2013.05.25.

 

 

Május 26-a Néri Szent Fülöp áldozópap kötelező emléknapja. A legboldogabb szent; a „bohóc ruhás misztikus”; „Róma apostola”, 1515. július 21-én született Firenzében (Olaszország), 1595. május 26-án halt meg Rómában. 1615. május 11-én V. Pál pápa boldoggá, 1622. március 12-én XV. Gergely pápa pedig szentté avatta.

Ereklyéi Rómában a Santa Maria in Vallicella (Chiesa Nuova) templomban találhatók.

A templom melletti Oratorio dei Filippini is Fülöp emlékét idézi, itt található az emlékszobája, ahová holnap az ünnepnapján 7.00 h, 11.30 h, 16.00 h és 18.30 h-kor lehet bemenni.

Néri Szent Fülöp szobája meglehetősen díszes, ugyanúgy mint temploma.

 

A templomban hangverseny nem az emléknapon, hanem egy nappal később, 2013.05.27-én 21 h-tól 22.15 h-ig lesz.

-

Általános információ:

 

 

Néri Szent Fülöp (akinek a Legyetek jók ha tudtok című film is emléket állít) irgalmas szívéről volt ismert! 1575-ben alapította meg a filippinusok rendjét, és imaházuk ma is megtekinthető, a Chiesa Nouva mellett, melyet Borromini tervezett. A filippinusok olyan világi emberekből álltak, akik Rómát járva igyekeztek mindenkinek vigaszt nyújtani. Járták a kórházakat, gondoskodtak a betegekről, elesettekről, zarándokokról, elhagyott gyerekekről. Itt alakult ki a ma is ismert zenei műfaj az oratórium.

Napjainkban az épület a legrégibb könyvtárnak a Biblioteca Vallicellianak ad otthont.

Oratorio dei Filippini – Filippinusok oratóriuma
Cím: Piazza Della Chiesa Nouva
Nyitva tartás: hétfőtől szombatig délelőttönként.
Belépő: díjtalan

 

 

------------------------------------------------------------------------------------------

http://www.vallicella.org/events/oratorio-in-musica/

 

http://www.vallicella.org/camere-stanze-san-filippo/

 

http://magyar.worldcityguides.net/roma/muzeumok-romaban/oratorio-dei-filippini

 

 

http://hu.radiovaticana.va/news/2013/05/25/a_hét_szentje_–_arkadiusz_nocoń_atya_sorozata_/ung-695400

 

Virtuális:

 

http://www.vallicella.org/visita_virtuale/cn.html

 

 

------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

 -------------------------------------------------------------------------------------------

--------------------------------------------------------------------------------------------

Néri Fülöp első temploma Rómában a Campo di Fiorinál

-

A másik templom, a San Girolamo della Carita a Via Giulia (Via di Monserrato 62 - a Piazza Farnesehez van közel), ami Néri Fülöphöz köthető szintén nem az egyszerűségéről híres.

 

-

-

-

-

-

-

-

-

 

 

 ----------------------------------------------------------------------

 

-----------------------------------------------------------------------------------

 

-

A templomot azon  helyen építették, ahol a San Filippo Neri élt - megértő és nyílt vallásfelfogása megújította Róma spirituális és kulturális életét. kápolnájában a szobrát körülvevő pajkos puttók bizonyára elnyerték tetszését., hiszen életében a római utcagyerekek gondját viselte.

-

Borromini tervezte a lenyűgöző Spada kápolnát, amely nemcsak egyedülálló műalkotás, de a barokk kor szellemének tökéletes foglalata.

Minden szerkezeti elem rejtve maradt, ezért a kápolna belső terét csak díszes márványburkolata és szobrai határozzák meg.

Az erezett jáspis és színes márványfaragványok virágdíszes damaszt- és bársonydrapériák hatását keltik. Még a szentélyrekesztőt is jáspisból faragták, kétfelől két térdeplő, faszárnyú angyal tartja. A két márványangyal által tartott drapéria bordó-fehér csíkos jáspisból készült. A kápolnába a jobb oldali angyal fából való szárnyait félbehajtva lehet belépni.

