Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
4 éve | Huszákné Vigh Gabriella | 0 hozzászólás
2020.02.16.
Az utca harmadán járok, amikor a támfalba épített cikcakkos, szűk és
meredek lépcsőről szinte elém zuhan egy fiatalember. Az utolsó
pillanatban visszahőkölünk egymástól, ő a falnak támaszkodik és
mozdulatlan marad. Szemében riadalom, kezében egy félig telt, két
literes nagy Coca-Colás üveg. Szótlan meredünk egymásra, majd tétován
tovább indul előttem, a Trastevere felé. Megvárom, míg vagy 20 méterre
ér és én is elindulok…
https://www.vaticannews.va/hu/vilag/news/2020-02/muzulman-talalkozas-borton-bizalom-otthon.html
Január közepén, egyik vasárnap, szikrázó napsütésben sétálok a
trasteverei városrész San Crisogono ókeresztény bazilikája felé. Persze
azzal a szándékkal, hogy leszálljak az első századok világába, egy kis
hittel teli fényért. Szombat éjjel viharos tramontana, azaz hegyen-túli
szél kerekedett és kifújta az Urbs fáradt levegőjét, közel jöttek még a
távoli hegyek hófödte-hószagú csúcsai is.
A Trastevere, a Tiberis túlsó
partja külön világ Rómában! Mindig is az, mióta a Város-lakók, még az
Apostolok előtti időkben, a Tiberisen túljöttek és a folyó mentén
ék-alakban megtelepedtek. A Tiberis sziget hídja gondoskodott a
kapcsolatról. A trasteverei Szűz Mária templom a város egyik ősi, máig
méltóságteljes, mozaikos bazilikája, kicsit lejjebb a Szent Cecília
bazilika jelzi a korai császárkorba benyúló, máig ható jelenlétet.
A vatikáni negyed, a Borgo és a Trastevere világát egy nyílegyenes utca,
a Via della Lungara köti össze, mélyen a rakparton futó forgalom alatt.
Az utca harmadán járok, amikor a támfalba épített cikcakkos, szűk és
meredek lépcsőről szinte elém zuhan egy fiatalember. Az utolsó
pillanatban visszahőkölünk egymástól, ő a falnak támaszkodik és
mozdulatlan marad.
Szemében riadalom, kezében egy félig telt, két literes nagy Coca-Colás üveg. Szótlan meredünk egymásra, majd tétován tovább indul előttem, a Trastevere felé. Megvárom, míg vagy 20 méterre ér és én is elindulok. Lassan kocogunk, de még a lépteink is töprengenek. Valami van ebben a véletlenszerű találkozásban! – bátorkodom bizonytalanul a kósza gondolat ösvényén előre, mire látom, a Coca-Colás rám-toppanó alak megáll. Visszafordul és rám néz, de valahogy tovább tekint és látszólag elszállnak a gondolatai. Semmit nem értek, ugyanakkor homályosan érzem, hogy nem kell félnem. Melléje érek és köszöntöm, mintha a Szent Péter téren lennénk: Buon giorno! Visszadzsornóz ő is, és állunk, keresve ennek az okát. Egy idő után szemét a fejem fölött a távolba rögzíti. Lassan én is odafordulok. Nagy sárga épület az utca túlsó oldalán, arca a Tiberisre néz, homlokzatán öles betűkkel: Carcere giudiziario, magyarul Gyűjtőfogház.
Egyszerűen és érthető nyelven: börtön. „Most szabadultam – mondja – már
négy napja, de mindig visszajövök. Vissza kell jönnöm. Mindig leesek
ide…”. Fürkészi az arcom, szondázza, hogy miként fogadom. A
meglepetésemen túl azonban erősebb az őszintesége keltette bizalmam. Ezt
– gondolom – látja a szemeimen, érzi a gesztusaimon. Próbálom a rács
mögé képzelni magam, ahogy ő ott élhetett. „Három és fél évet adtam… –
mondja, s elakad – három és fél évet adtam az életemből”. Megremeg a
hangja és látom, hogy ez a nagydarab ember, mennyire gyönge. Nem
testileg, hiszen épp elég erős. Gyönge, mert bántja és rágja valami.
