2013.01.23.

Kínában már a második századtól papírt használtak a nagy dolgok elvégzéséhez, miközben a korabeli Európában még hírét sem hallották a WC-papírnak. A rómaiak egy botra erősített szivacsot, az ún. tersoriumot használták erre a célra; a nyilvános latrináknál ezt használat után folyóvízben le kellett öblíteni, s egy vödör ecetet illett ott hagyni a következő használó számára. Az éleknél tompára csiszolt cserépdarabka, az ún. pessoi egy viszonylag kényelmetlenebb megoldás volt.

A tersorium létét és változatos használatát az ókori források is megerősítik, például Seneca i.sz 70-es években Luciliusnak írt leveleiben is olvashatunk a hétköznapi tárgyról. A modern higiénés körülményekhez képest igen kellemetlennek tűnhet az ecetbe áztatott szivacsos eljárás, azonban a szivacs legalább puha volt, az ecet pedig fertőtlenített. Összehasonlítva a cseréptöredékkel, a tersorium valósággal áldásnak tűnik.

Philippe Charlier antropológus – akit a XVI. Lajos véréből és IV. Henrik francia király fejéből nyert DNS összehasonlításáról is ismerhetünk – a British Medical Journalban közzétett cikkében cáfolta a tévhitet, miszerint az ún. pessoi nevű kerámialemezeket sakkszerű stratégiai játékokra alkalmazták volna. Kutatásai szerint jóval hétköznapibb használati rendeltetése volt: ezzel törölték ki a feneküket a rómaiak.

A szakértők két, római latrina mellett megtalált terrakotta pessoit vizsgáltak meg, amelyek valószínűleg egy amfora töredékei lehettek. Az időszámításunk szerinti második századból származó leletek éleit a kényelmesebb és biztonságosabb használat céljából újravágták. A kisebb, mindössze 4,7 centiméter átmérőjű és 1,7 centiméter vastag leletdarab a Szicíliától északra elterülő Ustica szigetéről való.

A nagyobbik Gortyn szigetéről származik, s 6 centiméter széles, ám mindössze 1,3 centiméter vastag. A pessoikat mikroszkóppal is megvizsgálták, s ürüléknyomokat fedeztek fel rajtuk. A cseréptöredékek tényleges használatára művészeti bizonyítékokat is találtak a kutatók. A kép a bostoni Museum of Fine Arts kiállításai között látható:

A felfedezés a szakértőket is meglepetésként érte, ugyanis a múzeumi kurátorok csak nemrégen találták meg a nem mindennapi ábrázolást. Rob Symmons, a Fishbourne-i római palota kurátora igen jól szórakozott, amikor meghallotta a hírt, ugyanis ezeket a különleges alakú, lecsiszolt töredékeket a kiállításukban fejtörő játékok kellékeiként mutatták be.

„A leleteket 50 éven át egy eltört játék darabkáiként katalogizáltuk, ám ez a magyarázat sohasem volt számomra túl meggyőző. Amikor a cikkben az új elméletet olvastam, vagyis hogy a 'játékdarabokat' WC-papír helyett használták, jót nevettem” – mondta Symmons, majd hozzátette: „természetesen e tárgyakat átkatalogizáljuk az adatbázisunkban.”

-------------------------------------------------------------------------------------------

------------------------------------------------------------------------------------------

http://www.mult-kor.hu/20130123_mit_hasznaltak_a_romaiak_wcpapir_helyett

http://www.thehistoryblog.com/archives/22921

http://www.bmj.com/content/345/bmj.e8287?ijkey=Z4x0dFjAxZUWNnU&keytype=ref

http://www.flickr.com/photos/harpsnhorses/5352405932/

-------------------------------------------------------------------------------------------

-------------------------------------------------------------------------------------------

A római vécékultúra sötét (és büdös) titkai

2015.07.26.

Írta: Hegyeshalmi Ricárd

Forrás:

http://index.hu/tudomany/til/2015/07/26/kedves_roma_ez_meg_mi_a_szar/

-

Ha valaki hallott már az ókori Róma fürdőkultúrájáról, nyilván azt hiszi, hogy akkoriban sokat adtak a személyi higiéniára (v. ö.: mit adtak nekünk a rómaiak?). Ennek van is némi valóságalapja, ugyanakkor az is igaz, hogy olyan gusztustalanságokat is megengedtek maguknak, amiktől még azoknak is felfordul a gyomra, akik kelet-ázsiai nyilvános vécékben guggoltak már földbe vájt emésztőgödör fölött, miközben egy rúdba kapaszkodva végezték a dolgukat.

