Egy holland orvosnak a leplen látható kép háromdimenziós információi alapján sikerült előállítania a kép hologramját, amely néhány meglepő újdonsággal szolgál. A hologram lehetővé tette a leplen látható alak „megmozdítását”, amit videón tekinthetünk meg, valamint a fejtetőn sok apró, vérző seb azonosítását, ami megerősíti a korábbi feltételezést, hogy nem töviskoszorút, hanem az egész fejet beborító tövises „sapkát” borítottak rá.

Ugyancsak Avinoam Danin számol be arról, hogy az életnagyságú hologram római kiállításakor létráról tekintették meg a leplen látható férfi feje tetejét, amit korábban senki sem láthatott háromdimenziós megjelenítésben. A fejtetőn sok apró véres seb nyomai látszottak, ami megerősíti a korábbi feltételezést, hogy nem töviskoszorút, hanem az egész fejet beborító tövises „sapkát” borítottak rá.

Peter Soons a mesterhologramot tanulmányozva azt is észrevette, hogy a leplen látható férfi nyakán, a szakáll alatt egy ovális, kemény tárgy látható, kidomborodó héber betűkkel (a tárgy a fenti, elfordított arcképen is jól látható; a betűket az alábbi, kinagyítható képen pirossal jelölték – a szerk.). A kutató három betűt – cádi-álef-nun – azonosított, amelyeket összeolvasva a c'n szót kapta. Ernest Klein héber etimológiai szótára szerint a c'n szó nyájat alkotó bárányokat, kecskéket jelent; egyetlen más jelentése van, amely csak egyszer fordul elő a Bibliában. „Mózes összehívta Izrael véneit mind, és így szólt hozzájuk: 'Menjetek és szerezzetek bárányt családjaitok számára, és vágjátok le mint húsvéti áldozatot.'” (Kiv 12,21). Itt – és az egész Bibliában egyedül itt – a c'n szó húsvéti bárányt jelent (amire a héber szöveg egyébként másik szót használ). Ha valóban ez a szó olvasható a leplen látható férfi nyakában viselt tárgyon, az megerősíti a feltételezést, hogy a lepel a Názáreti Jézus testét takarta – írja Petrus Soons.

http://www.magyarkurir.hu/hirek/torinoi-lepel-hologram-es-meglepo-felfedezesek-videoval

-----------------------------------------------------------------------------------------------

Olaszországi fotókiállítás a torinói lepelről

Torinóban október 7-e és 22-e között kiállítást rendeznek a Jézus testét fedő halotti lepel közszemlére tételéről szóló fotókból. A fényképek az ereklye 2010 tavaszán megrendezett kiállításának ideje alatt készültek és olyan részleteket, pillanatokat örökítenek meg, amelyek csakis a fotográfia által válnak láthatóvá.

A tárlat a Nikon és az Epson cégek együttműködésével született meg, és 34 fényképész 12 ezer fotójából válogat.

2010. május 23-án ért véget a torinói székesegyházban a halotti lepel közszemlére tétele, amelyet a 45 nap alatt kétmillió ember tekintett meg, köztük XVI. Benedek pápa is május 2-án. Az esemény idején mintegy 4000 önkéntes ajánlotta fel segítségét, akiknek munkáját a fényképészek is megörökítették.

A 45 nap története címmel megrendezett fényképtárlatnak a torinói lepel múzeuma (Museo della Sindone) ad otthont. A több mint 100 fotó bemutatja a leplet megtekintő zarándokok örömét, érdeklődését, meghatódottságát, érzékenységét, az önkéntesek nagylelkű és olykor fárasztó munkáját, egyszóval a 45 napon át tartó esemény szépségét és történéseit.

----------------------------------------------------------------------------------------------

 http://www.magyarkurir.hu/node/36759

-----------------------------------------------------------------------------------------------

-----------------------------------------------------------------------------------------------

Újabb ötéves vizsgálat eredménye: nem lehet hamisítvány a torinói lepel

A tudósok kiindulásként egyértelműen elutasítják azt a feltevést, hogy a lepel középkori hamisító munkája lenne. Az elmélet alapja egy C14 méréseken alapuló kormeghatározás volt, melynek objektivitása több szempontból kétséges (a mintavétel esetlegessége, bizonyított számítási hibák, a laboratóriumi „nyers” adatok eltitkolása). A most lezárult vizsgálat fényében azonban mindez másodlagossá vált. Az igazi bökkenő ugyanis az, hogy a szakemberek nemhogy középkori módszerekkel, de a legmodernebb laboratóriumi technikákkal sem képesek előállítani olyan képet, mint ami a leplen látható.

