2012.10.20.

Rómában nyílt Olaszország első videójáték-múzeuma a "Vigamus” (Video Game Museum), amely interaktív eszközökkel bemutatja a műfaj 50 éves történetét, és utat mutat a kiszámíthatatlan jövő felé is.

Ezer négyzetméteren 250 hardvert helyeztek el a már történelminek nevezhető szoftverekkel.

Nyitva hétfő kivételével minden nap: 10 h-tól 20 h-ig

Belépő : 8 euró, a kedvezményes árú 5 euró

Gyerekeknek 5 év alatt, nyugdíjasoknak pedig 65 év felett ingyenes.

--------------------------------------------------------------------------------------------

--------------------------------------------------------------------------------------------

http://www.vigamus.com/

http://it.ibtimes.com/articles/37383/20121020/vigamus-videogiochi-museo-roma-immagini-inaugurazione.htm

http://roma.repubblica.it/cronaca/2012/10/19/foto/nasce_a_roma_vigamus_il_promo_museo_del_videogioco-44873501/1/?ref=FRAG-4

http://roma.repubblica.it/cronaca/2012/10/19/news/vigamus-44875237/

---------------------------------------------------------------------------------------------

-------------------------------------------------------------------------------------------

 In order to reach ViGaMus you need to take the metropolitan line A, reaching Lepanto station, then walk for 800 meters to Via Sabotino 4, walking through Piazza Mazzini. From Lepanto metro station you can take the bus line 30 (Clodio) until you reach MAZZINI/CALBOLI stop, and walking for 350 meters to Via Sabotino 4. From train station Termini, you can take the bus line 7 (Clodio) until you reach MAZZINI/CALBOLI stop, then walking for 350 meters to Via Sabotino 4.

------------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------

-----------------------------------------------------------------------------------------

-----------------------------------------------------------------------------------------

A rendszer ellensége -

amikor a játék politizál

2013.05.28.

Tudjuk, hogy a videojátékok és politika viszonya nem mindig kellemes. De volt már példa arra, hogy a videojátékokat globálisan érintő problémákat politikai célokra felhasználták (Tax Evaders), és arra is, hogy bizonyos nézeteket videojátékokkal nyomatékosítsanak. De talán egyik radikális mondanivalójú játék sem használta fel olyan jól a játékművészet eszközeit, mint a La Molleindustria apró remekei.

A leginkább egyfajta fejlesztői irányzatként leírható La Molleindustria egy olasz (inter)aktivista, Paolo Pedercini fejéből pattant ki, és 2003 óta azzal foglalkozik, hogy rövid videojátékokat készít. Ezeknek a játékoknak azonban nem a szórakoztatás, vagy a kikapcsolódás a célja, hanem egy-egy üzenet átadása, vagy a figyelem felhívása valamiféle globális problémára. Persze ilyenkor az lehet a válasz, hogy ott van a BioShock Infinite, ami a kalandos FPS vonal mellett számos vallási és társadalmi kérdést feszeget, egyértelműen vagy homályosan utalgat, de itt többről beszélhetünk.

Ébredj! Csak ennyi az életed?

Egy olyan mozgalomról van tehát szó, amely gerillataktikával, tudatalattira ható módszerekkel arra próbál rámutatni, hogy a videojátékok igenis olyan médiumnak tekinthetők, amelyek alkalmasak komoly, akár vitatott témák feldolgozására is. Mind a fejlesztőket, mind a játékosokat arra ösztönzi, hogy próbálják megváltoztatni elképzeléseiket a szórakoztatóiparról: lázadjanak a status quo és a kommersz egyformaság ellen.

Az egyik legérdekesebb és legismertebb játék ezek közül az Every Day The Same Dream, amely az elidegenedés és a mindennapi, lélektelen munka világába viszi el a játékost. A főszereplő minden nap felkel, felöltözik, elbúcsúzik a feleségétől, lemegy a lifttel, autóba ül, beér a munkahelyére, leül a számítógépéhez. Ennyi. Ezt azonban többször végig kell csinálnunk, de észrevehetjük, hogy minden alkalommal valamit másképp is csinálhatunk. Mondjuk... nem öltözünk fel. Vagy nem ülünk le a számítógéphez és továbbmegyünk. Vagy másik irányba indulunk el. Minden próbálkozás után úgy érezzük, több van a világban, mint amennyit minden nap rutinszerűen átélünk, és ez igaz minden ember életére. Amikor az ember végigjátssza ezt a játékot, talán néhány másodpercig elgondolkozik azon, hogy vajon... tényleg csak ennyi? Felkelünk, dolgozunk, hazamegyünk?

Tudod, hogy mi veszel?

