2015.0.11.

A Rómától keletre, a Tiberis bal partján emelkedő „Cserépdomb” (Monte Testaccio) egy nagyjából háromszög alaprajzú mesterséges halom, melynek magassága 35, kerülete 1490 méter. Úgy keletkezett, hogy az ókorban ide dobálták ki a használt amforákat. A törött cserepekből álló domb teljes térfogata 550 000 m3, súlya 742 500 000 kg, az amforák becsült darabszáma 24 750 000, a bennük tárolt olaj minimális becsült mennyisége 173 250 kg.

A legújabb kutatások szerint az amforák 80%-a Hispania Baetica tartományból került ide az i. sz. 1-3. században, többségük a Dressel 20as amfora típust képviseli. Ezeknek a gömbölyded edényeknek önsúlya elérte a 30 kg-ot, nettó kapacitásuk pedig a 70 kg-ot. Ha Róma lakosságát a korai császárkorban egymillióra tesszük, akkor a Monte Testaccio amphoráiból minden egyes lakosra évi 6 kg olaj juthatott. (A kutatók úgy számítják, hogy további 33 millió Dressel 20-as amphora volt Rómában, de ezek nem jutottak el a Monte Testaccióra.) Az edények származásáról és tartalmáról háromféle módon értesülhetünk: a címkékről (bolli), karcolatokról (graffiti), és a festett feliratokról (titulipicti).

Az archeometriai vizsgálatok szerint az amforák Hispania Baetica Guadalquivir-folyó menti településeiről (Cerro de los Pesebres, Romero, La Catria, El Tejarillo, Malpica, Parcela de los Galves) származnak. Strabón is megerősíti, hogy Augustus korában már nagy mennyiségben érkezett a baeticai olaj Puteoli kikötőjébe.

Az 1. században azután Africa is felzárkózott az exportban Baetica mellé: a Monte Testaccio anyagának 15-17% át képviseli az afrikai anyag. Az edénytípusok alapján megállapítható volt, hogy Byzacaena, Tripolitania és Mauretania Caesariensis vidéke volt a fő exportőr. Az africai amphorák kutatását nagyban megnehezíti, hogy ezeken nem szerepelnek feliratok, ami DAVID MATTINGLY szerint arra mutat, hogy az africai olajat a szabadpiacon értékesítették.

A Testaccio anyagának maradék 3-5%-a galliai, itáliai vagy keleti eredetű árut tartalmazott.

--------------------------------------------------------------------

http://www.romaikor.hu/archeologia/okori_varosok/roma_/cikk/a_romai_cserepdomb__kutatasa_

--------------------------------------------------------------------------

--------------------------------------------------------------------------

Legújabb eredmények:

25 millió amforából képzett mesterséges dombot tárnak fel

2015.06.11.

A világ legnagyobb római kori amforatemetője révén ismerhetik meg a régészek, hogy milyen kiterjedt és fejlett kereskedelmi hálózat révén elégítették ki az antik birodalom fővárosának élelmiszerszükségleteit.

"Régészeti szempontból Monte Testaccio egyedülálló lelőhely, amelynek segítségével megismerhetjük, miként fejlődött a római kereskedelem" - hangsúlyozta Francesco Pacetti, a római kulturális örökségvédelmi hivatal archeológusa.

A régészek Róma központjában a Monte Testaccio nevű mesterséges dombot tárják fel, amelyet a számítások szerint 25 millió felhalmozott amforából képeztek a Kr.e. 140 és Kr.u. 250 közötti időszakban.

Az amfora (testae) volt az antik világ "csomagolóanyaga", a hatalmas égetett agyagkorsókban bort, olívaolajat, valamint az apró tengeri halak zsigereiből és véréből készített pikáns ételízesítőt, a garumot szállítottak Rómába, a világ akkori legnépesebb fővárosába. Az üres amforák súlya elérte a 30 kilogrammot, míg borral, vagy olajjal töltve meghaladta a 100 kilót - olvasható az ásatásokról összefoglalót közlő The Archaeology News Network régészeti hírportálon.

A kiürített amforákat nem tudták újrahasznosítani, mivel tartalmuk beivódott az agyagba és megavasodott, így a tárolóedényeket összetörték. A korsók szétzúzását, a cserepek elszállítását a szemétlerakóhelyre, ahogy a törmelék akkurátus elhelyezését is, felügyelők ellenőrizték.

