2020.02.05.

A római Szent Kelemen-bazilika épületének mind a négy szintje kincseket rejt magában, különleges úti célja lehet az örök városba látogatóknak. Bemutatjuk a bazilika csodálatos 12–13. századi apszismozaikját, melyet A kereszt diadala vagy Az élet fája nevekkel is illetnek.
Az átrium felől belépve a Szent Kelemen-bazilikába tekintetünket azonnal magával ragadja a fenséges apszismozaik. Keletkezésének pontos ideje vitatott, de biztosan a 12–13. századok folyamán készült. Művészek egy csoportja dolgozott rajta egy mester irányítása alatt. Az ókeresztény ikonográfia szimbolikus motívumai – a kereszt mint az élet fája a négy folyó által öntözött paradicsomkertben nő – között a mozaik középpontjában ott látható Krisztus a kereszten. A kutatók azt feltételezik, hogy a jóval korábbi altemplom apszisát díszítő mozaikot állították helyre és dolgozták át a középkorban felépült templom mozaikképén – innen ered a korábbi és újabb motívumok együttes alkalmazása.

Gilbert Keith Chesterton angol író hangsúlyozta, hogy ez a mozaik a kereszténység életerejét jeleníti meg. Az 1930-as években így írt: „A mozaik előtt állva csak egy őrült mondhatja, hogy a hitünkben nincs élet, hogy a halál hitvallása. Fent egy felhőből nyúlik ki Isten keze. Olyan, mintha markolatként ragadná meg a keresztet, és leszúrná a földbe, mint egy kardot. Valójában azonban egyáltalán nem kardról van szó, mert a kereszttel való kapcsolat nem halált, hanem életet ad. Ez az élet kiszabadul és beáramlik a levegőbe, hogy a világnak élete legyen, bőséges élete.”
Mit ábrázol tehát a mozaik? Az egész üdvtörténetet, a középpontban Isten Fia megtestesülésével és megváltó áldozatával a kereszten.

Az alap a szőlőtő és a szőlővesszők bibliai képe, ez kiderül a kép alapjában látható feliratból is: „Ecclesiam Christi viti similabimus isti, quam lex arentem, sed crux facit esse virentem”, vagyis „Krisztus Egyháza ahhoz a szőlőtőhöz hasonlít, amelyet a törvény lemetsz, de amelyet a kereszt éltet”. A szöveget kettéválasztja egy másik mondat, két kis kereszt közé ékelve, amely az itt őrzött ereklyékre utal: „De ligno crucis, Jacobi dens, Igantiiq. insupra scripti requiescunt corpore Christi”, vagyis „A kereszt egy darabja, Szent Jakab és Szent Ignác egy foga pontosan azon a helyen van, ahol a felirat fölött Krisztus képe”.

A szőlőtőt valójában egy nagy akantusz bokor jeleníti meg, amely buján sarjad ki a Krisztus vére által öntözött földből és indáival átszövi az egész apszist. A kacskaringózó ágak között hétköznapi jeleneteket látunk, annak jeleként, hogy az egész emberi nem, a teremtés minden megnyilvánulása ebből a fából merít életet. Ez a bensőséges kapcsolat Krisztus és a teremtett világ között az oltáron bemutatott szentmiseáldozatban jelenik meg számunkra, ami éppen a mozaikkép alatt van. A mozaikon ábrázolt misztérium az oltáron valósággá válik.

Nézzük meg a mozaik részleteit. Középen áll a kereszt, ami jelentést és életet ad mindennek. Nem vesztőhelyként jelenik meg előttünk, hanem trónusként, amelyről a megváltó uralkodik és mindenkit magához vonz (vö. Jn 12,32). Két oldalán anyja, Mária és Szent János. A kereszten a tizenkét fehér galamb a tizenkét apostolt jelképezi, akik elvitték a világba az örömhírt.

Lent, a felirat fölött jobbról és balról is a hétköznapi életből vett jelenetek láthatók: egy asszony tyúkokat etet, pásztorok legeltetik a nyájat, mások tejet fejnek, vadászok tartják a vadászpuskájukat. A keresztény közember ábrázolásai ezek, a korabeli emberé, aki minden tevékenységét a kereszt, vagyis a megváltás jele alatt végzi.

