L'autostrada del medioevo la via Francigena 1700 km

2022.06.02.
https://www.facebook.com/istagram.paoloartista1/photos/a.113600343494869/564027565118809/

via Francigena.jpg

Válasz

https://www.ansa.it/abruzzo/notizie/gusta/2020/10/16/da-roma-a-ortona-correndo-sul-cammino-di-san-tommaso_9008a315-6376-4e1d-89a6-93c22e0b011e.html

https://www.vaticannews.va/hu/vatikan/news/2020-10/roma-ortona-szent-tamas-apostol-zarandokut.html

2020.10.16.

cq5dam.thumbnail.cropped.1500.844.jpeg

zftfuzs.JPG

rzui.JPG

Előzmény

Válasz

3. Tamás apostol hosszú időn keresztül hirdette az evangéliumot Indiában és munkája nyomán virágzó helyi egyház született, főként Malabár városában, mely a mai Kerala államban fekszik, több más várossal együtt, mint Maliankara, Kottaikkavu, Niranam, Kollam és Gokamangalam. Mintegy húszéves apostoli munka után szenvedett vértanúságot 72. július 3-án Chennai városában, a róla később elnevezett Szent Tamás hegyen, ahol el is temették. Sírja fölé székesegyházat emeltek, ez a Chennai Szent Tamás-bazilika, melyet Szent II. János Pál pápa első indiai apostoli útja során 1986. február 5-én meglátogatott. Szent Tamás holttestét az időnként fellángoló keresztényüldözések miatt szír keresztények 232 körül a szíriai Edessza (Urfa) városába vitték, és ott temették el. 1142-ben a szíriai keresztény Edesszát megostromolták és bevették a szaracénok, de közben az Apostol ereklyéit féltő keresztények kimenekítették és a távoli Khios szigetére vitték. Bő száz évvel később Ortona kapitánya itt talált rá és hazájába vitte. A katolikus egyház az ortonai Szent Tamás ereklyét hitelesnek minősíti a legújabban végzett tudományos vizsgálatok jegyében is.

2020.10.16.

https://www.vaticannews.va/hu/vatikan/news/2020-10/roma-ortona-szent-tamas-apostol-zarandokut.html

Előzmény

Válasz

2. 1258-ban hozták Ortonába Khiosz szigetéről a törökök elől Szent Tamás ereklyéit

Szent Brigitta tudhatta, mert Ortona városa büszkén hirdette, hogy az Indiát megjárt és ott vértanúhalált szenvedett nagy apostol földi maradványait a Szmirna-Izmírrel szemközti Khiosz szigetéről hozta magával a törökkel küzdő velencei flotta szolgálatában álló Leone Acciaiuoli ortonai hajóskapitány, aki hazatérőben a szent ereklyéket jó hazafiként saját székesegyházának ajándékozta. 1258 szeptember hatodikát írtak akkor. Később a város katedrálisát átépítették és Szent Tamás apostol tiszteletére szentelték. A derék útonjáró apostol hamvai végül mind a mai napig megpihenhettek itt, noha korántsem viszontagság nélkül. 1566-ban óriási török muzulmán flotta zúdult az Adria-parti városra, de az abruzzói várvédők visszaverték a támadást. A „felvilágosult” franciák inváziója 1799-ben megalázta és kifosztotta a várost, de a székesegyház „megúszta” a támadást, minthogy a franciák a templomot istállónak használták. Újabb támadást Ortona 1943-ban szenvedett a német csapatoktól, amikor szétbombázták a várost és a székesegyházat. A hajdani gótikus, már akkor átépített templomból csak a déli kapubejárat maradt a Gyermekét tartó Isten Anyjával és Szent Tamás apostol alakjával.
De hogy is került a görögök Khiosz szigetére India apostola?

Ősi hagyomány szerint Tamás apostol először Szíriában hirdette az Urat, majd Edesszában, ahogy cezáreai Euszébiosz egyháztörténész ránk hagyta. Megtérítette Taddeust, majd vele együtt alapította meg Babilónia első keresztény közösségét, ahol hét évet töltött. 52-ben hagyta el Mezopotámiát és indult tovább isteni sugallatra hajóval India délnyugati nyúlványa felé. Szent Tamás Muziris indiai kikötővárosban kezdte meg missziós munkáját, az ottani virágzó zsidó közösség tagjai között. Az izraeliták közül sokan megtértek, míg a helyi indiaiak közül érdekes módon a felsőbb kasztok előkei tagjai keresztelkedtek meg és így született az indiai egyház, melynek tagjai máig „Tamás-keresztényeknek” tudják magukat, közvetlen utalással arra, hogy ők nem a 16. századi térítés szülöttei, hanem egyenes ágon apostol-ivadékok.
2020.10.16.
https://www.vaticannews.va/hu/vatikan/news/2020-10/roma-ortona-szent-tamas-apostol-zarandokut.html