• 
  
  Az összes amforát ugyanis megjelölték, feltüntetve az edényen készítője nevét, a cserépkorsó a tartalmát, a portéka súlyát, származási helyét, gyártási idejét, a beérkezés dátumát, a kereskedő személyét, valamint az általa fizetett importvám összegét. "Egyfajta római kori vonalkódokról van szó" - fogalmazott Francesco Pacetti.
  
  Elmondta, az archeológusok cseréptöredékek ezreit tárják fel évente, s az adatok alapján próbálják kiszámítani, hogy mennyi olívaolajra és borra volt szükség a polgári lakosság és a légiók ellátásához. A felíratok azt is elárulják, hogy a Mediterráneum mely vidékeiről érkeztek a szállítmányok. A felíratok tanúsága szerint az olívaolaj-szállítmányok túlnyomó többsége például Baetica tartományból, a mai Andalúziából származott.

-----------------------------------------------------------------------------

http://archaeologynewsnetwork.blogspot.hu/2015/06/amphora-graveyard-reveals-romes-trading.html#.VXk0qFIpr_L

http://www.havasok.hu/cikk/25-millio-amforabol-kepzett-mesterseges-dombot-tarnak-fel

--------------------------------------------------------------------------

-------------------------------------------------------------------------

ÉLVEZETES LEÍRÁS UGYANERRŐL A RÉGÉSZ BLOGBAN:

2015.07.05.

Róma legnagyobb szemetese

Van Rómában egy helyes domb közel az Aventinushoz, amelynek lábánál kedélyeseket lehet borozni, és ha hunyorítva nézed, szív alakú.

Ez a Monte Testaccio (vagy Monte dei Cocci), amit érdemes egy kicsit közelebbről megtekinteni.

Valójában itt nem az történt, hogy valaki piknik közben elejtette a hatalmas rómaitálat, amiben a csirkét cipelte, és az ripityára tört. Igazából a Monte Testaccio a rómaiak amfóra szemetese volt. Nem helytálló azt mondani, hogy amphorák vannak a földben, úgy pontosabb, hogy van némi föld is az amphorák fölött.

Nem vicceltem. Ez itt  egy majdnem 50 méter magas kerámiahegy nem messze a Tiberistől. Amúgy maga a latin Mons Testacium név, az olasz testaccio alapja is az edénytöredék szóból ered. A szeméttelepet az elsőtől a hamradik századig használták, a legnagyobb része azonban pusztán egyetlen század terméke. Legalább ez szelektív hulladékgyűjtésnek tekinthető, hiszen ezek kizárólag olívaolaj tárolásra alkalmas edények.

Az amphorák egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy alakjukról pontosan beazonosítható, mit tároltak bennünk, lévén csak csomagolóanyagnak számítottak. Így az itt előforduló két típus igen pontos képet tud nyújtani az ókori róma olívafogyasztásáról. Vagyis az itt burjánzó többszázezer kerámiatöredék is sokat ad hozzá a tudásunkhoz a megdöbbentő római étkezési sokásokról. Gondoltátok volna, hogy a kalóriabevitelük  vagy 30%-a az olajból eredt? A császár korban kizárólag Róma városban 1.000.000 lakossal számolva évente több, mint 25 millió liter olajra volt szükség. Persze, nem csak evésre szánták: gyógyszerként, kenőcsként és energiaforrásként is igényelték. Így jöhet ki, hogy egy fő évente 20-25 liter olívaolajat olajat is felhasznált.

A szemétdomb is a kereskedelem miatt alakult ki. Hispániából olajat szállítottak Itáliba, innen pedig bort küldtek vissza. De mivel senki nem akart olajas bort inni, nem töltötték újra az amfórát, hanem gyorsan kidobták. Az amfóra közeli borfogyasztás amúgy ma is népszerűségnek örvend a domb tövében.

Nem csak amphorákat temettek errefele, hanem a közelben nekropolisz is volt. A legmeghökkentőbb síremlék itt amúgy Caius Cestius a városfalhoz épült piramisa.

https://www.youtube.com/watch?v=2L4GLMY6unc

http://reg-esz.blog.hu/2015/07/03/roma_legnagyobb_szemetese

----------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------