2024.10.28.

A lateráni székesegyházban találkozott Ferenc pápa október 25-én pénteken este a római egyházmegye papi és világi képviselőivel, akik az ötven évvel ezelőtt, 1974-ben tartott „A keresztények felelőssége a karitász és az igazságosság elvárásaival szemben Róma városában” című találkozóra emlékeztek, de figyelmüket inkább a jelen kihívásaira összpontosították.

Ferenc pápa a résztvevőkhöz intézett beszédében „az egyház szociális tanításának hatékonyabb hasznosítását” kérte tőlük.

A 2023-as Pápai Évkönyv adatai szerint a 3 millió 160 ezer lakosú főváros 2 millió 592 ezer katolikus hívője – ez 80 százalék – 331 plébánia és 245 missziós állomás területén él, akiknek lelkipásztori ellátásáról 860 római lakosú és 1820 rezidens pap gondoskodik, 3567 szerzetes és 22.730 szerzetesnővér segítségével.

Baldassare Reina bíboros, a pápa római helynökének átfogó értékélése a római egyház helyzetéről

A lateráni bazilikát megtöltő mintegy ötszáz világi és papi-szerzetesi egyházmegyei küldött az „Egyenlőségek és egyenlőtlenségek” címmel folytatott egyházmegyei állandó kurzus befejezéseként találkoztak a Szentatyával. Délután meghallgatták Baldassare Reina bíboros, a pápa római helynökének átfogó értékélését a római egyházmegyének karitász és szociális tevékenységéről. Baldassare Reina bíboros, akit a Szentatya ez alkalommal nevezett ki a Lateráni Szent János székesegyház főpapjának, beszédében felidézte az említett, 50 évvel ezelőtti találkozót, melyet VI. Pál pápa alatt Ugo Poletti bíboros, a pápa akkori római helynöke hívott össze.

Az 1974-es római egyházmegyei találkozót a nép a „Róma bajairól” szóló tanácskozásnak nevezte, mely a maga nemében mérföldkő volt és 9 évvel a II. Vatikáni Zsinat után annak első és valódi megtestesülését jelentette az egyház mindennapi életében. Reina bíboros felidézte, hogy 1974-ben Róma peremkerületein mintegy százezer barakk állott még, a városban a csecsemőhalandóság a marokkóival megegyező szinten állt.

Ma pedig eleddig nem látott mértékben van tele a város munkanélküliekkel, hajléktalanokkal, migránsokkal, menekültekkel, akik közül számosan a belváros járdáin laknak megélhetésszerűen, sátrakban. Poletti bíboros egykori kérdése – Van-e még mondanivalója az egyháznak a mai társadalomhoz? – ma is aktuális, amit mai utóda, Reina bíboros így fogalmazott meg két hónappal a római szentév megkezdése előtt: „Szeretnénk stabil lehetőségeket teremteni az intézményekkel való megbeszélésre és együttműködésre”, mert „igaz, hogy ma is sok probléma van a városban, de létezik sok olyan jó kezdeményezés, amit megoszthatunk másokkal és elterjeszthetünk”.

A Szentatya beszédében a kérdésfelvetések és a hallott Ige nyomán három szempontra reflektált, melyek: az örömhír vitele a szegényeknek, a szakadások orvoslása és a remény elvetése.

------------------------------------------------------------------------------------------

https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2024-10/papa-roma-egyhazmegye-gyules-karitasz-szegenyek-remeny-vetes.html

https://www.facebook.com/photo?fbid=1086626963471411&set=pcb.1086627393471368

--------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

Az örömhír vitele a szegényeknek

Első feladat, hogy az örömhírt elvigyük a szegényeknek, mert szegények mindig lesznek velünk. Ők Krisztus teste, mint egy szentség és Őt teszik láthatóvá számunkra, ezért is kell a velük való találkozáskor a szemükbe nézne – kérte nyomatékkal a pápa. Jézus nem adott egy mágikus megoldást a problémájukra, de kérte, hogy vigyük el nekik az örömhírt, vagyis hogy az Isten szereti őket, értékesek az ő szemében, és méltóságuk – amit a világ sokszor sárba tipor – szent az Isten szemében. Ezért a szegény nem egy szám, nem egy probléma, még kevésbé selejt. A pápa „elégedett sok személy munkájával a római egyházmegyében, hiszen számos önkéntes, karitász-munkatárs és egyéb szervezet elkötelezettje szenteli magát a szegények szolgálatára”. „Sokan közülük csendben dolgoznak”, mégis látni kell, hogy a „szegénység kérdése sürgető egyházi feladat”. Az Egyház arra hivatott, hogy olyan stílust öltsön magára, amely a középpontba helyezi a szegénység különféle típusait, akik élelemben és reményben szegények, akik igazságra éhesek, akik a jövőt szomjazzák, aki igazi kapcsolatokra szorulnak.