-

 

 

 ---------

 

 

 -

 

 

 -

 

 

 -

 

 

 -

 

-------------------------------------------------------------

 

-

Bár a Spada család több tagjának is emléket állítottak itt, különös, hogy a kápolna megbízóját egyik sem említi.

Talán a művészetkedvelő Virgilio Spada bíboros lehetett, San Filippo Neri követője.

-

-

Forrás: Utitárs Róma című könyv.

--------------------------------------------------------------------------------------

--------------------------------------------------------------------------------------

http://www.romeartlover.it/Vasi111.htm

 

http://utenti.quipo.it/romeartlover/Vasi111.htm

 

http://orbiscatholicussecundus.blogspot.hu/2009/12/best-communion-rail-in-rome-cappella.html

 

http://casatospada.blog.tiscali.it/2011/06/27/giovanni-spada-in-s-girolamo-della-carita-roma/

 

http://ilblogdiriccardoventurini.blogspot.hu/2011/11/roma-barocca14s-girolamo-della-carita.html

 

 

-------------------------------------------------------------------------------------------

Néri Szent Fülöp élete

Fülöp édesapja kis jegyző és alkimista volt Firenzében. Amikor Fülöp öt éves volt, meghalt az édesanyja, de nevelőanyja is nagyon szerette. A kis „Pippo buono” mindenki kedvence volt. Közvetlenség, dús fantázia, nagy lelkesedni tudás jellemezte. Rendkívüli érzéke volt a vidám, népies tréfákhoz. Alakján valami sugárzó tisztaság ömlött el.

Első képzését szülővárosának Szent Márk-konventjében, a dominikánusoktól kapta. Ami jó van benne — vallotta később — azt nekik köszönheti. Ők ültették szívébe a mély szeretetet és tiszteletet „vértanújuk”, Savonarola iránt. Az ő írásaiból tanulta meg, hogy a szükséges egyházi reform csak a lelkek — azaz a papság és a laikusok keresztény életének — megújulásából születhet meg, hogy a Szentlélek működésében hinni kell, hiszen a Szentlélek az Egyházban él ma is, mint a kezdeti időkben, s végül, hogy semmi sem tesz oly boldoggá és vidámmá, mint a Szentírás fölötti elmélkedés.

Apja 1533-ban a Montecassino közelében lévő San Germanóba küldte. Itt élt nagybátyja, egy gazdag kereskedő. Fülöp állítólag három könyvet vitt magával: az egyik volt a Laude, a „jámbor bolond”, Jacopone da Todi (+ 1306) nyers és faragatlan, de misztikus bensőséggel telített dalai, a másik Boldog Combini (+ 1367) életrajza a humanista Belcaritól, a harmadik a sokat utazó falusi plébános, Arlotto vidám elbeszéléskötete. Ő volt az, aki sírkövére ezt íratta: „Saját magának és mindenkinek, aki ide kívánkozik”.

Fülöp legfeljebb három évig maradt San Germanóban. Úgy látszik, többet időzött Szent Benedek iskolájában, mint nagybátyja üzletében. Egy későbbi montecassinói apát tanúsítja, hogy Fülöp „három egymást követő éven át megvetette az alapokat a magas tökéletességhez, különösen az ottani kiváló szerzetes, Evoli Özséb tanítása révén...” Itt kedvelte meg Cassianust és a régi egyiptomi remete-szerzetesek lelki tapasztalatait. Életmódjukat a gaetai kikötő fölött lévő híres hegy Albaneta-kápolnájában próbálgatta. Lehetséges, hogy már akkor megélte első pünkösdi csodáját.