A jelentés megállapítja: a torinói leplen halványan kivehető képnek, amelyen egy megkorbácsolt és keresztre feszített férfi holtteste látható, számos különleges fizikai és kémiai jellemzője van. A kutatók hiába próbáltak hasonló képet előállítani, senkinek sem sikerült olyan utánzatot létrehozni, ami mikro- és makroszkopikus jellemzőiben is megegyezett volna az eredetivel. Lézersugárral például makroszkopikusan hasonló képet hoztak létre, ami viszont mikroszkopikusan jelentős eltéréseket mutatott. A mindenütt egyenletes elszíneződést tehát mai laboratóriumban nem lehetséges előállítani, amit számos, hivatkozásként felsorolt cikk igazol.

A lepel legutóbbi átfogó vizsgálata (Shroud of Turin Research Project, Inc. /STURP/, 1978) során harmincegy tudós próbált magyarázatot találni a kép létrejöttére. Az akkori legmodernebb technikával, két és fél millió dollár értékű képalkotó és analizáló berendezésekkel vizsgálták a szövetet. Megállapították, hogy a kép nem festés vagy nyomdai eljárás útján és nem is hő hatására keletkezett. Az elszíneződés kizárólag a szálakat alkotó rostok felszínén látható, mégpedig rendkívül vékonyan. Az elszíneződött réteg vastagsága mindössze 200 nm, vagyis a milliméter ezredrészének ötöde, ami a lenrost elsődleges sejtfalának felel meg. A STURP további megállapításai voltak, hogy a leplen emberi vér található, és a vérfoltok alatt nincsen kép; az elszíneződés háromdimenziós információt hordoz a testről; a képet alkotó, elszíneződött rostok sérülékenyebbek, mint az el nem színeződöttek; a rostok felszíni elszíneződése ismeretlen folyamat eredménye, amely oxidációt, dehidrációt és konjugációt okozott a len cellulózszerkezetében. Más szóval: az elszíneződés a szövet felgyorsult öregedési folyamatából származik. 

A mostani kutatásról készült jelentés leszögezi: „a festékanyag hiánya és az elszíneződött réteg rendkívüli vékonysága szinte teljesen kizárja, hogy a leplen látható képet kémiai kontaktussal hozták volna létre, akár modern laboratóriumban, akár egy középkori hamisító műhelyében”. Megállapítja továbbá: „A testnyílásoknál semmilyen jele nem látszik a bomlásnak, ami 40 órával a halál beállta után általában megkezdődik. Ebből következik, hogy a képet nem bomlásból származó gázok hozták létre, illetve hogy a test nem lehetett két napnál tovább a lepelben.”

Az ENEA kutatói arra az eredményre jutottak, hogy „a lenvásznat rövid, intenzív vákuum UV sugárzás tudná úgy elszínezni, hogy az a torinói lepel jellemzőit: színárnyalatait, rostfelszíni elszíneződését és a fluoreszcencia hiányát is megőrizné. Hozzáteszik azonban: egy átlagos magasságú ember testfelületének megfelelő terület (17 ezer cm²) azonnali elszínezéséhez összesen 34 ezer milliárd wattos VUV sugárzásra volna szükség. Ez a technika mai fejlettsége mellett nem lehetséges, mert ilyen teljesítményű VUV fényforrás jelenleg nem létezik; a ma rendelkezésre álló legerősebb berendezés néhány milliárd Watt teljesítményű” – olvasható a Vatican Insider összefoglalójában.

A teljes, olasz nyelvű tanulmány ezen a linken olvasható: http://opac.bologna.enea.it:8991/RT/2011/2011_14_ENEA.pdf

----------------------------------------------------------------------------------------------

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::.

http://www.magyarkurir.hu/hirek/ujabb-oeteves-vizsgalat-eredmenye-nem-lehet-hamisitvany-torinoi-lepel

http://opac.bologna.enea.it:8991/RT/2011/2011_14_ENEA.pdf

--------------------------------------------------------------------------------------

Jézus "feltámadása" lehet a torinói leplen

2012. március 27.

