2024.02.12.

A Római Magyar Akadémia Liszt-termében 2024. február 8-án ünnepélyes keretek között bemutatásra került Molnár-C. Pál Dombon ülő Madonna című képe. Az est kezdetén Dr. Németh Norbert rektor köszöntötte a megjelenteket, majd Göncz Mária előadásában népdalok hangzottak el.

 

A művet előbb Varga János, a bécsi Pazmaneum rektora méltatta, majd a művész unokája, Csillag Péter személyes hangvételű előadásában mutatott rá mind Molnár-C. Pál szerepére a magyar egyházi képzőművészetben, mind pedig a Dombon ülő Madonna helyére a művész életművében.

Molnár-C. Pál Dombon ülő Madonna című festménye egy 1930-ban készült olajfestmény, amely a magyar festő egyik legismertebb alkotása. A festmény egy idilli tájon ülő Máriát ábrázol, aki a karjában tartja a kis Jézust. A háttérben egy város látható, amely Róma lehet. A kép stílusa az újklasszicizmus jegyeit mutatja, amelyre Molnár-C. Pál a római tanulmányai során ismerkedett meg. A festő a mediterrán hangulatot és a bibliai témát ötvözte sajátos módon, amelyet a Dombon ülő Madonna is jól példáz.

 

Az estet Berecz András, Kossuth-díjas mesemondó tanulságos, a felnőttek világát és az élet kérdéseit is a gyermeki történetek lencséjén keresztül bemutató, mégis felnőtteknek szóló meséje zárta.

Az est házigazdája a Pápai Magyar Egyházi Intézet volt.

 

Varga János nagylelkű adományozásának köszönhetően pedig a

Dombon ülő Madonna mostantól a PMI falait díszíti.

 

 

Hálásan köszönjük Várhelyi Klárának a bemutatón készült nagyszerű fotóit.

 

 

--------------------------------------------------------------------------------------

 

https://pmi.katolikus.hu/?p=4689&fbclid=IwAR0exuMSdgEWG6J8pGEiqLCMKz-G8evn6opCaT0RgDvjZDpdNnh4lZSrVKc

 

----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 --------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

 

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

 

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 -----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 --------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

 

 -------------------------------------------------------------------------------------

 

Molnár-C. Pál – egy festményével – 2024-ben visszatért Rómába

 

 

 

2024.02.14.

Rómában összekapcsolódik múlt és jelen. Ez történt a Római Magyar Akadémiának és a Pápai Magyar Intézetnek (PMI) helyet adó Palazzo Falconieri épületében, ahol február 8-án egy nagyobb méretű festmény, a Dombon ülő Madonna került a PMI-be Varga János atya, a bécsi Pázmáneum rektora nagylelkű adományozásának köszönhetően.

 

Molnár-C. Pál (1894–1981) festőművész ebben az épületben töltött három meghatározó évet az első ösztöndíjas művészekkel, Aba-Novák Vilmossal, Szőnyi Istvánnal, Pátzay Pállal és Patkó Károllyal együtt. Ezt a tényt a palota földszintjén emléktábla is megörökíti. Az alkotók az itáliai művészet gazdagságából merítettek, ugyanakkor fiatalos hévvel keresték az új utakat, s a kettőnek harmonikus ötvözete sugárzik a „rómás” művészek műveiből. Különböző karakterű, stílusú, már kész művészek kaptak ösztöndíjas lehetőséget Klebelsberg Kuno kultúrpolitikájának és Gerevich Tibor művészettörténész – sok más tisztsége mellett a Római Magyar Akadémia első igazgatója – zsenialitásának köszönhetően.

 

Itt és ezután születtek Molnár-C. Pál gyönyörű Madonnái, amelyek Magyarországon mintegy harminc templom oltárának ékességei, s amelyek múzeumokba kerültek itthon és szerte a világon, vagy éppen magánszemélyek házi áhítatát szolgálják.

