2022.11.07.

Több mint hatszáz egyházi és világi szervezet felhívására egész Olaszország területéről érkeztek demonstrálók november 5-én, szombaton, hogy nemet mondjanak a háborúra, sürgessék a párbeszédet és a béketárgyalásokat. Felolvasták Matteo Zuppi bolognai érsek, az Olasz Püspöki Konferencia (CEI) elnöke üzenetét is.

„Nemet mondunk a háborúra!” – ezt ismételgették szombat délután fáradhatatlanul fiatalok, idősek és családok Róma utcáin. Kilenc hónappal az ukrajnai háború kezdete után követelték a béketárgyalások megkezdését, hogy véget érjenek a bombázások és elkerüljük a nukleáris háború fenyegetését. Az Európa a békéért elnevezésű koalíció által szervezett béketüntetésen legalább 30 ezer ember gyűlt össze az olasz fővárosban, különböző szervezetek képviselői, és sok egyszerű állampolgár, aki nem nyugszik bele abba, ami Ukrajnában, Iránban és minden olyan országban történik, ahol nem tartják tiszteletben minden ember szabadságát.

Fehér lufikkal, transzparensekkel, a béke zászlóival vonultak, hogy sürgessék a tárgyalásokat Ukrajna békéjéért. Számos katolikus mozgalom részt vett a béketüntetés szervezésében, köztük a Sant’Egidio közösség, a XXIII. János Pápa Közösség, az Olasz Keresztény Dolgozók Szövetsége (ACLI), a Pax Christi, a maffia ellen küzdő Libera mozgalom.

Színes forgatag várta a felszólalókat, zene szólt, kék-sárga ukrán zászlók lobogtak; háborúellenes, békét hirdető jelszavak álltak a transzparenseken.

Az azonnali tűzszünetet követelő tömeg a Repubblica térről indult 12 órakor, és a lateráni Szent János-bazilika előtti téren állt meg.

Felolvasták Matteo Zuppi bolognai érsek, a CEI elnöke levelét, amelyet a békéért tüntetőknek írt: „Hányan halnak meg drámai módon a háború miatt!

A halottak nem statisztikák, hanem emberek. Nem akarunk hozzászokni a háborúhoz, a szívszorító képekhez.

Mennyi erőszak marad láthatatlan a sok elfeledett háborúban! Ezért kérjük olyan erőteljesen, ahogyan csak tudjuk: »Segítség! Rosszul vannak! Haldokolnak! Tegyünk valamit! Nincs vesztegetni való időnk, mert az idő még több halált hoz!«… Léteznek olyan utak, amelyek a békéhez vezetnek, mert a világ nem élhet béke nélkül. Most még el vannak rejtve, de ott vannak. Ne várjunk egy még nagyobb tragédiára. Próbáljuk meg, hogy mi járunk elsőként ezeken az utakon, hogy másoknak is legyen bátorságuk megtenni. Tegyük világossá, hogy melyik oldalon akarunk állni, és merre kell mennünk…

Nem az a realista, aki megvonja a vállát, és azt mondja, hogy úgyis minden felesleges. El akarjuk mondani, hogy a béke lehetséges, nélkülözhetetlen, mert olyan, mint a levegő, amelyet belélegzünk.

És ezekben a hónapokban hiány van belőle… Azok, akik a békéért harcolnak, realisták, sőt ők az igazi realisták, mert tudják, hogy csak együtt van jövőnk…

Békét kérni nem jelenti azt, hogy elfelejtjük, hogy van egy agresszor, és van, akit megtámadtak; látjuk, hogy kinek a konkrét felelőssége. Ferenc pápa nyomatékosan szólított fel a háború leállítására. Nemrégiben azt mondta: »Arra kérjük az Orosz Föderáció elnökét, hogy népének szeretete miatt is állítsa le az erőszak és a halál spirálját..., és arra kérjük Ukrajna elnökét, hogy legyen nyitott a komoly békejavaslatokra«. Kérd tehát a békét és vele együtt az igazságosságot. Az emberiségnek és a bolygónak meg kell szabadulnia a háborútól. Arra kérjük az ENSZ főtitkárát, hogy sürgősen hívjon össze egy nemzetközi békekonferenciát, hogy helyreállítsa a nemzetközi jog tiszteletben tartását, garantálja a kölcsönös biztonságot, és kötelezze az összes államot a nukleáris fegyverek felszámolására, valamint a katonai kiadások csökkentésére a szegénység elleni beruházások javára…

Isten, akinek a neve mindig a béke neve, szabadítsa meg a szíveket a gyűlölettől, és segítsen a béke mellett dönteni, különösen azoknak, akik felelősek azért, ami történik. A békével semmi sem vész el. A béke embere mindig áldott, és áldássá válik mások számára.”

