2015.02.12.

A Porta Portese piac Róma híres piaca, az útikönyvek és az évekkel korábbi utazók hozzászólásai csak dícsérő szavakkal illették. Most azonban, egy idei kritikában meglepő dolgokat olvastam, a blog Róma legmegdöbbentőbb bolhapiaca címmel írt vitaindító tapasztalatot.

Talán az a probléma, hogy az utazó mást várt, mint kapott.

Egy 2012-ben írt blog érdekes összehasonlítás lehet.

-

Porta Portese, vasárnapi vásár Rómában

A legnagyobb és leghíresebb, római vasárnapi vásár, a Porta Portese, nem csak nőknek! Ez a vasárnapi piac, vagy vásár a via Portuensétől a via Ippolito Nievoig terjed, eléri a viale Trasteverét és természetesen a piazza di Porto Portesét, amelyről a nevét kapta. Fontos tudnivaló, hogy a Porta Portese, hasonlóan az olasz piacokhoz, vásárokhoz kora reggel nyit. 6-körül már nyitva van és csak délután 2-ig tart a vásár, akkor már bontanak az árusok. Tehát délután ne próbálkozzunk vele!

A Porta Portese olyan nagy és bőséges áruban, hogy szinte nincs olyan dolog, amit nem lehetne a boltoknál olcsóbban megvásárolni. Használt és új ruhaneműket, kolbászos és porchettás zsemlét (a porchetta jellegzetes római étel, amit utcán át árulnak, a kibelezett süldőt belül befűszerezve, egészben sütik meg, mint az ökröt, és szeletelve, zsemlében árulják), régi biciklit, motoros sisakot, bőröndöt, táskát, háztartási cikkeket, régi lemezeket és CD-ket, régiségeket, esernyőt, kulcstartót, játékot, bútorokat, kozmetikumokat, s bármi mást, ami csak eszünkbe jut. A bevándorlóktól, akiknek nincsen pultjuk, pl. az oroszoktól távcsövet, a fáradhatatlan nigériaiaktól elemeket és csipkéket, a lengyelektől cipőket, az indiaiaktól és törököktől ezüstöt, a pakisztániaktól füstölőt és pávatollat vásárolhatnak.

E sorok írója azzal a feltett szándékkal ment a Porta Portesére, hogy nem vesz semmit, de nem sikerült, mert ki tud ellenállni annak, hogy meg ne vegye 5 €-ért azt a pár cipőt, amelyik nagyon tetszik, 10-ért egy farmert. S ha veszünk valamilyen tésztaféleséget, biztosan kapunk hozzá egy remek receptet is. Nincsenek nyelvi akadályok! Így biztosan teli szatyorral, elégedetten hagyjuk el a Porta Portesét. Lehetőleg korán, vagy későn menjünk vásárolni, mert olyan tömeg lepi el máskor a piacot, hogy nehezen tudunk válogatni és alkudni. Ha mégis a tömegben kellene tülekedni, nagyon vigyázzunk a táskánkra és pénztárcánkra, mert sok a markecoló! A legfigyelmesebb vásárló is hamar áldozatául eshet a zsebelésnek. A Porta Portese, ha nem korán, vagy későn megyünk, olyan, akár egy aszfalt dzsungel, éppen a kaotikussága és a rablások miatt egy évvel ezelőtt felmerült, hogy áthelyezik máshova. Ez eddig még e sorok írója tudomása szerint nem történt meg. Abszurdnak is tűnik, hiszen hírnevét és ismertségét, nevét a helyéről kapta. (Ha bármi változás történne, frissítjük az oldalt!) A Porta Portese talán a leírás alapján veszélyesebbnek tűnik, mint ami valójában, ezért ha szeretjük a piacokat, vásárokat, szeretünk olcsón és jól vásárolni, ott rájönni, hogy mire van szükségünk, menjünk el nyugodtan, csak legyünk résen! (Orosz Maris, 2012)

-------------------------------------------------------------------------

http://utikritika.hu/olaszorszag/szines_hirek#porta-portese

Egy angol nyelvű blog:

http://www.marketsofrome.com/markets/porta-portese-market

--------------------------------------------------------------------------

RÓMA LEGMEGDÖBBENTŐBB BOLHAPIACA (The Porta Portese Market in Rome)

2015.02.12.