 

Molnár-C. Pál, aki szignója alapján a művészek között a „Möcöpö” vagy Rómában a Csipi (a CP olaszosan kiejtve) becenevet kapta, a szépség szerelmese volt, és van-e szebb az emberek között, mint a bűntelen asszony, Mária? Ő nem tudott betelni ezzel a témával, számtalanszor megfestette az Istenanyát.

 

Az alkotást befogadó intézmény – együttműködve a Római Magyar Akadémiával, a Collegium Hungaricummal – méltó módon, magyar esttel ünnepelte a kép megérkezését.

 

Németh Norbert atya, a Pápai Magyar Intézet rektora köszöntötte az estre megjelent magyar és olasz vendégeket. Örömének adott hangot, hogy a festmény a PMI-be került és nem rejtette véka alá, hogy a kép, annak egészében és a részletekben rejlő szépsége mennyire megérintette. Méltatta a 130 éve született festőművész alakját, életművét. Párhuzamot talált a hét dombra épült Róma városa és a dombon ülő Madonna között.

 

Varga János, bécsi rektor elmondta, hogy nagy hatással volt rá Molnár-C. Pál művészete, mintegy beleszeretett képeibe. Megosztotta a hallgatósággal, hogy hivatásában milyen nagy a szerepe a művészeteknek, különösen a zenének, a festészetnek.

Műpártoló tevékenységének célja, hogy MCP művészetét, annak szent szépségét, harmóniáját és áldását másokkal is megossza. Háláját fejezte ki, hogy a kép méltó helyre kerülhetett, úgymond egy kicsit hazatalált.

 

Göncz Mária a Szűzanyát köszöntő, dicsérő, veretes magyarnépdalokkal, a kép és a szó mellett a zene hangjaival gazdagította az eseményt.

 

Csillag Péter, a művész unokája beszélt a Római Magyar Akadémia jelentőségéről, nagyapjáról, a római ösztöndíjasok életéről és magáról a képről, amelynek szakmai körökben használt neve az Epedás Madonna. Kiemelte, hogy ez a festmény az eszményi szépség megfogalmazása a képzőművészet eszközeivel. Avatott és személyes módon mutatta be a művész által alkalmazott festői technikát, illetve a mögötte lévő lelkiséget. Befejezésül örömét fejezte ki, hogy a kép Rómába kerül, a Pápai Magyar Intézetbe.

Budapesten, a Ménesi úti egykori műteremben immár negyven éve családi kezelésű emlékmúzeum működik állandóan változó anyaggal. A művész családját képviselte a római eseményen Csillag Éva, a múzeum társvezetője és MCP ükunokája, Csillag Júlia.

 

Az est második részében Berecz András Kossuth-díjas előadóművész, aki szintén lelkes tisztelője Molnár-C. Pál művészetének, ízes nyelvezettel mesélt a mennyország és a pokol mibenlétéről és még sok másról, amivel lelke gazdagságából erre az ünnepi alkalomra készült, illetve ami improvizálva talán abban a pillanatban született.

 

Időutazás volt ez az esti varázslat, Molnár-C. Pál, az ő hite, művészi karizmája visszatért abba az épületbe, ahol boldog alkotó éveket töltött és inspirációt kapott egy gazdag és áldott életpályára.

 

A visszatérés nem csak egy estére szól, hiszen a festmény, a Madonna, a jövőben a Pápai Magyar Intézet egyik díszes termét fogja szépíteni, a szemlélőt imádságra hívni, és segíteni a kép által közelebb kerülni Máriához, illetve általa az örök szépséghez.