A Lateráni Szent János-bazilika előtt felállított színpadon egymást követték a beszédek, amelyek a tüntetés által hirdetett üzeneteket, a diplomáciai beavatkozás és az olyan jó javaslatok fontosságát hangsúlyozták, amelyek nem a piac és az érdekek logikáját követik, hanem egy emberléptékű társadalmat akarnak felépíteni, amely tiszteletben tartja minden ember, különösen a legutolsók jogait. A beszédek előtt egy ukrán békemozgalom aktivistájának és az orosz hadkötelezettséget megtagadók mozgalma koordinátorának tanúságtételét közvetítették videofelvételről, valamint felolvasták Secuko Turlov, Hirosima túlélőjének üzenetét.

Emiliano Manfredonia, az ACLI elnöke elmondta: „a háború egy olyan rossz, amely mindig visszatér a történelemben és pusztít.

Amióta Oroszország felvállalta annak felelősségét, hogy megszáll egy szuverén országot, Ukrajnát, és elszabadítja ezzel a gyűlölet és az erőszak spirálját, mindannyiunkat fojtogat a tehetetlenség és az elveszettség érzése.

Nem fogadjuk el a háború logikáját, amely folyamatosan terjed a viselkedésben, a gondolatokban, az események elbeszélésében, a sérelmekben.” Andrea Riccardi, a Sant'Egidio közösség alapítója szerint „kell, hogy a béke lehetséges legyen. Itt, ezen a téren egybegyűjtjük reményeinket és elképzeléseinket. A béke a központi cél, béke nélkül nincs jövő. Sokan vagyunk, akik ezt mondjuk”.

Luigi Ciotti atya, a Libera Alapítvány vezetője egy olyan javaslatot terjesztett az olasz parlament elé, hogy a személyi jövedelemadó egy részét fordíthassák a szegénység elleni küzdelemre, munkahelyek, szabadság és a méltóság megteremtésére.

A tüntetés 17 órakor ugyanazzal a felhívással ért véget, mint amellyel kezdődött: „Ezt a háborút azonnal meg kell állítani. Elég a szenvedésből! Olaszországnak, az Európai Uniónak, a tagállamoknak és az ENSZ-nek felelősséget kell vállalniuk a tárgyalásokért. Sürgősen törekedni kell a konfliktus politikai megoldására, a diplomácia minden erőforrását és eszközét bevetve annak érdekében, hogy a nemzetközi jog tiszteletben tartása érvényesüljön, tárgyalóasztalhoz ültetve Ukrajna és Oroszország kormányának képviselőit.”

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Agensir; Vatican News

Fotó: Avvenire; Vatican News; Santegidio.org

Magyar Kurír

-----------------------------------------------------------------------------------

https://www.magyarkurir.hu/hirek/-nincs-vesztegetni-valo-idonk-tizezrek-tuntettek-ukrajna-bekejeert-romaban

https://www.vaticannews.va/it/mondo/news/2022-11/in-decine-di-migliaia-alla-manifestazione-di-pace-per-ucraina.html?fbclid=IwAR1MtngcKMVeF3TLtq-GcUFXjkOat-OInP7vilztJ9iPD4hQyNcHLU7o_jc

---------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

„Sokakat eltemettem, túl sokat” – A jezsuita tábori káplán a kilenc hónapja tartó ukrajnai háborúról

2022.11.26.

Andrij Zelinszkij jezsuita szerzetes, görögkatolikus pap, aki a katonák között teljesít szolgálatot Ukrajnában. Az Olasz Püspöki Konferencia (CEI) hírportáljának nyilatkozott a kilenc hónapja tartó háborúról, az ukrajnai és oroszországi helyzetről.

Meghalt.” „Meghalt.” „Március 4-én esett el a csatában. Lourdes-ban kereszteltem meg. A bátyját két évvel ezelőtt ölték meg Donbaszban.” Mintha egy 21. századi sírfelirat-gyűjtemény lenne digitálisan Andrij Zelinszkij atya mobiltelefonján. Kijev utcáit járva mutatja a telefon képenyőjét, a fotókon azok a katonák vannak, akik a barátai voltak a katonai akadémiákon, a laktanyákban, a fronton, ahol ő maga is megfordult. De sokan már a temetőben vannak.

Sokakat eltemettem, túl sokat. Tiszta lelkek voltak, akik életükkel fizettek szabadságunk és hazánk védelméért” – mondja a görögkatolikus pap.

Mert „nyolc éve állunk háborúban Oroszországgal, nem pedig nyolc hónapja” – teszi hozzá a donyecki, luhanszki és krími megoldatlan „válsághelyzetekre” utalva. „A Nyugat pedig szemet hunyt, nem akarta látni, hogy Moszkva tankjai ott vannak az ukrán területen. »Jobb hallgatni, mint rontani a helyzeten« – ismételgették. Nem tanultunk a második világháború leckéjéből.

De ha az ember nem nevezi néven a gonoszt, akkor nem is tudja megállítani. Éppen ellenkezőleg, alibit szolgáltat ahhoz, hogy folytassa a pusztítást.”