A kereszt tövéből kibomló hétköznapi jelenetek között pávákat vehetünk észre, a keresztény ikonográfiában a feltámadás és a lélek halhatatlanságának jelképei; és két szomját oltó szarvast, melyek a zsoltárt juttatják eszünkbe: „Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem!” (42. zsoltár)

A kereszt alapjának magasságában a növény ágai között négy nyugati egyházdoktor képét fedezhetjük fel, nevük is szerepel: Ambrus, Gergely, Jeromos, Ágoston (jobbról balra ebben a sorrendben). A négy egyházatya között szintén a hétköznapi életből vett jelenetek láthatók. Jobbról és balról is az adományozókat látjuk: balról egy urat a feleségével, jobbról a gyerekeket.

Más alakok is megjelennek a képen: két ember, akik madarakat etetnek (úgy vélik, a tonzúrás figurát a családi káplán, a másikat pedig az intéző ihlette). A jobb szélen egy kalitkába zárt madár látható, talán a megtestesülés szimbóluma.

A mozaikkép gazdagon díszített részletei között sok kedves madárfészek-ábrázolás is található, a 4–5. századi ikonográfia jellemző figurái, a megváltott lelkeket jelképezik a paradicsomi örömben. A dekoratív motívumok között láthatunk szép lámpást és csordultig teli gyümölcsöskosarat is.

Az egyházatyák és a jótevők ábrázolása feletti szinten mitologikus alakok sorakoznak: jobbra egy ördögöt láthatunk és egy istenséget delfinen. Mindez mintha azt akarná üzenni, hogy a megváltás mindenhová elért, a világ legtávolabbi pontjaira is.

Középen, a kupola tetején krisztogram látható az alfa és az omega jelével egy ellipszis alakú korongon: Jézus Krisztus szimbóluma, a győzelmet jelenti, amit a halál felett aratott a kereszt által. A Krisztus-monogram alatt hullámzó félkörök sorakoznak, a megnyílt eget jelképezve, a mindenható Atya kezével, amellyel a Fiú felé nyújtja a koronát, a győzelem jelképét.

A mozaik legalsó részén tizenkét bárányt látunk, akik Isten Báránya felé mennek, aki középen áll glóriával. A bárányok két városból jönnek: balról Betlehem, jobbról Jeruzsálem felől. E városok Krisztus születésének, valamint halálának és feltámadásának helyei, a megtestesülés és a húsvéti események jelképei. A két város jelképezi az ősi törvényt és az új törtvényt is.

A betlehemi kapu íve felett észrevehetünk egy gyermeket (talán Jézus) és alul egy másikat, aki talán ugyanaz a gyermek, éppen megy lefelé a lépcsőn. A jeruzsálemi kapu felett egy kereszt látható, alul pedig egy kakas. Mind olyan szimbólumok, amelyek megerősítik az ikonografikus olvasatot, amely szerint a két város a megtestesülés és a megváltás jele, olyan kapuk, amelyeken keresztül az emberek, a bárányok elérnek Krisztushoz.

A kereszt és a szőlőtő körül fent a magasban a tanító Jézus látható a nyitott könyvvel: a Pantokrátor (a mindenség ura), Krisztus, aki már nem a kereszt mártírja, hanem az emberiség dicsőséges bírája.

A kör, amelyben a Pantokrátort ábrázolták, beleilleszkedik az apszist övező feliratba: „Dicsőség a mennyben Istennek, aki a trónon ül, és békesség a földön a jóakaratú embereknek”. A Pantokrátort a négy evangélista dicsőíti; jobbról nézve sorban ott vannak jelképeik: a bika (Lukács), a sas (János), az ember vagy angyal (Máté) és az oroszlán (Márk).
Egy alsóbb szinten ábrázolódnak két oldalt a próféták és a mártírok, akik annak dicsőségéről tanúskodnak, aki a trónon ül. Balra tekintve látjuk Szent Pált, aki Szent Lőrincnek tanítja, hogy kövesse Krisztus keresztjét. Szent Lőrinc kezében kereszt van, lába alatt rostély, vértanúsága emlékére (258-ban Valeriánusz császár alatt halt vértanúhalált). Alattuk Izajás próféta a prófécia tekercsével: „Vidi Dominum sedentem sup. solium”, vagyis „Láttam az Urat, amint magas és kiemelkedő trónuson ült” (Iz 6,1).

