2022.07.9.

Rómában a Bibliothè (via Celsa 5 ) - könyvtárban   június 29-én nyílt meg Steiner Villő festőművész "Titkos napló" című egyéni kiállítása. A kiállítást Szabó Krisztina művészettörténész, a Collegium Hungaricum di Roma kulturális referense nyitotta meg.

2014 novemberben a Római Magyar Akadémián bemutatott Baroque Brutal – Hamarits Zsolt és Steiner Villő kiállításnak a vetített árnyak voltak a legfontosabb tényezői: a fekete-fehér kontúrok alkották meg a valóságot, a barokkos túlburjánzást maguk a vetített minták rajzolták ki.

Telek-Nay Ágnes kritikájában megállapítja, hogy a műfaji ötvözéseken és előképeken túl, a magyar fotográfiában ritka a hasonlóan kiforrott, termékeny együttműködés iparművész és fotós között.

Ezen a római önálló kiállításon Steiner Villő már festőművészként állítja ki műveit, csak gratulálni lehet neki.

Nagyon köszönjük Várhelyi Klára hiteles fotóit a kiállítás megnyitójáról.

---------------------------------------------------------------------------------------

https://slasharts.it/villo-steiner-diario-segreto-personale-da-bibliothe/

https://slasharts.it/tag/bibliothe-contemporary-art-gallery/

http://www.fotomuveszet.net/korabbi_szamok/201404/baroque_brutal_hamarits_zsolt_sorozata_steiner_villo_kozremukodesevel

--------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

Várhelyi Klára fotói a 2014-es Baroque Brutal c. kiállításról a Római Magyar Akadémián

A római Baroque Brutal – Hamarits Zsolt és Steiner Villő kiállításához csatlakozott az olasz fotóművész, az 1958-ban Rómában született Roberto Vignoli. Vignoli a „4 művész Rómában” c. sorozat fotóinak alanyai művészek – modellek, akik egy objektív igazságot képviselnek, amely gyakran láthatatlan és ezért felfoghatatlan az emberi szem számára. Steiner Villő művészi világában megbújik a fotós fotókon látható fekete-fehér kendőn. Ehelyett Vignoli társul hívja a rivaldafényt a színes alkotásoknak köszönhetően.

-----------------------------------------------------------------------------------------

https://www.artribune.com/mostre-evento-arte/baroque-brutal/

http://www.arte.it/calendario-arte/roma/mostra-baroque-brutal-4-artiste-a-roma-10964

https://www.informazione.it/c/FA35C64E-D5D7-4934-B491-4D13369C0658/BAROQUE-BRUTAL-4-ARTISTE-A-ROMA

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.756942587692984&type=3

https://en.wikipedia.org/wiki/Roberto_Vignoli

----------------------------------------------------------------------------------------

 ---

 --

 ---

 ---

 ---

 ---

 --

 --

 --

 ----

 --

------------------------------------------------------------------------------------------

Kelemen Éva: Szűz Mária színes csipkefüggönybe gabalyodva

2010.08.01.

A textil szakon végzett Steiner Villő egészen érdekes módon örökíti tovább képein az anyagot és emlékeit: Souvenir című kiállítása nem riad vissza a „szuvenír”-ben rejlő giccs veszélyétől sem, és remekül egyensúlyoz a tárgyi emlékek és a számára kedves pillanatok formába öntése között.

Souvenir. Ha ezt a szót hallom, többnyire azok a kisebb-nagyobb tárgyak ugranak be, amelyeket a turista előszeretettel vásárol meg, amikor már csak néhány óra/perc van hátra az utazásból, és még mindig nem sikerült semmi értelmeset venni Piri néninek/ a testvérnek/anyukának. Többnyire olyan használhatatlan porfogók, amelyek a perc töredékéig talán szereznek némi örömet, de aztán csak a helyet foglalják. A gagyi egyik legfőbb energiaforrása a souvenir, hiszen az őt árulók szemrebbenés nélkül képesek rásózni a gyanútlan nézelődőre bármilyen felesleges portékát – ami legfeljebb a vásárláskényszeren enyhít aztán némiképp.

