2013.08.23.

A Colosseum automentessé alakítása után Ignazio Marino polgármester hamarosan Róma kőből épült mesevilágát, a Coppede negyedet is forgalommentessé teszi.

Az olasz fővárosnak van egy olyan része is, aminek semmi köze sincs az antik, a reneszánsz és a barokk Rómához. Az Örök Város északkeleti negyede, a Coppede ugyanis az itáliai szecesszió egyik gyöngyszeme.

A bizarr épületeknek nemcsak a homlokzata különleges, hanem a neve is. A Coppedében található például a Pókpalota, a Tündérházikó, a Békaforrás, nem beszélve a többi álomvilágot idéző kisebb-nagyobb házról. Nem csoda, hogy a római kerületet sokan csak Meseországként emlegetik. A 31 ezer négyzetméteres városrész legismertebb épületei egyetlen építész, Gino Coppede tervei alapján készültek az 1916-ban kezdődött városszépítés során, így ő lett a névadója is.

Manapság a csendes és romantikus Quartiere Coppede Róma diplomáciai negyede. Egymást érik itt a szebbnél szebb épületekben működő nagykövetségek és konzulátusok.

-------------------------------------------------------------------------------------

http://roma.repubblica.it/cronaca/2013/08/22/news/periferie_senza_auto_le_strade_da_chiudere_i_minisindaci_hanno_gi_pronto_un_dossier-65106802/

http://www.life.hu/szorakozz/programok/20130716-szorakozas-program-szabadido-5-titkos-hely-romaban-ahol-nem.html

http://www.06blog.it/galleria/quartiere-coppede/3

http://www.youtube.com/watch?v=ndVjFJ3-TF8

-------------------------------------------------------------------------------------

------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------

--------------------------------------------------------------------------------------

-

-

--------------------------------------------------------------------------------------

A Coppede negyed hangulatához leírom nektek az Ezer harang című könyvből, hogy G.Franco Romagnoli gyermekkorában milyen élményeket szerzett itt.

-

"A quartiere csupán egyik összetevője homályos középiskolai emlékeimnek, szerepe mégis kézzelfogható és éppoly valószínűtlen mint a neve. Gino Coppede a maga csöppet sem olaszos nevével a Disneyt megelőző korszaknak volt romantikus hajlamú építésze, aki 1910 táján néhány egyéni ízlésről és fantáziáról tanuskodó lakótömbből egész kis enklávét hozott létre.

Első látásra a quartiere úgy fest, mint egy tündérmese díszlete; látványvilága, egész valója merőben elüt a város többi részétől, és legelőnyösebben akkor mutatkozik be, ha egy ködös napon, álmatag, fátyolos, puha megvilágításban tárul elénk.

A Piazza Buenos Aires melletti Via Taglieamento tébolyult forgalmában kell elindulnunk, ahol körülzsong a lázas üzleti élet, majd éleset kanyarodunk a Via Dorán, és hamarosan egy hatalmas, a Sóhajok hídjára emlékeztető boltív alá érünk, amely alatt óriási kovácsoltvas csillár himbálózik.

A quartiere világába bevezető nagy hatású boltív két épületet köt össze, amelyek falait színpompás álmitológiai és álallegorikus falfestmények borítják. (Vannak egyéb megközelítési lehetőségek is, de egy sem ilyen ravaszul kiszámított.) Egy sarok félhomályában kis Madonna-szentély szórja a maga örök, halovány fényét, mintegy megáldva a negyedbe lépő utast.

A boltíven túl minden csendes és fojtott, akár előadás után a színpad vagy - ez a hasonlat talán még találóbb - egy próba közbeni ebédszünet hangulata; valamilyen okból úgy érezzük, hogy itt korábban zajos sürgés-forgás volt tapasztalható, amely valamikor később majd újra kezdődik. Pillanatnyilag azonban mozgás is, zaj is csak a quartiere hullámzó utcáinak központja, a Piazza Mincio kerek, álbarokk szökőkútja felől észlelhető. Kiváncsi volnék, véletlen-e, hogy az utcák egytől egyik valamelyik olasz folyó nevét viselik.

Ha a látogató már túl van az első benyomásokon, hamar észreveszi az építészeti stílusok kereszteződéseit: egymás mellett él itt az  álreneszánsz, az álbizánci, az álromán, csipetnyi barokkal fűszerezve. Különösen feltűnő a részletek gazdagsága: itt egy vízköpő, ott egy fríz, amott klasszikus görög akantuszcikornya; boltíves bejárathoz téglából rakott külső lépcsősor vezet, másutt tornyocska, az egyik portál fölött ijesztő oroszlánmaszk, a másik fölött hatalmas, akkori elképzelésem szerint mérges pók. Vannak itt szörnyek és sárkányok is; egy életre elegendő fantáziára lehetett szüksége signor Coppedének, hogy mindezt kigondolja, és talán egy élet sem elegendő, hogy a látogató fel is fedezzen minden részletet.