Rómában járva nem hagyhattuk ki a Via Portuense-n vasárnaponként rendezett, és az útikönyvek által magasztalt piacot, ami állítólag a II. világháborút követően a város egyre növekvő fekete kereskedelemre épülő piacából nőtte ki magát. Kétségtelenül izgalmasan hangzik. Ha jelenlegi képességeinknél is kitűnőbben olvastunk volna a jelekből, talán rájöttünk volna, hogy az odavezető úton lerobbant busz, ami helyett cirka fél óra után olyan busz jött - és aminek az egyik ülése valamilyen folyadékkal át volt itatva (nem, nem mi voltunk a szerencsések, akik beleültünk) - ritka rossz ómennek tekinthető.

Végre megérkeztünk, túránk a Porta Portese-tól indult. Segítségül hívhatnánk Dante-t is: "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel." Majdnem. Szolidaritásból azon útikönyvekkel, amelyek bolhapiacként hirdetik a helyet, a piac adott a hírére, ugyanis az első pár bódéban valóban bolhapiachoz méltó portékák kellették magukat. Ezt követően jött a dolog ócskapiac oldala. Ezt nyilván mérhetetlen csalódottságom mondatja velem, ugyanis, ha akként hirdették volna, hogy ez a vásár a legnagyobb terjedelmű háztartási, főként kínai árukat áruló piac Rómában, akkor gyanítom, hogy sokkolja kicsi szívemet annyira a milliónyi gyártósori termék látványa. Színműanyag fehérneműk, hasszorítók, háztartási eszközök, elektornikai cikkek, megannyi használt táska, pólók, replikák, cédék, megannyi kozmetikum (Palvin Barbi több helyről ránk kacsintott), bizsuk, gyöngyök. Ez utóbbi a piac méretéhez hűen hatalmas választékban áll rendelkezésre, mi is vásároltunk belőle, jó üzlet. Alkudni itt is kötelező, készpénz legyen nálad. Rettentő tömeg, folyamatos tölekedés, megállni szinte bárhol lehetetlen. A piac adta életérzésnek köszönhetően, még a fényképezéstől is elment a kedvem, ami esetemben rendkívül nagy szó, tudják, kik ismernek. Végeláthatatlan sorok, sehol egy oldalsó kijárat. A klausztrofóbiát megkísértő nagy tömeget tákolt, autókkal, teherautókkal szegélyezett csapás tereli. Haladás gyakorlatilag csak egy irányba lehetséges. Kitűnő terep a zsebtolvajoknak, a piac a méretén túl erről is híres-hirhedt, a táskád órákon keresztüli szorításától kisebbfajta izomlázad lesz. 

Étkezés terén is itt ért a legnagyobb csalódás. Naivan úgy véltem Rómában lehetetlen gyatra minőségű pizzát enni: szerencsére a piacon található egyik hely megcáfolt ebben is. Egyet fizet-kettőt vihet akció ide vagy oda: az előre elkészült, kihűlt, megmerevedett pizzanégyzeteket képtelenek voltunk legyűrni.

Órákkal a belépésünket követően elkezdett szélesedni a piac, majd végre valahára lakóházak közé ért. Itt szerencsére már volt olyan elágazás, ami visszavezetett a való világba (ha a térképen leellenőrzöd a Porte Portese és a Via Ettore Rolli közötti szakaszt, látni fogod, hogy lehetetlen szabadulni a Tevere folyóval párhuzamosan futó nyílegyenes Via Portuense-ről, rémes). A piacot határoló Via Ipolito Nievo sietett segítségünkre, ahol meglepő módon szintén voltak valóban régiség piachoz illő portékák - leginkább könyvek -, de minket ekkor már abszolúte nem érdekelt semmi, szabadulni akartunk és friss levegőre, tágas térre vágytunk, bódultan meneteltünk a Viale di Trastevere mentén.

Száz szónak is egy a vége, nem, nem és nem ajánlom ezt a piacot olyanoknak, akik valódi régiség piacra vágynak ugyanis a rengeteg bóvli miatt könnyen kiég a harci szellem, azoknak sem, akik szeretnek lassan nézelődni, akik klausztrofóbiások, akik igazi olasz konyhára vágynak és a sort még folytathatnám. Nem gondoltam volna, hogy csalódom az örök város bármely arcában, de ezért szép az élet, mert bármikor érhetnek ilyen kellemetlen meglepetések, nemdebár? Nyilván ennek a helynek is megvannak a maga szépségei, csak engem téves elvárásokkal felvértezve vitt arra a busz, így megengedem magamnak azt a luxust, hogy a legkiábrándítóbb (turista)látványosság címkét biggyesztem rá. Egyelőre. Ha bárki féltene, jelentem, az eseten túltettem magam, továbbra is nyitottan és kíváncsian állok a világhoz.

------------------------------------------------------------------------

http://drkuktart.blog.hu/2015/01/28/roma_porta_portese_market

-------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------