Szűz Mária pink szemfestéke és a nagymama csipkefüggönye

Steiner Villő képzőművész hál'istennek elsősorban nem a souvenirhez tapadt negatív konnotációkat lovagolja meg Souvenir című kiállításán: nem annyira az apró ajándékra, sokkal inkább az emlékre, a saját múltjára koncentrál. Legyen szó görögországi Erasmus-os élményeiről vagy a nagyszüleiről, tulajdonképpen saját magát építi fel előttünk a motívumok és a kollázstechnika segítségével. Az Erlin Galériában augusztus 30-ig látható tárlat összképét kétségtelenül az a Souvenir-sorozat határozza meg, amelynek kinyithatós szívmedalion-motívuma – benne Szűz Mária Botticelli által megálmodott arcképével  – kékben, lilában, zöldben, aranyban és ezüstben játszva kísér minket végig a kiállítótéren.

Az utóbb említett képek hátteréül nagymamája csipkefüggönyének – bennünk is kétségtelenül régi és kellemes emlékeket felidéző – mintázatát használta fel – árulja el a művész. A fújással, szitázással és festéssel készült alkotások ilyen módon több rétegben kerülnek egymásra, mintha csak az egyes emlékek, élmények fokozatos lerakódásának lehetnénk szemtanúi. A Souvenir-sorozat egyik figyelemreméltó darabján például a pink színű lepkéktől övezett Mária szemhéján hasonlóan pink ecsetvonások húzódnak végig: az alkotó rikító színhasználata egyébként leginkább a pop-artot juttatja eszünkbe, illetve azt a jól ismert gesztust, amikor adott esetben szakrális tárgyak, személyek válnak a modern értelmezés, átalakítás „áldozataivá”.

Régi tetkók új köntösben

Annyira persze nem áldozatok, hiszen ezáltal új értelmet, és nem utolsó sorban reflektorfényt kapnak: akárcsak az a régi, óriási méretben, vászonra szitázva megjelenő családi fénykép, amely Steiner Villő nagyszüleit és köztük kisfiukat, a művész édesapját ábrázolja. Mint kiderül, a fotó 1952-ben készült, és a vásznon saját vonatkozású felvételek elegyednek párbeszédbe vele: emellett régi tetoválások mintái is megjelennek az emlékmontázsban.

Tetoválásmotívumokkal a művész már korábban is foglalkozott, vonzódása ehhez a műfajhoz valahogy szinte minden kiállított tárgyon tetten érhető. Elég például egy pillantást vetnünk a nagymama függönyének virágmotívumaira, vagy éppen a vissza-visszatérő pillangókra, amelyek egyszerre juttatják eszünkbe a ma oly divatos tetoválásokat és idézik meg a gyerekkori nyomdák „hamvas” nyomatait.

Üzenet az örökkévalóságnak

Feljebb, a kiállítóterem központi helyén, egy Görögországban készült fotón viszont már a modern kor „faltetoválása” bukkan fel. „Elena, szeretlek!” – áll a rozoga kerítésen hatalmas, vörös betűkkel a felirat: egy emlék, amit megalkotója (elkövetője?) feltételezhetően az örökkévalóságnak szánt (vagy legalábbis az adott pillanatban nagyon komolyan gondolt). És bár meglehet, hogy Elena rég a múlté, ez a vallomás Steiner Villő művének köszönhetően sosem szűnik meg létezni - mert talán minden valaha elhangzott, leírt „szeretlek” ott lebeg most is valahol az éterben.

https://divany.hu/kultur/2010/08/01/szuz_maria_szines_csipkefuggonybe_gabalyodva/?fbclid=IwAR3aI7RV3n8_afO-AsOQnhBfkVcQlE-ETWiznP4uoqoTqpuXjZzB7BX-7H8

-

--------------------------------------------------------------------------------------