Előzmény

Válasz

Olasz atléták a Szent Tamás úton Rómától az adriai Ortonáig
2020.10.16.
https://www.vaticannews.va/hu/vatikan/news/2020-10/roma-ortona-szent-tamas-apostol-zarandokut.html

„Uram, azt se tudjuk, hová mégy, hogyan ismerhetnénk hát az utat!” – fakadt ki az utolsó vacsora során a kételkedő apostol (Jn 14,5), s nem is gondolt arra, hogy éppen ő lesz majd a tizenkét tanítvány közül, aki Ura kedvéért az egyik legtávolabbra vezető evangelizációs utat teszi meg. A Szent Tamás út aktualitását most az a hír adja, hogy október 15-én Rómából Szent Péter apostol sírjától indul az a zarándoklat, melynek során két olasz atléta tíz nap alatt futja végig a 316 kilométeres távolságot, hogy terv szerint október 25-én vasárnap az ortonai székesegyház Szent Tamás sírjához érkezzen.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Alex Tucci és Roberto Martini olasz atléták új impulzust akarnak adni az Ortona-Róma Szent Tamás zarándokútnak, melynek egyik nagy középkori alakja volt a 14. században svédországi Szent Brigitta, aki miután Rómában megtelepedett, az Úr Jézussal folytatott misztikus beszélgetései nyomán indult Szent Tamás apostol ortonai sírjához. A misztikus északi szent, aki nagyon siratta a pápák avignoni fogságát, kétszer is zarándokútra kelt, 1365-ben és 1368-ban, hogy Szent Péter sírja mellől indulva az apostoltárs, Szent Tamás ortonai sírhelyét felkeresse. Szándéka nyilvánvaló volt, hiszen a közös eredetre mutatott rá, mely mindkét apostolt Mesteréhez, a galileai Jézus Krisztushoz köti. A Péter utód helye Rómában van, ahol eltemették, üzent ortonai zarándokútjával az Avignonban székelő pápának. Szent Brigitta egykori zarándokútjának emlékét őrzi többek között az Ortona előtt tíz kilométerrel, még a hegyekben fekvő Arielli falu temploma, melyet később az ott járt misztikus szent tiszteletére emeltek.
1258-ban hozták Ortonába Khiosz szigetéről a törökök elől Szent Tamás ereklyéit

Válasz

A pápa köszöntötte a római híveket és a különböző országokból érkezett zarándokokat, a családokat, a plébániai csoportokat, társulatok tagjait. Külön megdicsérte az észak-olasz Crema egyházmegyéből érkezett - megjegyzése szerint zajos - fiatalokat – akik Viterbóból Rómáig végigjárták gyalog a Via Francigena zarándokutat.
2020.08.09.
https://www.facebook.com/vaticannews.hu/photos/a.526165314061760/3525954707416124/?type=3&theater

via Francigena zarándok út.jpg

Válasz

5. befejező rész
Isten veled, Róma! - egy svájci gárdista gyalogos zarándokútja hazafelé
2019.10.27.

Tegyük félre a büszkeséget és járjuk végig az alázat útját

Vincent bátorítja gárdista társait, akik szintén gyalog kívánnak hazatérni Rómából. „Indulj el, könnyű. Ha kilépsz a Szent Anna kapunál, fordulj balra és menj egyenesen. Ne aggódj, elég, ha egyik lábad a másik után helyezed. Mivel kb. ezer kilométer az út a Nagy Szent Bernát-hágóig és ha egy lépés 70 centiméter, akkor mintegy másfél millió lépést kell megtenned. A legnehezebb lépés az első, a többi már magától jön”. Az egyetlen nehézség, hogy megtanuljuk, hogyan ne ellenőrizzük magunkat, életünket. Amikor a dolgok nem úgy haladnak előre, mint ahogy elterveztük, akkor megyünk a helyes irányba. Így Isten vezet bennünket utunkon – mondja Vincent és a következő tanácsot adja társainak, akik követni akarják példáját: „Tegyük félre a büszkeséget és vágjunk neki egy éltető utazásnak, az alázat útjának”.