Zelinszkij atya nem egyenruhás pap, bár terepszínű ruhát visel, amikor a fronton van. Egy olyan pap, aki a katonák mellett áll. A népe mellett, akik közül sokan ott vannak a lövészárkokban, ahol három éve szolgál. Ő volt az első ukrán katonai lelkész a háborús övezetben, az első azok közül, akik hivatalosan is ott szolgálnak, a fegyveres erők tagjaként. És jezsuita szerzetes is. Büszke rá, mert „a Társaság a határvidékek megtapasztalása, a hitet nem párhuzamos dimenzióként éli meg, hanem a hit lencséjén keresztül értelmezi a valóságot, mindenütt Istent keresi”. Még a két hadsereg felől érkező tüzérségi lövések között is.

„A háborúban fennáll a veszélye annak, hogy az ember elveszíti az emberségét – mondja a 42 éves lvivi származású lelkész. – Ezért mondogatom a katonáknak, hogy embernek lenni azt jelenti, a jót választani, keresni az igazságot, védelmezni az igazságosságot, meglátni a szépet. Még a borzalom, az erőszak, a fájdalom közepette is.”

Az ukrán hadsereget néphadseregként jellemzi: egyetemi professzorokat, munkásokat, operaénekeseket soroztak be. És életüket vesztették.

És beszél az ellenségről is, akiket Ukrajnába küldenek harcolni: „Gyakran szegény emberek, akiket elküldenek a bevetésre, de azt sem tudják, miért vannak itt. Mindent ellopnak. És amikor hazatérnek, egy teljesen más valóságról számolnak be.” Elmondja azt is, hogy zajlik „a fogolycsere és a harcokban elesett katonák holttestének visszaszolgáltatása”.

Andrij atyát jól ismerik Ukrajnában. A jezsuita szerzetes a Nemzeti Veterán Alapítvány felügyelőbizottságának elnöke, az ukrajnai Caritas igazgatótanácsának tagja, a Lvivi Katolikus Egyetem oktatója, valamint az egyik alapítója a Vezetői Akadémiának, amely az ország új vezető rétegét képzi. „Ott voltam a Majdan téren a 2014-es méltóságteljes forradalom idején. Jó és igaz energiák szabadultak fel, amelyeknek meg kellett találni a helyét. A politikusok és tisztviselők új generációira van szükségünk.” Az akadémia hatvan öregdiákját is besorozták. „Túl sok hamis mítosz lengi körül ezt a háborút. Úgy tárták a világ elé, mint egyfajta felszabadítást. És közben az történik, hogy az oroszok oroszul beszélőket ölnek Ukrajnában, mert a hadseregünk tagjainak majdnem 50 százaléka oroszul beszél, és a harcok főleg az ország keleti részén zajlanak, ahol a legelterjedtebb nyelv az orosz.

Vagy előfordul, hogy ortodoxok ortodoxokat ölnek, mert a legelterjedtebb vallási hovatartozás itt a Moszkvai Patriarkátushoz tartozó ortodox egyházhoz köthető. Ez azt mutatja, hogy Ukrajna olyan ország, ahol a kulturális és vallási pluralizmus soha nem diszkriminációt, hanem harmonikus együttélést jelentett.”

Zelinszkij atya jól ismeri Oroszországot, ahol két évet töltött noviciátusban. „Szibériában” – mondja mosolyogva. „A Nyugat – magyarázza a Pápai Gergely Egyetemen, a Pápai Keleti Intézetben, valamint az Egyesült Államokban folytatott tanulmányainak idejére emlékezve – csodálja Dosztojevszkij vagy Tolsztoj Oroszországát. De ez egy elméleti Oroszország, amely csak papíron létezik. Mára egy olyan nemzet lett, amelyre rátelepedett a propaganda, a »nagy Rusz« ideológiájának áldozata, ahol az emberek csaknem 70 százaléka támogatja a katonai hadműveletet, ahol elfogadják a jogok és a személyes szabadság súlyos korlátozását. A hatalom csúcsán pedig egy olyan politikai osztály áll, amely Ukrajnát a befolyása alá akarja vonni a gázellátáson, egyes oligarchákon, bizonyos Kreml által finanszírozott pártokon, televíziós csatornákon, az intézményeink korrupt tisztviselőin keresztül.”

„A tragédia az – folytatja –, hogy ma Oroszországban tilos »embernek« lenni, és az ember csak a kormánynak engedelmes állampolgár.” Itt szünetet tart.

A béke nem egy varázsszó: nem elég ismételgetni ahhoz, hogy valósággá váljon. Az ima sem elég. Isten ajándéka, de kell hozzá az emberek együttműködése: nyitott szívre van szükség, az igazságra és az igazságosságra nyitott szívre.”

Szerző: Thullner Zsuzsanna

Forrás és fotó: Avvenire

Magyar Kurír

https://www.magyarkurir.hu/hirek/-sokakat-eltemettem-tul-sokat-jezsuita-tabori-kaplan-kilenc-honapja-tarto-ukrajnai-haborurol

---------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------