https://www.lapresse.it/ambiente/animali/ecco_leoncini_romani_festa_al_bioparco_di_roma_raggi-2776264/news/2020-07-10/

Előzmény

Válasz

Rómában ritka ázsiai oroszlánok születtek 2020
2020.07.11.
Már láthatók az olasz főváros állatkertjében született ritka oroszlánkölykök. A kicsik egy belgiumi és egy keletnémet oroszlánpár frigyéből jöttek világra még áprilisban. Szépen fejlődnek azóta, így most már ők is birtokba vehették a római kifutójukat. Egyelőre még nem kaptak nevet. A két kis oroszlán nevének megadására versenyt írtak ki, a nevekre a Bioparco weboldalán hétfőtől egy hétig lehet szavazni.

Az ázsiai oroszlánok igazán ritkák, már csak India észak-nyugati sivatagos szegletében maradtak fent. Becslések szerint alig ötszáz példány él szabadon.

https://roma.fanpage.it/raggi-al-bioparco-visita-le-leoncine-nate-durante-il-lockdown-romani-sceglieranno-i-loro-nomi/

Válasz

2. Da lunedì il contest per trovare il nome alle leoncine

Da lunedì sul sito e sui social del Bioparco sarà aperto il contest per scegliere il nome. Il Bioparco "ha riaperto il 29 maggio ma per tre mesi non ha potuto ospitare visitatori con conseguente calo della bigliettazione, invito tutti a tornare a vivere questo bellissimo spazio, perché gli animali hanno bisogno del nostro supporto". "Per ripartire stiamo organizzando aperture serali, cineforum pomeridiani per i bambini, centri estivi. E oggi lanciamo il concorso per dare un nome ai nostri leoncini: da lunedi' per una settimana si potra' dare il proprio voto all'interno di una rosa di nomi", ha spiegato il presidente della Fondazione Bioparco, Francesco Petretti. Il leone asiatico è la specie simbolo delle savane africane e un tempo popolava un territorio vastissimo dal Mar Mediterraneo fino all'India. Ora, come detto, ce ne sono solo 500 esemplari e tutti nella piccola riserva del Gir, India nord-occidentale. La loro esistenza è continuamente minacciata dai bracconieri e dalle attività degli esseri umani nei territori una volta abitati da questi felini. Il Leone asiatico e classificato dalla Iucn (Unione mondiale per la conservazione della natura) come animale in pericolo. Attualmente nelle strutture sono presenti circa 150 leoni asiatici.

continua su: https://roma.fanpage.it/raggi-al-bioparco-visita-le-leoncine-nate-durante-il-lockdown-romani-sceglieranno-i-loro-nomi/
https://roma.fanpage.it/

Előzmény

Válasz

Raggi al Bioparco visita le leoncine nate durante il lockdown: “Romani sceglieranno i loro nomi”
Durante i giorni del lockdown al Bioparco di Roma sono nate due leoncine, per la precisione due femmine di leone asiatico, una delle specie a maggior rischio di estinzione sulla terra. Fino al 28 aprile, data di nascita delle due cucciole, c’erano 500 esemplari circa in tutto il mondo. Al via lunedì il contest per trovare il nome alle due cucciole
2020.07.11.
https://roma.fanpage.it/raggi-al-bioparco-visita-le-leoncine-nate-durante-il-lockdown-romani-sceglieranno-i-loro-nomi/

Durante i giorni del lockdown al Bioparco di Roma sono nate due leoncine, per la precisione due femmine di leone asiatico, una delle specie a maggior rischio di estinzione sulla terra. Fino al 28 aprile, data di nascita delle due cucciole, c'erano 500 esemplari circa in tutto il mondo. La sindaca Virginia Raggi ha visitato le due leoncine e ha lanciato un contest per trovarle un nome a cui potranno partecipare tutti i romani, grandi e piccini. "La nascita di questi due cuccioli di leone asiatico è un'ottima notizia. Un vero e proprio simbolo di speranza e di rinascita. Il Bioparco di Roma è un posto unico, dove i nostri bambini possono imparare a conoscere gli animali e a rispettarli. Un luogo importante anche per la tutela e la salvaguardia di specie protette e in via di estinzione come quella di questi leoncini", ha dichiarato la sindaca.

continua su: https://roma.fanpage.it/raggi-al-bioparco-visita-le-leoncine-nate-durante-il-lockdown-romani-sceglieranno-i-loro-nomi/
https://roma.fanpage.it/

Válasz

Egyrészt a Tevere partján sétálva, gyalog jöttünk a Vatikánhoz, másrészt kiloholtuk magunkat a bejutási mizériában. Amit a múzeumban láttunk, azt nem lehet leírni. A több mint három órás ott létünk alatt csodákkal találkoztunk. Igazából alig van olyan felülete, vagy területe az épületnek, ahol ne lenne valami lebilincselő néznivaló. Egyébként sok pad van a falak mentén elhelyezve, ahol meg lehet pihenni, ki lehet szállni a hömpölygő tömegből, és alaposabban meg lehet nézni a nekünk tetsző alkotásokat.

