Rómában az ereklyét a pápai palota kápolnájában, a Sancta Sanctorumban őrizték. Ez a kápolna megegyezik a Lateráni Bazilika közelében ma is álló, az ún. Szent Lépcsőt őrző épülettel. A középkori pápai palota még összekötötte azt a bazilikával, csak a reneszánsz palota építésekor vált külön tőle.

Később a „Veronika kendőt" - amit ekkortájt kezdtek ezen a néven emlegetni - átvitték a Szent Péter-bazilika külön kápolnájába. A pápai palotakápolna számára viszont készítettek róla egy másolatot. A becses ereklyét különösen is a szentévek alkalmával kereste fel számos zarándok. Köztük, 1350-ben Nagy Lajos magyar király is: a Szent Péter-bazilika altemplomában meg is festették a jelenetet, amint királyunk hódol a Szent Arc előtt.

De hogyan kerülhetett a „Veronika kendő" Manoppellóba? Ahogyan a Konstantinápoly-Róma útról nem maradt fenn dokumentáció, úgy azt is homály fedi, hogyan kerülhetett a Szent Péter-bazilikából a jelentéktelen abruzzói kisvárosba a legbecsesebb ereklyék egyike. A manoppellói kegyhely kapucinus gondozói által a XVII. században írott történet szerint 1506-ban egy rejtélyes idegen tért be a városba és az egyik nemes családjának egy kis csomagot adott át, amiben a „Veronika kendő" lapult. Több elgondolás is létezik azzal kapcsolatban, hogy mi állhat a kendő átvitele hátterében. Van aki szerint az 1527-es „Sacco di Roma" (Róma kifosztása) alkalmával rabolták el, más vélemény szerint csak 1608-ban kelt lába, amikor az eredeti középkori kápolnáját lebontották az új Szent Péter-bazilika építése során. Annyi bizonyos, hogy a két üveglap között tárolt Szent Arcot 1646 óta Manoppello kapucinus kegytemplomában tisztelik a zarándokok.

Csakhogy közben a Vatikánban is mindmáig évente egyszer kiállítják nyilvános tiszteletre „Veronika kendőjét", amit a Szent Péter-bazilikában őriznek, mégpedig a kupolát tartó négy pillér egyikében, ahol Veronika hatalmas márványszobra áll. A XVII. század elejéig a pápák megbízásából még több másolat is készült a Szent Arcról, ekkor azonban különös módon a legszigorúbb szankció terhe alatt megtiltották a másolatok készítését. Mintha rejtegetni akartak volna valamit.



A manoppellói kendő eredetiségét valló kutatók szerint ez azért történhetett, mert közben rájöttek, hogy az eredetinek nyoma veszett, és helyére - ezt leplezendő - azt a másolatot tették, amit még a középkorban készítettek a már említett lateráni palotakápolna számára. Mellesleg éppen ebben az időben figyelhető meg, hogy a kendőre utaló ábrázolások megváltoznak: a korábbi nyitott szemű arc helyett immár lehunyt szeműt mutatnak, ami egyesek szerint ugyancsak arról árulkodik, hogy nem állott rendelkezésre az eredeti.

http://vatikanifigyelo.freeblog.hu/categories/Papai_utazasok/page/5/

Előzmény

Válasz

Veronika kendőjét őrzik még a Rómától 200 km-re levő Manoppellóban is-2006-ban XVI.Benedek pápa látogatásakor sem lett egyértelmű, melyik az "igazi".
A Rómától 200 km-re, az Abruzzo hegyei között található kisváros arról nevezetes, hogy a kapucinusok ott őrzik „Veronika kendőjét".



Manoppello féltve őrzött ereklyéje, a Szent Arc nem más, mint egy 17x24 cm-es fátyol, amely egy férfi arcmását hordozza, mégpedig oly módon, hogy az a kendő mindkét oldalán látható. A tudományos vizsgálatok annyit már kiderítettek, hogy a kép nem festés, de nem is szövés, vagy hímzés nyomán keletkezett. Továbbá, hogy a rajta látható arc megegyezik a Torinói Leplen látható férfiéval.



Az evangéliumok nem beszélnek Veronikáról, alakja egy VI. századi apokrif iratban tűnik fel. A keresztet vivő Krisztushoz odaszalad egy asszony, és arcáról letörli a véres verítéket, aminek nyomán a kendő megőrzi a Megváltó arcának képét. Valójában a Veronika név nem mást jelent, mint „igaz képmás" (latinul: vera icona), és így tényleg Krisztus arcára utal.
Az ereklye kutatói szerint a „Veronika kendő" tulajdonképpen nem más, mint Krisztus szemfedele. A zsidó temetkezési szokások szerint a lepellel letakart holttestet gyolcsokba csavarták, majd még arra kívülről rátettek egy kendőt. Jézus esetében a lepel megegyezik a Torinóban őrzött Sudarium-mal, a szemfedő pedig a manoppellói „Veronika kendővel".
János evangéliumában olvasható az első utalás mindkét ereklyére: „A másik tanítvány [ti. János] gyorsabban futott, mint Péter, és elsőként ért a sírhoz. Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be. Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt, és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összehajtva. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt."
Vittorio Messori neves olasz író, aki Krisztus életéről és feltámadásáról tudományos igényű, de mégis igen olvasmányos könyvet írt (Ipotesi su Gesú, 1976) azt mondja - egy biblikus szakértőre hivatkozva - hogy az idézett szakasznak egy hívebb fordítása magyarázatot ad egyben arra is, hogy mi váltotta ki ekkor Jánosban a minden kétséget kizáró hitet a feltámadásban. Eszerint a gyolcsok és a kendő helyzete - az előbbiek lelapulva feküdtek, ez utóbbi pedig különös helyzetben őrizte a nemrég még alatta fekvő fej formáját - egyértelművé tette az apostol számára, hogy Krisztus testét nem "kicsomagolták" belőle, hanem ő immár más jellegű - feltámadott - testben hagyta el a leplet. Valahogy úgy, ahogy később az apostolok szeme láttára belépett a házba, noha az ajtót zárva tartották (vö. Jn 20,19).

Válasz