2024.02.26.

Február 11-e és 18-a közt Rómába látogatott a gyulafehérvári érseki szeminárium 11 fős csoportja Kovács Gergely érsek vezetésével, hogy egy tanulmányi út keretében ismerkedjenek meg a Szentszék különféle intézményeivel és azok működésével. Az érseki szeminárium két akolitusát és öt diakónusát elkísérte az intézmény rektora, vicerektora, spirituálisa és prefektusa. A Vatikáni Rádióba szombaton délelőtt érkeztek, ahol a bemutató látogatás után a hét kispap nevében Kajtár Zsolt diakónus és Balázs Barnabás akolitus nyilatkoztak római élményeikről.

P. Vértesaljai László: Nagy szeretettel köszöntöm a Vatikáni Rádió stúdiójában a 12 tagú gyulafehérvári küldöttségnek két tagját, Balázs Barnabás akolitust, akit majd hamarosan diakonussá szentelnek és Kajtár Zsolt diakónust, akik igazában a közösség szócsövei. Itt vagytok már közel egy hete Rómában, ahová zarándokként érkeztetek. Barnabás, milyen előzetes várokozás élt Bennetek az érkezést megelőzően?

Barnabás: Különlegesen nagy élmény számomra, hogy eljöhettünk az egyházunknak a szívébe, Rómába. Közvetlenül ezt a tanulmányi utat, és itt most egy picit kiegészíteném, hogy nem pusztán zarándokútként, hanem tanulmány-útként javasolta és hirdette meg Gergely érsek atyánk a mi utunkat, hiszen az nem csak zarándoklatból áll, tehát ami különböző templomok meglátogatása és fontosabb helyek megismerése, hanem a dikasztériumokkal való megismerkedést is szolgálni akarta és szolgálja a mi utunk.

 

Zsolt, mi az ami eddig a leginkább megérintett Téged?

Annyi minden van, hogy azt egy két dologban nem lehet igazában lerövidíteni. Igazában az, ahogy itt lehetek az Egyház szívében és azt a sok szép és lélekhez szóló alkotást szemlélhetem, amit mostanáig csak tévében láttam, rádióban hallottam, fényképeken láttam, most azt a saját szememmel láthatom és így gazdagodhatok ezáltal lelkiekben és szellemiekben is, és hogy milyen értékes kincsei vannak a mi egyházunknak.

 

Kongregáció, dikasztérium, pápai tanács, szentszéki hivatal…, amiről az embernek lehet otthon valamilyen elképzelése, de amit találtatok, Barnabás, az megfelelt az előzetes várakozásnak, vagy más volt?

Igazában nekem különösebb elképzeléseim – őszintén – nem voltak, így ajándékként és újdonságként éltem meg mindazt, amivel találkoztam, és hiszem és vallom, hogy pozitív élményként éltek és élnek még mind a mai napig bennem ezek a találkozások és ismeretek.

 

Zsolt, mennyire láttad emberinek azoknak a közösségeknek, vatikáni hivataloknak a munkatársait, akikkel találkoztatok, akár egy bíboros, akár egy egyszerű munkatárs esetében?

Nagyon meglepődtem, őszintén megmondom, mert szeretettel és közelséggel fogadtak mindenütt, tehát olyan közösségbe nyertünk betekintést, ahol ők dolgoznak, akik nap mint az Egyházért munkát végeznek és mégis időt szánnak ránk, kilépnek a napi munkájukból és órákon keresztül bemutatják azt, amit ők csinálnak, mindezt persze nem kényszer-szerűen, hanem szeretettel. Akkora örömmel voltak, látszott a kisugárzás rajtuk, találkoztunk bíboros atyával, akik jöttek s kezet fogtak velünk, tehát ezzel az egyszerű emberi gesztussal irányultak felénk. Nagyon tetszett az egésznek a magatartása felénk és a hozzánk való közelségük. Nagy szeretettel viszonyultak hozzánk.

 

Látjátok az Egyháznak ezt a nagyon is fegyelmezett, pontos belső felépítését, melynek nagyon sok szegmense, részlete van, mert az Egyház egészéről gondoskodni kell…, Barnabás?