Az ókori görögök még kavics- és agyagdarabkákkal intézték a tisztálkodást; ilyenkor tanuljuk meg igazán értékelni a modern világ luxusát, a vécépapírt. A rómaiak már kifinomultabbak voltak a görögöknél, de a vécépapírra még nekik se futotta - ehelyett egy hosszú botra tűzött szivacsdarabot használtak az ürítés utáni tisztálkodáshoz. A többes szám itt nemcsak a római népre vonatkozik úgy általában, hanem a szűkebb közösségekre is, mert

Amikor használaton kívül volt, a szivacsdarabot egy tengervízzel teli edényben áztatták a fürdőszobákban. A régészek több ókori római illemhely maradványainál is találtak hatalmas márványtáblákat, amikbe egymástól egyenlő távolságra lyukakat vájtak: ezek voltak a korabeli vécéülőkék. És ezeket nem választották el egymástól.

Képzeljék el, ahogy két római találkozik egy nyilvános vécében, feltelepszenek a márványülőkére, odabiccentenek egymásnak, megbeszélik a napi híreket, miközben könnyítenek magukon, aztán a végén körbeadogatják a szivacsos botot. Értik már, mennyit nyertünk a fertőtlenített nyilvános vécékkel, a zárható vécékabinokkal, és minden idők legnagyszerűbb találmányával, a vécépapírral? Innen nézve már nem is tűnik hülyeségnek a japánok digitális vécédeszkája.

--------------------------------------------------------------------------

Az ókori rómaiak hosszú és bonyolult kapcsolata a vizelettel

2023.01.16.

Felelőtlenül húzzuk le az aranyat érő vizeletet a vécén, pedig a történelem során sokszor sokat ért, és rengeteg mindenre használták. Gyártottak belőle puskaport, cserzették vele a bőrt, az viszont a mai napig kérdéses, hogy az ókori rómaiak – a városi legendákkal ellentétben – valójában használták-e fogfehérítésre.

A történelem során sokkal kevésbé pazarolták ezt az aranyat érő folyadékot, mint ahogyan mi tesszük. A vizeletet használták például a bőr puhítására: az ebben található ammónia magas pH-értéke miatt lebontja a szerves anyagokat, így a vizelet tökéletes az állati bőrök puhítására és cserzésére. Az állatbőrök vizeletbe áztatása megkönnyítette a bőrmunkások számára a szőrzet és a húsdarabok eltávolítását a bőrről.

Segítette az ammónia a szövetfestés folyamatát is: a magvakból, levelekből, virágokból, zuzmókból, gyökerekből, kéregből és bogyókból származó természetes színezékek kimosódhatnak a ruhaanyagból, ha nem kezelik egyszerre olyannal is, ami segít a festéknek a szövetbe jutni. Erre tökéletes az ammónia maró hatása miatt. A vizelet annyira fontos volt a 16. századi Anglia textiliparának, hogy a hordókat – egy hordó becslések szerint 1000 ember egész évi vizeletáramának megfelelő mennyiség – az ország egész területéről rendszeresen Yorkshire-be szállították, ahol timsóval keverték össze, ami így még erősebb marószert alkotott, mint a vizelet önmagában.

Kevésbé ártalmatlan használati módja a vizeletnek a puskaporgyártás: a puskaporhoz kis mennyiségben szén és kén kell, egyikhez sem nehéz hozzájutni. A fő összetevőt, a salétromnak is nevezett kálium-nitrátot viszont csak a 20. század elején tudták előállítani nagyobb mennyiségben. Ezt megelőzően a lőporgyártók kihasználták a vizeletben természetesen megtalálható nitrogént, és így gyártottak puskaport.

Folteltávolító tulajdonsága miatt a vizeletet takarításhoz, mosáshoz is gyakran használták. Az ammónia hasznos tisztítószeralap, mivel az enyhén savas szennyeződéseket semlegesíti. Az ókori Rómában a vizeletgyűjtő edények mindennaposak voltak az utcákon – a járókelők ezekbe könnyítettek magukon, és amikor az edények megteltek, az összegyűjtött folyékony aranyat a mosodába vitték, vízzel felhígították, és a piszkos ruhákra öntötték. A dolgozók aztán a vizelettel teli kádban állva taposták a ruhákat.

