2017.05.29.

Francesco Totti elbúcsúzott, az AS Roma elbúcsúzott Francesco Tottitól. Még a világ egyik legkeményebb futballistája, Daniele De Rossi sem tudta visszatartani a könnyeit a 25 éves pályafutása végére pontot tevő 10-es köszönőbeszéde közben.

Az AS Roma vasárnap – egy végletekig izgalmas mérkőzésen – 3-2-re legyőzte a Genoát és megszerezte a Serie A ezüstérmét, illetve az azzal járó BL-indulást.
Bár a tét óriási volt, a teltházas Stadio Olimpico 70 ezres közönségét már az első perctől csak a csereként pályára lépő Totti érdekelte és a lefújás után több mint egy órát a stadionban maradtak, hogy méltóképpen köszönjenek el a Capitanótól, aki megható beszéddel intett búcsút és mondott köszönetet az elmúlt 28 évért.

„Eljött hát az idő, bár mindig azt reméltem, sosem érkezik el ez a pillanat.
Az elmúlt napokban rengeteg szó esett rólam, csodálatos dolgokat hallottam, olvastam.
Sokat sírtam, minden nap, egyedül, magamban, mint aki megőrült. Persze, 25 évet nem lehet csak úgy elfelejteni.
Ti mindig mögöttem álltatok, segítettetek a nehéz pillanatokban, ezért is szeretnék köszönetet mondani nektek, bár nem könnyű ez nekem.

Tudjátok, nem vagyok nagy dumás, de sokat jár az agyam. A feleségemmel rengeteget beszélgettünk az elmúlt évekről, amit a Roma mezében töltöttem. Ebben az egyedülálló mezben. Írtam nektek egy levelet, remélem, képes leszek felolvasni. Ha nem sikerül, a lányom, Chanel megteszi helyettem, neki nagyon tetszik.

Ne haragudjatok, de vennem kell egy mély levegőt, nem könnyű ez nekem. Ígérem, nem húzom sokáig, biztos éhesek vagytok, lassan vacsoraidő van.
Pedig maradnék még itt vagy 25 évig.

Köszönök mindent Rómának, édesanyámnak, édesapámnak, a családomnak és barátaimnak. A feleségemnek és a gyermekeimnek. Muszáj volt ezzel kezdenem, mert nem tudom, képes leszek-e végigolvasni.
Lehetetlen néhány mondatban összefoglalni az elmúlt 28 évet. Írhattam volna egy dalt vagy egy verset, de abban nem vagyok jó, ti is tudjátok. Az elmúlt években inkább a lábammal próbáltam költő lenni, az könnyebben megy nekem.
Tudjátok, mi volt a kedvenc játékom? A labda. Még mindig az. De egyszer mindenki megöregszik. így kell rádöbbennem, hogy az idő múlandó. Most milyen gyorsnak tűnik, pedig 2001. június 17-én olyan lassan ment. Alig bírtuk kivárni, hogy meghalljuk a sípszót és bajnokok legyünk.
Még most is kiráz a hideg, ha arra gondolok.

Ma bekopogtatott hozzám az idő, és azt mondta, ideje felnőni. Holnaptól elindulsz az öregedés felé. Vedd le a mezed és a stoplisod, mert mostantól férfinak kell lenned. Nem szagolhatod ilyen közelről a frissen nyírt gyepszőnyeget, nem süthet a szemedbe a nap, amikor a kapu felé rohansz. Nem öntheti el a tested az adrenalin és nem ünnepelhetsz önfeledten.

Az elmúlt napokban azt kérdezgettem magamtól: Miért kell felébrednem ebből az álomból?
Mint, amikor gyerekként édesanyám felébresztett, de olyan jót álmodtam, hogy nem akartam kikelni az ágyból. Viszont ez most nem álom, ez a valóság.

Ez a levél nektek szól. A gyerekeknek és az apáknak, akik nemrég még gyerekek voltak. Szeretek arrra gondolni, hogy talán ti is örömmel meséltek majd a karrieremről másoknak.
De most tényleg vége van. Utoljára veszem le a mezem és hajtogatom össze szépen.
Pedig nem állok rá készen, talán nem is leszek soha.

Ne haragudjatok, hogy az utóbbi hónapokban csendben voltam, nem beszéltem a jövőmről és a gondolataimról, de nem egyszerű leoltani a villanyt.

