2018.02.04.

Rómában, a Szent Kelemen-templom mögött, ahol az út meredeken indul felfelé a Caelius-dombra a középkori Santi Quattro Coronati apátsághoz, s azon is túl a városfalnál álló lateráni bazilikához, a sarkon különös kis kápolna áll. Az útszéli kápolnák, feszületek, képoszlopok, ha imát kérnek, többnyire adott célra kérnek, s meghatározott természetfölötti segítséget helyeznek kilátásba érte. A Querceti utcai kápolnácska márványtábláján olvasható vers azonban mintegy érdek nélkül kéri az arra járót, hogy köszöntse a Madonnát.
Il sorriso di Maria
A questi luoghi allieterà
Se chi passa per la via
«Ave o Madre» a lei dirà.

Mária mosolya
beragyogja ezt a helyet,
ha ki az úton erre járva
„Üdvözlégy, Anyá”-val köszönti őt.

Ezt az utcát a kora középkortól kezdve vicus Papissae, a pápanő utcája néven emlegették, mégpedig azért, mert a szemközti ház birtokosa a Papa család matrónája volt.

Az utca nevére először a 11. században tűnik fel egy másik magyarázat, amely évszázadokon át izgalomban tartja majd Európát. A metzi domonkos Jean de Mailly 1099-es Világkrónikája lapszéli jegyzetben említi, hogy hallott egy történetet, amelynek utána kell még járnia. Eszerint egy Rómában látható kő PPP feliratának (valójában pecunia propria posuit, „saját költségén emelte”) magyarázata az lenne, hogy egy férfinak öltözött nőt választottak meg pápának, s amikor a nő lovaglás közben nyilvánosan gyermeknek adott életet, a nép mindkettejüket felkoncolta, és sírjukra azt véste: Petre Pater Patrum, Papissae Prodito Partum – „Péter, atyák atyja, leplezd le a pápanő szülését”.

A történet azonban rendtársa, a 13. századi opavai/troppaui Márton gnieznói püspök megformálásában vonult be a középkor botránykrónikájába. Martinus, nyilvánvalóan a beiktatásakor Rómában látott utcácska nevétől megihletve, már a pontos helyszínt is tudni vélte, ahol a hihetetlen esemény, amelyről addig négyszáz éven át senki nem hallott, megesett.

IV. Leó (847-855) után a mainzi születésű Angliai János ült két évet, hét hónapot és 4 napot (a pápai trónon.) Rómában halt meg, s ezután egy hónapig üresen állt a trón. Azt mondják róla, asszony volt, akit leánykorában egyik szeretője vitt férfiruhában Athénba. Sokféle tudományban jártasságot szerzett, úgy, hogy nem volt hozzá fogható, s Rómában a triviumot tanítván sok magister az ő tanítványává és hallgatójává szegődött. S mivel életének és tudományának nagy híre kelt a városban, egyetértőleg pápává választották. Ám pápasága idején egyik udvaronca teherbe ejtette. Minthogy nem tudta előre a szülés idejét, a Szent Péterből a Lateránba tartván a Colosseum és Szent Kelemen temploma között fájdalmak fogták el, megszült, s mindjárt meghalván itt is temették el őt. Minthogy pedig a pápák mindig kerülik ezt az útvonalat, sokan úgy hiszik, e történet undoksága miatt tesznek így. Nem is került fel a pápák listájára, egyfelől női neme, másfelől e botrány miatt.”

A pápanő legendáját, különös módon, végül nem a katolikusok, hanem a protestánsok cáfolták meg humanista szövegkritikai módszerekkel. Onofrio Panvinio, a nagy 16. századi római történetíró még elfogadja hitelesnek, csupán részleteiben igyekszik szépíteni, de a hugenotta David Blondel a 17. század elején egyértelműen kimutatta költött voltát, s a pápák is ettől kezdve cenzúrázzák említését.

A római nép azonban tudja, amit tud. Pápák és tudósok jönnek és mennek, a vicus Papissaet meghosszabbították a telekspekulációval felhúzott katonai kórházig, a kert helyére bérkaszárnyát építettek, de a kápolna azóta is áll. A Caelius negyed, amelyet csak a 19. század végén kötöttek be a város vérkeringésébe, még ma is elevenen őriz sok, másutt elfelejtett régi hagyományt és épületet. A kápolna alapításának okát a tilalom folytán nem lehet kiírni, de mindenki ismeri, s 18. századi karbantartói csupán egy köszöntést kérnek az arra járótól a hely rossz emlékének elűzésére.
A kápolna vasrácsos ajtaján belesve nehezen meghatározható korú, de talán a 15. század végére datálható Madonna-freskót látni. Arcvonásai már elmosódtak, de mosolya még mindig beragyogja a kápolna ajtajára tűzött száraz virágokat, fogadalmi szalagokat, rózsákat, a csokorba kötött almát és a cseréptetőt.

A Studiolum blog 2015-ben még a kápolnát repedezett állapotban, vörösre festett falakkal látta, azóta megtörtént egy felújítás, de a kápolna vasrácsára a rómaiak azóta is elhelyezik emlékezetük jelképeit.

http://wangfolyo.blogspot.hu/2015/01/a-madonna-mosolya.html

------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------