Össze kell varrni a szakadást

Másodjára említette a pápa, hogy „össze kell varrni a szakadást”, vagyis orvosolni kell a bajokat. A „nagy társadalmi szövet elszakadt mára az egyenlőtlenségek következtében”. Ennek jele, hogy miközben „ebben a városban is tonnaszámra dobnak ki élelmet hulladékként, addig családok sora nem tud mit enni és sokszor éttermek hulladékai közt keresnek ennivalót”. „Míg lakások ezrei állnak üresen, addig ezrével alszanak emberek a járdákon”. Míg a gazdagoknak minden orvosi ellátás a rendelkezésükre áll, addig a szegények nem jutnak hozzá a méltó ápoláshoz!”. A szakadás orvoslásához kötelezzük el magunkat olyan szövetségek kiépítése mellett, amelyek az emberi személyt és méltóságát helyezik a középpontba. Ehhez együtt kell működnünk, össze kell hangolni a különbségeket, és mindenkinek meg kell osztania a már megkapott ajándékot és küldetést. Ez növeli a párbeszédet az intézményekkel és egyesületekkel, az iskolával és a családdal, a generációk között, vagyis párbeszédet kell folytatni mindenkivel, még a másként gondolkodókkal is! – ajánlotta és sürgette a pápa. A párbeszéd türelmet igényel, főként az előítéletekkel és a közömbösséggel szemben. Ferenc pápa nyomatékkal kérte, hogy jobban becsüljék meg az egyház társadalmi tanítását a lelkipásztori gondozásban és a katekézisben. Az Egyház társadalmi tanításával formálják a tudatot, hogy az evangélium gyökeret verjen a mindennapok különböző helyzeteiben, és hogy az igazságosság, a béke és a testvériség tanúivá tegye az embereket. Szőjék újjá a város új társadalmi és szolidaritási hálózatát!

A harmadik lépés a reménység vetése

A harmadik lépés a reménység vetése, amelyre a közelgő Jubileum is kötelezi az egyházat. A jubileumot meghirdető bullájában a pápa mindenkit arra kért, hogy gondoljon a remény jegyében a béke, az emberi élet, a betegek, a rabok, a migránsok, az idősek és a szegények javára. Ehhez a remény konkrét művei szükségesek. A sok nehézség láttán azonban ne bátortalanodjunk el, mert a keresztény remény mindig aktív, hisz az a bizonyosság élteti, hogy az Úr vezeti a történelmet, és hogy Vele és Benne fel tudjuk építeni azt, ami emberileg lehetetlennek tűnik. A remény soha nem csal meg! – szögezte el a pápa. Beszéde záró részében a pozitív példákat emelte fel. Ebben a városban voltak férfiak és nők, akik nem csak nézték a problémákat, hanem cselekedtek is. Köztük sokan papok, a remény igazi emberei, mint például Don Luigi Di Liegro, aztán sok világi hívő, aki vetni kezdték a reménység magvait, bízva abban, hogy majd valaki más gondoskodik arról a kis magról, amíg nagy fa nem lesz belőle. Merjünk tehát cselekedni! Merjünk tehát új folyamatokat elindítani. Tegyük ezt a francia költő, Charles Peguy reményről szóló verse nyomán: „A Hit hűséges Jegyes, a Szeretet Anya, a Remény Gyermek a semmiből. Mégis ez a Gyermek halad keresztül az egész világon” – zárta Ferenc pápa a római egyházmegye papi és világi képviselőihez intézett beszédét péntek este a Lateráni Szent János székesegyházban.    

--------------------------------------------------------------------------------------

https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-romai-egyhazmegye-gyulesehez-vigyuk-el-az-oromhirt-szegenyeknek

---------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------