Most félelem van bennem.
Ez a félelem, nem olyan, mint amikor odaállok egy tizenegyeshez. Ezúttal nem látom a hálót és nem tudom, mi lesz a következő lépés.
Ezúttal nekem van szükségem rátok és a melegségre, amit adni tudtok nekem. Amit mindig megkaptam tőletek. Ha mellettem álltok, biztosan képes leszek lapozni egyet az életemben és belevágni egy új kalandba.

Köszönetet szeretnék mondani minden csapattársamnak, a stábtagoknak, edzőknek, akikkel együtt dolgozhattam az elmúlt években. Köszönet a szurkolóknak, a Curva Sudnak, Róma és szurkolóink szimbólumának.

Rómainak és Roma-szurkolónak születni privilégium. A csapatkapitánynak lenni ebben a klubban igazi megtiszteltetés.
Ti vagytok és mindig ti lesztek az életem. Soha többé nem hozhatlak lázba titeket a lábaimmal, de a szívem örökre veletek marad.

Most lesétálok azokon a lépcsőkön, bemegyek az öltözőbe, ahová gyerekként léptem be először. Most felnőttéként távozom. Büszke és boldog vagyok, hogy 28 éven át szeretetben élhettem veletek. Szeretlek titeket!"
----------------------------------------------------------------------------------------------

------------------------------------------------------------------------------------------

http://www.origo.hu/sport/futball/20170529-francesco-totti-bucsubeszede-as-roma.html

----------------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------------

Bordó-sárgába öltözött Róma városa Francesco Totti búcsúztatására

2017.05.29.

Francesco Totti az AS Roma színeiben 786-szor lépett pályára, 307 gólt rúgott és 2006-ban az olasz válogatottal világbajnok lett.
Francesco Totti 10-es számú mezét öltötte magára a római Olimpiai Stadion közönsége az AS Roma kapitányának utolsó mérkőzésén vasárnap, így búcsúztatva a csapat legendás labdarúgóját.

Ritkán látott telt ház előtt zajlott a Roma-Genoa találkozó, amely Francesco Totti búcsúmeccseként kerül be az olasz fővárosi klub történetébe. Az AS Roma játékosai mezükön (bal karjukon) Tottit búcsúztató emblémát viseltek, és a Genoa is hasonlóan köszönt el a nagy vetélytárstól.
A mintegy hetvenezer néző nagy része 10-es számú mezt viselt a kapitány tiszteletére. A bordó-sárga zászlókat és sálakat magasba tartva énekelték a csapat himnuszát, a Roma-szót Totti nevével helyettesítve. A felnőttek közül sokan végigkövették Francesco Totti 25 éves pályafutását, de a stadion tele volt gyerekekkel is, akik körében Totti szintén élő legendának számít. A magasba tartott transzparenseken az volt olvasható, hogy Totti örökre a Roma marad, Totti Róma királya, és az is, hogy a Roma-szurkolók egyetlen szerelme Totti marad.

Sokan sírtak a lelátókon: könnyes volt a szeme (a Tottit keveset szerepeltető, ezért kifütyült) Luciano Spalletti vezetőedzőnek is. A lefújást követően Francesco Totti visszatapsolt a közönségnek, és körbefutott a lelátók előtt. A kispadhoz érve azt mondta társainak, “sokat láttam már életemben, de ehhez hasonlót sohasem”.

Totti utolsó meccsére lehetetlenség volt jegyet találni. A stadionban volt James Pallotta, az AS Roma amerikai tulajdonosa is.

A stadionon kívül maradt szurkolók televízión nézték a búcsúmérkőzést, az olasz főváros utcáin bordó-sárga zászlók lobogtak az ablakokból és teraszokról, a házfalakon Totti-graffitik jelentek meg.
Francesco Totti a második félidő tizedik percében lépett pályára hatalmas üdvrivalgástól kísérve. A találkozó végén először visszament az öltözőbe, majd ismét pályára lépett, hogy csapata és szurkolói koreográfiával búcsúztassák. A gyep közepén lefektették Totti 10-es számú mezének nagyméretű mását, a mez szélén az AS Roma játékosai sorakoztak fel, ők is Totti mezét viselve. A nézők a sárga papírra nyomtatott bordó színű számot tartottak a magasba. Francesco Totti könnyekkel küzdve búcsúzott.

Alessandro Florenzi a pályán zokogott, a szurkolók a lelátókon, a riporterek a mikrofonoknál. Megjegyezték, hogy Olaszországban eddig talán egyedül Alessandro Del Pierót búcsúztatták így a Juventusnál.