Nem faggatom, inkább a szememmel bíztatom. Neki pedig beszélnie kell,
mert súlyos a terhe. Végül kiböki: „Rapina! Quattro anni. Rablás! Négy
év!”. Ahogy kimondja ezt, hátradől, neki a rakpart falának és mintha
oldódna benne valami. A beállt csöndet azzal töröm meg, hogy
bemutatkozom. Név szerint és nem kamuból. Hogy magyar jezsuita vagyok a
Vatikáni Rádióból. Erre előveszi az olasz fényképes azonossági
kártyáját. Huszonhat éves, egyiptomi fiatalember. Abdullah…
„Fél évvel hamarabb kiengedtek, mert…” – itt elhallgat –, „mert jól
viselkedtél” – folytatom, mire lecsavarja a Coca-Colás üveg kupakját.
„Igyam meg az egészet!” – mondja hálától felhevült hangon és zsebeit
kiforgatva mutatja, hogy egyebe sincs, csak a Cola és az igazolvány.
Cola helyett őt fogadom el. Megölelem. Úgy, de úgy kapaszkodik belém,
mint egy gyermek. Nem is akar elengedni és csak később látom, hogy hátam
mögé rejtőzve akarta kipislogni sírását. „Azt hittem először, maga
amerikai” – mondja kicsit később. „No, és most csalódtál?” – kérdek
vissza, mire megint kedveskedni akar: „Egyszer jártam Budapesten, két
éjszakára Bécsből. Tudja, öt évet dolgoztam Németországban és onnét
jöttem ide Itáliába…”
A rapina, a rablás fekete madara azonban megint felbukkan benne, a börtönre néz, fejét csóválja. Érzem, bánat van benne, de feloldozás még nincs. Viszi a terhét, görgeti maga előtt és botladozik a tegnapjával a mában. „Mohamedán vagy?” – kérdem tőle, magam is meglepődve kérdésem egyenességén. „Igen, igen!” – válaszolja hevesen, s ő is tudja, hogy ez most hitvallás. Súlyos csönd telepszik ránk, már régóta állunk a fal mellett. Abdullah lassan rázni kezdi a fejét.
Egyre hevesebben és mind meggyőzőbben, mígnem megszólal: „Muzulmán
vagyok, de nem jó. Nagyon nem jó!!! ” Erős szavaira még a járókelők is
megfordulnak. Elakadok, mivel – bár a Koránt olvastam – az iszlám
lelkiséget nem ismerem annyira, hogy annak a módján segítsek neki. Így
csak azt jelzem, hogy a „Magasságbeli ezt biztosan tudja”. Sűrűn
bólogat. Egyiptomra gondolok, a piramisokra, a koptokra, Áigüptosz,
Egyiptom ősi, eredeti névadó népére, a koptokra, akik felvették Krisztus
nevét, a tengerpart képe is fölvillan a közelmúltból, aztán a Félhold, a
pergő homokszemek… és megint a Lungara. „Uram – kezdek fohászkodni –,
megérintetted ezt az embert. Vigyázz rá, vidd előre, egyenesen az élete
útján. Kérlek, szabadítsd meg a terhétől, és vezesd őt haza, ahol a
Nílus folyik és évente kétszer kiönt, megtermékenyítve a földet …”
Búcsúzáskor – ügyetlenül, mert ezt nem lehet elég jól csinálni –, egy
kis pénzt adok neki ennivalóra a Cola mellé, aztán továbblódulok a
Crisogono irányába.