Gyermekkoromban, valahányszor a Coppede-negyedbe behatoltam, egyszerre töltött el kíváncsiság és szorongás. Pedig ismerősen mozogtam itt, hála annak a döntési helyzetnek, amelybe a tanév minden egyes reggelén kerültem: vagy trolibuszjegyre fordítom a napi közlekedésre kiutalt összeget, vagy gyalog teszem meg az iskoláig vezető két és fél mérföldes utat. Én a gyaloglást választottam, trolibuszra csak a legzordabb időjárás esetén költöttem. Miután az út negyedrésze már mögöttem volt, át kellett mennem a Coppedén, és minden alkalommal új érdekességet, még sosem látott körmönfont részletet fedeztem fel. Idáig még csak jó móka volt a séta; a szorongás onnan eredt, hogy idegen világban jártam, amelyet mesés gazdagságú éteri lényekkel népesítettem be. Annyit magam is láttam, hogy ezek a lények a küszöbükig hozatják a tejet, és úgy képzeltem: fehér bóbitás, fodros kötényű szobalányaik túl előkelőekés gőgösek ahhoz, hogy maguk járjanak a tejcsarnokba, ahogy a mi szolgálónk tette.

Biztosra vettem, hogy a lények súlyos gesztenyeszín drapériák mögül kémlelik a lépteimet, bár rám meredő sápadt arcukat inkább csak a képzelet varázsolta az ablakokba, és jelenlétüket csak nagy ritkán sejtette egy-egy meglebbenő csipkefüggöny. Ilyenkor kihúztam magam, céltudatosan róttam a kövezetet, és csak szemem sarkából pislogtam az ablakok felé; pillantásomat a házfalak hihetetlen pompája nyűgözte le.

Igazából be akartam csapni a lényeket: hadd higgyék, hogy idetartozom, hogy tagja vagyok közösségüknek, bár azt is tudtam, hogy ez úgysem sikerülhet: gyerekeknek itt nem volt helyük, ezeken az utcákon fiatal hangot még nem hallottam.

Ez a coppedei útszakasz egyszer sem tartott tíz percnél tovább. Aztán, amikor a quartiere szélén elhaladtam Beniamino Gigli villettá-jának - villácskájának - kovácsoltvas kerítése előtt, visszazökkentem a földi létbe.

Sem addig, sem azóta nem kerültem ilyen közel a hírnévhez, hiszen Gigli nemzeti kincs, egy ország bálványa volt: a legdicsőségesebb tenorista, akivel a büszke Itália a világot megajándékozta. A villettá-nak is megvolt a maga díszes tornyocskája, és szép kert vette körül. Néhányszor megfigyeltem, ahogy egy méltóságteljes, zömök úriember az alázatos kertésszel beszélget, és néhányszor úgy rémlett, mintha rám mosolyogna (ilyenkor elpirultam, és visszaintegettem), de énekelni egyszer sem hallottam.

Mindazonáltal elhencegtem a nagy kalanddal, és úgy éreztem, egy rovátkával magasabb vagyok Gigli nélkül szűkölködő iskolatársaimnál.

Reggeli (és persze délutáni, a visszaúton szerzett) élményeimhez még egy pusztán érzékszervi gyönyörűség járult: Coppedétől és Giglitől néhány sarokra átható mennyei illatok csaltak oda a Biscotti Gentilini e Co. kicsiben árusító boltjának bejáratához; ezt a süteményüzemet őrangyalom helyezte el félúton az otthon és az iskola közé. A boltban a trolibuszra kiutalt pénzem egy részét egy zacskónyi frissen sütött vegyes biscotti-ra váltottam át (persze olyanokra, melyek előállítás közben összetörtek); a csemegét egyesével magam válogattam össze a selejtet tartalmazó dobozokból.

Az iskolában az elégedett diákok közé tartoztam, aki társaival együtt leste az utolsó kicsengetést, alig várta, hogy hazaindulhasson. Nekem azonban eggyel több indokom volt erre, mint a többieknek. "

------------------------------------------------------------------------------------

------------------------------------------------------------------------------------

FRISS FOTÓK 2024 március

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

A 26 épületből és 18 villából álló Coppedè negyed Gino Coppedè építészről kapta a nevét, aki 1915-ben tervezte. Az építész a Società Anonima Edilizia Moderna-tól kapott megbízást a kerület magáncélú építésére.

Stílusára lehetetlen egyetlen definíciót adni mivel a keleti építészet elemeit kombinálta az eklektikával.

MERAVIGLIE DI ROMA - Wonders of Rome

https://www.facebook.com/photo/?fbid=10226321647847615&set=pcb.2116819611998932

--------------------------------------------------------------------------------------

m