James Pallotta átadta Tottinak a 10-es mezt, azt jelezve, hogy ezt más nem fogja viselni.

Az olasz sportlapok és sportcsatornák Tottinak szentelt oldalakkal és műsorokkal búcsúztatták a kapitányt. Az internetes közösségi oldalakon elterjedt a #Totti Day-hastag. Az egész világból érkeztek üzenetek. Daniele De Rossi azt írta bejegyzésében, hogy megtiszteltetés volt számára a kapitánnyal játszani. Az Internazionale Twitteren emlékezett az utóbbi 25 évben Tottival vívott küzdelmekre, azt a gólt emelve ki, amelyet Francesco Totti 2005. október 26-án rúgott a San Siro Stadionban az Inter hálójába.

Gianluigi Buffon azzal búcsúztatta Francesco Tottit, hogy “remekmű” gólokat rúgott neki. Többek között az Internazionale volt játékosa, Javier Zanetti Róma utolsó császárának nevezte Tottit, a Roma játékosa, Alessandro Florenzi pedig felidézte, hogy gyerekkorában Totti volt a példaképe. Rudi Garcia, az AS Roma volt edzője szerint Totti örök marad, Fabio Cannavaro pedig videóval búcsúztatta.

Tottit pénteken sport-díszdiplomában részesítették. Az újságírók kérdésére, hogy mit fog hétfőtől csinálni, azt válaszolta, elmegy horgászni.

Egy másik, vasárnapi interjúban elismerte, hogy az utolsó meccse előtti éjszaka nem tudott aludni. Hangsúlyozta, több ötlete van, hogyan szeretné folytatni, azt azonban nem árulta el, mire gondol. Kizárta, hogy televíziós kommentátorként dolgozzon, mint Del Piero. Azt mondta, legszívesebben gyerekekkel foglalkozna fociedzőként.

Francesco Totti az AS Roma játékosaival az olasz főváros egyik legnevesebb éttermében ünnepli meg 25 éves karrierjét, amelynek során 786-szor lépett pályára, 307 gólt rúgott és 2006-ban az olasz válogatottal világbajnok lett.

---------------------------------------------------------------------------------------------

http://gepnarancs.hu/2017/05/bordo-sargaba-oltozott-roma-varosa-francesco-totti-bucsuztatasara/

------------------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------------

Róma örök farkasa, Totti győzelemmel búcsúzott

2017.05.29.

„Életre szóló ellenségek köszöntenek téged, Francesco Totti!” – így tisztelgett a lelátókon a Lazio szurkolótábora az AS Roma csatára előtt. Pedig ha valaki egy kicsit is követi a Serie A, vagyis az olasz élvonalbeli bajnokság mérkőzéseit, az tudja, a két fővárosi csapat, a Lazio és az AS Roma „ősellenség”. Ám egy olyan legenda előtt, mint Francesco Totti, akiről elterjedt, hogy idén befejezi pályafutását, még az ellenségek is fejet hajtanak.
Romulusról úgy tartják, ő lehetett Róma első királya. Francesco Tottiról pedig a fanatikus AS Romaszurkolók tartják úgy, ő most Róma királya. Ugyanis kevés ilyen, klubjához hűséges labdarúgót látott a világ, mint Totti, aki szeptember 27-én tölti be a 41. életévét.

Ő a példája annak, mit jelent a saját nevelés. Ő a példája annak, mit jelent ellenállni a pénz csábításának. Pedig kölyökként mehetett volna a Milanhoz, merthogy vinni akarták az északolasz városba, de úgy tűnik, Totti hallgatott az édesanyjára: „Rómából ki nem teszed a lábad, fiam!”

És lám, az 1983 óta tartó játékos mérlege így is példaértékű (7 évesen már Fortitudo Luditor játékosa volt, majd a Smit Trastevere és az AS Lodigiani után 13 évesen lett az AS Roma junior csapatának kerettagja): 1996-ban Európa-bajnok (U21); az ezredfordulón Eb-döntős; 2001-ben olasz bajnok, Supercoppa Italianabajnok (2001; 2008); 2006-ban világbajnok; Európai Aranycipő (2007), Coppa Italia-bajnok (2008).