Mi például csak úgy mellesleg szobornézegetés közben, beleütköztünk a Laokoón-csoport című alkotásba. Benedek megállt előtte, nézegette, így mi is oda mentünk, és láss csodát. Ott volt előttünk Laokoón trójai pap és két fia, akik elpusztítására Pallasz Athéné két hatalmas kígyót küldött. Nem tetszett neki ugyanis, hogy a férfiak óvva intették a trójaiakat annak a bizonyos falónak az elkészítésétől. Különösen lekötötte Benedeket Herkules szobra, mi pedig a múzsák mellett időztünk el.

Izgalmas volt azokon a szobákon áthaladni, amelyekben régi pápák éltek. Szinte befogadhatatlan ilyen röpke idő alatt az a látvány, ami Raffaello termeiben fogad. És persze kihagyhatatlan a Sixtus-kápolna is, amely kéményét már akkor próbáltuk kifürkészni, amikor megérkeztünk a Szent Péter-térre. Abból száll fel ugyanis a fehér füst, ha sikerül megválasztani az új pápát.

A Sixtus-kápolnában leültünk, és csendben figyeltünk (Na jó, Benedek azért feltette a kérdéseit, de legalább halkan.) Sokan voltak, rengetegen. Sajnos annak ellenére is fényképeztek és videóztak, hogy folyamatosan szólt az őrök tiltó figyelmeztetése. Amit láttunk, azt nem lehet leírni, legfeljebb a témákat, amelyek a falakra vannak festve, így például a többi között Krisztus megkeresztelése, aztán a megkísértése, a hegyi beszéd, Mózes története, a kőtáblák, az átkelés a Vörös-tengeren.

Illetve a mennyezeten ott van Michelangelo alkotása, amelyet egy maga emelt állványzatról, alapvetően a hátán fekve festett meg. Ugye mindenki látta már valahol, valamikor, ha máshol nem, de a művészettörténet tankönyvben a két férfit, akiknek éppen összeérni készül a mutatóujjuk? Michelangelo azt a pillanatot mutatja meg nekünk, amikor a Teremtő megérinti a földön fekvő férfit, és lelket, valamint életet ad neki.

Sokat láttunk öt nap alatt, de mégis alig valamit. Egy biztos, Rómába még visszamegyünk. És akkor végre megnézzük az Angyalvárat is, amely mellett akárhányszor elhaladtunk, messziről megcsodáltuk, és a fáradtságtól elcsigázottan csak annyit mondunk, majd legközelebb bejárjuk.
http://csaladiturak.nolblog.hu/archives/2012/05/16/Es_hogy_halt_meg_Brutus_-_I_Benedetto_Romaban_masodik_resz/

Előzmény

Válasz

Célba vettük tehát a bazilika kupoláját. Megint sorba álltunk, Benedek megint az ölünkben csinálta végig a várakozást. Olyan belépőjegyet vettünk, amely lehetővé teszi, hogy egy darabig lifttel menjünk, és csak akkor kellett elkezdenünk gyalog emelkedni, amikor ténylegesen beléptünk a kupolába. Először a kupolának arra a részére mentünk, amely belülről magasodik a bazilika oltára fölé. A körbe vezető utat sűrűn rácsozott dróthálóval kerítették el, nehogy valaki lezuhanjon a mélybe.

Kimentünk az épületből, és a kupola külső bejáratán ismét elindultunk fel a magasba. Különböző méretű és anyagú lépcsőkön vezetett felfelé az út. Összességében 136 méterre kellett felemelkednünk. Eleinte jól bírta Benedek, majd elkezdte mondogatni, hogy tériszonya van, fél, nem mer tovább menni. Ahogy egyre magasabbra jutottunk, egyre keskenyebb és meredekebb lépcsők következtek, volt olyan rész, ahol nem is lehetett kiegyenesedni, mert maga a fal is befelé dőlt.

