2013.04.25.

A római Palatinus-dombon folyó ásatások során olasz régészek megtalálták Jupiter stator első templomát, illetve Julius Caesar feltételezett otthonát.

Zeusz római megfelelője Jupiter volt, aki Marsszal és Quirinusszal együtt alkotta az ősi istenhármasságot, amely az egész államot képviselte és oltalmazta. Jupiter a különböző feladatai ellátása közben aktuális mellékneveken szerepelt (ilyen volt a stator is), a templom neve pedig arra utalt, hogy ő volt a hadseregek kísérője, aki megállítja a harcból menekülőket.

A szakrális helyet Romulus építette a Forum Romanumnál a szabinok elleni csata után, amelyet követően a rómaiaknak vissza kellett vonulniuk a Via Sacrára. Romulus Jupiterhez fohászkodott a Porta Mugoniánál, ahol megfogadta, hogy templomot szentel az istenség tiszteletére, ha sikerül feltartóztatnia a király ellen vonuló szabin seregeket. A rómaiak végül egyesítették erejüket és legyőzték a szabin hódítókat; Romulus i.e. 750 körül építette meg a templomot, elvetve ezzel a Jupiter-kultusz magvait.

A régészek eddig nem ismerték a templom pontos helyét, amelyről egyébként az ókori szövegek is szólnak; sokáig egyébként a Velia-hegy lejtőin, a Palatinusszal szemben keresték. A Római Egyetem kutatócsapata a szentélyt végül a Porta Mugonia mellett, a Palatinus-domb lábainál találta meg. A templomot a régészek feltételezései szerint a Palatinus romba dőlése után, a 64-es nagy római tűzvész után építették újra.

A szent hely mellett, a Porta Mugoniával szemben egy lakóház maradványait is azonosították; szakértők szerint ez lehetett az a hely, ahol a római államférfi, Julius Caesar utolsó napjait töltötte, s ahonnan i.e. 44. március idusán elindult végzete helyszínére.

-------------------------------------------------------------------------------------------

-------------------------------------------------------------------------------------------

http://www.mult-kor.hu/20130425_megtalalhattak_caesar_utolso_otthonat

http://www.archaiologia.gr/en/blog/2013/03/04/temple-of-jupiter-stator-discovered-in-rome/

http://pasuco.blogspot.hu/2013/02/juppiter-stator.html

-------------------------------------------------------------------------------------------

-------------------------------------------------------------------------------------------

Róma ókori szakrális helye volt a Palatinus

T. Horváth Ágnes

Ma egyetlen, 32 méter magas halom, az ókorban három magaslata volt: a Palatium, a Cermalus és a Velia. Teljes kiterjedése 2,25 km. A rómaiak legrégibb települése a déli magaslatot, a Palatiumot foglalta el. Ez könnyen megvédhető hely volt, és a Tiberist is megközelíthették egy csapáson keresztül.

A legendateremtő római irodalmi hagyomány számos történetet fűz a Palatinushoz is.

Az egyik eredet- és névmagyarázó úgy tartja, hogy az archaikus időkben görögök lakták a dombot. Euandros a jó ember, Hermés és Carmenta nimfa vezetésével érkeztek Árkádiából, s amikor Aineas (Aeneas) hosszas bolyongás után ide érkezett, ő fogadta. Az Euandros alapította város neve Pallantium volt, innen nyerte a domb a nevét. A rómaiak Euandrost tartják a görög tudományok, művészetek és a betűírás elterjesztőjének.

Minden legenda később régészeti igazolást is nyerhet. A történetből annyi igaz, hogy a Város alapítása előtti időkben a Palatinus lakott volt, már a X. században éltek itt emberek, és a IX-VIII. században településük falusiassá nőtt. A feltárt leletek mindenesetre igazolják, hogy a Palatinus volt az első lakott hely Róma területén.

A domb délkeleti zónájában, Augustus háza helyén azonosítani lehetett olyan vaskori telepet, ebből pedig kiemelten egyetlen kunyhót, amit Casa Romuli-nak, azaz Romulus házának neveznek némi költői túlzással. A tufába vájt kunyhók nyomai még ma is jól felismerhetők a körzetben.

A névmagyarázatot illetően sokkal valószínűbb, hogy a domb kultuszai közül inkább Palesé adta a hely nevét. Pales a nyájak szaporodásáért volt felelős, s mivel a környéket leginkább pásztorok lakták, kultusza megelőzhetett minden más kultuszt. A hely szakrálisan kiemelt voltát jelzi, hogy itt volt a fügefa, aminek gyökerein a városlapító ikrek kosara fennakadt, itt volt a Lupercalia-barlang, ahol a farkas az ikreket szoptatta, illetve itt állt az ikreket felnevelő Faustulus pásztor kunyhója is.