1536-ban Rómában találjuk. Krisztust követve teljes szegénységben élt. A firenzei vámhivatal vezetőjénél talált szállást és igen szegényes étkezést mint fiainak nevelője. Teológiai előadásokat hallgatott az ágostonosoknál és a Sapienza egyetemen, ahol 1537 óta két jezsuita is tanított.
Nemsokára megismerkedett magával Ignáccal is, és megtanulta tőle a „belső imádságot”. Vele és rendtársaival együtt segítette 1538/39 ínséges telén a római éhezőket. Látogatta a betegeket a Szent Jakab-ispotályban, és megismerkedett alapítójával is, aki a híres laikus testvérülethez, az „Isteni Szeretet Oratóriumához” tartozott. „Sola caritas — csak a szeretet számít!” lett később saját oratóriumának a jeligéje is.

Tanév közben, egész hirtelen elhatározta, hogy abbahagyja tanulmányait. A Szentíráson és Szent Tamás Summáján kívül eladta könyveit, és árukat a szegényeknek adta. „Sohasem tanultam sokat, mert el voltam foglalva az imádsággal és egyéb lelki gyakorlatokkal” — szokta később mondogatni. És mégis azt mondja róla másvalaki, hogy fölfedezte: Fülöp tudása éppen olyan nagy, mint a jámborsága. Akkoriban azonban erre a radikális elhatározásra jutott a Megfeszített előtt: „Aki Krisztuson kívül akar valamit, nem tudja, mit akar, aki Krisztuson kívül vágyik valamire, nem tudja, mire vágyik, aki Krisztuson kívül másvalakiért dolgozik, nem tudja, mit csinál”.

Napjai ettől fogva az utcai apostolkodással teltek. Bizalmat keltő modorának senki sem tudott ellenállni. Éjjel azonban Istené volt.

Valami kiűzte Róma kapui elé a Campagna éjszakai magányába, a San Sebastiano-katakomba föld alatti vértanúsírjaihoz. Gyakran fölkeresett egy-egy templomot, ott imádkozott, és néhány órát aludt az előcsarnokban. Belső élete Isten és az ő titka maradt. Talán akkor tapasztalta meg azoknak az imádságoknak az erejét, amelyeket később ifjú barátainak ajánlott. Köztük voltak a régi sivatagi atyák röpimái. Más imádságok teljesen őrá vallanak.

Rendkívüli látomásokban és kegyelmekben is részesült. Az a leghíresebb, amelyet 1544-ben a katakombákban kapott. Úgy látta, hogy tüzes golyó hatol be a száján, és leszáll a szívébe. Egy másik látomásban Keresztelő Szent János, Firenze védőszentje kiszólította remeteéletéből az apostoli munkába: „Isten akarata szerint a világba kell menned, és Rómában kell élned, de úgy, mint a sivatagban!” — hallotta egy benső hang szavát.

Végül harminchat éves fejjel 1551 májusában gyóntatóatyja, Persiano Rosa rábeszélésére fölvette a papi rendet. Beköltözött a „San Girolamo della Caritŕ” testvérület házába. Itt bontakozott ki sokféle megpróbáltatás után tulajdonképpeni alkotása: az oratórium. Mint egy sztarec vagy a régi sivatagi remete-szerzetesség „lelki atyja” körül, lelki gyermekeinek egyre növekvő tábora alakult ki körülötte. Legtöbbjüket a gyóntatószékben ismerte meg.

Délutánonként összejöttek kicsiny cellájában, s kezdődött a lelki beszélgetés. Jánost, Pált, Ágostont, Cassianust, Tamást, Gersont és Colombinit olvasták, vagy kirándultak, és este még sokáig térdeltek a San Girolamo-templomban. Egyénisége mind önállóbban és világosabban átjárta apostoli munkáját. A reneszánsz és a kezdődő újkor emberének kevélysége arra késztette, hogy „Istennek, a Hasonlíthatatlannak szeretetéből bohócruhát öltsön, és minden emberit a feje tetejére állítson”.

