A "Lupercale" barlangtól alig néhány méterre építtette fel Constantinus (Nagy Konstantin) római császár Szent Anasztázia templomát, ahol valószínűleg első ízben mutattak be december 25-én karácsonyi misét.

Constantinus volt az, aki nem csak véget vetett a Római Birodalomban mintegy 250 évig tartó keresztény-üldözéseknek, hanem 313-ban egyenesen államvallássá tette a kereszténységet. A császár kulcsszerepet játszott abban, hogy egységesítették Jézus Krisztus korai követőinek hitét és szertartásait, majd 325-ben összehívta a nicaeai zsinatot, amelyen rögzítették az egyes fontos keresztény ünnepek időpontját.

Addig a karácsonyt, Jézus születését különböző időpontokban ünnepelték, végül azonban december 25-ben állapodtak meg, amely egybe esett a római napisten, Phoebus születésének napjával.

Andrea Carandini, a római La Sapienza egyetem professzora szerint egy évvel a nicaeai zsinat után már felépítették a Szent Anasztázia bazilikát, és valószínűleg itt ünnepelték először a karácsonyt Rómában december 25-én. Ez egyike volt azoknak a törekvéseknek, amelyeknek célja a pogány rítusok és a keresztény szertartások közelítése volt az új vallás korai időszakában, ezért természetes volt, hogy egy a templomot egy ilyen rítus színhelye közelében emeltek.

A város őstörténetét felidéző februári Lupercalia ünnep egészen 496-ig dívott Rómában, akkor azonban I. Gelosius pápa a többi pogány rítussal együtt betiltotta, és helyére bevezette Szűz Mária megtisztulásának ünnepét, amely a magyar hagyományban Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepeként ismert. Ez a keresztény egyház történetének legrégibb Mária-ünnepe.

A Szent Anasztázia bazilika volt az első olyan keresztény templom, amely nem a város falain kívül épült, hanem a Palatinus-dombon, amely a császári Rómában a hatalom és a vallás jelképe volt - mondta Carandini professzor.

Válasz

A restaurálási munkák közben ugyan további értékes leletekre is bukkantak (így a római csatornarendszer egy darabjára, terrakotta jelvényekre és szobrokra), de a fő szenzációt mindenféleképpen a lupercale jelenti. Az üregben található díszek és mozaikok is bizonyítják, amit a történészek már tudtak eddig is a különféle ókori forrásokból: a barlangot valóságos szentéllyé alakították a rómaiak, amely a minden év február 15-én megtartott lupercalia ünnepének központi helyszínéül szolgált.

A lupercalia eredetét még Romulus és Remus legendájának születése előtti időkre helyezik, az azonban bizonyos, hogy nem sokkal Róma megalapítását követően már a tavaszváró ünnep részeként a rómaiak megünnepelték a tél végét is. A termékenység istenének, faunus-nak bemutatott kecske- és kutyaáldozatokból kifolyó vért két ifjú római homlokára kenték – egyes kutatók szerint a még ősibb emberáldozat szimbólumaként.

A szertartást követően a két lupercali pap, amely intézmény létrehozatalát más legendák Romulushoz és Remushoz kötik, a megnyúzott kecseke bőrébe öltöztek (ezt hívták egyéként februa-nak latinul, amelyből egyesek szerint a február szó is ered), és Róma utcáin végigszaladva a bámészkodókat, legfőképpen is a fiatal lányokat, néhány ostorcsapással „termékennyé” tették. Az ostorból kihulló szálakat a lányok megőrizték, hogy az védje őket a terméketlenség ellen, és segítsen a szülés fájdalmaiban. Az ünnepet 496-ban I. Gelasius pápa tiltotta be, helyette pedig bevezette Szt. Valentin ünnepét, hogy Róma népe nem maradjon teljesen ünnep nélkül.

Válasz

A föld alatti csarnok nem messze áll Augustus császár palotájától.
A régészek mindig is ezen a területen keresték. Augustus császárról ugyanis azt feltételezték, hogy szerette volna, ha a legendát összekapcsolják személyével. Valószínűleg ő restauráltatta ilyen díszesre a szentélyt.
A régészek mostanáig csak vékony üregeken, endoszkópok és lézerkeresők segítségével mertek bekukkantani a barlangba, mert attól tartanak, hogy egy nagyobb ásatás során az beomolna. Így a csarnok méreteiről is csak feltételezések vannak: eszerint a kupola alakú szentély 8 méter magas lehet, átmérője pedig 7,5 méter.

Válasz