„Menj, zarándok, folytasd utadat, ne hagyd, hogy bármi megállítson. Vedd ki a részed a napból és részed a porból; éber szívvel, feledd a mulandót. Minden semmi, semmi sem igaz a szereteten kívül” (Liturgikus himnusz).

https://www.vaticannews.va/hu/vilag/news/2019-10/svajci-gardista-zarandokutja-a-via-francigenan.html

Előzmény

Válasz

4.3. Isten veled, Róma! - egy svájci gárdista gyalogos zarándokútja hazafelé
2019.10.27.
Amikor a visszafelé vezető úton szembesült ezekkel a helyekkel, mindig lelkiismeret vizsgálatot tartott és megerősödött hitében. Abban reménykedik, hogy a jövőben képes lesz mindig a helyes irányban haladni, akkor is, amikor minden elveszettnek látszik. Szívébe beköltözött a szilárd bizonyosság: „Most már meggyőződtem arról, hogy egyetlen reménységünk Istenben van” – vallotta.
Amikor az Úr kopogtat szívünk ajtaján...

„Boldog az ember, akinek ereje benned gyökerezik, s akinek szíve zarándokútra készül” – állapítja meg a 84. (83). zsoltár 6 verse. A Via Francigena befejeződött Vincent számára, de ez az út megnyitotta előtte az Istennel és Istenben való élet végtelen távlatát. Egy ilyen típusú felfedezés után nem vágyik nyugalmasabb napokra! Nem arról van szó, hogy visszatér a díványhoz! Inkább meg akarja őrizni a svájci gárda fegyverzetét... egy spirituális harcra. „Amikor hazatértem, olyan volt, mintha bezártam volna szívem kapuját Isten előtt, a kaput, amit kinyitottam számára az úton”. Hamar visszatér a kísértés, hogy „mindent ellenőrizzünk” a mindennapi életben. Tehát küzdeni kell, hogy nyitva tartsuk ezt a kaput. A nyitás azt jelenti hogy hiteles keresztényként kell élnünk, az Atyába vetett teljes bizalommal” – hangzik a fiatalember tanúságtétele. A zarándokúton megtapasztalta, hogy „a félelem fékez meg bennünket, a félelem, hogy ez a túlságosan nagy Szeretet felborítaná életünket”.
Tervek a jövőre

Szeptember elején a volt svájci gárdista beiratkozott a Fribourgi Egyetem teológia fakultására. Szeretne szilárd alapokra szert tenni, hogy beszélhessen Istenről, mivel úgy érzi, hogy sokan azért utasítják vissza Istent, mert nem ismerik. Ez a választása tanúsítja nyári tapasztalatának mélységét: „Az Istennel való találkozás felbecsülhetetlen adomány”. További álma, hogy egy napon egészen a Szentföldig elzarándokol. „Hogy mikor, azt nem tudom, de amikor felkínálkozik egy alkalom, akkor bátran élnem kell vele. Ez lesz életem legnagyobb utazása” – tervezi jövőjét Vincent.

https://www.vaticannews.va/hu/vilag/news/2019-10/svajci-gardista-zarandokutja-a-via-francigenan.html

via Francigena3.jpeg

via Francigena2.jpeg

Előzmény

Válasz

3. Isten veled, Róma! - egy svájci gárdista gyalogos zarándokútja hazafelé
2019.10.27.
A természetjáró batyuja

Azt lehetne hinni, hogy a zarándok hátizsákjának mérete és tömege arányban áll a megteendő távolsággal. Ez egyáltalán nem így van, biztosít róla Vincent. Szatyrában szinte semmi sincs, mindössze néhány ruhadarab, kevés élelem és víz. „Ezzel el lehet jutni a világ végéig” – kiált fel, majd hozzáteszi: „Ha félsz, hogy unatkozni fogsz, bőven elegendő egy rózsafüzér vagy egy kis Biblia”. A zarándokúton könnyű a szentolvasót imádkozni, főleg a kevésbé kellemes szakaszokon. Vincent rábízta magát Szent Rókus, a zarándokok védőszentje, valamint Szent Márton és Szent Sebestyén, a Pápai Svájci Gárda védőszentjei közbenjárására is. Felszerelése nem volt terjedelmes és nem okozott gondot, viszont a lábfájás nem kímélte meg. Olyan volt, mintha az egyik lába vissza akart volna térni Svájcba, míg a másik Róma felé húzta. De az állandó fájdalom nem akadályozta abban, hogy elérje végcélját.
Az Úr hűséges útitárs

Amikor megérkezett Fribourgba, zarándokunkat „furcsa” érzés vette hatalmába. „Egyedül éreztem magam, mint amikor valaki hosszú utazást tesz egy barátjával, és amikor megérkeznek, elválnak és mindegyikük saját otthonába tér meg”.
Ez alatt az öt hét alatt Vincent egy olyan magányt élt meg, amelyben mindig különösen érezte Isten közelségét. „Éreztem, hogy kezében vagyok, egy baráttal tettem meg az utat”. Ez a kapcsolat a gyökere és éltető ereje annak, hogy a Gondviselésre hagyatkozik. „Megtanultam, hogy nem dolgozom ki az úti tervet, többé már nem számítgatom a kilométereket és nem aggódom. Szinte kényszerültem rá, hogy higgyek Istenben és merjek bízni Őbenne”.

