2023.10.27.

A római, „falakon kívüli” Szent Sebestyén templomhoz a legkönnyebben a Circo Maximo metróállomástól, a 118-as busszal juthatunk el.

Az aurelianusi városfal Szt. Sebestyén-kapujától 2,5 km-re, a Via Appia Antica út mentén álló épület (No. 136) a „hét római zarándoktemplom” egyike, plébániatemplom, újabban bíborosi címtemplom, rangja: kisebb bazilika (Basilica Minor). Régen a bencések, majd 1826-ig a ciszterciek gondozták, ez után a ferenceseké lett. (Róma másik, kisebb Szent Sebestyén-temploma a Palatinuson van.)

Szent Sebestyén (†288) a legenda szerint Franciaországban született. Diocletianus császár testőrtisztje volt. Keresztény hitének megvallása miatt a császár lenyilaztatta. Egy jámbor asszony ápolásának köszönhetően azonban felgyógyult. Amikor a császári udvarban ismét megjelent, az uralkodó parancsára agyonverték, és holttestét a csatornába dobták.

Egy keresztény asszony gondoskodott tisztességes eltemetéséről. A templom a IV. században épült, ekkor Basilica Apostolorumnak nevezték, mert a Valerianus-féle keresztényüldözés miatt 258-tól az itteni katakombákban rejtegették Szt. Péter és Szt. Pál ereklyéit (csak a IV. sz. elején vitték vissza őket eredeti helyükre). A IX. században, a szaracénok pusztítása után, a templomot újjá kellett építeni. Ekkor már a mostani nevén hívták, megemlékezve arról, hogy Szt. Sebestyént feltehetően itt temették el. Eredetileg háromhajós bazilika volt, de a XIII. sz. elején az oldalhajók beépítésével egyhajóssá tették. Scipione Borghese bíboros 1712-ben F. Ponzióval és G. Vasanzióval barokk stílusban átépíttette. Négy mellékoltára és három oldalkápolnája van (1. ábra).

A főútról enyhe lejtő vezet a templomhoz (2. ábra). A hajó kazettás famennyezete gazdagon festett és aranyozott, de ez kevéssé enyhíti a nagy csarnok dísztelen, fehér falainak ridegségét. A szentély előtti teret dob nélküli, alacsony kupola fedi. A bejárattól jobbra egy falfülkében találjuk G. L. Bernini utolsó művét, a Megváltó márvány mellszobrát (1679, 3. ábra), amelyet 2001-ben fedeztek fel a szomszédos kolostorban. Mellette a félkör alaprajzú Ereklyék Kápolnája. Oltára felett, ráccsal védett polcokon több, értékes ereklye (4. ábra). Közöttük egy nyílvessző, amellyel Szt. Sebestyént megsebezték, valamint a kőoszlop töredéke, amelyhez a szentet kötözték. Az oltár predelláján bazaltkőlap, két márvány lábnyommal, amelyek a hagyomány szerint Jézustól származnak. (A Via Appia melletti „Domine quo vadis” templomocskában ezeknek másolatát őrzik.) A kápolnától balra ismét egy falfülke, benne G. M. Gabrielli ciszterci bíboros síremléke, mellszoborral (1720). A következő két oltár után a Szt. Fábián (Albani) kápolnához érünk. Ezt XI. Kelemen pápa C. Fontana tervei szerint 1712-ben építtette, öccse, Orazio Albani végső nyughelyéül. A nagy, kupolás kápolna oltárán Fábián pápa (236–250) márványszobra (5. ábra).

A templom félkörös apszisában álló főoltár képe a Golgotát ábrázolja. A hajó bal oldalfalán ismét két mellékoltár. A bal első kápolnát, amelyet Francesco Barberini bíboros megrendelésére Ciro Ferri tervezett, Szt. Sebestyénnek szentelték (1672, 6. ábra). Erkélyszerűen magasra helyezett oltára alatt, üveglappal elzárt fülkében a szent fekvô márványszobra Giuseppe Giorgettitôl (1672).

A templom bejáratától jobbra juthatunk a Szt. Sebestyénkatakombákba, ill. a felettük épült, II–IV. századbeli, freskódíszes antik házak maradványaihoz (belépődíj). A Via Appián továbbhaladva a közelben jobbról a S. Nicola a Capo di Bove gótikus templom romjait, balról Caecilia Metella mauzóleumát tekinthetjük meg. A visszafelé menő busz megállóját – minthogy a 118-as vonal körjárat – nem a bazilika előtt, hanem balra, a túloldalon, az igen forgalmas Via Appia Pignatelli elején találjuk.

----------------------------------------------------------------------------------

IRODALOM

Kirschbaum, E.: Az apostolfejedelmek sírjai. Szent István Társulat. Budapest,

1987.

Krutsay M.: Római templomok, pápák, szerzetesek. Timp Kiadó. Budapest,

1999.

Krutsay M.: Az Utak Királynôje. Osteolog. Közl. 26 (2018), 101-103.

 -----------------------------------------------------------------------------------

Forrás: KULTÚRKÖR / CULTURAL CORNER

Immunológiai Szemle/Immunology Quarterly • 2023. XV. évfolyam, 3. szám

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------------