A torinói lepel minden idők talán legnagyobb rejtélye; kérdés, meddig. Évszázadokon át pápák, hercegek és koldusok kerekedtek fel, hogy – amíg lehetett – élőben megtekinthessék Jézus halotti leplét; vagy – s nem sokkal vannak kevesebben, akik ezt állítják – a világ legnagyobb „hamisítványát”. Kutatók sora tette fel életét arra, hogy megfejtse a Jézus képmását őrző ereklye elkészítésének titkát, igaz, a leplen 1988-ban végzett radiokarbonos vizsgálat már megállapította, hogy nem eredeti. (Az egymástól független három különböző egyetemen – Oxford, Zürich, Arizona – végzett eredmény ugyanazt az eredményt hozta: a küldött minta alapján a lepel keletkezése 1260 és 1300 közé tehető.)

„Ez volt az, ami felkeltette az érdeklődésemet” – adott magyarázatot a lepel titka iránti vonzalmára a negyvenéves kutató, Thomas de Wesselow. „Már fiatal koromban érdekelt a rejtély” – tette hozzá sokat sejtetően. Nyolc évvel ezelőtt de Wesselow elismert művészettörténészként sorra aratta a szakmai babérokat, de akkor egyszer csak úgy gondolta, hogy a reneszánsz festmények helyett sokkal jobban érdekli őt a torinói lepel, amely – mint fogalmazott – akadémiai berkekben „méreg” volt, egy olyan téma, amely „kiengedte a szellemet a palackból”, de egyszerűen nem tudott ellenállni ennek az „intellektuális puzzle-nek.”

A legtöbb lepel-kutatónak ez azonban több mint intellektuális kérdés. Sokaknak egy nehezen megfogható, hitbeli bizonyíték arra, hogy Jézus valóban úgy halt meg, ahogyan az az evangéliumban szerepel. 1983-ban a lepel új tulajdonosa, a Katolikus Egyház bejelentése azonban sokakat elszomorított: ekkor jelentették be, hogy a lepel Jézus keresztre feszített testének reprezentációja, nem pedig az a vászonlepel, amelybe halála után tekerték.

De Wesselow „súlyos hibának” tartja az 1988-as radiokarbonos kormeghatározó vizsgálat eredményét, amivel pápább a pápánál, hiszen sokkal jobban hisz a lepel eredetiségében, mint maga az egyház. Szerinte a szövetdarab pontosan az, aminek készült: lepel, amellyel Jézus testét tekerték körbe, miután leszedték a keresztfáról. A 450 oldalas új könyvében, A jelben e mellett, pontosabban a de Wesselow-i értelemeben vett feltámadás mellett érvel.

Az első kihívást a szövetdarab időbeli elhelyezése jelentette. A torinói lepel első megjelenése az 1350-es évekre tehető, mikor egy francia lovag, I.Geoffroi de Charny kiállította kápolnájában. „De honnan kapta meg?” – teszi fel az adekvát kérdést de Wesselow. A válasz a francia lovagok és a Konstantinápolyt 1204-ben kifosztó keresztesek közötti kapcsolatban keresendő. De Wesselow egy olyan leírásra hívja fel a figyelmet, amely egy a torinói lepelre kísértetiesen hasonlító ruhadarabról szól; ezt a konstantinápolyi események előtt látták utoljára, a textil pedig nem más, mint Jézus halotti leple, amely akkor eltűnt és soha többet nem hallat magáról. De Wesselow tehát azt állítja, hogy a keresztesek hozták magukkal Konstantinápolyból.

S a Boszporusz-parti város lesz az, ami elvezet bennünket a következő rejtélyhez, a Szent Mandylionhoz, a keleti kereszténység elveszett ereklyééhez, amelyen állítólag Jézus arcmása található. „A Mandiliont 944-ben vitték a városba, ami nagy feltűnést keltett, mivel vérrel festették” – magyarázta a kutató, aki könyvében a Jézus legkorábbi ábrázolásának tartott ikon legendáját is újragondolta. Szerinte a leplet a Madylionhoz hasonlóan 1204-ben lopták el, s azon történészek álláspontját osztja, akik szerint ez Jézus halotti leple lehetett összehajtogatva és bekeretezve úgy, hogy csak az arc volt látható – innen az ikon domborzati formát idéző gyűrődése. Elmélete mellett rengeteg bizonyítékot hoz fel könyvében, mindezt nem kevesebb, mint száz oldalon keresztül teszi.