Micsoda titokzatos ember az, aki valódi gyönyörűségét leli abban, hogy bolondnak tartsák! Teszi ezt részben vidám természetéből, részben azért, hogy elrejtse azt az izzást, amellyel ő az Istené. A világot „semmibe venni, önmagamat semmibe vétetni” — az istenibe menthetetlenül beléveszett embernek ezt a végső bölcsességét senki úgy meg nem élte, mint ez a „Pippo buono”, aki kacagásával takarta el a Mérhetetlent, amely meg akarta semmisíteni(H. Rahner).

Cellája hamarosan szűknek bizonyult. A templom szomszédságában volt egy raktárépület, azt építették át oratóriummá. A fiatal közösség ettől kapta a nevét (1554).

 

 

 

 

 

Itt ismerkedtek naponta a Szentírással. De nemcsak a szent könyvekben leírt isteni igével ismerkedtek, hanem az Úrnak az Egyház és a szentek életében megtestesült szavával is. Közösen az imádsággal válaszoltak Isten szavára, egyénileg pedig ki-ki a szeretet tetteivel a város kórházaiban és utcáin. Az új kör első „hódításai” közé tartozott Tarugi, a későbbi bíboros, valamint Baronius, az Egyháztörténeti annales szerzője. Ezek az oratórium látogatóinak 1559- ben tartott konferenciák anyagából álltak össze.

Vállalkozásaik egyre bővültek: „oratóriumokat” tartottak vasárnap reggelenként a mise előtt, délután és esténként népnyelvű énekléssel és imádsággal, körmeneteket rendeztek, héttemplom-búcsújárásokat, amelyeken a római kúria legfelsőbb körei is részt vettek. Ezeknek köszönhetően Fülöp kétszer összeütközésbe került az inkvizícióval: először a félelmetes IV. Pál pápa alatt, majd még egyszer V. Pius idejében. Teljes alázatosságával és kedvességével mindkét alkalommal lefegyverezte bíráit. Nemcsak baj nélkül került ki az ügyből, hanem megnyerte a nevezett pápák különleges jóindulatát is. Egyébként befolyásos szövetségese volt Borromei Károly.

1564-ben művének újabb állomása kezdődött. Mivel a pápa közbelépésére át kellett vennie a firenzeiek római templomának és egyházközségének vezetését, három fiatal barátját és segítőjét: Tarugit, Bordinit és Baroniust pappá szenteltette. Ezzel először kezdett világi papok kis csoportja közös életet. Fülöp érdeklődése továbbra is az „Isten-alapította” nagy, plébániák fölött álló oratórium-körnek szólt, amely még mindig a San Girolamóban gyülekezett. Egy résztvevő szerint ez az oratórium „Róma egész vallási életének a középpontját” jelentette.

A Fülöp és XIII. Gergely (1572-1582) között kialakult baráti kapcsolat újból biztosította neki és művének a Szentszék támogatását. Így hamarosan teljesen függetleníteni tudta magát a firenzei kolóniától, és a pápától kapott Vallicella-templomban újjászervezte oratóriumát. Amikor ez 1578-ban helyet adott a Nouva Chiesának, az Újtemplomnak, a város minden rendjéből és rétegéből ezrek találkoztak itt az oratóriumban.

Az oratoriánus papok és testvérek itt élő nagy csapatából alakult meg az „Oratórium Kongregációja”, amely 1575. július 15-én pápai jóváhagyást kapott. 1583-ban a pápa parancsára Fülöpnek is oda kellett költöznie. Közben teljesen megvilágosodott előtte hivatása és föladata: a klérus azoknak a világi keresztényeknek a példáján épüljön, akik a világban helyzetüknek megfelelően élik a tökéletesség életét. A népet azután a belsőleg megújult papság fogja elvezetni a keresztény életre..

Ebbe a klérusba tartoznak az ő fiai, akik világi papok fogadalom nélküli közösségében együtt élnek.