Benedek jajgatni kezdett, hogy nem megy tovább. Kérte, vegyük az ölünkbe. Ezt persze nem tudtuk megtenni. Aztán két jajgatás között megkérdezte, van-e nálunk elég étel és ital. Mondtam neki, hogy ital és keksz van. - És akkor hogy fogják ide felszállítani a többi ételt? - kérdezte. - Mert én innen le nem megyek, az biztos – indokolta meg az előbbi kérdését. Próbáltuk nyugtatgatni, de közben ott motoszkált a fejünkben a kérdés. Tényleg, vajon hogy fogjuk innen levinni?!

Amikor felértünk a kupola tetejére, Benedek kellemetlen érzése nem múlt el. Egyrészt akkora volt a tömeg, hogy csak nagy nehezen tudott lenézni, illetve megszemlélni az alattunk lévő várost, másrészt nagyon fújt a szél is. A látvány természetesen lenyűgöző, a feljutás pedig mulatságos és izgalmas. Ráadásul lefelé már nem volt semmi probléma, mert Benedek a jajgatás helyett arra koncentrált, hogy mielőbb lejusson. Meg a kupola aljában lévő ajándékboltra. Abban bízott, hogyott végre kap egy pápát. Nem kapott.

A Vatikáni múzeum másnapra maradt. A barátok beszámolóiból már tudtuk, hogy mindig hosszú sor áll bejutásra várva. Ezúttal nagyjából 150 méteren álltak az emberek. Balázs azt mondta beáll a sorba, mi menjünk el fagyizni, és telefonál ha a bejárathoz közel ér. Mi Benedekkel elmentünk a legközelebbi gelatoba. Kikértük az arany áron mért édességet, leültünk, és elkezdtünk enni, amikor megcsörrent a telefonunk, hogy induljunk vissza. Fizettünk, szomorúan néztünk a fagyink után, és loholtunk a múzeumhoz. Ott jött az újabb telefon. Balázs már bent van az épületben.

http://csaladiturak.nolblog.hu/archives/2012/05/16/Es_hogy_halt_meg_Brutus_-_I_Benedetto_Romaban_masodik_resz/

Előzmény

Válasz

Amikor mi a Vatikánban jártunk, az idő esőre állt, az ég szürkés volt és fátyolos. Ez csak azért érdekes, mert amikor felnéztem a bazilika kupolájára, olyan érzésem volt, mintha azt Michelangelo összeépítette volna az éggel. Szinte egyforma volt a színük.

Amikor azonban bementünk a templomba, zavaróan hatalmas tömeg fogadott bennünket. Benedeket pedig csak az érdekelte, hogy mikor találkozik már a pápával, illetve a vatikáni ajándék boltokban lehet-e kapni pápa figurát. Ceasar már volt neki, és szeretett volna egy XVI. Benedeket is.

Végigmentünk a bazilikán, próbáltuk befogadni a látványt. Már amit tudtunk. Mert a Szent Péter sírja felett magasodó oltárhoz nem lehetett közel menni, voltak olyan részek, amelyek imádkozásra voltak elkerítve, máshol mise zajlott, a templomot pedig kettészelte egy elkerített útvonal, amelyen egyébként éneklő zarándokok és papok érkeztek. Persze mi Benedek kérésére leültünk az egyik elkerített padsorba, és együtt imádkoztunk a többi emberrel, de ez mindössze másfél percig tartott, mert a hatéves túravezetőnk egyre a pápát kereste, és mennünk kellett.

Így esett, hogy Michelangelo Pietájára (amely a Szűzanyát, ölében a halott Krisztussal ábrázolja) is csak egy röpke pillantást vethettünk. Mondjuk akkora tömeg állt előtte, hogy egyébként sem tudtunk volna hosszasan nézelődni. Megtaláltuk a Vatikán első ajándékboltját. Pápa figura nem volt. Ellenben ismét vettünk könyvet, ami másnap, a Vatikáni múzeumok látogatásakor nagyon jól jött. A boltban, bár Benedek semmit nem vett észre belőle, egy idős apáca megáldotta őt.

http://csaladiturak.nolblog.hu/archives/2012/05/16/Es_hogy_halt_meg_Brutus_-_I_Benedetto_Romaban_masodik_resz/

Előzmény

Válasz

Hogy megtapasztaljunk valamit a régi időkből, leültünk az egykori nézőtérre, és próbáltuk elképzelni milyen lehetett ott egy gladiátor küzdelem, milyen állatok bújhattak meg a küzdőtér alatti területen, beszélgettünk arról, hogy hol ültek a császárok, miért volt nekik külön bejáratuk, mint mindenki másnak. Szó esett arról, hogy az amfiteátrum egy részét földrengés vitte el, más részei tönkrementek, mert sokáig nem törődött velük senki, illetve komoly márvány mennyiség került át a Szent Péter-bazilika építéséhez.