Ezt láttuk meg mi is a különböző dikasztériumok meglátogatásával, hogy valóban egy jól strukturált, jól felépített, egy közösségben gondolkodó, tehát társakkal egybeszőtt munkaviszonyba tekinthettünk bele. Jó volt észlelni, hogy nemcsak az egyének munkáját láttuk, hanem hogy itt közösségi munka van. És tényleg így van, akár kisebb szinteken, vagy nagyobb szinteken, közösségben van az erő, s ebből születnek nagy dolgok.

 

Láttátok-e a világegyház színességét az egyes tagoknak a sokféle nemzeti eredetével, Zsolt?

Igen, találkoztunk mindezzel is, és úgy meg is fogalmazódott bennem, hogy az egyház az mi vagyunk és az egész világ minden részéről Jézus Krisztus egybegyűjt minket. Itt vagyunk mi, akik Erdélyből jöttünk, mások Kínából, az Amerikai Egyesült Államokból, mindenfelől, és mégis ez az Egy – idézőjelben – egybegyűjt minket.

 

Sikerült-e a Szentatyát látni, volt-e rá lehetőségetek ez alatt a pár nap alatt, Zsolt?

Amikor az egész tanulmányi kirándulásunkat megbeszéltük, nagyon elevenen élt bennünk egy élmény, mert mi Csíksomlyón és Budapesten is találkozhattunk a Szentatyával, két alkalommal is. A szerdai napon, amikor tudtuk, van audiencia, a szerdai napot mi lelki napként éltük meg, mert mi úgy jöttünk ide, nemcsak tanulmányi-szellemi, hanem lelki téren is gazdagodni akarunk, ezért a szerdai nap teljes egészében a zarándoklásról szólt. Végigjártuk Róma nagy templomait, voltunk a Falakon kívüli Szent Pál bazilikában, a Santa Maria Maggioréban, de általában azokban a templomokban jártunk és ott imádkoztunk, amikről mostanáig csak hallottunk. Voltunk a Szent Lépcsőn, ott mindannyian közösen felmentünk, térden állva imádkoztunk. Tehát inkább azt mondanám, hogy mi az előző két találkozásunkból merítkezve most egy kicsit egy másik féle lelki találkozásra fektettük a hangsúlyt.

 

Hazatérve, hogyan tudtok ebből valamit is átadni kispaptársaitoknak, a családnak, a baráti körnek, a falunak, ott ahol éltek, Barnabás?

Nagyon sok imaszándékkal érkeztem ide, erre bátorított is bennünket a spirituális atya, Kis Endre atya is, és magam is szívemben-lelkemben éreztem ennek a vágyát és fontosságát, hogy különböző szándékokkal érkezzek ide. Igazából ezeknek a szándékoknak a megimádkozásával fogok hazatérni azokhoz, akik imát kértek, akik valamilyen problémával küszködnek, vagy pedig valamilyen nagy dologra készülnek, gondolok itt arra, hogy barátaim házasságkötésre készülnek, értük imádkoztam a Szent Lépcsőn, de imádkoztam saját diakónusszentelésemért, az elköteleződésemben való megerősödésemért és sok egyéb ehhez hasonló szándékkal érkeztem ide és ezeknek a „teljesítését” – ha szabad így fogalmaznom – az, amit viszek haza a közösségnek, a kispaptestvéreknek, családnak.

 

És Zsolt, nagy a te „batyud”?

Nagyon nagy batyut gyűjtöttem itt össze Rómában, mert úgy jöttem, mint aki még sosem volt itt Rómában, és ezért minden elvarázsolt, szó szerint, a templomoktól elkezdve... Egy olyan tapasztalat, egy olyan lelki élmény van bennem, amit nem tudnék leírni, hanem kell egy bizonyos idő, hogy ezt magamban megemésszem és visszagondoljak mindenre, hogy tényleg összeálljon bennem egy kép, hogy mit is tapasztaltam, mint az a sok imádság, amikor közösen mindenütt megálltunk imádkozni. Imádság a szemen keresztül, amikor a szemünkkel imádkoztunk, amikor láttuk azokat a szép festményeket, alkotásokat, ami az ember szívét és lelkét egyaránt elvarázsolja. Tehát ezek szóban leírhatatlanok, annyi minden van most bennem, hogy nem tudnám így egyben megfogalmazni.

