Németh Norbert atya, a Rómában működő Pápai Magyar Intézet rektora, a vatikáni atlétákat tömörítő Athletica Vaticana versenyzője beszélt az olasz fővárosban Ferenc pápa sporttal kapcsolatos tanításáról, az Európa-bajnokság keresztény üzenetéről és a futásban átélt lelki élményről.

– A labdarúgó Európa-bajnokság nulladik eseményeként a római nyitó mérkőzés előestéjén Aleksander Ceferin, az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) elnöke látogatást tett a Vatikánban Ferenc pápánál. Mi volt a találkozó jelképes üzenete?

– Nekem eszembe juttatta a kosárlabdában ismert szabályt, amely szerint a labdát csupán azután lehet játékba hozni, hogy a játékvezető megérintette. Kicsit olyan, mintha a pápától érkezett volna a labda. Ferenc pápa többször hangsúlyozta, hogy a sport az emberért van, jó értelemben gyönyörködtet, élményt ad, összhangban a kereszténység kétezer éves tanításával.

– Milyen aktualitást lehet kiolvasni a keresztény tanításból egy futball Eb apropóján?

– Például azt, hogy a téves elképzeléssel ellentétben, Isten a testet komolyan veszi, ezért is testesült meg Krisztusban, vett fel emberi természetet. Az egyház nem értékeli le a testet, éppen ellenkezőleg, védi, a fogantatás pillanatától egészen a halálig. Ezt fejezzük ki, amikor azt mondjuk, hogy a test a lélek temploma. Az UEFA-elnök vatikáni látogatásának nem minden részlete jelent meg a sajtóban, így az sem, hogy Ferenc pápa szájából elhangzott: az az ösztönzés, amit a futball adhat a társadalomnak és az az alaphelyzet, hogy az ember egyéni képességeit a csapat javára használja, önmagában is tanító jellegű üzenet.

– „Az atlétikai csapat vatikáni jelenlétével igyekszik tanúskodni a sport evangéliumi szellemiségéről” – fogalmazott Ferenc pápa a vatikáni atlétikai szervezetről, a 2019-ben megalapított Athletica Vaticaná­ról a La Gazzetta dello Sportnak adott idén januári interjújában. Mit jelent az idézett megfogalmazás?

– Nálunk a verseny középpontjában nem a teljesítmény áll, és azt sem állítjuk, hogy csak a részvétel a fontos, mi az egész embert igyekszünk belevinni a sportba. Úgy futunk, hogy abban a futásban benne van a lelkünk is. Szentmisével kezdjük a versenyt, közösen imádkozunk, például a versenytársainkért. Nekünk minden verseny a közösség ünnepe.

– Ha már szóba hozta a verseny előtti imát, hadd tegyem fel a furcsa kérdést, amelyről a 2018-as oroszországi világbajnokság idején Nyizsnyij Novgorodban az Alekszandr Nyevszkij-székesegyház pópájával is beszélgettem: vajon belenyúlhat-e Isten a meccsbe? Vagy másként fogalmazva: mit szóljon a vesztes csapat játékosa, ha a győztes futballista Isten segítségét emlegeti a lefújás után?

– Ez nem jó kérdés, legalábbis nem lehet rá jól válaszolni. Isten nem áll be a tizenegy futballista közé, neki értelmezhetetlen beavatkozás lenne bármelyik felet támogatni. Viszont jelen lehet olyan értelemben, hogy a mérkőzés élménnyé váljon, végeredménytől függetlenül. Gondoljunk például a magyar–portugál Eb-meccsre! Kikaptunk ugyan három-nullára, sokaknak mégis lelket erősítő este volt, hiszen látták, ahogyan nyolcvannégy percig kiválóan tartja magát a válogatott. Brazíliában és a dél-európai országokban bevett szokás, hogy a labdarúgó pályára lépés előtt keresztet vet. Bár a gesztus sok esetben inkább afféle kabalának tűnik, fontosnak gondolom, hogy megjelenik így egy egyértelmű keresztény szimbólum, amely ráadásul éppen azt erősíti, amiért az Athletica Vaticanánál a verseny előtti szentmise is meghatározó: jelzi, hogy lényeges tevékenységeinket imával, Istenhez fordulva kezdjük.

– Ki lehet a vatikáni atlétikai válogatott versenyzője?

– Bárki, aki vatikáni állampolgár, vatikáni alkalmazott vagy pápai intézményben dolgozik, amilyen például az általam vezetett Pápai Magyar Intézet. A legtöbben papok, szerzetesek, de vannak a versenyzőink között svájci gárdisták, hentesek, sofőrök, tiszteletbeli tagként muszlim vallású is. A szervezet néhány hónappal azután alakult meg, hogy 2018-ban megkaptam rektori kinevezésemet, rendszeres futóként örömmel csatlakoztam hozzá. Szervezetileg önállóan működünk, azonban szimbiózisban az Olasz Atlétikai Szövetséggel, tagjaink száma több mint kétszáz. Noha én nem szeretem igazán a versenyeket, érthető elvárás, hogy időről időre részt kell venni rajtuk, a nemzetközi események, így a Ladispoliban vagy Valenciában rendezett futás nekem is emlékezetes élményként maradt meg.