Sétáltunk, nézelődtünk, egy meredek lépcsőn felmentünk az épület második szintjére, onnan néztünk le a mélybe, a küzdőtér alatti járatokra. Bent lenni a Colosseumban izgalmas élmény. És milyen lehetett ott ülni a fénykorában, amikor 60 ezer néző előtt zajlott a cirkusz?! – elmélkedtünk, amikor római légiósoknak öltözött férfiak tűntek fel az építmény tövében.

Magukhoz hívták Benedeket, elkezdték őt is rómainak öltöztetni, villogtatták neki a kellék fegyvereiket. Éreztük, ez nem lesz olcsó, és azt is tudtuk, innen képtelenség elrángatni a gyereket. Megkérdeztem tehát, hogy mibe fog kerülni ez a kis közjáték. -Egy millió dollár – viccelődött az egyik jóember. De addigra már Benedek ott állt közöttük, és mi, büszke szülők, fényképezhettük őt. De csak mi, mert bárki más oda irányította a kameráját, azonnal elhajtották. Ingyen cirkusz nincs! Tíz eurót kértek a pár perces játékért, ami persze a hat éves fiúnkat lenyűgözte.

Döbbenetes élmény a Vatikán is. Mi két napot is rászántunk a pápai államra, de természetesen ennél sokkal több is kevés lett volna. Az külön lassított bennünket, hogy sajnos mi nem azok az utazók vagyunk, akik mielőtt elmennek valahová, alaposan felkészülnek abból, ami vár rájuk. Mi odamegyünk, elámulunk, és otthon utána olvasunk, hogy mit is láttunk. Így aztán fogalmunk sincs mit kell, vagy érdemes megnézni egy adott helyszínen. Megyünk, s ha tetszik valami megállunk.

A Vatikáni Bazilika és az előtte lévő Szent Péter tér már távolról is impozáns látvány. Közelebb érve azonban maga a tér sokkal kisebb, mint amilyennek látszik. A két oldalán álló oszlopsor olyannak tűnik, mintha a bazilika kinyújtaná a karját és invitálna, menjünk be. Bernini és tanítványai semmit sem bíztak a véletlenre, az oszlopokon lévő szoborsor viszi magával az embert, olyan, minta a szobrok kézről-kézre adnák a látogatót.
http://csaladiturak.nolblog.hu/archives/2012/05/16/Es_hogy_halt_meg_Brutus_-_I_Benedetto_Romaban_masodik_resz/

Válasz

Attól kezdve Benedek pontosan tudni akarta, hol történt a merénylet, ki tette, miért, mivel szúrták le, mekkora volt a gyilkos eszköz, szenvedett-e a császár, mit jelent az a mondat, hogy Te is fiam Brutus. Városnézés közben többször elhangzott a következő párbeszéd. - Mama nézd, ide szúrtak Ceasarnak? – mutatott a mellkasára. - Igen – feleltem. - Nem lejjebb, vagy feljebb? - jött a következő kérdés.

Hogy valami újat is mondjak, elmeséltem neki, vannak történészek, akik úgy gondolják, Julius Ceasar beteg volt, és azért engedte megtörténni a merényletet, hogy uralkodása fénykorában haljon meg, ne pedig betegen, tehetetlenül. Ezzel a mondatommal ismét hosszú beszélgetések kezdődtek arról, hogy mi volt a betegsége a császárnak, és miért nem akart gyengévé válni.

Egyik nap eldöntöttük, hogy éjszakai fényében is megnézzük Rómát. Mivel a szállásunktól gyalog megközelíthető volt az összes fontosabb nevezetesség, vacsora után elindultunk. A Colosseum felé vezető úton egymás után következnek a Julius Ceasar szobrok, amelyek különböző életkorban ábrázolják az államférfit.