 

Kedves Barnabás és kedves Zsolt, hálásan köszönöm a beszélgetést, kívánom, hogy amit kaptatok, azt tudjátok élettel teli átadni az otthoniaknak.

 

----------------------------------------------------------------------------------

https://www.vaticannews.va/hu/vatikan/news/2024-02/interju-gyulafehervar-kispapok-tanulmanyi-ut-vatikan-hivatal.html

 

Fotók készültek:

A tanácsteremben Alessandro Gisottival, a rádió egyik vezető munkatársával

Pillanatkép a stúdió-kápolnában

Együtt a negyedik emelet teraszán, háttérben az Angyalvárral

Együtt a Vatikáni Rádió 9-es stúdiójában

 

 

 ------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------

---------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 

------------------------------------------------------------------------------------

Interjú Kovács Gergely gyulafehérvári érsekkel a Vatikáni Rádióban 2024

 

 

 

2024.02.26.

Február 11-e és 18-a közt Rómába látogatott a gyulafehérvári érseki szeminárium 11 fős csoportja Kovács Gergely érsek vezetésével, hogy egy tanulmányi út keretében ismerkedjenek meg a Szentszék különféle intézményeivel és azok működésével. Az érseki szeminárium két akolitusát és öt diakónusát elkísérte az intézmény rektora, vicerektora, spirituálisa és prefektusa. Két szeminarista keddi riportja után most hallgassák meg a Kovács Gergely érsekkel készített interjúnkat.

P. Vértesaljai László: Nagy szeretettel köszöntöm a Vatikáni Rádió stúdiójában Kovács Gergely gyulafehérvári érseket, aki nem először szerepel itt a stúdióban. Érsek atya, most egy egészen különleges szolgálat jegyében érkeztél és mi adta az ötletet, hogy tanárokkal és kispapokkal együtt jöjjetek Rómába?

Kovács Gergely: Erre nagyon könnyű válaszolni, hiszen a több mint 22 éves szentszéki szolgálatnak a gyümölcse ez, mivel folyamatosan jöttek szeminaristák Rómába és én akkor döbbentem rá, valójában mennyire fontos, hogy ne csak tankönyvből tanuljuk meg, hogyan működik a Szentszék, s ne csak olvassunk a szent helyekről, hanem el is jöjjenek oda. Ekkor döntöttem úgy, hogy az ötöd-hatodévesekkel, tehát az akolitusokkal és a diakónusokkal, összesen tehát hét kispappal és az elöljárókkal, velük együtt tizenketten, eljöjjünk egy tanulmányi zarándokútra, egy hét nagyon sűrű programmal.

 

Mik a fontosabb állomásai ennek a római tanulmányi-zarándokútnak?

Kovács Gergely: A Ratio fundamentalis-t, tehát a papképzés alapelveit próbáltam figyelembe venni, ezért fontos volt, hogy a szentszéki intézményekhez, dikasztériumokhoz menjünk el. Így jártunk az Államtitkárságon, az Apostoli Penitenciárián, a Szentek ügyei dikasztériumában, a Kultúra és nevelés dikasztériumában, a Klérus dikasztériumában. Találkoztunk Ravasi bíborossal és ezek mind nagyon értékes találkozások voltak, de ugyanígy az imádság, a zarándoklás is helyet kapott. Éppen Hamvazószerda volt, amikor zarándoknapot tartottunk. Elég csak megnézni a mobiltelefonunk lépésszámlálóját, ami szerint 17 kilométert gyalogoltunk, a jeruzsálemi Szent Kereszt templom, Lateráni bazilika, Szent Lépcső, Santa Maria Maggiore, a falakon kívüli Szent Pál bazilika érintésével, de még a Szent Kelemen bazilikát is sikerült meglátogatni. Persze az első nap Szent Péter sírjánál kezdődött. Úgy érzem, hogy minden szempontból nagyon sűrű programunk volt, és büszke vagyok rájuk, hiszen minden reggel hősiesen korán kellett kelni, egész nap mentünk és zokszó nélkül, végig érdeklődést mutatva, kérdéseket tettek fel. Az elöljárókkal is folyamatosan egyeztettünk, ezért úgy érzem, hogy mindez számukra is nagy érték és ajándék. Nagy alázattal azt kell mondanom, hogy még számomra is, mert a dikasztériumoknál jómagam is hallottam olyan dolgokat, hogy be kellett ismernem, rám fér a képzés, nekem is folyamatosan tanulnom kell, ezért el is határoztam, hogy még sor kerül ilyen és ehhez hasonló tanulmányutakra, mert ez fontos.