– Gyakran fut?

– Mindennap. Húsz éve szenteltek pappá, azóta mindig igyekszem alkalmat találni egy-egy nap során a nyolc-tíz kilométeres távom lefutására, ez nekem építő tevékenység. Ilyenkor imádkozom, többnyire rózsafüzért mondok, egy-egy tizedet azokért, akiknek a sorsát a szívemen viselem. Futás közben rendezem a gondolataimat, felkészülök fejben egy-egy prédikációra, esetleg kitalálom, miként ösztönözhetném szellemileg vagy lelkileg a Pápai Magyar Intézet posztgraduális képzésében részt vevő, rám bízott ösztöndíjas papokat. Mellesleg az ember kocogás közben közelebb kerül a természethez, az időjáráshoz, megismeri, milyen futni hajnali záporban vagy naplementében, rekkenő hőségben vagy sálban-sapkában, fagyos hidegben. Ideális a futóút Rómában a Tevere folyó partján, de a legkedvesebb terepem a Villa Doria Pamphilj kertje, a város legnagyobb nyilvános parkja, itt fixen tíz kilométert teszek meg. Az évek során rájöttem, hogy ez az én távom. Korábban lelkiatyám, Miszori Zoltán ösztönzésére kétszer is megpróbálkoztam a maratonival, de végül egyiket sem sikerült teljesítenem – először belázasodtam, másodszor megsérültem. Zoltán atya figyelmeztetett a rendszeres mozgás jelentőségére, tőle tanultam meg, hogy a sport modern aszkézis, amely a lélek egészségét is segít megőrizni. Vele jártuk végig a 2200 kilométeres Szent Márton zarándokutat Szombathelytől Tours-ig biciklivel.

– Kevés papot látunk sportolni. Törvényszerű ez?

– Leterhelt a papságunk, rengeteg a feladat. Ám talán magyarázatot jelent az is, hogy a mai ember hajlamos szellemileg teljesen kizsigerelni magát, miközben testileg nem fárad el. Ebben azért látok nagy veszélyt, mert az igazi szellemi összpontosításhoz, figyelemhez és frissességhez szükség van a test edzettségére is.

– Néhány évvel ezelőtt találkoztam a Velencei-tó partján egy nemzetközi futballtornán a Svájci Gárda futballcsapatával. Pezseg a futballélet a Vatikánban?

– A legismertebb szereplő valóban az említett csapat – a svájci gárdistákról tudni kell, hogy rendkívül sokoldalúak, a fizikai követelmények mellett széles körű zenei és tudományos műveltséggel kell rendelkezniük. Ebbe a profilba illeszkedik a futball is, nekem 2012-ben volt alkalmam kísérni a gárdistákat egy szombathelyi zarándoklatra, tudom, hogy többször játszottak például a magyar cigányválogatottal.

– Mi az, ami a versenysport világából nem összeegyeztethető az egyház tanításával?

– A pénz túlzott szerepe. Igazságtalan, ha pénz nélkül nem sportolhat valaki. Van egy személyes példám: a valenciai versenyen találkoztunk egy afrikai futóval, aki végtelenül egyszerű felszerelésben jelent meg a maratonin. Az eritreai fiatalember életében másodszor futott versenyen, és általános meglepetésre, felkészülés nélkül harmadik lett vacak tornacipőjében, felsebzett, vérző lábbal. Ha nem látom a saját szememmel, nem hiszem el, hogy valaki 2019-ben ilyen hátrányos helyzetben fut, miközben mások kipárnázott cipőben, minden létező segítséget élvezve versenyeznek vele. Amikor beért a célba, lerohanták a Nike, a Saucony és más nagy márkák képviselői, hogy szerződést kössenek vele.

– Elfogadta?

– Azt mondta, visszatér Eritreába, a neki ajándékozott cipőket köszönettel elfogadja, de az ajánlatokat nem.

A VATIKÁNI MARATONISTÁK IMÁJA

„Köszönöm, Uram, hogy erőt adsz futni és nem hagysz el a 35. kilométernél az élet nagy maratoni versenyén. Köszönöm, Uram, a magányos futás szépségét, erdőben és emberek között, hidegben és melegben, esőben és szélben. Köszönöm, Uram, hogy mellettem vagy a fáradtság pillanataiban, amikor az izzadság elködösíti a tekintetemet, a küszködéstől összecsuklik a lábam és legszívesebben megállnék. De megyek tovább Veled! Alázattal és szenvedéllyel végzett futásom dicsérő ima Hozzád, amelyet életem maratonijának utolsó, soha véget érni nem akaró 195 méterén is ismétlek. Köszönöm Neked, Uram, a barátokat, akikkel megoszthatom a vállvetve futás örömét. Uram, a kereszt jelével kezdem futásomat, abban a biztos tudatban, hogy a mosolyod kíséri utamat.”

---------------------------------------------------------------------------------------

https://www.nemzetisport.hu/egyeb_egyeni/modern-aszkezis-nemeth-norbert-atya-es-a-sport-2837095?fbclid=IwAR2evK9O_ZDql7n0IR5k5guM0ol59aUI4rwIpNc51RBhfOcligOAzf01Gv4

-----------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------