2020.07.02.
Az 1440-es évek végén nyilvánvalóvá vált, hogy a Magyar Királyság egyedül képtelen útját állni az Oszmán Birodalom nyugati terjeszkedésének. A magyar követek 1454-ben – nyilván nem kevés hátsó szándékkal – rájátszva a „pletykára” azt mondták V. Miklós pápának, hogy a reménytelen helyzetben akár a kényszerű békekötést sem tartják kizártnak a törökkel.

Keletről eközben már érzékelhetőek voltak a mozgolódás jelei, és ha az oszmánok tényleg ellenállás nélkül masíroznak át Magyarországon, onnan már tényleg csak egy ugrás Bécs, de akár Róma is. Az 1455-ben hivatalba lépő, Borgia családból származó pápa, III. Callixtus, ezért minden követ megmozgatott a kereszténység összefogására.

Szava azonban Itáliában, Franciaországban, Angliában és német földön is süket fülekre talált, így nem tehetett mást, mint reményét az Úrba vetve 1456. június 29-én kiadott egy bullát, amelyben elrendelte, hogy a templomokban minden nap szólaltassák meg a harangokat, és a hívek imádkozzanak a magyarok győzelméért.

Az Oszmán Birodalom erejét, elszántságát és főleg hatalmi ambícióit mi sem példázza jobban, mint II. (Hódító) Mehmed szavai, miszerint reggelijét Nándorfehérváron, ebédjét Budán, vacsoráját pedig Bécsben fogja elfogyasztani. Ennek szellemében a kor legerősebb – egyes, minden bizonnyal túlzó beszámolók szerint 150 ezer fős – hadseregével 1456. július 4-én ostromgyűrűbe zárta Nándorfehérvár várát.

Az erősség Magyarország, és a kortársak szemében az egész keresztény világ kulcsa, kapuja volt. Ha elesik, a török kijut a magyar alföldre, a Dunán Budáig, Bécsig vagy a Száva mentén osztrák és itáliai területekre. Európa feszülten figyelt, a pápa bullát adott ki a déli harangszóról és a kereszténység megmaradásáért mondott könyörgő imáról.
III. Callixtus oklevele úgy fogalmazott, hogy minden nap délután három és hat óra között félóránként háromszor kondítsák meg a harangokat, miközben minden keresztény lélek háromszor imádkozza el az Úrangyalát.

 

Július 4-én II. Mehmed kb. 100 ezer fős serege megkezdte Nándorfehérvár ostromát. A várban Szilágyi Mihály mindössze hétezer védővel nézett farkasszemet a szultáni haddal, szinte reménytelenül. Mehmed 200 hajóval védőzárat vont a vár köré, hogy megakadályozza felmentő sereg bejutását, miközben rommá ágyúztatta Nándorfehérvár falait. Hunyadi János 12 ezer katonával érkezett Szilágyi segítségére, hamar felfedezte az ostromlók hibáját: nem szállták meg a Duna és a Száva túlpartját.

Hamar ki is építette állásait a folyók mentén, július 14-én megsemmisítette a hajózárat, és bejutott a várba. A védők létszáma azonban még így is eltörpült a támadókéhoz képest, főleg hogy a török hadvezetés itt is jól bevált taktikáját alkalmazta. Intenzív ágyútűzzel előbb földig rombolják a vár falait, majd elsöprő létszámfölényüket kihasználva egy döntő rohammal felszámolják az ellenállást.

-

-

 

A végső nagy támadásra július 22-én érkezett a parancs, és ki tudja, mi lett volna a vége, ha a Száva partján nem bukkan fel Kapisztrán János ferences szerzetes és az általa toborzott 30 ezer fős keresztes had. Zömében szerb és magyar népfelkelőkről, fegyvert fogó parasztokról volt szó, az ilyen sereg harcértéke elenyésző.

A hadi tapasztalatot azonban erős vallási nekibuzdulás, életük, földjük, családjuk védelme adta elszántság pótolta. Ahogy megindult a török roham, Kapisztrán mintegy huszadmagával csónakba pattant, egyenesen neki a török tábornak a túloldalon.
Tehát a Száva bal partjáról - Hunyadi parancsa ellenére - átkelő, Kapisztrán vezette keresztesek támadásba lendültek, és mikor a szultán ellenük küldte lovasságát, az alkalmat kihasználó Hunyadi a várból kitörve elfoglalta a török ágyúkat, és szétszórta a megzavarodott török derékhadat.

A csatában a szultán is megsebesült, és végül a törökök felszerelésüket hátrahagyva menekülni kezdtek.
A győzelem két fő részese nem sokkal élte túl a diadalt, mindketten pestisben haltak meg, Hunyadi augusztus 11-én, Kapisztrán október 23-án.
-

-

A nándorfehérvári diadal a magyar történelem legnagyobb, legtisztább győzelme, amely túlzás nélkül állíthatjuk, egész Európára hatással volt.

III. Callixtus pápához augusztus 6-án érkezett el a hír, örömében azt a napot, urunk színeváltozásának napját az egész Egyház egyetemes ünnepévé tette. Rendelkezett arról is, hogy a kiszabott imádságokat immár ne könyörgésként, hanem hálaadásként mondják el e hívek.

Hogy egyesül mindez a déli harangszóban? Ehhez az 1414-1418 között ülésező konstanzi zsinatig kell visszanyúlnunk, ahol határozat született: Jézus urunk szenvedéseinek emlékére minden péntek délben szólaljanak meg a harangok.

 

A kettőt a szintén Borgia, VI. Sándor pápa kötötte össze az 1500-as szent évben, amikor a keresztény világ ugyancsak komoly, sőt egyre komolyabb oszmán fenyegetéssel nézett szembe. Megerősítette elődjének a nándorfehérvári diadal emlékére hozott intézkedéseit, a pénteken szokásos harangozást minden napra elrendelte, időpontját pedig déli 12 órára tette.

A templomok harangjai tehát 1456 óta szólnak Magyarországért, magyar és szerb hősök áldozatának, helytállásának emlékére, 1500-tól kezdve pedig minden egyes nap déli 12 órakor.

 

------------------------------------------------------------------------------------

https://24.hu/tudomany/2019/06/29/harang-nandorfehervar-magyarorszag/
https://mult-kor.hu/az-elso-borgia-papa-es-a-nandorfehervari-diadal-igy-szuletett-a-deli-harangszo-20180629
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1456_junius_29_iii_callixtus_papa_elrendeli_a_deli_harangszot?fbclid=IwAR1E6dIUHtNfpvTxQHubXj_5KBfLLep

 

---------------------------------------------------------------------------------------------

 III. Callixtus pápa

 

----------------------------------------------------------------------------------------------