Így lett Néri Fülöp, a firenzei „Róma második apostolává”. Többszöri betegeskedés után 1593-ban elérte, hogy megválhasson elöljárói hivatalától. 1595. május 12-én Baronius, a gyóntatóatyja föladta neki a szent kenetet. Azután Frederigo Borromeo kardinális megáldoztatta. Az „Uram, nem vagyok méltó”-nál könnyek között vádolta még egyszer magát: „Soha semmi jót sem tettem, semmit, egyáltalán semmit, egyáltalán nem vagyok méltó!” Azután: „Ha meggyógyulok, megváltoztatom életemet”. Rövid ideig újra tudott misézni.

A szentmise bemutatása közben évek óta órákat elragadtatásban töltött. Hasonlóképpen utolsó napjáig gyóntatott. 1595. május 25-én reggel még bemutatta a szentmisét „örömtől ujjongva és énekelve”. Rajta kívül senki sem gondolt közeli halálára. Este, mint mindig, hozzá jöttek a testvérek mindnyájan, megkapták áldását, s másnap reggel három órakor Fülöp meghalt. Szentté avatási eljárása már halála után két hónappal megkezdődött. 1622-ben Loyolai Ignáccal, Xavéri Ferenccel és Avilai Terézzel együtt avatták szentté.

 

 

 

-------------------------------------------------------------------------------------------

-------------------------------------------------------------------------------------------

http://www.vallicella.org/

--------------------------------------------------------------------------------------------

 

Film a szent életéről:

Lebontani a falakat – A mennyországot választom

 

Legyetek jók, ha tudtok! – adta intelmét ma már lassan 30 éve a Néri Szent Fülöpről szóló film, amely sokunk gyerekkorába épült be. A 2010-es új verzió sokmindenben hasonlít elődjére, de alapvetően más a célja.

 

 

Filippo Neri, azaz Néri Szent Fülöp Olaszország – és talán a világ – egyik legkedveltebb szentje, aki az egyház egy pompával, fejlődéssel, mégis ellentmondásokkal teli szakaszában, a XVI. században élt. Ez a „Seicento” korszaka, ekkor születtek a barokk művészet csodái, ekkor éltek olyan meghatározó szentek, mint Loyolai Szent Ignác vagy Avilai Szent Teréz, de ekkor épült a ma is álló vatikáni Szent Péter Bazilika. Azonban ez az ideje a reformációnak, az egyházszakadásnak, a botrányos búcsúcéduláknak is, és bizony ekkor még égetnek boszorkányokat is.

Néri Fülöp figyelmét azonban nem a pompa, de nem is a boszorkányüldözések ragadták meg, hanem a Róma utcáin elhatalmasodó gyerekszegénység. Amíg azon töri hát magát, hogy Szent Ignáccal és a jezsuitákkal Amerikába (ahogy akkor emlegették: Indiákra) menjen misszióba, szép lassan azon veszi észre magát, hogy az árvagyerekek befogadása, étellel, ruhával, fedéllel, „családdal” való ellátása kialakult rendszert épít személye köré; már mi sem világosabb annál, hogy neki Rómában a helye.

Műfaját tekintve életrajzi film tehát A mennyországot választom, amely azonban olyan mennyiségben kapcsolódik az evangéliumok egy-egy szentenciájához vagy történetéhez. Külön fejezetet kap a tékozló fiú története vagy Jézus és Mária Magdolna kapcsolata, de előbukkan egy-egy részlet a filmből akkor is, ha azt mondom: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek” vagy ha azt: „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom.”

24 évvel a Legyetek jók, ha tudtok című film után 2010-ben készül el tehát Giacomo Campiotti filmje, amelyben a főszereplőt a nemzetközileg kevéssé ismert, Olaszországban azonban népszerű sorozatszínész, Gigi Proietti játsza, akinek filmográfiájában 70 tétel van. (Idehaza legtöbben Rocca parancsnokként, a hóbortos olasz csendőrként ismerik.)