Arról is gyakran olvasni, hogy az ókori rómaiak fogfehérítésre, szájvízként használták a vizeletet, ennek megerősítésére azonban nincsenek hiteles történelmi források. Catullus római költő egyik versében említi a módszert, mint amit a kelták használtak Spanyolországban, de abból kiindulva, hogy az írásban Egnatiust erősen kifigurázza emiatt, Catullus alatt valószínűleg Rómában nem volt bevett ez a gyakorlat. Pedig – mind Catullus, mind pedig a tudomány alapján – tényleg hatékony módszer a fogfehérítésre, ha valaki vizelettel gargarizál: megint csak az ammónia miatt nagyon hatékonyan távolítja el a lepedéket a fogakról. Persze ettől függetlenül még előfordulhat, hogy volt olyan időszak, amikor Rómában is gyakran fehérítették a fogakat vizelettel, de Catullus idején már biztosan nevetség tárgya volt, aki ilyet művelt.

Annak ellenére, hogy a városi legendákkal ellentétben nem használták széleskörűen szájvíz helyett, a vizelet nagyon értékes volt a rómaiak számára. Mint ahogyan azt feljebb említettük, a fullonicákban (posztóműhelyekben) például elengedhetetlen volt a ruhák folttalanítására, annyira, hogy még a kocsmákban is vizeletgyűjtő edényeket helyeztek ki – nem volt szükség külön illemhelyiségre, mindenki ott végezte el a dolgát, ahová az edényeket kirakták.

A rómaiak az ipari és kereskedelmi felhasználás mellett a vizeletet gyógyászati célokra is használták. Idősebb Plinius például dicsérte „az állott vizeletet”, mert tapasztalatai alapján rendkívül hatékonynak bizonyult a pelenkakiütések kezelésében. Azt is írta, hogy a friss vizelet jó a „sebek, égési sebek, végbélnyílás fertőzései, hasnyálkahártya és skorpiócsípések kezelésére”, sőt a férfivizelet gyógyítja a köszvényt is. Hamuval összegyúrva jó a veszett kutya harapására, és a kígyók által okozott csípések gyógyítására, és a skolopendra százlábú csípésére igazi csodaszer: a megcsípettnek csak egy csepp vizeletet kell a feje tetejére csepegtetnie, és azonnal meg is gyógyul. Az író felhívta a figyelmet arra is, hogy mindenkinek a saját vizelete a legjobb, hiszen azt azonnal lehet alkalmazni, és nem kell várni a beszerzésére.

Mivel a rómaiak számára a vizelet – a fentiek alapján érthető módon – nagyon értékes volt, egyértelmű, hogy meg is adóztatták. Vespasianus császár szép summát keresett azzal, hogy megadóztatta a nyilvános mellékhelyiségekben összegyűlt vizelet kereskedelmét. Erre szüksége is volt: Nero halála és az egy évig tartó polgárháború után üresen vette át az államkasszát. Ezt az adót azonban még a gazdagabb rómaiak is gyakran bírálták, élükön Vespasianus császár saját fiával, Titusszal. Neki tulajdonítják a „pecunia non olet”, vagyis a „pénznek nincs szaga” mondást is: Vespasianus állítólag Titus orra alá dugta az első befizetésből származó pénzt (pecuniam), és megkérdezte, bántja-e a szaga. Mikor Titus azt mondta, hogy nem, a császár közölte vele, hogy pedig ez is a vizeletadóból befolyt pénz.

A tudomány egyébként ma is használja a vizeletet például elektromos áramforrásként: a vizeletet feldolgozó baktériumok elég erős áramot tudnak termelni ahhoz, hogy egy mobiltelefont működtetni lehessen. A vizeletből származó gyógyszerek segíthetnek a meddőség kezelésében és a menopauza tüneteinek leküzdésében. A vizeletből kinyert őssejtek neuronokká programozhatók, és még emberi fogak növesztésére is felhasználhatók. A lehetőségek tárháza – majdnem – végtelen.

-------------------------------------------------------------------------------------

https://telex.hu/eszkombajn/2022/12/19/vizelet-szajviz-romaiak-fogfeherites

https://www.smithsonianmag.com/science-nature/from-gunpowder-to-teeth-whitener-the-science-behind-historic-uses-of-urine-442390/

https://www.nationalgeographic.com/history/article/160414-history-bad-taxes-tax-day

---------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------