Az utóbbi évtizedekben két figyelemre méltó tudományos vizsgálat foglalkozott a lepellel. A pollenvizsgálat 1300 évvel ezelőttre datálja a leplet, míg a textilvizsgálat azt mutatta, hogy a darab nem középkori eredetű, s párhuzamok figyelhetők meg a lepel és az első században élt zsidók által használt ruhák között. De Wesselow maga kevés kutatást végzett, inkább arra helyezte a hangsúlyt, hogy összegyűjtse a korábbi vizsgálatok eredményeit, új megvilágításba helyezze azokat, s következtetéseket vonjon le belőlük.

De Wesselow elveti a feltámadás „isteni misztikumát”, s egy ennél sokkal hihetőbb változattal áll elő. Úgy gondolja, hogy amikor az apostolok meglátták Jézus képét a leplen, azt valóságos dolognak fogták fel. Az emberek akkoriban nem voltak hozzászokva a képi ábrázolásokhoz, amelyek igen ritkának számítottak kétezer éve. „Volt valami animisztikus abban, amit láttak. Ahol árnyékokat és visszatükrözést láttak, ott volt maga az élet is. A leplen az élő Jézus képét csodálhatták meg” – fejtette ki de Wesselow.

---------------------------------------------------------------------------------------------------

http://www.mult-kor.hu/20120327_jezus_feltamadasa_lehet_a_torinoi_leplen

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

„A Torinói Halotti Lepel az üres sírról tanúskodik” – Pályi Gyula akadémikus előadása

2012.04.08. 

A Feltámadásra, az üres sírra, Krisztus megdicsőült testére emlékeztet bennünket a katolikus egyház egyik legdrágább ereklyéje, a torinói halotti lepel, amelyet Boldog II. János Pál pápa az „ötödik evangéliumnak” nevezett.
Pályi Gyula akadémikus, a modenai és Reggio Emilia-i egyetem általános és szervetlen kémia professzora, a szindonológia, vagyis a Torinói lepelkutatás nemzetközi szaktekintélye. Megkértük a professzort, hogy ossza meg velünk a szent lepelhez fűződő ünnepi gondolatait.
Pályi Gyula: Tisztelettel üdvözlöm a Vatikáni Rádió hallgatóit. Kérem, engedjenek meg néhány nem szokványos gondolatot a Húsvét egyik legfontosabb mondanivalójáról: a Feltámadásról.

A Megváltó péntek kora délután meghalt a kereszten, még a sötétség beállta előtt eltemették egy sziklasírba, sietősen, a szombat tisztelete miatt, talán illóolajokat tartalmazó kenetekkel, de mindenképpen halotti lepellel. A ma Torinóban őrzött Lepelről úgy tartják, hogy azonos ezzel a lepellel. Úgy alkalmazták, hogy a körülbelül 4 méter hosszú vászon egyik felét leterítették a kripta talapzatára majd a halottat, hátára fektetve, ráhelyezték és végül a Lepel másik felét, a fején áthajtva ráborították. Tudomásunk szerint nem rögzítették.
Vasárnap reggel az Üdvözítőhöz közelállók a sírt üresen találták, de a Lepel benne volt. Arról, ami közben történt, nincs közvetlen híradásunk. Egyetlen lehetséges tanúságtétel van: a Lepel. Ennek használatáról és az üres sírban való visszamaradásáról írásos beszámolók vannak birtokunkban: az Újszövetségben.
A Torinói Leplen egy halott ruhátlan férfi „fotográfiai negatív” jellegű képe található. Hogy Jézus halott volt, amikor a sírba tették, kétségtelen. Hogy a ma Torinóban őrzött vászon az Ő halotti leple volt – nagymértékben valószínű. Ez hát az egyetlen lehetséges üzenet arról, hogy mi történhetett 1979 évvel ezelőtt azon a bizonyos vasárnapi hajnalon, amely – talán nem túlzás mondani – megváltoztatta a történelem menetét?

A Lepel képe fotográfiai negatív jellegű. Ilyen képet „fényérzékeny” anyag felületén közvetlenül alkalmazott sugárzás hagy. Sajátsága, hogy ott lesz sötétebb, ahol a fénykép tárgya világosabb és fordítva is: világosabb lesz a sötétebb részeknek megfelelő képmezőben. A feltámadást régóta úgy ábrázolja a keresztény ikonográfia, hogy Jézus fénysugárzás közepette jelenik meg. Lehet, hogy a művészek „ráéreztek” a lényegre? Nincs párhuzamos eset! Két dolgot tudunk. Az egyik, hogy Lázár feltámasztásának leírásában nem említenek fényjelenséget. A másik, hogy Lázár esetében valaki más, Jézus, hatása következtében történt meg a feltámadás, míg Jézus esetébe joggal feltehetjük, hogy Ő maga támasztotta fel magát.