A domb nagyon korán szent helyként funkcionált, több, igen régi keletű kultusz nyomait is megtalálták. Legutolsó felfedezés az Augustus-ház alatti Lupercalia-grotta, a Lupercalia-barlang felfedezése. Az ősi kultusz szent helyen nem ez lehetett. Innen indultak ugyanis a farkas-papok (lupercus), akik kecskebőrbe öltözötten, kecskebőr szíjakkal korbácsolták meg az asszonyokat és lányokat. Ez az ősi, megtisztító szertartás a termékenységkultusz része volt.
A felfedezett szentély Augustus korához köthető és jól beilleszthető abba az ideológiába, amit Octavianus kidolgozott, s amibe az ősök és különösen a városalapítók tisztelete kiemelt szerepet kapott. Mint „új Romulus” jelent meg Róma előtt. Ez a szerep is hozzájárult, hogy épp a Palatinuson kívánt lakni. Háza a Casa Romuli helyén épült, s szomszédságában állt az Apollo-szentély, amit patrónusának állíttatott.

A délnyugati részen néhány, szintén a korai valláshoz kapcsolódó hely található. A Kr. e. II. század elején itt helyezték el a kis-ázsiai eredetű Magna Mater szobrát, majd a kultusz szentélyt is kapott ugyanitt.

Az első, állandó templom Kr. e. 294-ben épült, Postumius Megellus emeltette Victoria tiszteletére a korábbi szentély helyén. Mellette állt Magna Mater temploma.

A polgárháború elsöpörte a római elit palatinusi palotáinak gazdáit. Házaikba újgazdagok és az új politikai elit tagjai, köztük Augustus hívei költöztek.

Augustus saját háza megépítésekor több családtól, így Q. Hortensius Hortalustól, a jól ismert szónoktól is telket vásárolt. Otthona bár polgáriasan szerény volt, mégis vonzotta híveit, akik már nem érték be a polgári mértéktartás diktálta házakkal, hanem valódi nagyúri palotákkal ékesítették a Palatinust. Háza, amely szorosan összeépült a Liviáéval, a Victoria szentély mellett állt, a közelében épült meg Apollo új temploma. Ugyancsak Augustus idején épült meg Vesta új szentélye a körzetben.

Az augustusi példa nyomán több császár is ideköltözött, és kiterjedt építkezést folytatott a Palatinus területén. Ezeknek a palotakomplexumoknak helyre volt szükségük, a császári építkezések ezért szinte eltörölték a köztársaságkori villanegyedet. A mai ásatások néhány maradványát előhozták ezeknek. Talán a legrégebbi volt közülük a Casa dei Griffi-nek nevezett épület. Egyetlen köztársaságkori építmény élte túl viszonylagos épségben a meglódult építőkedvet: az Augustusé. A Palatinus szűkké vált, már csak a császár és közvetlen környezete számára jutott hely.

Az első császárkori palota a Domus Tiberiana. Tiberius az északnyugati sarokban építette fel házát, amit Caligula egészen a Forumig kiterjesztett. Nero ide építtette az Apollo-szentélytől keletre a Domus Transitoriát, ami Maecenas kertjeinél kezdődött, s ami a 64-es tűzben leégett, és a Domus Aurea egy – és tegyük hozzá: csekély – részét, amit Vespasianus már le is romboltatott. A Domus Tiberiana és a későbbi Domitianus palota között egy föld alatti folyosó, a Cryptoporticus biztosította az összeköttetést.

A legradikálisabb változások Domitianus korában következtek be. Építésze, Rabirius a Cermalus és a dombtető közötti völgy feltöltésével hatalmas területet hozott létre építkezése számára, az itt felépített épület lett a Palatium. A 92-ben befejezett palotát Rabirius büszkén nevezte az „istenek lakhelyének”. Az Aqua Claudiát egészen idáig vezették, hogy a palotakomplexum és kertjei számára elegendő víz álljon rendelkezésre.

A Flaviusok új körzete átvette az Augustus-Livia körzet építészeti gondolatát, és egy új körzettel toldotta meg a régi területet, Apollo temploma mellett a könyvtárakéval.

Traianus és Hadrianus alatt az építkezések korántsem voltak ilyen látványosak. Hadrianus pl. a nagy ebédlő alá fűtőberendezést építtetett, és egy másik teraszt is kiépíttetett a fürdő előtt.

A II. században ezek a teraszok elfoglalták a domb teljes külső oldalát a Circus Maximus és a Caelius irányába. Ezeken boltok, raktárak, insulák telepedtek meg, s tökéletes szimbiózisban szolgálták ki a dombtető palotájának és azt csodáló alant lévőknek minden igényét.