Jobbról Szent Pétert látjuk, aki Szent Kelement tanítja. Kérése le is van írva: „Respice promissum, Clemens, a me tibi Christum”, vagyis „Kelemen, nézd Krisztust, akit megígértem neked”. Szent Kelemen egy horgonyt tart a kezében, alatta egy csónak látható, körülötte halak. A horgony Kelemen vértanúságára utal: egy horgonyhoz kötve a Fekete-tengerbe vetették ugyanis.

Alattuk Jeremiás prófétát látjuk, aki titkára, Báruk tekercsét tartja a kezében: „Hic est Ds. noster et n. estimabitur alius absq. illo”, vagyis „Ő a mi Istenünk, hozzá senki sem hasonlítható” (Bár 3,36).

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Gliscritti.it; Aregario.net; Pietrevive.altervista.org
https://www.magyarkurir.hu/kultura/a-szent-kelemen-bazilika-apszismozaikja

--------------------------------------------------------------------------------------------

Római Szent Kelemen alakját valóságos Kelemen-irodalom fonta körül az ókeresztény korban, de a neve alatt fennmaradt írások közül csak egy tekinthető hitelesnek: a Levél a korintusiakhoz. Ez abból az alkalomból íródott, hogy 96 körül a korintusiak egy része föllázadt a presbiterek ellen, néhányat elmozdítottak tisztségükből, és újakat iktattak be helyettük.
A levél írója nem nevezi meg magát, de olyan valaki, aki a római egyház nevében fordul a korintusi egyházhoz: „Isten Rómában lakó egyháza Isten Korintusban lakó egyházának...”

Kelemen szerzőségét nemcsak a 4. században író Euszébiosz tanúsítja, hanem már a 2. században is az ő levelének tartották. A korintusi püspök, Dionüsziosz 170 körül ezt írta Szótér pápának: „Ma ültük meg az Úr szent napját, ezen fölolvastuk leveledet, amelyet időnként továbbra is föl fogunk olvasni épülésünkre, ahogyan Kelemen hozzánk írt levelét is fölolvastuk.” A korintusiak tehát a szentmise keretében olvasták föl mind Kelemen, mind Szótér pápa levelét, ahogyan az apostolok leveleit volt szokás. A Kelemen által írt levél így került be az apostoli levélgyűjteménybe, s később innen másolták át a szentírási kéziratokba. Ezért hosszú időn át sugalmazott írásnak tekintették.

De ki volt tulajdonképpen a levél szerzője, Római Szent Kelemen? A történeti források személyére vonatkozóan nem egyeznek minden tekintetben. Iréneusz szerint Kelemen Szent Péter harmadik utóda volt Rómában. Jeromos szerint Péter rendelte utódjául. A 4. században Epiphaniosz a következőképpen próbálta összhangba hozni az egymástól eltérő adatokat: Kelement valóban Péter rendelte utódjául, de ő a békesség kedvéért Linus javára lemondott. A Kelemen-regény, amelynek utolsó változata szintén a 4. századra tehető, azonosítja Római Szent Kelement Domitianus császár unokaöccsével, Flavius Titus Clemensszel, aki konzuli méltóságot is viselt. A Kelemen vértanúságára vonatkozó adatok szintén a 4. századból valók. Origenész azonosnak tartotta a Fil 4,3-ban szereplő Kelemennel, s így nemcsak Szent Péter utóda, hanem Szent Pál tanítványa és munkatársa is lett volna. Egyébként Origenész az egyetlen őskeresztény szerző, aki Kelement zsidókereszténynek mondta. A korintusiakhoz írt levél elárulja, hogy Kelemen kitűnően ismerte az Ószövetséget, sokszor idézi is. Nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy ismerhette Szent Pétert és Szent Pált; valószínűleg 92 és 101 között volt Róma püspöke.
https://www.magyarkurir.hu/kultura/a-puspoknek-orvosnak-kell-lennie-szent-i-kelemen-papa-es-vertanu