 

Lehetne akkor ebből egy sorozatot alkotni és időről időre egy két év távlatából vissza- visszatérni ide Rómába?

Kovács Gergely: Én mindenképpen úgy képzeltem el, hogy kétévenként a mindenkori ötöd- és hatodév kispapjai és az elöljárók eljönnek ide, és az is megfordult már a fejemben, hogy ezt papok számára is megszervezzük. Ez még nem világos, csak egy első gondolat, korcsoportok szerint talán fiatalabb papok, fiatal korosztály, de idősebbek is, mert ekkor valahogy a korosztályokat is összeköti az érdeklődés, akár a képzettség jegyében, tehát erre is gondoltam és remélem, hogy ez is meg tud valósulni.

 

A szakmai szemponton túl, ahogy itt Rómában látják az egyház működését, azért az egésznek van egy lelki üzenete is: ez a hely azért fontos, mert Péter és Pál itt tett tanúságot az Úr Jézusról.

Kovács Gergely: Mindenképpen…, nagyon szép volt a Szent Péter bazilika alatti ásatásoknál a magyar nyelvű nagyon ügyes, talpraesett idegenvezetés. Végül pedig, amikor ott álltunk Szent Pétertől néhány lépésre, akkor elénekeltük a pápai himnuszt: „Hol Szent Péter sírba téve…”. Meg vagyok győződve, hogy ezek a fiatalok és az elöljárók is, ezután másképpen fogják énekelni a pápai himnuszt. Az is fontos, amit a dikasztériumoknál éreztek, hogy az nem egy száraz tudásközvetítés volt: „mikor alapult, ki alapította, milyen reformokon ment át…”, hanem mindenhol emberséggel és közvetlenséggel találkoztak. Az is fontos volt, hogy megerősítettek a papi identitásban, a papi lelkiségben, mert elmondták, hogy minden pap felelős önmagáért, a saját képzéséért, de felelős a testvéréért is. Nagyon fontos, hogy érezzük ezt a felelősséget. Meg kell tartanuk, meg kell erősítenünk egymást és úgy érzem, hogy ez mindenhol elhangzott és öröm volt hallani, amikor kijöttünk és már igyekeztünk a következő dikasztérium felé, mert útközben is folytatódtak a beszélgetések, fennmaradt az érdeklődés, hiszen viszik tovább magukkal ezt a rengeteg élményt és hetekbe fog kerülni, amíg majd szépen minden leülepszik és kibontják az élményeket. Én nagyon hálás vagyok ezért az igazán gazdag hétért.

 

Végül egy személyes kérdés, mert említetted volt, hogy találkoztál Ravasi bíborossal, egykori főnököddel, Te, aki most püspökként hoztad magaddal a kispapjaidat. Milyen volt ez a mostani sajátos találkozás?

Kovács Gergely: Számomra azért is fontos volt, mert eredetileg nem terveztem be. Viszont egy héttel hamarább már itt voltam a szeminárium rektorával, részt vettünk egy nemzetközi rendezvényen, amely a papok állandó képzéséről szól, és ott találkoztam Ravasi bíborossal és mondtam is neki. hogy ilyen gyors kérés nyomán, van-e lehetőség arra, hogy a jövő héten fogadjon. Készségesen mindjárt mondta, hogy ő nekem, „szentelési atyám”, hiszen ő szentelt engem püspökké. Nyomban időt szakított és azt kell mondanom, hogy talán az egyike volt a legértékesebb találkozásoknak, hiszen ismerjük a bíboros úr tudását, képzettségét, amilyen közvetlenséggel, egyszerűen és világosan kommunikál. Többen mondták is, hogy milyen kár, hogy akkor nem vették fel, amit mondott, mert abból egyszerűen egy könyvet lehetne írni.

