Romolus és Rémus, az ikerpár anyja Rhea Sivia Vesta papnő , apjuk Mars isten volt. A szülők úgy határoztak, hogy nem ölik meg a gyermeküket, hanem a sorsukra bizzák őket, csináljanak az istenek velük amit akarnak. Fűzfából teknőt faragtak és abba tették a csecsemőket. A folyó víze felkapta a teknőt és az akkor épp megáradt Tiberis magával sodorta az ikreket. Végül egy vén fügefa lábánál megakadt a teknő. Isteni apjuk Mars egy anyafarkast küldött hozzájuk, egy fiait elvesztett félelmetes vadállatot.

A farkas nem bántotta a kicsiket, hanem anyai gondjaiba vette őket. Emlőit nyújtotta és úgy adott nekik friss farkastejet. Megjelent a harkály, Mars kedvenc madara édesgyökeret és mézes gyümölcsöt hozva a csőrében, Igy talált rájuk egy derék pásztor, Fanstulus Amulius király nyájának őrzője. Haza vitte és feleségével Acca Larentával felnevelték őket. Szép erős fiuk lettek, maguk is pásztorok.Társaik közül hamar kitüntek bátorságukkal és okosságukkal. Törvényt szolgáltattak nekik. Szembeszálltak a nyáj rablóival, felkutatták és hazavitték az eltévedt barmokat.

Kettejük közül különösen Romolus tűnt ki vezetésre termettségével.

(Római regék és mondák Boronkai Iván feldolgozásából).

http://roma.repubblica.it/

http://www.aboutroma.com/holiday-and-feast.html

----------------------------------------------------------------------------

Bővebben:

A monda szerint Kr. e. 753. április 21-én Romulus és ikertestvére, Remus azon a helyen alapították meg Rómát, ahol árva csecsemőként a nőstény farkas szoptatta őket. Valójában a Romulus és Remus mítosz valamikor az i. e. negyedik században keletkezett, Róma alapításának pontos dátumát pedig Marcus Terentius Varro római tudós határozta meg az i. e. első században.

A legenda szerint Romulus és Remus Rhea Silvia, Numitor alba longai király lányának, Rhea Silviának a fiai voltak. Alba Longa egy mitikus város volt az Albán-hegységben, a későbbi Rómától délkeletre. Az ikrek születése előtt Numitort fiatalabb testvére, Amulius megbuktatta, aki arra kényszerítette Rheát, hogy vestal szűz legyen, hogy ne szülhessen rivális trónkövetelőket a címére.

Rheát azonban Mars hadisten teherbe ejtette, és így életet adott Romulusnak és Remusnak. Amulius elrendelte, hogy a csecsemőket fojtsák a Tiberisbe, de azok túlélték, és a Palatinus hegy lábánál partra sodródtak, ahol egy nőstény farkas szoptatta őket, amíg egy Faustulus nevű pásztor meg nem találta őket.

Az ikreket Faustulus és felesége nevelte fel, és később egy fiatal pásztor harcosokból álló csapat vezetői lettek. Miután megtudták valódi kilétüket, megtámadták Alba Longát, megölték a gonosz Amuliust, és visszaültették nagyapjukat a trónra.

"Numitor megáldotta unokáit, és ők, miután anyjuktól is elbúcsúztak, társaikkal együtt elhagyták Alba Longát. A Tiberis partjára érve, megtelepedtek azon a helyen, ahol egykor teknőjük megrekedt, ahol a folyó kanyarulatánál hét enyhe hajlású domb emelkedik. A Palatinum nevű dombon szándékoztak új várost alapítani."

Titus Livius: A város alapításától.

Miután az ikrek megérkeztek a Palatinus dombhoz, azon vitatkoztak, hol legyen az új város pontos helye. Romulus a Palatinus domb mellett tette le a voksát, Remus pedig a stratégiailag jobb helyen lévő, könnyen megerősíthető Aventinus dombon akarta megépíteni a várost. A vita lezárásaként abban állapodtak meg, hogy a jósokra és az isteni akaratra bízzák a döntést. Mindketten leültek a földre, és Plutarkhosz szerint Remus hat keselyűt látott, míg Romulus tizenkettőt. (A keselyűket Romulus és Remus mondabeli apjának, Mars istennek szentelt állatoknak tekintették.)