A Phone Story című játékban megtapasztalhatjuk az okostelefon-gyártás árnyoldalait, ahogy nyomon követjük a termék útját a gyártástól a piacig. Ezt a játékot egyébként viszonylag gyorsan ki is tiltották az App Store-ból. Aztán, a McDonald's Videogame pontosan arról szól, amit neve sejtet: menedzselnünk kell a nagy amerikai gyorsétterem több részlegét; közben kénytelenek vagyunk szemét trükköket bevetni annak érdekében, hogy játékban maradhassunk. Ilyenkor döbbenünk rá, hogyan is működik ez a világ. A Free Culture Game azt próbálja szimulálni, hogyan viszonyulnak egymáshoz a szabad ötletek és a szerzői jogok: utóbbi megállíthatatlanul szívja ki az előbbit az emberek fejéből, és nem engedi el szerzeményét soha.

Nem kikapcsol, lázít

Ezeknél jóval merészebb témákat is feldolgoznak ezek a játékok, de egy baráti figyelmeztetésként el kell mondanom, hogy aki érzékeny politikai / vallási / szexuális témákra, az bizony kerülje az oldalt; a többiek nézelődjenek: a La Molleindustria formabontó. Nem mellesleg az itt található blogon más fejlesztőktől érkező, de hasonlóan eredeti és újszerű játékokat mutatnak be, amellett nagyon érdekes fejtegetések vannak a játékvilág összetettebb mélységeiről.

Mit gondoltok, tényleg eljön az idő, amikor a videojátékok "felnőnek"? A fejlesztők hangja lesz olyan éles, mint az íróké, vagy a (dokumentum)filmrendezőké? Vagy nincs is szükség erre az irányra, hiszen a játék lényege, hogy végre kikapcsoljuk magunkat?

-------------------------------------------------------------------------------------------

----------------------------------------------------------------------------------------  

http://www.gamestar.hu/la-molleindustria-radikalis-jatekok-komoly-uzenettel.html

-------------------------------------------------------------------------------------------

-------------------------------------------------------------------------------------------

VIGAMUS - The Video Game Museum of Rome

2018.02.24.

Via Sabotino, 4 - 00195, Roma

Megközelítés: Metro A - Lepanto megálló

Igen, jól olvastátok, nyitottak egy múzeumot a videójátékoknak! Aki ismer, tudja, ez egyáltalán nem az én világom, de ettől majdnem dobtam egy hátast. Amikor egy esős vasárnapon felhívott Elsa, hogy ide készülnek, és szeretné, ha velük tartanék, kissé szkeptikusan mondtam igent. Azt hittem, a kockákon és a visítozó gyerekeken kívül - akikből akkortájt bőven kijutott nekem - senki sem jár ide, de nagyot tévedtem! Néhány héttel később ez volt az első és egyetlen olyan hely, amit én mutattam meg a tősgyökeres, a szülővárosáról mindig naprakész infókkal rendelkező Marcónak, és a cimborámat is elvittem egyszer, hogy legyen olyan délután, amikor csak ő van figyelem középpontjában. És itt szembesültem azzal, hogy felettem is eljár az idő (ezen a ponton ejtsünk néhány könnycseppet megboldogult ifjúságom emlékére :-D), mert bizony már a Tetris is múzeális darabnak számít...
Egy szó mint száz, mi, huszonévesek is jól éreztük magunkat, és a 7 évesem is remekül szórakozott, de voltak ott apukák, sőt, nagypapák is, akik sokkal lelkesebbnek tűntek, mint utódjaik. Az ötletgazdák egy múzeum és egy játékterem adottságait vegyítették mesterien, létrehozva ezzel a videójátékok szerelmeseinek mennyországát. A ritkaságnak számító relikviák megtekintése után kibújhat belőlünk a gyermeki énünk, és 2 interaktív teremben, nagyjából kéthetente változó listából választhatjuk ki, mivel szeretnénk múlatni az időt. Van itt Nintendo, PlayStation, Wii, XBox, GameCube, meg minden, amiről még soha életemben nem hallottam, és a Super Mariótól a Halo 5-ön át a Guitar Heroes-ig egy tucat játékot kipróbáhattok. Itt tehettek egy virtuális túrát.

Keddtől vasárnapig 10:00-től 20:00-ig tiétek a terep, hogy újra gyerekek legyetek, vagy megmutassátok a csemetéknek, mivel játszottak anno az ősök. A teljes árú belépő 8€-ba kerül, 6 és 14 éves kor között 6€, 6 évnél fiatalabbnak és a sajtó képviselőinek ingyenes. (Duésoknak üzenem, hogy elfogadták a sajtóigazolványomat. Első alkalommal csak nehezen adták be a derekukat, másodszor írtam nekik egy mailt, mielőtt mentem, és a blogot adtam meg referenciaként, szóval nem feltétlenül kell aktívan a médiában tevékenykedned.)

-----------------------------------------------------------------------------------------

http://mindennapokromaban.blogger.hu/2016/03/12/romai-kalauz-2

------------------------------------------------------------------------------------------