 

A két kispap a riport során beszélt az itt tapasztalat barátságról, Te is említetted. Eszembe jut Jézus szava: „Már nem hívlak többé szolgáknak benneteket, hanem barátaimnak szólítalak titeket”. Azt hiszem, hogy a mai egyháznak egyik legfontosabb összetartó ereje éppen a papok egymás közötti barátsága, amit aztán szét lehet sugározni bárki felé…

Kovács Gergely: Éppen Ravasi bíboros is nagyon hangsúlyozta: be kell ismernünk, a mai egy olyan világ, mely egyáltalán nem kedvez nekünk, sőt ellenséges, és hogy igazából mi senkire és semmire nem számíthatunk és nem sok jót várhatunk. Ezt egyszerűen ténymegállapításként mondta és ezért nagyon oda kell figyelni, hiszen fennáll a veszélye annak, hogy kiégünk, hogy belefáradunk, hogy elmegy a kedvünk. Csak akkor tudunk megmaradni, ha a hitben erősen Jézusba kapaszkodunk, ezért igyekeznünk kell és nagyon fontos ápolni a papi kapcsolatokat, a paptestvérekkel. Ez az idő soha nem elpocsékolt idő, ezért tartsuk a kapcsolatot, tartsuk meg egymást, mert így tudunk nemcsak Jézus követői maradni, hanem valamiképp prófétai jel lenni a világban.

 

 

Köszönöm a beszélgetést, áldott hazatérést és várunk vissza benneteket két év múlva, dicsértessék a Jézus Krisztus.

(Fotók a gyulafehérvári érseki szeminárium fb oldaláról)

---------------------------------------------------------------------------------------

https://www.vaticannews.va/hu/vatikan/news/2024-02/kovacs-gergely-gyulafehervar-ersek-vatikan-tanulmany-zarandoklat.html

 

Fotók:

A stúdióban beszélgetés közben

Róma Ciampino repülőterén

A szálláshely, a római Villa Mater Redemptoris kápolnájában

A pápa lateráni székesegyháza előtt

A Scala Sancta, melyen térdelve járnak az Úr Jézus nyomában

A lateráni egyetem előtt

Ravasi bíboros úr vendégeiként

Csoportkép a bíborossal

A Klérus kongregációban

A Magyar Akadémia a Via Giulián

Ismerkedés a Falconieri palotával

A Pápai Magyar Intézetben Németh Norbert igazgató vendégeiként

Az Intézet kápolnája...

A PMI könyvtárában

Zarándokként a Jeruzsálemi Szent Kereszt bazilikánál

A Santa Maria Maggiore bazilikában Melo Lajos OP atyával

A falakon kívüli Szent Pál bazilika átriuma

Pál apostol sírja előtt

A bazilikát gondozó bencések ősi kerengőjében

A Szent Péter téren....

A Magyarok Nagyasszonya kápolnában húshagyó kedden

Ismét a Vatikáni Rádióban

-----------------------------------------------------------------------------------

https://www.facebook.com/photo?fbid=897704362363673&set=pcb.897715722362537

------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

------------------------------------------------------------------------------------

 

 

Olaszországi Magyar Katolikus Misszió facebook oldaláról:

A február 13. reggeli magyar nyelvű szentmisét a Vatikáni Grottákban található Magyarok Nagyasszonya kápolnában S.E.R. Mons. Dr. Kovács Gergely gyulafehérvári érsek úr mutatta be a Gyulafehérvári Szeminárium elöljáróival és növendékeivel.

 

https://www.facebook.com/photo/?fbid=780421664123506&set=a.459586246207051

 

 

 

 

-------------------------------------------------------------------------------------