A Szent Péter-sír régészeti feltárásának eredményeiről összefoglalás:
A hagyományt egyértelműen igazolja, hogy mind a 2. századi Gaius-tropaion, mind a konstantini öthajós bazilika szentélyének memoria-építménye, valamint a mai San Pietro pápai főoltára pontosan a Péter-sír fölött áll. Az 1939–1949 közötti régészeti feltárás valóban rátalált a Gaius-tropaion alatti sírkamrára is. Ennek mélyéről azonban csupán csak egy a vörös fal alá szorult emberi lábszárcsont, valamint – már-már jelképesen – egy egércsontváz és egy juh lapockacsontja került elő. Joggal vetődött fel a kérdés, vajon hol vannak a mártír főapostol egyéb földi maradványai. Ismeretes volt, hogy a keresztényüldözések idején, 258 körül, Szent Péter és Szent Pál csontjait átmentették a Via Appia melletti Szent Sebestyén-katakombába. Ezért XII. Pius pápa, aki az 1950-es szentévben, december 23-án az évtizedes feltárások eredményét bejelentette, kizárólag a Péter-sír megtalálásáról tett említést. A kutatás azonban nem ért véget. A római egyetem epigráfiai tanára, Margherita Guarducci a Szentszéktől 1953-ban engedélyt kapott arra, hogy a Péter-sír környékét tüzetesen átvizsgálja. Így figyelt fel a grafittós falra vésett karcolatokra, amelyek neveket, fohászokat, keresztény szimbólumokat ábrázoltak. A vakolattöredékek egyikén két görög szó rövidítésére – a titok kulcsára – a „PETR ENI” karcolatra talált. Az írásszakértő egyetemi tanár sikerrel oldotta fel a két tagból álló rövidítést, és rádöbbent az egykori tanúbizonyságra: „Péter van itt”.
De hol? Merre? M. Guarducci a grafittós fal sír felé eső, belső oldalán egy porfírral bélelt kis fülkét fedezett fel, amely azonban üres volt. Ezért faggatni kezdte azokat a munkásokat, akik a 40-es években a feltárásban részt vettek. Ezek közül az egyik – Giovanni Segoni – elmondta, hogy a fülkében aranyszálakkal átszőtt textilmaradványok között csontokat találtak. A maradványokat titokban egy faládába összegyűjtve elhelyezték az egyik szerszámos kamrában. A ládához egy igazoló irat is tartozott a csontok megtalálásának időpontjával és helyével. Kiderült, hogy a csontok eredetileg a Péter-sír mélyén feküdtek, mert a rájuk tapadt föld megegyezett a sírakna mélyének talajával. A felfedezés a csontok Konstantin-kori másodlagos elhelyezésére utalt, egyben arra a furcsaságra is választ adott, hogy a konstantini bazilika hossztengelye miért éppen ezen csontereklyéket őrző „G” fal felett húzódott, és miért nem a síraknát metszette.
Ezek után alig lehet kétség, hogy a hagyomány által többszörösen igazolt sír valóban Szent Péter sírja, és a csontok a galileai halászé, akit Krisztus meghívott, hogy nyájának, juhainak és bárányainak főpásztora legyen. A csontok antropológiai vizsgálata szerint azok egy 60-70 év körüli erős alkatú férfi csontvázának maradványai, amelyből a csontok csaknem fele megmaradt, a koponyatető töredékétől az alsó lábszárcsontig. Ezeket szakszerűen osztályozva, átlátszó műanyag dobozokba tették, és pontos dokumentációval ellátva visszahelyezték a „G” fal üregébe. Ezt követően a boldog emlékű XII. Pius pápa 1968. július 26-án az általános fogadáson immár biztonsággal jelenthette ki, hogy megtalálták Szent Péter csontjait is.
http://www.keesz.hu/node/1477
keresztmetszet:
http://saintpetersbasilica.org/Plans/papal-altar.jpg

Válasz

Szent Péter sírja
A Capella di San Pietro a Szent Péter sírja melletti imahely (kápolna). Az aranyozott rács mögött láthatjuk Szent Péter sírjának hátoldali márványfalát. Itt helyezték végső nyugalomra többek között VIII. Bonifác, XII. Pius, VI. Pál, L. János Pál pápát és a 2005.április 2-án elhunyt II. János Pál pápát is.

Válasz