Amikor az előrejelzések és a számítgatások nem jönnek be, akkor mindent meg kell tennünk, hogy Istenbe kapaszkodjunk. A legjobb pillanat, hogy találkozzunk Istennel akkor következik be, amikor terveink füstbe mennek” – vonta le tapasztalatának végkövetkeztetését Vincent.
Csak Istenben van a reményünk

„Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” (Mt 14,31) – ez az evangéliumi idézet Vincent kedvelt mondata, amelyet a Róma-Fribourg útvonalhoz kapcsol. A hazafelé vezető ösvényen sok olyan hely van, ahol megállt Rómába jövet is. „Padok, útpadkák, ahol a kétely és a kétségbeesés egy-egy pillanatában mindent földhöz vágtam és fejemet kezem közé fogva leültem, készen arra, hogy lemondok erről a szédületes kalandról” – emlékezett vissza Vincent, majd hozzátette: „Szerencsére mindig megkaptam a kegyelmet, hogy folytathassam utamat és ezért sikerült”.

Előzmény

Válasz

2. Isten veled, Róma! - egy svájci gárdista gyalogos zarándokútja hazafelé
2019.10.27.
A Via Francigena Európai Kulturális Út

A Via Francigena az angliai Canterburyből kiinduló zarándokút, amely az itáliai városokat az Alpokon túli területekkel, az egykori Frank birodalommal kapcsolta össze. Fő útvonalának állomásai Canterbury érseke, Sigéric nevéhez fűződnek, aki 990-ben székvárosából Rómába zarándokolt, hogy XV. János pápa kezéből átvegye az érseki palliumot, a Péter utódával való egység, a hatalom és a hűség jelét. Canterburybe visszatérve Sigéric érsek, akit műveltsége és nevének latin változata, „Serio” alapján a „komoly” jelzővel illettek, feljegyezte a zarándokút állomásait. A zarándokok ma is nagyrészt Sigéric útvonalát követik. 1994-ben az Európa Tanács az utat Európai Kulturális Úttá nyilvánította.
Befogadni a Gondviselés ajándékait

Vincent számára fontos volt, hogy ne tervezze meg előre útvonalát, a zarándokút állomásait, ne ellenőrizze nap mint nap, hogy mennyi utat tett meg, hogy lesz-e szállása, hol éri az éjszaka. Az volt a hozzáállása, hogy örülnie kell minden pozitív dolognak, amellyel útközben találkozik. Ez is egy módja a szegénység és a kapott adományokért érzett hála megélésének.
Az öröm földje és a könnyek völgye

Olaszországban a Via Francigena valamivel több mint ezer kilométer hosszúságban a következő hét régiót szeli át: Valle d'Aosta, Piemont, Lombardia, Emilia-Romagna, Liguria, Toszkána és Lazio. A svájci gárdistát leginkább a toszkán tájak bűvölték el. Ezen a vidéken a legszebb a táj, de a paradicsomi hangulat megízlelését a tisztítótűz előképe váltja fel, amikor Toszkána lankás dombjai után végig kell haladni a Pó-síkságon, amelynek végtelen rizsmezői, nyílegyenes ösvényei monoton látványt nyújtanak. A nyári kánikula és a rizsmezők állóvize nagyon sok szúnyogot vonz – emlékezik vissza Vincent. Ezek a napok rendkívül próbára tették türelmét.

Azután a síkságot ismét hegyek váltják fel, egészen Valle d’Aosta lejtőiig, ahol az út a kitartó természetjárót a Via Francigena legmagasabb pontjáig juttatja el. Ez a 2469 méter magas Nagy Szent Bernát-hágó, már Svájc területén. Innen már csak néhány nap, és végre megérkezünk a fribourgi kantonba, ahol Vincent már nem tekintett többet a térképre. Itt, valamivel több mint ezer kilométer után végre viszontláthatta a jól ismert hegyek által átölelt születési helyét.
https://www.vaticannews.va/hu/vilag/news/2019-10/svajci-gardista-zarandokutja-a-via-francigenan.html

uzgi9.jpeg

via Francigena.jpeg

68.jpeg

Előzmény

Válasz