Azt is tudjuk, hogy az élő szervezetek csodálatos működését az életfolyamatok nagymértékű összhangja teszi lehetővé. Ha ez egy bizonyos határon túl megbomlik, következik be a halál. A halál, tudományos szemmel nézve rendezettségből rendezetlenségbe való átmenet (legalábbis ennyit tud a modern tudomány megfogni).
Igen ám, de a rendezetlenségből rendbe való átmenet, ez lenne a feltámadás is, mindig energiát igényel. Ez esetleg lehet fény-energia is, egyébként bármi más energiafajta is – hiszen nem ismerjük a részleteket. A Lepel sugárzásos képe mindenesetre fényjelenségre utal. Lelkesítő feladat a tudománynak e probléma vizsgálata, hiszen kezünkben van egy híradás erről a történelemformáló eseményről és csak most, majd két ezredév múlva kezdjük sejteni miről is lehetett szó?
A sejtés persze még nem tudás, de felemelő érzés a tudomány művelőjének, hogy amint haladunk ismereteinkkel egyre világosabb fényben mutatkozik meg annak a tudása, amit hitünkkel már régóta megéreztünk. Még felemelőbb, hogy a tudomány haladása, milyen nagymértékben támasztja alá azt, amit egyesek, éppen a tudomány félreértelmezésével cáfolni szeretnének. 

Megrázó élmény egy látogatás a Torinoi Székesegyházban, azon ritka alkalmakkor, legutóbb 2010-ben, legközelebb valószínűleg 2020-ban, mikor a Lepel megtekinthető. A legutóbbi bemutatáson nekem is szerencsém volt részt venni és tanúsíthatom, hogy különleges érzés ragadja meg a zarándokot, mikor a katedrális félhomályában megpillantja azt a tárgyat, amiről a legbiztosabban tudjuk, hogy köze volt Jézus Krisztushoz.
Azt, hogy ez nem csak az én megilletődésem volt bizonyítja, hogy mikor csoportunk beözönlött, beszélgető, csivitelő több száz ember – egyszerre olyan csend lett, hogy talán a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. Mindenki magába mélyedt és szinte tapintható lett a tömeg egységes áhítata.
Ennek jegyében kívánok áldott, békés Húsvétot a Vatikáni Rádió hallgatóinak.

----------------------------------------------------------------------------------------------------

http://www.oecumene.radiovaticana.org/ung/Articolo.asp?c=578418

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A torinói leplen talált virágpor kétezer éves temetési szokásokra utal

2012. 06. 07.

Egy valenciai konferencián Marzia Boi spanyol kutató megerősítette: a torinói leplen talált pollen olyan virágokból származik, amilyeneket kétezer éve használtak Kis-Ázsiában a temetéseknél. A lepel tehát aligha lehet középkori másolat.

A Baleár-szigetek egyetemén kutató palinológus előadásában kifejtette: „A leplen található – és a lepel származási helyéhez kötődő – pollennyomokból kiderül, milyen olajokkal és kenetekkel kezelték a leplet és a holttestet. E le nem bomló részecskék kétezer éves temetési szertartást idéznek. A pollen az olajoknak köszönhetően beivódott a szövetbe, s így egy rendkívüli történelmi esemény láthatatlan bizonyítékául szolgál.” Zsidó szokás szerint ugyanis a holttestet és a halotti leplet pontosan megszabott szertartás szerint olajokkal és illatos kenetekkel kezelték.

Boi elektronmikroszkópos vizsgálata a lepellel kapcsolatos régebbi pollenkutatások (Max Frei, Danin és Baruch) néhány tévedését is kiigazította. Amit anemónapollennek véltek, valójában pisztácia pollenje; amit pedig Ridolfia segetum és Gundelia tournefortii (palesztin articsóka) pollenjeként azonosítottak – Danin és Baruch úgy vélte, ez utóbbi szúrós leveléből készülhetett a töviskorona –, valójában az Asteraceae (fészkesvirágzatúak) családjába tartozó Helichrysumtól (szalmagyopár) származik – mutatott rá a szakember. Ez a növény adja a leplen található pollen 29,1%-át.

