A szinte a még füstölgő romok között lopott nyersanyagra forgatott Róma, nyílt város a németek brutális megtorló intézkedéseit mutatta meg az egyre erősödő ellenállással szemben az olasz fővárosban.

Miután a szövetségesek megszállták Szicíliát, majd partra szálltak az itáliai félszigeten, 1943 őszén az olasz kormány megpróbált kiugrani a háborúból, és fegyverszünetet kért. Amire a németek is számítottak, pár nap alatt lefegyverezték az olasz hadsereget, megszállták az ország stratégiailag fontos pontjait, és saját bábkormányt állítottak fel. A harc folytatódott, a hegyláncokkal tarkított táj önmagában is nehéz terep volt a támadók számára, de ahogy az angol-amerikai seregek közeledtek Róma felé, a német hadvezetés, részben a Vatikán nyomására, nyílt várossá nyilvánította azt. Az ostrom elmaradt, de így is véres harc kezdődött az Örök Városban a megszállók és az egyre erősödő olasz ellenállás között.

Ennek a harcnak a következményeit dolgozza fel a még a romok között forgatott, különleges körülmények között készült Róma, nyílt város (1945), amely egy egész műfajt, az olasz neorealizmust indította útjára. Rendezője, Roberto Rossellini (A fehér hajó, Paisa, Németország nulla évben) egy másik filmbe kezdett volna bele még a német megszállás alatt, de a megelőző éjszaka az amerikaiak lebombázták a pályaudvart, ahol dolgoztak volna. Ezután Rossellini egy dokumentumfilmet tervezett Giuseppe Morosini atyáról, akit a németek meggyilkoltak, de a forgatókönyv készítésében részt vevő Federico Fellini meggyőzte, hogy inkább játékfilmet csináljanak. Csakhogy egy filmstúdió sem működött – a híres Cinecittàban menekülteket helyeztek el –, filmes nyersanyagot pedig lehetetlen volt szerezni, de ekkor botlottak bele egy amerikai közkatonába,

Rod E. Geigerbe. Pontosabban Geiger, aki bevonulása előtt egy nemzetközi filmforgalmazónál dolgozott, kapta rajta Rossellinit és Fellinit, amint áramot loptak egy amerikai katonai létesítményből. A lényeg, hogy Geiger egy híradós alakulatnál szolgált, és vállalta, hogy leselejtezett – vagy inkább általa lopott – filmet szállít, sőt, később a nemzetközi forgalmazásba is besegített, cserébe produceri titulust kapott. A filmhez szükséges tőkét egy gyapjúkereskedő, bizonyos Aldo Venturin szolgáltatta – belőle szintén producert csináltak.

A forgatókönyv szinte menet közben íródott, csak kevés igazi színész állt rendelkezésre, de ez egy cseppet sem zavarta Rossellinit, aki minél hitelesebb alkotásra törekedett, amely a lehető leghűségesebben mutatja be az elkeseredett harcot, amit az olasz partizánok az egyre brutálisabb elnyomókkal vívtak. Manfredi (Marcello Pagliero), az ellenállás egyik vezetője a Gestapo elől Francesco és annak terhes menyasszonya, Gina (Anna Magnani) lakásába menekül, mivel valahol felismerték. A katolikus papot, Don Pietrót (Aldo Fabrizi) kéri meg, hogy az ellenállás részére összegyűjtött pénzt juttassa el harcostársaihoz. Francescót letartóztatják, az asszonyt pedig lelövik a németek. Manfredi ezután volt szeretőjénél (Maria Michi) keres menedéket, a lány azonban kapcsolatban áll a Gestapóval, akik őt és a papot is elfogják, és mindent megtesznek, hogy megtörjék őket.

A  Róma, nyílt város Itáliában és világszerte is nagy sikert aratott – kivéve Németországban és a náci háborús bűnösöket rejtegető Argentínában, ahol betiltották. Olaszországban 1945-1946-ban erre adták el a legtöbb mozijegyet, Rossellini alkotása 1946-ban megkapta a Cannes-i Filmfesztivál Nagydíját, illetve a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában Oscar-díjra jelölték. A siker sikert szült. Rossellinit felkapta az európai filmszakma, az eleinte hezitáló Fellini, aki annak idején a véres megtorlások miatt elítélte az ellenállás akcióit, immár rendezhetett is, a film legdrámaibb szerepét eljátszó Anna Magnani (Mamma Róma, Orfeusz alászáll) pedig hatalmas sztár lett. És ami legalább ilyen fontos, a film egyben műfajteremtő lett: az olasz neorealizmust, amely sokak szerint egyben az olasz film aranykorát is jelentette.

Sorra születtek a javarészt munkásosztálybeli közegben játszódó, eredeti helyszínen, részben amatőr színészekkel forgatott, a gyors társadalmi változásokra reflektáló nagyszerű munkák. Érdekesség, hogy a partizánokkal együtt elfogott osztrák katonaszökevényt az a Tolnay Ákos magyar író, újságíró játszotta, aki az olasz ellenállás résztvevőjeként valóban börtönbe került a megszállás idején, de a filmben igazi német hadifoglyok is szerepet kaptak statisztaként.

A 80 éves Róma, nyílt város mit sem veszített erejéből: a Rotten Tomatoes  kritikaösszesítő oldalán még most is 100%-os értékeléssel bír, már-már legendás forgatásáról pedig külön film készült Celluloid (1996) címmel, amelyet Carlo Lizzani rendezett. Ebben a film nyersanyagát szállító élelmes amerikai katonát nem más alakítja, mint Christopher Walken!

--------------------------------------------------------------------------------------

https://port.hu/cikk/mozi/80-eves-a-ma-is-100-szazalekos-ertekelesu-haborus-film/article-111783?utm=

-------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------