------------------------------------------------------------------------------------------

Kelemen minden bizonnyal előkelő római családból származott. Szülei elszakadtak egymástól, s a család, amelyben még egy ikerpár született, teljesen szétszóródott. Kelemen már felnőtt, amikor elindult, hogy megkeresse övéit, de közben a bölcsességet kereste, mert kora gyermekkorától fogva foglalkoztatták az élet értelmének kérdései. Végül elérkezett a keresztényekhez, találkozott Szent Péterrel, és csatlakozott hozzá missziós útjain. A történet azzal végződik, hogy Kelemen Péter utódja lett.

Passiója szerint, amelyet a 4. században írtak, Traianus császár a Krím-félszigetre száműzte, ahol sok kereszténnyel együtt márványbányában dolgozott, végül a tengerbe fojtották.

Rómában hamarosan kialakult a tiszteletét őrző hely is. Egy ősi háztemplomnak a tulajdonosát Kelemennek hívták. A 4. században a két név viselőit azonosították, s az egykori háztulajdonos eltűnt a szent pápa mögött. Kelemen nevét a szentmise római kánonjába is fölvették. Ettől kezdve az irodalom, az egyházi művészet és a liturgia együtt magasztalta a vértanú pápát.

A középkor elején hazatértek ereklyéi is: Cirill és Metód, akiket a bizánci császár 860-ban a Krím-félszigetre küldött misszióba, Kerszonban megtalálták Kelemen maradványait, és később magukkal vitték Rómába. A már meglévő bazilika fogadta be ereklyéit, melynek mai altemplomában a középkori freskók beszélik el a szent pápa történetét, ahogy a hagyományban megformálódott.
A korintusiakhoz írt leveléből (amelyet az Ókeresztény írók második kötetében magyarul is olvashatunk) kitűnik a szent római püspök apostoli tanítása.

A Kelemen-regény azzal végződik, hogy Szent Péter utódává teszi Kelement, és így beszél híveihez: „Mivel közel van már az én halálom napja, Kelement teszem meg püspökötöknek. Rábízom a hivatalomat, átadom neki a kötés és oldás hatalmát, hiszen ismeritek az Egyház rendjét. Reá hallgassatok, és legyetek benne biztosak, hogy aki megszomorítja az Igazság Tanítóját, Krisztus ellen vét, és megharagítja Mindenek Atyját. (...) A püspöknek orvosnak kell lennie, azaz nem viselkedhet vadállat módjára.”

A legenda szerint Kelemen életének utolsó szakaszát száműzöttként a Krímben töltötte egy márványbányában. Kétezer keresztényt talált ott, akik hozzá hasonlóan kényszermunkára lettek ítélve. Panaszkodtak, hogy nagyon messzire kell vízért járniuk. Ekkor Kelemen a többiekkel együtt imádkozni kezdett vízért. S íme, meglátott egy Bárányt, a lábával kapart egy helyen. Kelemen odament, és a megjelölt helyen szerszámát belevágta a földbe. Olyan bővízű forrás fakadt, hogy patakként folyt tovább. A környék lakói úgy megrendültek az eseménytől, hogy megkeresztelkedtek. Amikor ez a császár tudomására jutott, elrendelte, hogy kössenek követ Kelemen nyakába, és fojtsák a tengerbe.

Miután vértanú lett, a legenda szerint a tenger több mérföldre visszahúzódott, hogy a hívek a holttestét kivihessék a szárazra. A hullámok mint márványmauzóleum vették körül a szent testét.
Szentjeid erőssége, mindenható, örök Isten, add, hogy örvendező lélekkel üljük meg Szent Kelemen pápa emléknapját. Ő Fiad papja és vértanúja volt: amit a szent áldozatban cselekedett, azt vére ontásával tanúsította, amit ajkával hirdetett, azt példájával is megerősítette. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

Forrás:
Diós István: A szentek élete


https://www.magyarkurir.hu/kultura/a-puspoknek-orvosnak-kell-lennie-szent-i-kelemen-papa-es-vertanu

----------------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------------------