Benedek mindegyik előtt megállt és kérdezett. Egyszercsak pár perces csönd állt be, úgy tűnt, vége az érdeklődésnek, mindent tud amit akar. Ám akkor eszébe jutott, hogy mozog az első foga, és perceken belül ki fog esni. Rám nézett, megmozgatta az ujjával a lógó fogát és így szólt: Julius Ceasarnak hány éves korában esett ki az első tejfoga? Egyszerűen nem hittük el, erre nem számítottunk, azt gondoltuk, már nincs több kérdés. Hatalmasat nevettünk, és azt mondtuk, szerintünk hat éves volt. - Jó – mondta Benedek. És hogy halt meg Brutus? - vitte be a végső ütést.

Mielőtt tehát kitört a Julius Ceasar őrület, bementünk a Colusseumba. Sajnos, az épület ajándék boltjába csak kifelé jövet vetődtünk el, és csak akkor fedeztük fel azt a magyar nyelven is létező könyvet, amely címe, Róma rekonstruálva. Abban minden épületről két, egymásra borítható oldal szól, az alsó azt ábrázolja hogyan néz ki az aktuális emlékmű ma, ha azonban ráborítjuk a másikat, az kiegészíti a romokat olyan épületekké, amilyenek fénykorukban voltak. Nem csak gyereknek, de a felnőtteknek is nagyon hasznos és érdekes kiadvány. Illetve jól jött volna akkor is, amikor Benedeknek próbáltuk magyarázni, milyen volt régen a Colosseum.

http://csaladiturak.nolblog.hu/archives/2012/05/16/Es_hogy_halt_meg_Brutus_-_I_Benedetto_Romaban_masodik_resz/

Előzmény

Válasz

„És hogy halt meg Brutus?” - I. Benedetto Rómában (második rész)
Benedek imádta Rómát. Nem tudott betelni a keskeny utcákkal, a házak színes kavalkádjával, azzal a rengeteg történelmi emlékkel, amely úton-útfélen elénk tárult, hogy mindig volt miről kérdezősködni, beszélgetni és finomakat lehetett enni. Mindezektől függetlenül napjában többször megjegyezte: Őrültek ezek a rómaiak! Ez a félig-meddig komoly kijelentés alapvetően a rómaiak közlekedési stílusának szólt.

Miközben ugyanis lassan andalogtunk a macskaköves utcákban, meg-meg álltunk a hangulatos tereken, a motorosok cseppet sem lassítva húztak el mellettünk. Időnként falhoz lapultunk, hogy elférjen egy autó, vagy egy olyan mini busz, amely a történelmi városrész apró utcáiban járt. Néha szívinfarktust kaptunk a mögöttünk felhangzó hangos dudától, de mi csak róttuk a kilométereket, halált megvető bátorsággal. És közben nem hittünk a szemünknek.

Gyakorlatilag nem láttunk olyan autót, amely ép lett volna. Az első vagy a hátsó lökhárítók minimum egy oldala minden járművön sérült volt, de inkább kettő vagy három. Letört tükrök, benyomott oldalak, leesett lökhárítók kavalkádja tárult elénk. Az sem semmi ahogyan parkolnak, az autók szinte összeérnek. Ez a következőképp történik: ha valaki talál az autójának körülbelül megfelelő helyet, elkezd parkolni. Ha elsőre nem fér be, akkor lök egyet az előtte álló és egy másikat a mögötte álló kocsin is. Ezt addig ismételgeti, amíg sikerül befurakodnia a mi magyar mértékünknek irreálisan kicsi helyre. Szóval Benedek ezt a számára merőben szokatlan mentalitást minősítette vicces megjegyzésével.
Ettől függetlenül, ahogyan azt a római vakációnkról szóló írásom első részében említettem, Benedek felnőttként Rómában szeretne élni. Ennek nem csak az az oka, hogy kiválóan érezte magát a városban, hanem az is, hogy ott élt Julius Ceasar és él a mindenkori pápa.

A Ceasar őrület azon a napon kezdődött, amikor a Colosseumot néztük meg. Terveztük a Forum Romanum és a Circus Maximus alaposabb megtekintését is, de hamar kiderült, hogy azok a romok nem sokat jelentenek egy hatéves gyereknek, és különben sem terhelhető egy napon ennyi információval. Így hát maradtunk a Colusseumnál. Amíg sorban álltunk azért, hogy bemehessünk, beszélni kezdtünk az ókori Rómáról és a legismertebb vezetőiről. Szóba került Néró és szó esett Julius Ceasarról is.

http://csaladiturak.nolblog.hu/archives/2012/05/16/Es_hogy_halt_meg_Brutus_-_I_Benedetto_Romaban_masodik_resz/

Válasz