„Valamennyi fellelt növény entomofil (rovarbeporzású), vagyis virágporuk nem a levegőben terjed, hanem rovarok által. Ez azt jelenti, hogy közvetlen kapcsolatnak kellett lennie [a pollenek és] a temetésnél használt növények vagy más anyagok között. Az azonosított pollenek az ókori temetési szertartásoknál leggyakrabban használt növényekhez tartoznak, és jelenlétük arra utal, hogy a leplet és a holttestet olajokkal és kenetekkel dörzsölték be.” A pisztáciafa leveléből, terméséből és kérgéből kenetként is használt balzsamot, a szalmagyopárból pedig kiváló minőségű olajat készítettek. „Arról, hogy ezt az olajat használták a temetéseknél, Arábiától Görögországig több országban feljegyzések tanúskodnak” – mutatott rá a kutató.

Marzia Boi leszögezte: a leplen található pollennyomok a két évezreddel ezelőtti kor legfinomabb olajainak és keneteinek alkotóelemeire utalnak, és rendkívüli módon maradtak meg a szövetbe ivódva. A Helichrysum helyes azonosítása – amelyet korábban tévesen Gundeliának véltek – azt igazolja, hogy a lepelben fekvő férfi jelentős személy volt.”

A kutató nem tette hozzá, de a fentiek meggyőzően cáfolják azt az elméletet, amely szerint a lepel középkori hamisítvány lenne. Nehezen hihető, hogy egy középkori hamisító tudta volna, milyen keneteket és olajokat használtak az első századi zsidó temetési szertartásoknál, és azokat elő is állította volna, arra számítva, hogy évszázadokkal később akkor még fel nem fedezett tudományos eszközökkel majd rátalálnak a művére - jegyzi meg a Vatican Insider.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

http://www.magyarkurir.hu/hirek/torinoi-leplen-talalt-viragpor-ketezer-eves-temetesi-szokasokra-utal-0

 -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hogyan tűnt el a torinói lepelben nyugvó test

2012. 07. 10.

A testet nem vették ki a lepelből, ám amikor a bomlásnak meg kellett volna kezdődnie, már nem volt benne. Egy olasz fizikus merész elmélettel válaszol a kérdésre. 

Giuseppe Baldacchini, a római ENEA Kutatási Központ korábbi igazgatója nemrég közzétett tanulmányában két tényre hívja fel a figyelmet. Egyrészt: a torinói lepel anyagában nem mutathatók ki bomlási folyadékok vagy gázok maradványai (melyek a halál beállta után negyven órával kezdenek megjelenni). Vagyis a test ez idő előtt eltűnt (de nem sokkal előtte, mivel az alvadt vér hemolízise, mely a vérfoltok kialakulásához vezetett, eltartott bizonyos ideig). A másik tény: a testet nem vették ki kézzel a lepelből (a vérfoltok nem mutatnak mechanikus eltávolításra utaló jeleket). 

Hogyan tűnt hát el a test? Baldacchini válasza az, hogy a fizika egyetlen jelenséget ismer, ami valamely tömeg eltűnését eredményezi, miközben annak megfelelő energia keletkezik: az anyag-antianyag annihilációt. (Az annihiláció avagy megsemmisülés a Wikipédia szerint az az esemény, amikor egy elemi részecske az antirészecske-párjával találkozik, mindkettő megsemmisül, és a tömegüknek megfelelő energia fotonok formájában távozik.) A folyamat, amely ma csak szubatomi szinten rekonstruálható az elemirészecske-laboratóriumokban, közvetlenül az ősrobbanás után, a világegyetem első pillanataiban rendkívül gyakori esemény volt.   

Baldacchini elmélete, amely a lepel fizikai és kémiai tulajdonságaiból indul ki, egybevág más, korábbi elméletekkel, ugyanakkor az általuk nyitva hagyott kérdésekre is választ ad. A tudós szerint az elmélet pusztán annyit állít, hogy „a test a lepelben megsemmisült, dematerializálódott, majd valahol máshol azonnal újra materializálódott, akár élve, akár élettelenül. Ez nem mond ellent sem a fizika törvényeinek, sem az evangéliumi elbeszéléseknek, melyek szerint a test feltámadt, vagyis élt.”

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

http://www.magyarkurir.hu/hirek/hogyan-tunt-el-torinoi-lepelben-nyugvo-test

http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/kriszta/BALDAKKI.PDF

--------------------------------------------------------------------------------------------