 

 

Szerző: Csillag Éva

Forrás és fotó: Pápai Magyar Intézet

Magyar Kurír

 

 

 -----------------------------------------------------------------------------------

https://www.magyarkurir.hu/hirek/molnar-c-pal-egy-festmenyevel-2024-ben-visszatert-romaba

 

 

 

----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 -----------------------------------------------------------------------------------

 

 

 --------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

 --------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 -----------------------------------------------------------------------------------

 

-----------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

 -----------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ---------------------------------------------------------------------------------

 

 

 --------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 

-------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

 -----------------------------------------------------------------------------------

 

--------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

----------------------------------------------------------------------------------------

 

P. Vértesaljai László: A Pápai Magyar Intézetnek ajándékozták Molnár C. Pál Dombon ülő Madonna festményét

 

 

 

2024.02.12.

A magyar kultúra és a papi továbbképzés római székházában február 8-án csütörtök este családi hangulatú eseményre került sor, melynek keretében Varga János atya, a bécsi Collegium Pázmáneum rektora nagylelkűen a római Pápai Magyar Intézetnek ajándékozta a személyes tulajdonában levő Molnár C. Pál festőművész „Dombon ülő Madonna” festményét.

 

Nem kiállítás, nem is egy új műalkotás felavatása-leleplezése, hanem „festmény-ajándékozás” történt az ünnepi eseményen, méghozzá két egyházi testvérintézmény közt. Ilyen is van, még ha ritkán is történik, amikor egy nagybecsű műtárgyat „csak úgy” odaajándékoznak. Köszönhető ez Varga János atya művészetpártolásának, aki – ahogy saját szavait idézzem – „beleszeretett Molnár C. Pál festészetébe” és ennek jegyében szerezte meg az említett képet.

Az ajándékozás másik oka egy személyes barátság, mely Janó atyát Norbert atyához köti, vagyis Németh Norberthez, aki a Pápai Magyar Intézet rektora és egyúttal olaszországi magyar főlelkész. Ilyen minőségben is kapcsolódnak egymáshoz, mert Janó atya a bécsi magyarok egyik lelkipásztora.

A képajándékozási esten ők mindketten megszólaltak, először a megajándékozott és a vendégeket köszöntő házigazda a szívbéli köszönetével, majd az ajándékozó fél. Maga a főszereplő, a festmény pedig alázattal várt arra a pillanatra, hogy a két atya ünnepélyesen „leleplezze” a festőállványra helyezett és gyolccsal letakart képet.

Ekkor kapott felkérést a kép bemutatására a festő unokája, Csillag Péter, aki családjával együtt őrzője és gondnoka a Molnár C. Pál hagyatékát őrző „családi múzeumnak”, melynek éppen a mester egykori budai lakása ad otthont.

A festő nagyapa életének meghatározó három éve volt, amit itt töltött a Római Magyar Akadémia első ösztöndíjasai közt 1928 és 31 között: „Fantasztikus együttállás volt, amikor 1927-ben elindult a Római Magyar Akadémia létrehozása. Klebersberg Kuno hallatlan odaadással és tehetséggel tudta, hogy Trianon után hogyan lehet Európába vinni az országot, hiszen kultuszminiszterként létrehozta a magyar akadémiákat Európa nagyvárosaiban és köztük megálmodta a Római Magyar Akadémiát is, hogy a magyar művészek zarándokhelye legyen, majd kinevezte ide Gerevich Tibor művészettörténészt, aki ezt a Falconieri palotát is megszerezte a magyar államnak jó kapcsolatai révén. Ennek a két embernek a közös munkája révén hívtak ide olyan magyar művészeket, ’akik már letettek valamit az asztalra’ és akik nemcsak tanulni jöttek ide, hanem alkotni, köztük Aba-Novák Vilmos, Szőnyi István, Patkó Károly, Pátzay Pál, Molnár C. Pál, Kontuly Béla…, akikből csodálatos művésznemzedék formálódott. Molnár C. Pál 1926-ban, Szent Ferenc halála, mennyei születésnapja hetedik centenáriuma alkalmából egy szép képet festett róla, ami megnyerte az akkori kiállítás kurátorának, Gerevichnek a tetszését és innen adódott aztán az ő római ösztöndíja is. Itt Rómában a fiatal Molnár C. Pálra bízta, hogy tervezze meg az Akadémia szárnyépületének a műtermeit.

