2017.02.21.
2014 novemberében kezdték el restaurálni a Capitoliumi múzeumok egyik legszebb termét, a Sala degli Orazi e Curiazi-t. A teremben Cavalier d'Arpino freskóin a beázásból származó foltokat megszüntették, és a freskóknak visszaadták régi fényét.
Alisher Usmanov üzbég származású milliárdos 300 000 euró adománnyal finanszírozta a munkálatokat, és Virginia Raggi ünnepélyesen adta át a Horatiusok és Curiatiusok legendás harcosokról elnevezett termet a nagyközönségnek.

Érdekes lehet a hősök története nektek is, mert a falat borító freskókat ezáltal jobban meg lehet érteni, így egy jó leírást találtam számotokra a következő linkről :
http://www.romaikor.hu/roma_tortenelmet_irt_(a_romaiak_tortenete)/a_kiralysag_idoszaka/roma_het_kiralya/cikk/harc_alba_longaert___horatiusok_es_curiatiusok

--------------------------------------------------------------------------------------------

Harc Alba Longáért - Horatiusok és Curiatiusok
2017.02.21.

A kis történet még 1785-ben is meg tudta ihletni Jacques Louis Davidot, akinek festménye a párizsi Louvre falát díszíti, s ez a címe: A Horatiusok esküje. Tullus Hostilius király uralkodása idején történt, hogy Róma és Alba Longa között viszály tört ki. Nem kisebb dologról volt szó, mint hogy Alba Longa uralkodjék-e Róma fölött, vagy pedig Róma parancsoljon-e Alba Longának. Megindult a háború, s amint már az akkori történelmi tapasztalatok alap-ján sejthetjük, véresnek, hosszúnak és könyörtelen-nek ígérkezett.

A szemben álló két seregben három-három fivér harcolt, mind egyformán derék hősök, ugyanolyan erősek és majdnem egyidősek. Ők voltak a Horatiusok és Curiatiusok. A történet némelyik feljegyzése szerint nemcsak fivérek, hanem hármas ikrek voltak, de hogy ki tartozott a rómaiakhoz és ki az albaiakhoz, ebben már az ókoriak sem tudtak megegyezni. Livius a többség véleménye felé hajlott, s a Horatiusokat fogadta el rómaiaknak. Amint maga is beismeri, azért döntött így, mert a Horatiusok hősiességükkel követendő példát mutattak, no meg bizonyára azért is, mert végül ők jártak jobban.

Miután a régi hadvezérek nem mindig voltak annyira oktalanok, hogy a győzelem érdekében kockáztassák valamennyi katonájuk életét (az otthonukban rettegő nők és gyermekek életéről nem is szólva), a római király megegyezett az albaival, hogy hadseregük helyett az említett három-három fivért állítja egymással szembe. A kiválasztott ifjú hősök ezzel egyetértettek, a királyok pedig megállapodtak a küzdelem színterében és időpontjában. Az istenek és városaik polgársága előtt megkötött Ünnepi szereződésükben kimondották, hogy ez a viadal helyettesíti a háborút, s az a nemzet, amelynek fiai győznek, háborítatlanul és békességben uralkodik majd a másik nép fölött.

A meghatározott napon a három-három testvér megjelent a küzdőtéren. A két ellenséges sereg harcosai mögöttük, egymással szemben helyezkedtek el. „A katonáknak közvetlen veszedelemtől nem kellett tartaniuk — írja Livius —, mégis aggodalmaskodtak, hiszen a hatalom volt a tét, s minden ennek a néhány embernek a helytállásától és szerencséjétől függött ... Aztán adott jelre, csupasz fegyverrel a kezében, összecsapott a három-három fiatal férfi. Lelkesen és olyan elszántsággal harcoltak, mint a csatarendben rohamozó nagy hadseregek. A két hármas csoport egyetlen tagja sem törődött az életét fenyegető veszedelemmel; épp ellenkezőleg: szemük előtt csak az lebegett, hogy most dől el, úr vagy rabszolga lesz-e a népük, hazájuk jövendő sorsa forog kockán, s minden rajtuk áll vagy bukik."

A küzdelem tetőfokra hágott: csattogtak a fegyverek, és villantak a kardok, a testvérek itt is meg ott is minden erejüket latba vetették, ahogy ezt esküvel fogadták, a nézők szinte kővé meredtek a borzalomtól. Először az albaiak táborában hangzott föl a diadalordítás: két fiatal Horatiust majdnem ugyan-abban a pillanatban döfött át a Curiatiusok kardja. A rómaiak reményüket vesztették, s most már csak életben maradt társuk további sorsa aggasztotta őket. A harmadik Horatius sebet ugyan még nem kapott, a Curiatiusok viszont számos sebből véreztek, de a küzdelem mégis majdnem kilátástalannak látszott. Három ellen az egyetlen rómainak aligha maradt más választása, mint hogy becsülettel elbukjék.
A rómaiak egyszerre csak nem hittek a tulajdon szemüknek: a vereségen kívül még gyalázat is vár rájuk! Társuk a hősi halál helyett gyáván megfutamodott ... A szégyenletes élet, a rabszolgalét drágább neki, mint a férfi kötelességének becsületes vállalása? Az albaiak ismét ujjongásban törtek ki, de örömük nem tartott sokáig. Az utolsó Horatius megállt, s amikor a legközelebbi üldözője utolérte, minden erejével rátámadt. Amire a három ellenség egyesült erejével szemben nem számíthatott, most könnyen sikerült, amikor ez az erő megoszlott: a páros viadalban megölte a sebesült Curiatiust. Az elesett albai harcos még jobban kimerült fivérével szintén végzett a Horatius fegyvere. A harmadik Curiatiusért, aki súlyos sebeivel messze hátul maradt, és már alig tudta tartani fegyverét, vissza kellett fordulnia. Küzdelem és ellenállás nélkül a torkába döfte kardját. Győztek a rómaiak!

„Ezután a két csatarend fölbomlott, s a katonák eltemették elesett társaikat; de nem egyazon érzések töltötték el őket, mert amíg az egyikük nemzetére hatalom várt, a másik népnek idegen járomba kellett hajtania fejét" — fejezi be Livius a történetet, amelynek hitelességét ezzel a hozzáfűzéssel erősíti meg: „A harcosok sírját azon a helyen találjuk meg, ahol közülük ki-ki elesett: a két római sírja együtt Alba Longa közelében van, a három albai hősé pedig Róma előtt."

Ennyit tudunk tehát arról az eseményről, amikor két város sorsát egyetlen ember döntötte el. Ha nem lett volna olyan találékony és erős, akkor ma az iskolákban nem Róma, hanem Alba Longa történelmét tanítanák.

----------------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------------

-----------------------------------------------------------------------------------------------