 

 

 

 

Mindeközben komoly egyházkritikát is megfogalmaz a film: a XVI. századi szigorú egyházi előírásai nem tették még lehetővé, hogy egy lelkipásztor mindenkinek a saját élethelyzete szerinti gondoskodást adja, hogy szabadban gyóntasson, böjt és önostorozás nélkül az élet szépségére hívja fel a figyelmet, vagy hogy – horribile dictu – latinon kívül más nyelven is megszólaljon bárki is a pápa előtt.

Reformer volt a maga idejében a maga módján Néri Szent Fülöp. Nagyon hasonló reformokat szorgalmazott, mint korának másik nagy alakja: Luther Márton. Közelebb lenni a szegényekhez, nagyobb alázattal fogadni a másikat, leépíteni a burjánzó egyházi hierarchiát és visszatérni az Evangélium eredeti üzenetéhez. Hasonló alapanyagból alaposan eltérő végeredmény lett.

 

-------------------------------------------------------------------------------------------

-------------------------------------------------------------------------------------------

 

http://filmtekercs.hu/kritikak/lebontani-a-falakat-a-mennyorszagot-valasztom

 

--------------------------------------------------------------------------------------------

-------------------------------------------------------------------------------------------

 

Történetek Szent Fülöpről

 

Egész sereg jellemző esemény híre maradt ránk Néri Fülöpnek, Róma szeretetreméltó második apostolának életéből. Még Goethe is csodálta őt, és „humoros szentnek” nevezte.

Alighogy Rómában megtelepedett, napjait az utca-apostolkodásnak szentelte. Nem tartott az embereknek dorgáló beszédeket. Jobban szeretett vidám beszélgetést kezdeményezni az utcán csavargó ifjakkal, a firenzei kereskedőkkel, az apró üzletek tulajdonosaival és a szegény művészekkel. Szellemesen és népies szókimondással kezdte, hogy azután — megnyílt szívük láttán — hirtelen megkérdezze: „Mikor szedjük össze végre bátorságunkat, hogy elkezdjünk valami jót tenni? Nem késlekedhetünk vele, mert a halál sem késlekedik!”

Egyszer egy fiatal barátja sikeres tanulmányairól beszélt neki. Fülöp akkor így szólt hozzá: „Szerencsés ember, most tanulsz. Pár év múlva doktor leszel, és kezdesz pénzt keresni. Ügyvéd leszel és prelátus, és sok egyéb tisztséged is lesz. Boldog leszel, és már nem is fogsz mást kívánni”. A diák már azt hitte, hogy Fülöp komolyan beszél. De akkor magához vonta, és ezt suttogta fülébe: „És aztán?” Ez a súlyos kérdés új irányt adott az ifjú jóbarát életének.

Fülöp rendkívüli látomásai közül az a legnevezetesebb, amelyben egy pünkösdi napon a katakombákban részesült. Bensőséges imába mélyedve azt látta, hogy valami nagy fényesség, egy tűzgolyó közeledik feléje, és ajkait perzselve szívéig hatol. A földre zuhant, és föl kellett tépnie a ruhát a mellén a tűz heve miatt. Közben ezt dadogta: „Hagyd abba, Uram, túl sok ez!” Egész teste reszketett, és amikor kezét a szívére tette, ökölnyi dudorodást érzett, amely többé nem múlt el. Ettől kezdve a legkisebb Istenre irányuló gondolat olyan szívdobogást váltott ki Fülöpben, hogy a körülötte lévők is hallották. Halála után a mindenre kiterjedő orvosi vizsgálat jegyzőkönyvben rögzítette, hogy szíve erősen megnagyobbodott, fölötte két bordája eltörött, s kifelé domborodott.

Hogy ez a jó pásztor milyen szeretetreméltóan tudta báránykáit kisebb hibáiktól is megszabadítani, mutassa két jelenet: Egy divatos dáma, aki magas sarkú cipőt viselt, megkérdezte tőle, hogy nem bűn-e ilyen magas sarkon jönni-menni. Csak ennyit szólt: „Óvd magad a megbicsaklástól, nehogy eless”.