Remust feldühítette, hogy az istenek akarata Romulus győzelmét hozta. Amikor Romulus elkezdte ásni az árkot, ami az új várost határolta, Remus kigúnyolta és akadályozta a munkát, majd végül át is ugrotta az árkot, ami rossz ómen volt, hiszen azt jelentette, hogy a város erődítéseit könnyen át lehet majd törni. Erre válaszul Romulus ott helyben megölte Remust. Az ezt követő harcokban Faustulust is megölték – ő volt az a pásztor, aki csecsemőkorukban megtalálta az ikreket. Romulus eltemette Remust és Faustulust, majd folytatta a város építését. Saját magáról nevezte el a várost, és ő lett a város első királya.

Hogy benépesítse városát, Romulus menedéket nyújtott a szökevényeknek és száműzötteknek. Rómában azonban hiányoztak a nők, ezért Romulus meghívta a szomszédos szabinokat egy ünnepségre, és elrabolta asszonyaikat. Ezután háború tört ki, de a szabin nők közbeléptek, hogy a szabin férfiak megakadályozzák Róma elfoglalását. Békeszerződés született, és a közösségek Romulus és a szabin király, Titus Tatius közös uralma alatt egyesültek. Tatius korai halála, amelyet talán Romulus követett el, ismét a rómaiakat hagyta egyedüli királyként. Hosszú és sikeres uralkodás után Romulus rejtélyes körülmények között halt meg. Sok római úgy vélte, hogy istenné változott, és Quirinus istenségként tisztelték.

Romulus után még hat királya volt Rómának, az utolsó háromról azt hitték, hogy etruszkok voltak. Kr. e. 509 körül pedig megalakult a római köztársaság.

Egy másik római alapítási legenda szerint, amely az ókori Görögországból ered, a mitikus trójai Aeneas alapította Laviniumot, és egy dinasztiát indított el, amely több évszázaddal később Romulus és Remus születéséhez vezetett. Az Iliász című görög eposzban, amelyet Homérosz írt az i. e. nyolcadik században, Aeneas volt az egyetlen jelentős trójai hős, aki túlélte Trója görög pusztulását. Egy szakasza az Iliásznak arról szólt, hogy ő és leszármazottai uralkodni fognak a trójaiak felett, de mivel Trójában nem maradt feljegyzés ilyen dinasztiáról, a görög tudósok azt javasolták, hogy Aeneas és követői áttelepülnek.

-------------------------------------------------------------------------------

----------------------------------------------------------------------------------------

Róma kettős eredetmítosza

A hagyományos, ismertebb római narratíva szerint Rómát a nőstényfarkas által felnevelt ikerpár, Romulus és Remus alapította (a Kr. e. 1. században élt római polihisztor, Varro számításai alapján Kr. e. 753. április 21-én).

A modern történettudomány ezzel szemben a város létrejöttét a szinoikizmus folyamatával, azaz a környező latin és szabin falvak fokozatos, több évszázados gazdasági és védelmi összeolvadásával magyarázza.

A Romulus-mítosz mellett azonban az ókorban élt egy másik, a görög kultúrkörből származó, és az uralkodó elit által is támogatott alapítástörténet. Ez az anatóliai eredetű trójai hősre, Aeneasra fókuszál, aki a lángba borult Trójából menekülve, apjával és fiával hosszú bolyongás után érkezett meg Itália partjaira. Bár ez az esemény a trójai háború hagyományos datálása alapján évszázadokkal a tényleges városalapítás előtt történt, Augustus császár uralkodása alatt a történet állami ideológiává emelkedett.

Vergilius eposza, az Aeneis tudatosan kötötte össze a trójai származást a császári Julius-dinasztiával (Aeneas fián, Iuluson keresztül).

----

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------------