2021.05.06.
34 újonc tesz esküt május 6-án a vatikáni Szent Damazusz udvarban, a pápát képviselő Edgar Peña Parra érsek jelenlétében.
Ezt megelőzően a Római protomártírok terén koszorút helyeznek el a 147 svájci katona hősi halálának emlékére, akik VII. Kelemen pápa védelmében estek el 1527-ben Róma kirablása idején.

A jelenlegi egészségügyi helyzet miatt az eseményre közönség nélkül, a jelenlegi Covid-ellenes előírásoknak megfelelően kerül sor, de a ceremóniát élőben közvetítik az interneten. II. Gyula pápa 1506-ban alapította a Svájci Gárdát, amelyet most Christoph Graf ezredes vezet. A gárdisták feladata jelenleg a Vatikán bejáratainak felügyelete, a pápai szertartások és az állami fogadások alkalmával a rend és a képviselet szolgálatainak ellátása, valamint az Apostoli Szék megüresedése idején a Bíborosi Kollégium őrzése.

1527. május 6. Róma kifosztása - Sacco di Roma

A Sacco di Roma (olasz) kifejezéssel hagyományosan Róma feldúlását és kifosztását jelölik, amely 1527. május 6-án a város elfoglalásával kezdődött, egy teljes hónapon át tartott, és június 7-én, a VII. Kelemen pápa foglyul ejtésével hagyott alább. Amikor az I./V. Károly spanyol és német király (1530-tól császár) és I. Ferenc francia király között folyó itáliai háború harcaiban átmeneti szünet állt be, V. Károly tétlen és fizetetlen német–spanyol zsoldosai a tőle elpártolt, és a cognaci liga szövetségéhez húzó pápa székvárosa ellen fordultak. A várost rövid ostrommal bevették, majd szisztematikusan kirabolták, az ellenállókat lemészárolták, a nőket megerőszakolták.
Május hatodikán, éjfélkor a kapitányok megadták a jelet, és megkezdődhetett a három napra engedélyezett szabad rablás. Mintegy 30 000 katona és gyülevész martalóc indult zsákmányszerző útjára. Házról házra haladó, szisztematikus gyilkolás, rablás kezdődött. A templomokat, palotákat, kórházakat és magánházakat kifosztották és felgyújtották, a lakók és a személyzet ellenállást tanúsító tagjait lemészárolták, a nőket megerőszakolták. A saját házukban elfogott polgárokat kegyetlen kínvallatásnak vetették alá, hogy elrejtett értékeiket megszerezzék. Az arisztokraták és a legmagasabb főpapság erődszerű, nehezebben bevehető palotáinak kapuját lőporral robbantották fel, vagy a ház teljes lerombolásával fenyegetve annak gazdáitól csillagászati összegű pénzbeli megváltást kényszerítettek ki. Ugyanígy jártak el az elfogott főnemesekkel, gazdag kereskedőkkel és egyházi főméltóságokkal is: életüket (és néha a szabadságukat) hatalmas összegű váltságdíj lefizetése fejében tarthatták meg.
A nagyobb hatékonyság érdekében a spanyol bíborosok palotáiba a németek törtek be, a német bíborosokéiba a spanyolok. Az olasz kapitányok helyismeretük révén csalhatatlanul megtalálták a leggazdagabb házakat, és pénzt, kincseket zsaroltak honfitársaiktól. A császári lovasság parancsnoka, V. Károly egyik legkiválóbb katonája, Ferrante Gonzaga herceg saját édesanyjának palotáját „látogatta” meg. Isabella Gonzaga gazdag menekülők tömegeit fogadta be a házába, saját fia ezektől szedett be 10 000 arany forintot.
A nőket – köztük a kolostorokban élő apácákat is – a katonák tömegesen megerőszakolták, és heteken át a tábori bordélyokban fogságba vetették, és prostitúcióra kényszerítették. Életben maradt szemtanúk szerint a város piacterein a katonák úgy adták-vették az elfogott apácákat, mint a keleti rabszolgapiacokon. Mai elemzések úgy számolnak, hogy a pusztítás heteiben legalább 30 000 polgári lakost gyilkoltak le, a város akkori lakosságának felét (!). Korabeli írástudók szerint „az utcákat teljesen beborították a hullák, a kövezetet nem is lehetett látni”. A temetetlen halottak miatt pestisjárvány sújtotta a túlélőket.