Egy piperkőc ifjúnak nagy volt a fodros gallérja. Fülöp szelíden megsimogatta a nyakát e szavakkal: „Többször is megsimogatnálak, ha ez a gallér nem bökné az ujjamat”.

Szívesen volt együtt pajkos fiatalokkal az utcán vagy kinn a szabadban. Gyakran egész csapat töltötte meg a szobáját. Mivel játék közben hangoskodtak, ennyit mondott nevetve: „Ha nem követnek el bűnt, tőlem akár fát is hasogathatnak a hátamon!”

Sokan „csodatevőnek” tekintették Fülöpöt, ő maga azonban nem sokat törődött vele. Egyszer fölkiáltott: „Azt akarják, tegyek csodát. Én pedig nem akarok csodát tenni!”

Egy napon Fülöp a pápát megszabadította fájdalmaitól. Egy bíboros akkor azt mondta neki: „A pápa annyira megörült a látásának, hogy elfelejtette fájdalmait”. Ám Fülöp határozottan kiigazította: „Nem. A fájdalmait valóban én vettem el. Olyan embereknél, akiknek fontos ügyeket kell intézniük, a betegség sok kárt okozhat. Ezért meg kell gyógyítani őket”.

Egy leányt különleges viselkedése miatt megszállottnak tartottak. Fülöp egész józanul ezt mondta vele kapcsolatban: „Adjátok férjhez, akkor majd meggyógyul”.

Róma közelében az egyik kolostorban volt egy apáca, aki nagy föltűnést keltett, mert állítólag természetfölötti látomásai és elragadtatásai voltak. A pápai hatóság Fülöpöt bízta meg, hogy járjon utána a dolognak. Fülöp rossz időben gyalog ment ki oda. Hívták az apácát, Fülöp pedig anélkül, hogy köszöntötte volna, odanyújtotta neki sáros csizmáit, hogy húzza le. Az apáca visszahőkölt, és heves szavakkal tiltakozott a számára fölháborító kérés ellen. Akkor Fülöp nyugodtan fölállt: „Már nem is fontos lehúzni! Elvégeztem a feladatomat” — mondta, s azonnal visszatért megbízóihoz. „Az a nő nem szent — tájékozatta őket — és nem is tesz csodát, mert hiányzik belőle a legfontosabb, az alázatosság”.

Hogy csökkentse azt a nagy tiszteletet, amellyel hozzá közeledtek az emberek, s hogy magát megalázza. Fülöp nem egyszer megjátszotta a csodabogarat, sőt egyenesen a bolondot. Nem ritkán megtörtént, hogy az emberek letérdeltek előtte, és ruháját akarták megérinteni. Ilyenkor odasózott nekik, és heves szavak kíséretében elkergette őket. Ha asszonyok fogták körül, vette a szemüvegét, és sorban mindnek az orrára rakta. Ismerősöknek és ismeretleneknek állába, hajába vagy fülébe kapaszkodott.

Időnként fordítva vette föl ruháját, máskor azt látták, hogy egy köteg bogáncsot tart a kezében, és meg-megállva bolondos élvezettel szagolgatja. Nyilvános tereken táncolt, s bort ivott egy üvegből a házról házra járva kéregető Félix kapucinus testvérrel. Arcának csak egyik feléről vétette le a szakállat és félig borotváltan ugrándozva, táncolva járt az emberek közt.

1583. november 22-e reggelén érdekes menetet láttak a nevető rómaiak az utcákon vonulni. Elől zászlóként lobogtatott valaki egy lepedőt. Utána jöttek a többiek házi holmikkal: az egyik egy székkel, a következő egy seprővel, a harmadik a tűzgyújtó szerszámmal és így tovább. Az első oratoriánusok költöztek új házukba. Csak Fülöp öreg macskáját hagyták ott, amely a templom raktárában az egereket fogdosta.