Septimius Severus idején a paloták Septimius Severus thermákkal gazdagodtak (Csak a Historia Augusta említi létüket, a severusi építmények mellett a Domtianus palota stadiumnak nevezett része mellett találhatók. Feltárásukat IX. Pius pápa kezdte meg. A fürdők szervesen kapcsolódtak a Domitianus féle fürőkhoz, hatalmas terasszal egészítve ki azt. Ez az épületkomplexum vált a Maxentius-féle bővítés alapjává. Csak a Historia Augusta említi létüket.), amik a későbbiekben Maxentius thermáival bővültek a túloldalon. Ennek északi felében lévő kisebb szobák állnak ma is, a központi hall és a tepidarium a déli oldalon, talán egészen a hippodromig terjeszkedhetett. Hatalmas ciszternák fekszenek a szomszédos Szt. Bonaventura kolostor alatt, amit még nem tártak fel.

A Septimius Severus fürdők alapját képező teraszt megtartandó egy Circus Maximusra hajló, árkádok tartotta alapépítményt hoztak létre. Felépült még a Septizonium (Septizodium) is. A palota körzetéhez tartozott néhány szolgáltató intézmény is, így a Schola Praeconum és a Paedagogium. Az utolsó lényeges építészeti beavatkozás Heliogabalus templomának megépítése volt.

A Domitianus palotával egy időben a Domus Augustana északi oldalán porticusok és kertek létesültek. Az utóbbit talán Adoneiának, vagy Adonis kerteknek hívták őket.

A mesterséges teraszok bonyolult alépítményei közül több is bedőlt a II. században. Ennek oka részben az elöregedett építőanyag, a tufa minősége, részben egyéb károk lehettek. Ezeket 160-170 körül részben helyreállították. Ekkor egy tömör négyszögletes teraszt építettek, amire Commodus egy templomot építtetett. Ennek podiuma a S. Sebastian templomban látható. Nyugat felé a via Sacra felső szakasza irányában egy másik templom található.

Hogy kinek szentelték, még vitatott, de a külső maradványok alapján Iuppiter-templom lehetett, de az is lehetséges, hogy a II. századi építmény csak a Kr. e. 295-ben, a samnis háborúk alatt Q. Maximus Fabius Rullianus által építtetett Iuppiter Victor templom újjáépítése volt. Ez lehetett az a templom, amit Heliogabalus átalakított és Sol Invictus Heliogabalus istenségének szenteltetett, de utódja, Alexander Severus újjászenteltette és Iuppiter Ultornak ajánlotta.

A palota bejáratát egy Domitianus építtette márvány diadalív jelentette, de ma már csak egy modern szürke bazalt oszlop jelzi a helyét. Ez valószínűleg a porta Mugonia helyén épült, ami Roma Quadrata egyik kapuja volt.

Ennek közelében, mintegy 15 méterrel arrébb egy templom podiuma található. Alapzata 27-47 méteres volt. Domitianus építette, ugyanakkor, amikor palotáját, s keletre nézett, a palota bejárata irányába. A templom egy már korábban meglévő alapjaira épült. Amikor 1866-ban először kiásták, Iuppiter Stator templomaként azonosították, majd hamarosan elvetették ennek lehetőségét, de újabban a templom azonosítása ismét Iuppiter Stator mellett szól.

A monda szerint Romulus szabinok elleni győzelmekor tett felajánlást a templom építésére, de csak szentté nyilvánították a győzelem helyét, az első templomot Kr. e. 294-ben Marcus Atilius Regulus építtette fel a luceriai csata felajánlása alapján. Domitianus számára, aki magát Iuppiterrel egyenlőnek tartotta, más isten, hogy palotájának bejáratát őrizze, nem is lehetett volna más választás megfelelőbb. Ha a mai Barberini szőlőskertek közepén felépített másik templom, amit szintén Iuppiternek ajánlottak, már állt, akkor Domitianus palotájának bejáratát két Iuppiter templom is őrizte.
A palota bejáratát és a környező templomokat a Haterii család síremlékének reliefjén lehet megcsodálni a Vatikáni Múzeumokban.

https://www.museivaticani.va/content/museivaticani/en/collezioni/musei/museo-gregoriano-profano/Mausoleo-degli-Haterii.html

A palota alatt, a Titus-diadalív oldalánál is feltártak egy nagy tégla alapzatot, amit szintén, mint Iuppiter Stator templomot azonosítottak.

A késő római korban megkezdődött a paloták pusztulása. Odoacer és Nagy Theodorik még itt ütötte fel székhelyét, de az elegendő kiszolgáló személyzet híján az épületek állaga folyamatosan romlott. Az omladozó falakból a szerzetesek monostorokat emeltek, templomokat építettek. Az egyház által nem hasznosított részek menthetetlenül pusztultak.

https://romaikor.hu/roma_az_orok_varos/a_palatinus/a_palatinus_altalanos_leirasa/cikk/palatinus_

-------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------