Két órát töltök lent egyedül az ókeresztény
altemplomban. Egykor bezárják a bazilikát, kitessékelnek a trinitárius
atyák. Kifelé jövet a sekrestyében meglátok egy művészettörténeti
leírást épp az értékes altemplomról és amikor előveszem a pénztárcám,
látom, éppen az a pénz hiányzik, amit odaadtam. A trinitárius atya,
százhárom kulccsal a kezében, látja az üres tárcám és a szomorú arcom, a
kezembe nyomja a könyvet s mondja: Ajándék! Gratis!
A templom előtt tűz a napsugár, a falnak támaszkodom, a románkori szép
harangtorony fölvezeti a tekintetem a Magasságbeli felé. Naná, hát
persze, Abdullahra gondolok! Rábízom, a Mindenség Urára. Máris kezébe
vette a dolgokat…
---------------------------------------------------------------------------------------------
https://www.vaticannews.va/hu/vilag/news/2020-02/muzulman-talalkozas-borton-bizalom-otthon.html
https://www.facebook.com/vaticannews.hu/photos/pcb.3066816519996614/3066816099996656/?type=3&theater
----------------------------------------------------------------------------------------------
-----------------------------------------------------------------------------------------------
---------------------------------------------------------------------------------------------
-------------------------------------------------------------------------------------------
----------------------------------------------------------------------------------------------
--------------------------------------------------------------------------------------------
--------------------------------------------------------------------------------------------------
http://www.romasotterranea.it/chiesa-di-s--crisogono.html
https://visite.romasotterranea.it/i-sotterranei-di-s-crisogono.html
https://visite.romasotterranea.it/i-sotterranei-di-s-crisogono.html
http://www.romatoday.it/eventi/la-basilica-di-san-crisogono-e-i-suoi-sotterranei-3129882.html
---------------------------------------------------------------------------------------------
|
|
Huszákné Vigh Gabriella írta 5 órája a(z) gyűjtő fórumtémában:
https://www.google. ...
Huszákné Vigh Gabriella 8 órája új blogbejegyzést írt: Magyar és nemzetközi egyházi iskolák és öregdiákok találkoztak Rómában 2024
Huszákné Vigh Gabriella 15 órája új blogbejegyzést írt: Ötven éve halt meg Vittorio De Sica olasz színész, neorealista filmrendező 2024
Huszákné Vigh Gabriella 17 órája új blogbejegyzést írt: A római start után a levegőben kigyulladt a hajtóműve egy 249 utast szállító Boeingnek 2024
Huszákné Vigh Gabriella 1 napja új blogbejegyzést írt: Petényi Katalin, Kabay Barna: Fénytörés c. dokumentumfilmjének római bemutatója 2024
Huszákné Vigh Gabriella 1 napja új blogbejegyzést írt: A római Diocletianus fürdőben Tony Cragg angol művész kanyargós szobrai 2024
Huszákné Vigh Gabriella 1 napja új blogbejegyzést írt: Nem turistabarát restaurálások Rómában a jövő évi Szentévre 2024
Huszákné Vigh Gabriella 1 napja új blogbejegyzést írt: Emlékkötet jelent meg Fraknói Vilmos halálának centenáriumi évében és interjú Sági György történésszel 2024
Huszákné Vigh Gabriella 2 napja új blogbejegyzést írt: Rómában minden út az Umbilicus Urbistól indult ki a Forum Romanumon 2024
Huszákné Vigh Gabriella 3 napja új blogbejegyzést írt: Trevi kút víz nélkül, ideiglenesen beleépített sétahíddal 2024
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
P. Vértesaljai László: Szárba szökkent a 14 éve mártírrá lett Santoro atya vére
98 éves Édesanyját köszönti Vértesaljai László 2024
P. Vértesaljai László: Telt ház a Szent Péter bazilika magyar kápolnájában a kedd reggeli szentmisén 2023
P.Vértesaljai László: Kétszertermő szőlőtöveim a vatikáni dűlőn…2023