Maga Philibert de Chalon-Arlay, Oránia hercege a Vatikáni Apostoli Könyvtárban ütötte fel saját szállását, ezzel megmentette a pápák könyvtárát a felégetéstől és kirablástól. Amikor a szabad rablásra engedélyezett 3 nap letelt, a herceg elrendelte a fosztogatás beszüntetését, de senki sem engedelmeskedett neki. A császári katonák fegyelme széthullott, nem hagytak fel a rablással, mulatozással és a nők megerőszakolásával. Ez katonai kockázatot hordozott: a pápa szövetségesének, Urbino hercegének csapatai Róma közelében álltak, váratlan támadásuk súlyos következményekkel járt volna a városba szorult, nehézfegyverek nélküli császáriakra. De ez a támadás elmaradt.
A tulajdonképpeni féktelen mészárlás és fosztogatás nyolc napig tartott, utána a város rendszeres átkutatása folyt, házról házra haladva. A sírokat és a csatornákat is feltúrták, elrejtett kincsek után kutatva. A fosztogatás során a korabeli Róma páratlan művészi értékeinek, műtárgyainak mintegy 90%-át elrabolták, köztük a templomok arany kegytárgyainak teljes egészét. Sok műalkotást, amit nem tudtak elvinni, tönkretettek. A zsoldosok által begyűjtött zsákmány értékét 10 millió dukátra (20 millió arany forintra) becsülik. A zsoldosok gazdag prédával megrakodva készültek haza.
A Rómában folyó mészárlás és dúlás felháborodást keltett Európa katolikus államaiban. A cognaci liga tagjai azonnal megvádolták V. Károlyt azzal, hogy ő maga rendelte el az akciót, vagy katonái az ő tudomásával és beleegyezésével hajtották azt végre, hogy a császártól elpártolt pápát megfélemlítsék és visszatérítsék szövetségére. Maga Károly minden nyilvános megszólalásában hevesen tagadta, hogy része lett volna a Sacco di Roma előkészítésében. Amikor hírül hozták Róma feldúlását, Károly sajnálkozva gyászruhát öltött. Később saját emlékirataiban (önmagáról harmadik személyben szólva) saját ellenfeleit tette felelőssé az „incidensért”: „...a fő felelősség nem őt (azaz Károlyt) terheli, hanem azt a személyt, aki őt arra kényszerítette, hogy védekezzen ellene, és ilyen nagy hadsereget kényszerüljön felállítani, amely mint kiderült, igen nehezen tartható kordában.”
Róma kirablása és feldúlása ugyanakkor igen előnyösen szolgálta V. Károly érdekeit. A cognaci Szent Liga elveszítette a pápa támogatását. A Habsburg uralkodó fogságába esett VII. Kelemen kénytelen volt elfogadni a Károly által szabott összes feltételt. A területi és politikai engedményeken túl V. Károly azt is követelte a pápától, ismerje el őt a Szent Római Birodalom törvényes császárának. Elődjével, I. Miksa német-római császárral szemben azt követelte, hogy császári méltóságát a legmagasabb egyházi tekintély súlyával erősítse meg, és maga a pápa iktassa őt be az ősi, középkori hagyományok szerint. A legyőzött pápa minden követelést aláírt.

---------------------------------------------------------------------------------------

https://www.facebook.com/GSP1506/photos/pcb.3955827101197133/3955826881197155
https://www.facebook.com/kupakoipaprika/photos/a.627039724116928/1934538886700332/

-------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

-

 ------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------