rAQySQ5hwfELTdtpJ2qsfnzkUi3bIrYbo

----------------------------------------------------------------------------------

-----------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------