Tehetsége kamaszként olyannyira kitűnt a korosztályából, hogy már 16 évesen meghívták a felnőttcsapatba, 22 évesen pedig már (Zdenek Zeman edző javaslatára, egy Udinese elleni meccsen) övé lehetett a kapitányi karszalag (nem véletlenül hívják Tottit úgy, hogy A Kapitány). Utólag nézve érdekes a pályafutásban, hogy viszonylag későn, húsz fölött ölthette magára a Squadra Azzura mezét, csak 1998-ban hívták meg az olasz válogatottba.

Ebben talán az is közrejátszott, hogy tehetsége ellenére a pályán nem mindig tűnt szerethetőnek.

De ezt is csak annak köszönhette, hogy az élete valóban a futballról szól. A pályán tudott úgy viselkedni, hogy szinte már szó szerint méltóvá vált az AS Roma becenevére (Farkasok): a 2004-es portugáliai Európa-bajokságon például leköpte a dán Christien Poulsent. Forrófejűsége alighanem szenvedélyességével magyarázható, és egy időben kiérdemelte a bírók réme nem hivatalos elnevezést is.

De akadtak olyanok is, akik nem éppen agysebészi logikája miatt kedvelték vagy utálták őt. Ám mi sem bizonyítja Totti sportemberi nagyságát, hogy ezeken többnyire maga is nevetett, még akkor is, ha nem nagyon lehetett eldönteni, mennyire őszinte a mosolya.

Viszont humor- vagy üzleti érzékét bizonyítja, hogy megjelent egy anekdotagyűjtemény (Az összes Totti-vicc), aminek kiadását maga is támogatta.

Abban ilyen finomságok is helyet kaptak, mint például: „A Vatikánban van egy mágikus tükör. Ha valaki hazudik előtte, az illető eltűnik. Vieri, Gattuso és Totti elmegy, hogy megtudják, mit tud a tükör. Elsőként Vieri áll a tükör elé, és így szól: Azt gondolom, én vagyok a világ legjobb játékosa! – mire Vieri hirtelen köddé válik. Másodikként Gattuso szól: Azt gondolom, én vagyok az univerzum legszebb férfija! – mire ő is köddé válik. Totti ekkor a tükör elé áll, majd mormogni kezd: Azt gondolom, hogy… – mire Totti köddé válik.”

De hogy élőben is képes riposztozni, arra álljon itt egy példa egyigazi városi letendára: egyszer egy riporter megjegyezte neki latinul, hogy Carpe Diem (vagyis: Éld meg a napjaidat!), mire Totti így felelt: „Bocsánat, de nem beszélek angolul.”

Totti sose bánta, hogy csakis az AS Roma játékosa volt. Egyszer így nyilatkozott erről: „Elmehettem volna a Real Madridba, vagy a Barcelonába, de én életem végéig Roma játékos akartam lenni. Itt bajnoki címet nyerni leírhatatlan érzés, nem lehet szavakba önteni.

A szeretet, amit a szurkolók iránt érzek sokkal többet ér, mint bármilyen siker vagy díj, amit valaha nyertem.” S végül is, ha csak az AS Roma elmúlt huszonnyolc évét nézzük: a klub elfogyasztott huszonegy vezetőedzőt, ám Totti mindvégig a pályán maradt. Vagy a pálya közelében. És ott is lesz visszavonulása után is. No, nem edzőként, mert azt magáról sem tudja elképzelni. A klubnál állítólag igazgatói pozíció vár rá, de ahogyan egyszer kifejtette: „nem az asztal mögött, különben mindent otthagyok és elkezdek tehetséges játékosokat felkutatni”.

Hűsége Rómához, a fővároshoz, valamint a klubhoz, az AS Romához annyira őszinte, hogy azt valóban csak tisztelni lehet. A farkason 10-es mezét viselő Totti őszintesége pedig példaértékű. Egyszer úgy fogalmazott, hogy minden barátnőjét megcsalta, Rómát azonban sosem.

Tavaly hosszú levelet is írt a városnak, amelyben így zárta sorait: „Az emberek azt kérdik, miért töltöttem az egész életemet Rómában? Róma jelenti nekem a családomat, a barátaimat, az embereket, akiket szeretek. Róma a tenger, a hegyek, a műemlékek. És Róma természetesen a rómaiak. Róma bordó és sárga. Róma számomra a világ. Ez a klub, ez a város már az életem. Örökre.”

https://www.vasarnapihirek.hu/fokusz/roma_orok_farkasa

---------------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------------------