Ferenc pápa az alkalomból fogadta Ueli Maurer svájci államfőt.

A pápa beszédében ismételten őszinte háláját fejezte ki a gárdisták értékes és nagylelkű szolgálatáért, amelyet személye és az egyház érdekében kifejtenek.„Minden nap személyesen megtapasztalhatom azt az odaadást, szakértelmet és szeretetet, amellyel tevékenységeteket végzitek. Köszönet érte! Külön megköszönöm családotoknak, akik jóindulattal fogadták választásotokat, hogy a Vatikánt szolgáljátok. Szeretetükkel és imáikkal támogatnak benneteket”.
A pápa utalt rá, hogy ezen a napon megemlékezünk a Svájci Gárda tagjainak életáldozatáról, akik kitartóan megvédték a pápát Róma kifosztásakor. Ma a gárdistáknak nem kell ilyen hősies gesztust végrehajtaniuk. Más formában kaptak meghívást az áldozathozatalra, ami szintén elkötelezettséget kíván: fiatal energiáikat az egyház és a pápa szolgálatába állítják. Ehhez erőre van szükség, valamint arra, hogy a szeretet és a Krisztusba vetett hit lelkesítse őket. Idén a gárdisták ünnepe beleilleszkedik a Hit évébe, amely az egész világegyházat érinti. A pápa kifejezte azt a meggyőződését, hogy a gárdistákat mély hitük késztette szolgálatuk vállalására. Ezt a hitet családjaikban kapták, a plébániákon ápolták. Ez egyben azt is mutatja, hogy a svájci katolikusok mennyire ragaszkodnak az egyházhoz. A pápa emlékeztette a fiatalokat: „a hit, amelyet Isten adott nektek megkeresztelkedésetek napján, a legdrágább kincsetek! A pápa és az egyház szolgálatában végzett küldetések forrása is a hitben van”. 
Ferenc pápa ezután megjegyezte: római tartózkodásuk idején a svájci gárdisták arra kaptak meghívást, hogy örömmel és kedves magatartással tegyenek tanúságot a hitről. Ez nagyon fontos, hiszen olyan sokan keresik fel Vatikánvárost! Fontos azok számára is, akik a Szentszék alkalmazottai, és fontos magának a pápának is! Jelenlétük az evangélium erejének és szépségének a jele, arra szólítja fel minden idők fiataljait, hogy kövessék a Jó Hír útját. A pápa arra kérte a fiatalokat: az Örök Városban töltött időszakot éljék meg az őszinte barátság lelkületével, segítsenek egymásnak, hogy jó keresztény módjára éljenek, amely megfelel hitüknek és az egyházban való küldetésüknek. Legyenek figyelmesek egymással szemben, vegyék észre, ha valaki közülük nehéz pillanatot él át. Imádkozzanak egymásért és valósítsák meg a gyakorlatban egymás kölcsönös segítése révén a szeretetközösséget, amelyet Jézusból merítenek az Oltáriszentségben.
Sajátos egyházi tapasztalatuk a Svájci Gárda testületében kiváltságos alkalom arra, hogy elmélyítsék ismeretüket Krisztusról és evangéliumáról, hogy kövessék őt, szinte belélegezve itt Rómában az egyház katolicitását. Amikor leteszik esküjüket, és amikor társaik szívükben megújítják ezt az esküt, gondoljanak arra, hogy szolgálatuk is tanúságtétel Krisztusról, aki arra hívja őket, hogy hiteles emberek, valódi keresztények, életük főszereplői legyenek. Ha szorosan kapcsolódnak Krisztushoz, akkor éretten szembe tudnak nézni az élet akadályaival, kihívásaival, azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy a feltámadt Úr az örök király, aki legyőzte a világ sötétségét. Egyedül ő az Igazság, az Út és az Élet” – mondta a Svájci Gárda újoncaihoz intézett beszédében a pápa.
Végül ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: „Kedves Svájci Gárdisták! Ne feledjétek, hogy az Úr veletek együtt halad: ez egy jó gondolat, ami jót tesz a léleknek. Ne feledjétek, hogy az Úr mindig veletek dolgozik, mindig mellettetek áll, hogy támogasson benneteket, különösen a nehéz pillanatokban, a megpróbáltatások idején. Szívből kívánom, hogy érezzétek mindig ragyogó és irgalmas jelenlétének örömét és vigaszát. Mindnyájatokat és értékes szolgálatotokat Szűz Mária anyai oltalmába és szent patrónusaitok közbenjárásába ajánlom” – mondta Ferenc pápa, áldását adva szeretete és hálája jeleként.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

-

2013.05.10.

-

Több kedves történet látott már napvilágot Ferenc pápáról. Íme egy újabb példája közvetlen modorának és figyelmességének. 
Kora reggel, amikor elhagyta a lakosztályát a Szent Márta Házban és kiment a folyosóra, a pápa egy svájci gárdistát látott a bejárati ajtónál vigyázz-állásban.

Megkérdezte tőle: "És te mit csinálsz itt? Egész éjjel ébren voltál?
"Igen" - válaszolta az őr tisztelettel.
"Állandóan?"
"Az egyik kollégám felváltott egy rövid időre."
"És nem vagy fáradt?"
"Ez a kötelességem, az Ön biztonsága érdekében."
A pápa kedvesen ránézett. Visszament a lakásába, és néhány perc múlva visszatért egy székkel a kezében: "Legalább ülj le."
A svájci gárdista döbbenten válaszolt: "Bocsásson meg, de nem tehetem! A szabályok nem teszik lehetővé. "
"A szabályok?"
"A kapitány..."
"Valóban? Nos, én vagyok a pápa, és arra kérlek, hogy ülj le. "

A svájci gárdista egy percig vívódott a szabályok és a pápa között, végül is (az alabárdjával a kezében) a széket választotta. Utána pedig megette a lekváros kenyeret is, amit személyesen a pápa hozott neki reggelire, mondván: "Jó étvágyat, testvér." 
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------