Az ösztöndíjasok közt mély barátságok születtek, melynek jegyében egymás gyermekeinek a keresztszülei lettek. Molnár C. Pál művészetében örök gyermek maradt, mert mindig valami új játékos gondolat jegyében alkotott és legfőbb örömét abban lelte, hogy a maga elé kitűzött játékos és mind nehezebb feladatokat meg tudja sikeresen oldani.

Ezekben a 33-34-es években olyan képeket festett, amelyeken szinte nincs árnyék. Az árnyék pedig arra szolgál a művész számára, hogy a kétsíkú képen, annak felszínén éreztesse a mélységet, a távlatot. Ezt ő úgy érte el, hogy különböző tónusokat festett fel, árnyék nélkül. Ez a dátum nélküli ülő Madonna kép is ebben az időszakban született, amikor ő árnyék nélkül, pusztán tónusokkal festett, igaz éppen a korszak végén járunk, amikor ismét kezdett lassanként visszatérni a fény-árnyék mélységi ábrázolásához.

A képen egy Madonnát látunk, ölében gyermekkel, ami Molnár C. Pál legállandóbb témája: Szűz Mária a gyermekével. Ez a témaválasztása annak a megvallott hivatástudatának a következménye, hogy a római iskola növendékei – noha mindenki a maga útját járja – hazatérve majd megújítják a magyar egyházművészetet. Ezt igazolja az a harminc templom, melyet az ő freskói és festményei díszítenek. Vallotta: „Egy olyan valakinek, mint én, aki keresi a kiutat abból a káoszból, ami az izmusok bekövetkeztével így is úgy is eléri az embert, azt egyértelműen az egyházművészetben találtam meg”. Valamiképpen hivatása volt az egyházművészet.

A zöld dombon ülő, lebegő Madonna mögött kékes párába burkolt csúcsos hegyek láthatók, mintegy annak bizonyságául, hogy Molnár C. Pál Giottót és Fra Angelicót tartotta mestereinek. A hegyek Isten hegyére utalnak, ahol Ő megnyilatkozik és lakik. Itt a képen a zöld domb tetejére egy fát és egy házat is megfestett, talán az ikonfestő Rubljov Szentháromság ikonja nyomán is, ahol a Kert fája a Teremtésnek és annak faragványa a Megváltásnak lesz az üdvösségtörténet főszereplő tárgya. A Ház pedig az Egyház, a Templom, a megváltás műve. A gyermek Jézus bizalommal tekint a nézőre, kezét meghitten Édesanyja szívére helyezi, szinte sugallja Szent Ágoston gondolatát, hogy „a Gyermek, mielőtt a méhében lett volna, már a szívében megfogant”. Az új kép a Pápai Magyar Intézet díszterem-halljába kerül, ahol a ház lakóit és a vendégeit mostantól fogva a dombon ülő Madonna is fogadja, jeléül annak, hogy Fiával együtt szívén viseli a gondjaikat.

Az est vendége volt Berecz András mesemondó, aki a „kép láttán” mélyreható szavakba öltötte látomásait, sok derűs és építő gondolataival.

---------------------------------------------------------------------------------------

https://www.facebook.com/photo/?fbid=889660786501364&set=pcb.889664359834340

----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 -----------------------------------------------------------------------------------

 

------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

 

---------------------------------------------------------------------------------------

 

 

2024 február 6-án a kedd reggeli magyar szentmisét a Vatikáni Grottákban található Magyarok Nagyasszonya kápolnában

Varga János atya, a bécsi Collegium Pázmáneum rektora mutatta be.

 

 

2024.02.12.

https://www.facebook.com/photo?fbid=777273817771624&set=pcb.777274031104936

 

--------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ----------------------------------------------------------------------------------------