1595 úrnapjának estéjén azt mondta mosolyogva lakótársainak: „Most meg kell halnom”. Azután lefeküdt. „Nem félsz?” — kérdezte az egyik testvér. Fülöp megrázta fejét, és derűsen azt mondta: „Nem, nem félek. Isten jó. Majd egy kis elnézéssel lesz az ő ostoba és haszontalan Fülöpjével szemben”.

 

------------------------------------------------------------------------------------------

Néri Szent Fülöp pünkösdje

 

 

A mai nap szentjét Néri Szent Fülöpöt legtöbben a Legyetek jók ha tudtok című filmből ismertük meg először. A derűs alkotás azonban hallgat Fülöp életének ú.n. pünkösdi csodájáról, amikor Isten — első alkalommal — megjelent neki.

Fülöp gyakran vonult vissza a Szent Sebestyén-templom katakombáinak magányába, nemegyszer ott töltötte éjszakáit is, imádkozásba mélyedve. 1544-ben szokása szerint a katakomba egy kis helyiségében tartózkodott, és éppen elmondott egy rövidke imát pünkösd napján.

 

Gallonio, a Szent legrégebbi életrajzírója szerint: „Fülöp szokásai közé tartozott az is, hogy mindennap imádkozott a Szentlélekhez, akitől a legnagyobb alázattal az irgalom és a kegyelem adományát kérte. Pontosan ezt tette a már említett napon is, amikor imádkozás közben egyszer csak hirtelen támadt viharként megjelent a Szentlélek, s mindent elsöprő szeretete, aminek következtében szíve szó szerint a mellkasába ugrott, mégpedig kívülről is látható módon! Olyan látványt nyújtott, mintha ki akarna törni teste börtönéből, hogy szabadon szárnyalhasson az ég felé”.

Pietro Consolini, utolsó éveinek egyik bizalmasa (nem sokkal 1643-ban bekövetkezett halála előtt) pedig azt mesélte, hogy Fülöp látta, amint behatol a szájába egy tüzes golyó, majd továbbszáguld mellkasán keresztül, s egyenesen a szívénél áll meg. Olyan erővel égette ez a belső tűz, hogy Fülöp végül a földre vetette magát, s felkiáltott: „Uram, elég, nem bírom tovább!”

 

Ez az esemény nem vált szélesebb körben ismertté és ennek legfőbb oka maga Fülöp volt. Hihetetlenül taszította az önhittség és a magamutogatás minden formája, ezért úgy döntött, hogy egészen élete végéig hallgat a történtekről. A pünkösdi élmények azonban külső megnyilvánulásaikban sem tűntek el nyomtalanul.
Orvosa Andrea Cesalpino így nyilatkozott: „1593-ban hívtak, hogy Fülöp atya megbetegedett. Erős szívdobogást állapítottam meg, csakhogy ez nem volt új keletű, hallottam, hogy már ifjúkorában is megfigyelhető volt nála. Megpróbáltam kideríteni az okát, ezért megvizsgáltam a mellkasát.

 

Az erősen megnagyobbodott szív közelében kitapintottam egy duzzanatot. A jelenséget sajnos csak halála után értettem meg: a mellkas felnyitásakor láttuk, hogy azon a helyen a bordák el voltak törve, a csontok pedig elváltak a porcoktól. Ez tette lehetővé, hogy a szív mintegy nagyobb teret kapott, ahol szabadon emelkedhetett és süllyedhetett.
Arra a következtetésre jutottam, hogy természetfeletti jelenséggel állok szemben... Isten megtalálta a módját, hogy az erős szívdobogás ellenére se sebesítsék meg a kemény bordák a szívet. Más magyarázatot egyszerűen nem találok arra, hogy ezzel a betegséggel mi módon élhetett volna meg ilyen magas kort”.

 

--------------------------------------------------------------------------------------------

http://www.szaboferi.hu/fulop.html

 

--------------------------------------------------------------------------------------------

--------------------------------------------------------------------------------------------